Kisalföld, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-29 / 99. szám
12 KISALFÖLD HÖLGYEKNEK 1993. április 29., csütörtök VárandósAN Terhességem utolsó két hetében voltam, amikor Győrben az egyik hivatalban olcsó vásárt hirdettek. Jutányos áron lehetett hozzájutni élelmiszerekhez, műanyag árukhoz és ruhákhoz. Mivel férjemmel arra jártunk, gondoltuk, mi is bemegyünk. Kilenc órára volt hirdetve a vásár, de már 9 előtt 10 perccel legalább száz ember várakozott az ajtó előtt. Mi is beálltunk a sor végére. Hallottuk, hogy akik a sor elején állnak, már kora reggel oda mentek. Talán három-négy percet álltunk a sor végén, amikor az előttünk lévők mondták, hogy menjünk előre. (Hozzá kell tennem, hogy olyan hatalmas hasam volt, hogy terhességem alatt idegenek is többször megállítottak az utcán, és kérdezték, hogy ikreim lesznek-e. Persze, a hasamban egy baba rugdalózott, csak kicsit nagyobb az átlagnál.) Szóval, kedves invitálásukra azt mondtam, hogy köszönöm, de nem megyek előre, mert nem akarok tolakodni. Erre ők egy pillanat alatt kihívták az egyik rendezőt, ciki megfogott minket, és mire megszólalhattam volna, már benn is voltam. Hát, ezen nagyon csodálkoztam, és kimondhatatlanul jólesett, hogy nem kellett végigállntom a sort visszeres lábaimmal és nagy pocakommal. Ezt, amíg élek, nem felejtem el. Ennyi volt az én egyik történetem, nagyon szívesen elolvasnám, ha más kismama is írna hasonló dolgokról. Faragó Zoltánná Zsuzsi Mi is várjuk a kismamák tapasztalatait, kedves vagy kellemetlen élményeiket, érzéseiket terhességük során. A borítékra kérjük írják rá: VárandóSAN. FotóSAN Továbbra is várjuk tréfás-kedves családi felvételeiket (nem csak gyerekekről), természetesen címmel, vagy kis történettel együtt. A legjobbakat közöljük, és beküldőjük a Sooter's cégtől ajándékot, három színes címet kap. Köszönjük a fotókat, mai képünket Csonkáné Varga Katalin küldte Győrből. Egy kis tál, meg még egy, és kész a jelmez ÍRD KamaszosAN MAGAD! ÚJ SOROZAT indul tizenéves fiataloknak - örömökről, gondokról, érzésekről, kapcsolatokról, tanulásról, munkáról, szerelemről, szülőkről, egymásról. Lehet majd tanácsot kérni és adni, elmesélni fantasztikus ötleteket és végtelen szomorúságokat - egymásnak és a felnőtteknek. Kedves tinédzserek, lányok és persze fiúk, szeretnénk, ha ti - akik a legjobban ismeritek magatokat és egymást - írnátok az e rovatban megjelenő sorokat. A 8. osztályos mosonmagyaróvári Völskow Beáta a fiatalok egyik gyakori problémájáról, a körömrágásról ír: „Nem egyszer láttam már ilyen körmöket. Krúdy Gyula szerint a lerágott körmök a szenvedésben eltöltött gyermekkort jelzik. Hát, nem tudom. A serdülőkort és a fiatalkort élők általában azért rágják körmüket, mert vagy félnek, vagy idegesek, vagy izgulnak (pl. egy filmen). Ha ezeket az izgalmakat, idegeskedéseket nem tudják kivédeni, pedig el akarják hagyni ezt a rossz szokást, akkor nincs más hátra, tanácsot kell kérni. Persze, aki „csak úgy” rágja a körmét, az ellen nem tehetünk semmit, de őt biztos, nem is érdekli, mit csinál a körmével és a fogaival. Igen, a fogaival is, ugyanis a körömrágás a fogakra sincs jó hatással. Mentsük, ami még menthető. Én a következőt ajánlom: készítsünk erős teát, támnicsgyökérből vagy tízszázalékos acetonos kininoldatból. Ezzel a kenőccsel ecseteljük körmünket. Ha valakit ez a keserű íz sem rettent vissza a körömrágástól, az tényleg reménytelen eset.” Akkor várjak leveleiteket, ne felejtsétek: KamaszoSAN. Hogy soha ne hazudjunk... EGY KAMASZLÁNY VÉSZJELZÉSE Szakközépiskolába járó diáklány vagyok. Azért döntöttem, hogy írok neked kedves LAN, mert valakivel meg kell osztanom bánatom. Szüleim elváltak, ami először fájt nekem és öcsémnek, de tudjuk édesanyánk így cselekedett jól, elvált apánktól. Apánk tehet róla, hogy mi elvált szülők gyerekei lettünk. A szüleink 15 évi házassága bomlott fel egy nő miatt. Ez a nő nálunk dolgozik az anyával együtt, de a nőnek férje van meg egy kislánya. A férjét az orránál fogva vezeti, amióta csak összeházasodtak. ,A férje előtt az az igaz, amit ő mond neki”, ezt saját maga kiabálta édesanyámnak és az öcsémnek. Apa persze mindent tagadott először, de ma már mindenki előtt nyílt titok, hogy a szeretője. Aki csak az étteremben dolgozott, mindenkinek mennie kellett, mert ez a nő lopott és rájuk fogta. Apám neki hitt, és nem a munkatársainak. Én még sokáig hinni és bízni akartam apámban, de amikor megtaláltam nála a fényképet a nőről, megutáltam apámat. Hazudott nekünk, szégyent hozott ránk egy ilyen aljas nő végett. Nagyon sokan ismerik ezt a nőt, és az anyját. Az apámról mindenkinek elmondta, „pénze van, de esze nincs!” Az öcsémnek belemondta a képébe, hogy „ha apátoknak fontosak lennétek, kiállna mellettetek.” Persze, amikor öcsém ezt elmondta apámnak, letagadta, mert hazudni úgy tud, mintha olvasna. Látod kedves LAN. DIVATOSAN DIVATOSAN rovatunkban egy új sorozatot szeretnénk indítani, az önök segítségére támaszkodva. Az alábbi sorok bemutatják, melyek azok a kérdések, amelyekre önöktől is választ várunk egy „távinterjú" formájában. Talán mi, nők egyetértünk abban, hogy szívesen hallunk, olvasunk híres emberek, híres asszonyok öltözködéséről, bekukkantva gardróbjukba. De miért is ne hallanánk ugyanolyan szívesen egymásról, magunkról, hogy a hétköznapokban hogyan oldjuk meg ezt a „problémát”, milyen a kapcsolatunk a divattal. Első beszélgetőpartnerünk Kovács Béláné Ildikó, titkárnő (27 éves). - Gondot okoz-e önnek reggelente az, hogy eldöntse, mit vegyen fel? - Nem, ez nem így van. A ruhatáramat szeretem, úgy alakítottam ki, hogy variálható legyen. Sokkal inkább gond ez a vásárláskor. Jó lenne, ha ilyenkor mindig lenne mellettem egy szakember, aki segít megmondani, mi áll jól, mi illik az arcomhoz, alakomhoz, mi az, amiben tetszeni fogok a környezetemnek, mert nekem ez is fontos. A múltkor megyek fel a lépcsőn és bizony többen megfordultak utánam. Először azt gondoltam, hogy talán túl rövid a szoknyám, azután rögtön jóleső érzéssel vettem tudomásul, hogy ma biztos egész jól né-zek ki. Csak később vettem észre, hogy tenyér- nyi lyuk van a haris-nyámon, hátul a combomon. Azóta mindig van nálam tartalék! - Mi alapján választja ki a ruhát, amit éppen felvesz? - Szeretem, ha jól érzem benne magam. Ez azt jelenti, hogy otthon joggingban tudok a legjobban takarítani, kézimunkát végezni. De a munkahelyemen fontos, hogy jó legyen az első benyomás. Van egy-két szoknyám, pár blúzom, zakóm, minden jó mindennel. Inkább kevesebb van, de nem szeretem, ha látszik, hogy na bizony ez már viseltes. Még van egy pár szép évem, azután a kislányom úgyis elszedi majd a jobb cuccaimat. - Mennyire tudja követni a divatot? - Hát nem bánnám, ha ez fordítva lenne, és a divat követne engem. Mert, ha volna több pénzem, ha nem kéne várrnom, ha nem lenne más dolgom, ha, ha, ha. Azért talán színeiben tudom követni. Figyelem az újságokban mi lesz az idei tavasz divatszíne és örülök, ha találok megfelelő darabot a szekrényemben, azután egy-kettővel kiegészítem. De formailag jobban járok, ha hagyományos fazonokat választok, mert az több évig „jó”. Azután kiegészítőkkel felújítom. - Mi a véleménye, fontos-e a divat? - Szerintem a jólápoltság a fontos, meg a jó benyomás, ami a rendezettségből, harmóniából adódik. De sajnos, én és a divat anyagi nézeteltéréseinkből adódóan kicsit elszakadtunk egymástól. Azért remélem egyszer újra találkozunk! Kíváncsian várjuk, hogy ön mit válaszolna hasonló kérdésekre. Milyen ruhákat szeret, hogyan, milyen szempontok alapján válogatja össze ruhatárát... Leveleit és persze kérdéseit DivatoSAN címre a szerkesztőségbe várjuk. Szántó Judit A munkahelyen fontos a jó benyomás. Arra ébredek, anya sír... ilyen egy rendes ember? Minket mindig arra tanítottak, hogy soha ne hazudjunk, bármit követtünk el. Apánk pedig csak hazudott. Ha megnő a leánya, odaadom neki a képeket, hadd lássa milyen anyja van. Örök esküt fogadtunk ellenük, hogy megbosszuljuk. A nagyszüleink is sokat sírtak, nem akarták elhinni, hogy ez történt velünk. Az apai nagymamám azt mondta édesanyámnak, hogy mindig a menye és leánya marad, amíg csak él. Képzeld, a saját apánk maga mondta, hogy ez a nő egy rossz nő. Ez szilveszterkor történt, mikor apám egy kissé lerészegedve sokat sírt. Azt kiabálta, hogy anyátok képes tőlem elválni egy ilyen miatt?! SAN, ha tudta hogy ilyen, miért kezdett ki vele? Ez a nő leveleket írkodott édesanyámnak, és még az urával is íratott, ennyire hülyét csinált belőle. Apám és anyám szegényen kerültek össze, ami most nekünk van, az csak a két kezük szorgos munkája. Ez a nő mégis azt írta édesanyámnak, neki semmije nincs, minden apámé. Szerinte édesanyám nem becsülte meg apámat. Ő persze megbecsüli az urát ugye, ezért szarvazta fel. Kedves LAN, nekem van a világon a legrendesebb, legbecsületesebb édesanyám. Hidd el! Ha oda bújunk hozzá az öcsémmel nagyon boldogok vagyunk, nagyon szeretjük. Ami elszomorít az csak az, hogy valamikor arra ébredek este, hogy anya sír. Majd megszakad a szívem érte, persze ő átölel, megpuszil és azt mondja, semmi baj kicsim, aludjál, mert reggel iskola, pihent és okos legyél. Az öcsém és én ezt a végtelen szeretetet, csak azzal tudjuk viszonozni neki, hogy igyekszünk a legjobb tanulók lenni, hogy legalább bennünk ne csalódjon és büszke lehessen ránk. Kedves LAN, köszönöm, hogy megírhattam neked, ami nekem nagyon fáj. Egy szomorú 15 éves lány. Tud valaki segíteni? Akár felnőttek, akár hasonló cipőben járó tizenévesek, kérjük, írjanak! Kis Tomi „Salamoni döntése” Előfordult, hogy Tomikánkat a legpontosabb megbeszélés ellenére ketten is várták délután az óvodában, a nagymama és az apa. Kiérve az utcára, apukája megkérdezi tőle: - Kisfiam, a mamával akarsz menni, vagy hazajössz velem? - Hát - sóhajt egy hatalmasat -, vágjatok ketté, mert a mamáékhoz is mennék, de veled is szeretnék maradni, apa!