Kisalföld, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-01 / 179. szám
1991. augusztus 1., csütörtök HARMADIK OLDAL KISALFÖLD 3 Ha az erőműpártiakat támogatnánk, csak azt emelnénk ki, hogy a csatornába pumpált vízben a gyerekek boldogan lubickolnak... Nincs több robbantás Szemipalatyinszk mellett valószínűleg még ez év végéig befejezi működését a nukleáris robbantások terepéül szolgált bázis a Szovjetunióban. Mindössze két robbantás lehetséges még. Kazahsztánban ezek lesznek az utolsó ilyen kísérletek. Nurszultan Nazarbajev kazah elnök ezzel a közléssel kimondta az „áment” az 1940-ben létesített telep felszámolása fölött. A poligon 1964 óta 300 föld alatti kísérleti robbantás helye volt, s az azt megelőző 15 év során földfelszíni, illetve a légtérben végrehajtott robbantások területéül szolgált. Orvosi adatok szerint az utóbbi években a leukopéniában (fehérvérsejtszámcsökkenésben) megbetegedettek száma más veszélyes megbetegedések adataival együtt a kétszeresére nőtt. A bázis közvetlen közelében élő lakosok megkérdezése alapján úgy döntöttek, hogy a két robbantást még engedélyezik, de 1992. január 1- től a 18 ezer négyzetkilométeres kísérleti robbantási terep beszünteti működését. 's Nem kell a csallóközi víziszörny! (Folytatás az 1. oldalról) A polgármesterrel a községházán beszélgetünk. Nagy László éppen Pozsonyból érkezett, nemzetközi sajtóértekezletet tartottak az erőműről, és a szerdahelyi meg a bakai polgármesterrel együtt ő képviselte a csallóközi régiót. - Mikor megjöttem, itt találtam ezt a buszt - mondja a polgármester. - Rafinált politika ez, hogy az építők a nagylelkűségüket hirdethessék. De nem busz kellene ide! Inkább utalnák át a drága üzemóraköltségét, bőségesen megszerveznénk belőle a közlekedést. Vagy ami még kézenfekvőbb: állítsák le a szivattyúkat, ne engedjenek több vizet a felvízcsatornába!Annyit megígértem az embereknek, hogy amíg én itt leszek, ez az út, ez az egyetlen köldökzsinór megmarad... Többek között ennek érdekében is kértük a szlovák kormány elnökét, hogy fogadjon bennünket, de kikerülte a találkozást. Lesírhatja nyugodtan, hogy a tüntetést nem hagyjuk abba, a tiltakozás tovább folyik, amíg csak nem fogadnak bennünket. Nekünk ez a csallóközi víziszörny nem kell! Egyébként mi magunk is megoldottuk volna az út megemelését és alácsövezését a felvízcsatornában, hogy továbbra is járható legyen, de azt mondták, hogy ez az elárasztás csak tíz napig tart. Most még olyan hírek jönnek, hogy októbertől egyáltalán nem lesz itt közlekedés, annyi vizet engednek ránk! Úgy látszik, még mindig nem vesznek komolyan bennünket. Legalább feleslegesen ne gátolnának bennünket a kijárásban! Jellemző, hogy amikor a vizet még engedték, sódert borítottak az útra, kupacokba - csak hogy bosszantsanak, hátráltassanak bennünket. - A tájékoztatón legalább kaptak valami biztató ígéretet? - Nem lettünk okosabbak... Sajnos, sok olyan kérdés hangzott el, amiből egyértelműen arra lehet következtetni, hogy nemzetiségi ügyet akarnak csinálni az erőműből. Ez pedig semmi jóra nem vezet... Kedden, késő délután, amikor a Csallóközben jártunk és a riportot készítettük a rajkai polgármesterrel, a felvízcsatornában a víz már Bodaknál is lehetetlenné tette a gyalogos és a kerékpáros közlekedést. Autóval is csak a bátrabbak próbálkoztak. Vajkánál, az utolsó összekötő útnál is ez volt a helyzet. (Egyetlen kerülő maradt, Bősön keresztül.) A víz szintje közben napról napra emelkedik. A szlovák kormány eltökélt szándéka, ezzel az akcióval is megmutatni, hogy mindenáron be akarja fejezni az erőművet. Nyerges Csaba Bérből és fizetésből élő dolgozók, akik nem tudták tétlenül nézni a SZOT, majd jogutódjának, a MSZOSZ marxizmuson-leninizmuson alapuló demagóg érdekvédelmét, létrehozták ezen eszmétől független szakszervezetüket és országos érdekképviseletüket, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligáját. Mások munkástanácsokat hoztak létre, akik Munkástanácsok Országos Szövetségébe tömörültek. Mindezek alulról építkezve jöttek létre a vállalatok vezetőinek akarata ellenére. A SZOT vezetőit és az alapszervezetek tisztségviselőit az MSZMP jelölte ki, a vállalatvezetőkön keresztül. Feladatukat pártfeladatként végezték. Élvezték a vállalatvezetők bizalmát és anyagi elismerését, viszonzásul a titkárok alulról vezényelték a szocializmus építését. Ki ne emlékezne a kommunista műszakra és munkaversenyekre. Átvállalták az állam egyes feladatát, ezért jelentős ingatlanokat kaptak, a vezetők jutalmat. Független szakszervezetek, munkástanácsok működését nem a pártok irányítják, hanem a különböző pártokban tevékenykedő tagjai hatnak a pártok vezetőire, illetve országgyűlési képviselőkre, így működik a demokrácia. Ezért jöhetett létre ötpárti támogatással az a törvény, mely rendelkezik az állami és szakszervezeti vagyon szétválasztásáról, a szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről. Ezt kértük, ezt követeltük immár egy éve, ígéretet kaptunk, a megvalósítást elodázták. Sajnálatos, hogy a vagyonmegosztás feltételeit ily módon kellett megteremteni. Miből áll a szakszervezeti vagyon? Államosított szakszervezeti vagyonból, mely nincs szakszervezeti kezelésben. Szakszervezeti kezelésben lévő állami vagyon. Szakszervezet kezelésében lévő szakszervezeti tulajdon. Különféle alapítványokban elhelyezett szakszervezeti és állami tulajdon, illetve készpénz. Részvénytársaságokba, kft.-kbe átmentett ingatlan, vagyon. Az MSZOSZ-érdekképviselet vezetőiben felébredt az éhség a tőke iránt. Miközben vagyonmegosztás kérdéséről tárgyaltak egyes szakszervezeti tömörülésekkel, titokban szakszervezeti székházak, kultúrházak, könyvtárak felszámolására és eladására készülődtek. Sikerült a ligának megakadályozni a Népszava eladását. MSZOSZ-vezetők arcátlanságát tükrözi hogy a SZOT Budapest, Gorkij fasori óvodáját és bölcsődéjét - mely állami ajándékként került a tulajdonukba - több száz millióért felajánlották megvételre a VII. kerületi önkormányzatnak. Igazi maffia, keresztapákra utaló megoldással igyekeztek elkótyavetyélni a szakszervezeti tagság vagyonát. A tízmillió forinttal létrejött Fahburg Union Pénzügyi Rt.-nek, kétmilliárd - nem tévedés, kétmilliárd - forint értékű ingatlant adtak el. Nem pénzért, hanem váltóért, amit majd akkor egyenlítenek ki, ha lezajlott a vagyonmegosztás, így kell vagyont és hatalmat menteni! A munkásarisztokraták - a proletárdiktatúra egykori dicső lovagjai - így kívánják biztosítani maguknak a zsíros állást a tagdíjakból. Miközben az inflációra hivatkozva különféle - részben jogos - követelésekkel lépnek fel, a szakszervezeti vagyon eladásánál az inflációt nem érvényesítették. Lehetnek nagyvonalúak, hiszen nem a sajátjukat árulják. De ki bízta meg őket? Hát ha a tagság tudta nélkül a vezetők megjutalmazhatták egymást, akkor miért ne adhatnák el a vagyonukat is! Európában ezt sikkasztásnak vagy lopásnak nevezik. Na, de mi még nem tartunk ott... Kié is ez a vagyon? Egy része a szakszervezeti tagság jogos tulajdona, azok érdekét kell, hogy szolgálja. Az állami eredetű vagyontárgyak az önkormányzat, illetve az állam tulajdonába kell, hogy kerüljenek, a megfelelő feladatok ellátására. Ezt egyesek megakadályozhatják ideig-óráig. A független szakszervezetek és munkástanácsok a részarányos megosztást kérték és kérik. Az ágazati szakszervezetek, szakszervezeti tömörülések becsületes vezetői fel kell, hogy ismerjék a helyzetet, ha nem, magukra maradnak. A szakszervezeti tagságnak módjában van ma eldönteni, hogy a régi szakszervezetben marad, mely a kommunizmus iskolája - Lenin után szabadon -, vagy független szakszervezetben, munkástanácsban keresi az érdekének képviselőjét. Balázs László győri önkormányzati képviselő (SZDSZ) a csipkegyári független szakszervezet elnöke Szakszervezeti vagyonmegosztás Avagy a maffia sajátos logikája A töltéstavai polgármester levele 3____________ /Érvénytelen a tanítónő felmondása Töltéstava polgármestere, dr. Duschanek Péter levelet küldött szerkesztőségünkbe. Tájékoztatásul közölte, hogy a töltéstavai képviselő-testület nem mondott fel 13 pedagógusának, köztük terheseknek. A tény: a megbízott intézményvezető egy új intézmény létesítéséhez kapcsolódóan a jogszabályi előírások szerint eljárva mondott fel 9 pedagógusnak (akik nem álltak felmondási tilalom alatt). Értelemszerűen az áldott állapotban lévő tanító néninek sem hatályos a felmondása, még akkor sem, ha az erről szóló levelet - ezen tény ismeretének hiányában - számára is kiküldték. Az is a tények közé tartozik, hogy a téves kézbesítés után a korrekcióról az intézményvezető azonnal és a legudvariasabb formában intézkedett, továbbá ide tartozik, hogy a felmondási értesítőben a nyilvános pályázaton való részvételre az igazgató valamennyi pedagógust felkért, számítva munkájukra. Az önkormányzat durva rágalomnak minősíti azokat a kijelentéseket és feltételezéseket, amelyek a május végi pedagógussztrájkkal hozzák összefüggésbe az intézmény létrehozását. Megint csak tény, hogy ezt a kérdést a képviselő-testület már az önkormányzat megalakulása óta napirenden tartotta, csupán a szorgalmi időszak végére halasztotta döntését. Az önkormányzat továbbra is legfontosabb feladatai közé számítja a közoktatás lehető legmagasabb színvonalú ellátását a községben és rengeteget dolgozik, hogy kétségtelenül meglévő nehézségein úrrá legyen. Meggyőződése viszont, hogy a pályán kívülről bekiabálók - lehetnek ugyan „szakértők” - a konkrét feladat megoldásában vajmi keveset segíthetnek. Engedtessék meg végezetül, hogy döntéseink jogszerűségét az arra illetékes szerv (például Köztársasági Megbízott Hivatala), gyakorlati értékét pedig az élet vagy utókor bírálja el. Máig nem veszített aktualitásából korábbi levelünk, amelyet a kedves olvasó a „Kisalföld” korábbi számában olvashatott. Hadd idézzük utolsó mondatát: „Kell-e jól képzett, hivatását szerető, áldozatkész, a jövő nemzedékért felelősséget érző, életvitelével, szellemiségével példát mutató tanító, tanár Töltéstaván? Igen, kell...!” Igazgatóváltás a gabonaiparnál Bevallom kissé váratlanul ért a hír, hogy Szénhegyi József, a Győr Sopron Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatója a tegnapi naptól nyugdíjba vonult. - Úgy tudom még lett volna hátra pár éve a nyugdíjig? - mondtam. - Igen, de saját kérésemre a Földművelésügyi Minisztérium hozzájárult ahhoz, hogy korengedménnyel nyugdíjba vonuljak. Tudvalevő, hogy az élelmiszeripari vállalatok vezetőit a közelmúltban menedzseri alkalmassági vizsgának vetették alá. Ezen én is részt vettem. Jómagam egyetértek azzal, hogy a mezőgazdaságban és élelmiszeriparban végbemenő strukturális változásokhoz fiatalabb, új szemléletű emberekre, vezetőkre van szükség. Ezért elfogadtam a minisztérium kezdeményezését. Azt pontosan nem tudom, hogy az említett teszt milyen eredménnyel zárult. Ön korábban a megyei pártbizottság titkára volt, lehetett a mostani döntésnek politikai háttere? - Nem hinném, sőt úgy vélem, hogy a minisztérium igyekezett mindenkivel méltányosan eljárni. - Ki az utódja? - Azt még nem tudni. Az igazgatói kinevezés elnyerésére pályázatot írtak ki. Én úgy vélem, hogy az eddigi munkatársaim között akad olyan alkalmas személy, aki megfelel a követelményeknek. Az átmeneti időszakra pedig Füredi Rudolf műszaki igazgatóhelyettest bíztuk meg az igazgatói teendőkkel. Én örülök annak, hogy a jelenlegi gabonaértékesítési helyzetben a vállalatunk teljesíteni tudja azokat a megegyezéseket, amelyeket a megye nagyüzemeivel kötött. Hiszem, hogy a munkatársaimtól is békében válok el, nem hagyok magam után haragost. - És mit csinál majd fiatal nyugdíjasként? - Aligha ülök ölbe tett kézzel. Sok elképzelésem van, s úgy érzem, hogy a tapasztalataimat is hasznosítani tudom még. Vállalkozóként a mezőgazdaság privatizációjának előremozdításában szeretnék közreműködni. N. E.