Kisalföld, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-01 / 27. szám

1995. február 1., szerda BÚCSÚ a helyőrségtől (Folytatás az 1. oldalról) A Győri Határőr Igazgató­ságnál tegnap 190 határőr­nek fejeződött be 12 hónapos sorkatonai szolgálata. Sajnos, a korábbi évekhez hasonló­an, még mindig magas a mun­kanélküliek száma, mintegy 40-50 százalék, ehhez páro­sul a családok egyre romló szociális helyzete. Az igazga­tóság lehetőségeihez képest e problémákon segíteni kíván azzal is, hogy a humánszol­gálaton keresztül állandó kap­csolatot tart fenn a települé­sek munkaügyi központjai­val. A munkaügyi központok munkatársai a leszerelés előt­ti héten előadásokat tartottak a munka-, elhelyezkedési- és átképzési lehetőségekről, ez­zel is megkönnyítve a civil élet­be történő zökkenőmentes be­illeszkedést. Ezenkívül egy­szeri pénzjuttatással is segí­teni kíván az igazgatóság. A leszerelők közül 181 -en össze­sen 716. 100 forintot vehettek fel. A juttatás 2500-tól 9700 forintig terjedt. A Sorállományú Érdekkép­viseleti Tanács javaslata alap­ján Kovács Dezső ezredes-igaz­gató Balogh Róbert szakasz­­vezetőt, a mosonmagyaróvá­ri Hanság Határvadász Szá­zad állományából „Dicsérő el­ismerésben” részesítette, amelyhez az erkölcsi elisme­résen túl pénzjutalom is tar­tozott. J. ZS. Hancz Péter szakaszvezető, aki újrakezdési segélyt ka­pott. AKTUÁLIS A tegnapi leszerelés apropójából találomra négy olyan embert kérdeztünk meg az utcán, akik három, kettő, másfél, illetve egy évet voltak katonák. Arról kértük a véleményüket, milyennek ta­lálják a mai hadsereget, s milyen volt az ő katonaidejükben. Körkérdés a katonaévekről Labancz János, 65 éves, volt győri önkor­mányzati képviselő:­­ 36 hónapot katonás­kodtam Balatonföldváron és Szántódon, 1950-1953 között. Akkori­ban nevezték Titót „láncos kutyának”, ezért az ország déli részén több éven ke­resztül állandó harckészült­ség volt. A nagyobb bala­toni üdülőkből ideiglenes laktanyát csináltak. A 76 milliméteres páncéltörő tü­zérosztálynál szolgáltam. A mai sorkatonák fizikai ál­lapotáról lesújtó a véleményem, a sorozó or­vosok is panaszkodnak a fiatalok gyenge fi­zikai állóképességére. Erre föl, mit lép a ma­gyar honvédség parancsnoka? Tíz alakulat­nál éppen a napokban szüntette meg a reg­geli tornát is. Minden egészséges fiatal életé­ben szükséges a katonaidő, a fegyelemre szok­tatás, a felelősségvállalás tudatosítása, ami­kor fegyvert adnak a kezébe. Én minimum 18 hónapra állítanám vissza a katonaidőt. Nagy Jenő, 52 éves: - Én 1963-tól 1966- ig 26 hónapot voltam katona Pápán, a va­dászrepülőknél, mint rádiókezelő. Akkoriban még MÍG 21-esen repültek, leszerelésemkor jöttek be a MÍG 23-asok. Mi nagyon szi­gorú kiképzést kaptunk, ke­ményen meghajtottak min­ket a hideg télben. Szeren­csére a technikai kiképzés­nél már úriemberek voltunk, nekem jó helyem volt. A mai sorkatonák sokkal köny­­nyebb, kényelmesebb hely­zetben vannak. Sajnos, egyre kevesebb a pénz a honvédelemre is, de úgy vélem, a vadász­repülőknél a technikai, pénzügyi feltételeket ma is megadják. Czető Zoltán, 36 éves színházi díszletező: - Az elsők között voltam, akik már csak más­fél évet „nyomtunk” le 1981 augusztusától. Debrecenben voltam, fél évig érszázadnál, utána az ez­redtörzsben, mint stúdiós. Nekem úri dolgom volt, de a Kossuth-laktanya egyéb­ként is a hadsereg kiraka­ta volt, úszómedence, te­niszpálya és sportcentrum állt a sorkatonák rendelke­zésére szabadidejükben. A másfél év nekem nem volt kiesés az életemből, nagyon sok hasznosat tanultam ott. Könnyebb helyzetben vannak és szabadabbak ma a katonák, de elég is az egy év. Ifj. Baranyai Gyula, 24 éves könyvárus: - Speciális a helyzetem, mert 18 éves korom­ban tiszthelyettesi iskolát kezdtem el Buda­pesten, de fél év után meg­gondoltam magam, mégsem akartam hivatásos katona lenni. Hogy miért? Mert saj­nos a legtöbb katonacsalád szétmegy. Elválnak, idegbe­teg, vagy alkoholista lesz a hivatásos tiszt, tisztelet a kivételnek és családjának. A második félévet Devecse­­ren töltöttem, telefonköz­pontos voltam. Szerencsére befogadtak az öregkatonák. Jónak tartom az egy évet, sőt, a tervezett 9 hónapot még jobbnak, mert a féléves alapkiképzés alatt bőven meg lehet ta­nulni az eszközök kezelését, illetve a katonai feladatokat, utána pedig csak lézengenek a laktanyában, konkrét teendők, kiképzés nél­kül. JUHÁSZ Fotó: B. A. Telefonügyelet Azokon a napokon, ami­kor a város szociális és egészségügyi irodáján nincs ügyfélfogadás, az ér­deklődők telefonon kér­hetnek felvilágosítást az ügyeletet adó munkatárs­tól úgy, hogy a telefon­­központ (310-666) kap­csolja a hívókat a telefon­ügyeleteshez. Ügyeleti idők: kedden fél 8-tól dél­után fél 4-ig, szerdán fél 8-tól 12 óráig, pénteken fél 8-tól délután 1-ig. SZAKÜZLETÜNK az ipar széles területein szükséges VILLAMOS, ELEKTRONIKUS (PLC-k) elemek, vezetékek, kábelek, villamos szekrények (RITTÁL), FREKVENCIAVÁLTÓK (Danfoss), hidraulikus és pneumatikus elemek, csőszerelő szerszámok, egyéb elemek szállításával áll a VEVŐK, MEGRENDELŐK rendelkezésére. EGYEDI igényeik megoldásában gyakorlott szakemberek segítik! Komplett lista szerint anyagbiztosításra is vállalkozunk!!! FIGYELEM!!! FIGYELEM!!! FIGYELEM!!! Különösen KEDVEZŐ ÁRAKKAL állunk rendelkezésére KLÖCKNER - MOELLER elemek szállításánál. KERESSE A SZAKÜZLETÜNKET!!! Tájékozódjon az 1995. február 1-jétől érvényes kedvező árainkról!! * PraBOMAÜK 9022 Győr, Bajcsy-Zsilinszky út 47. Tel.: 96/328-165. Tel./fax: 96/314-467. Palomatík I [Palomatík] [Palomatík Menhely lesz Győrött (Folytatás az 1. oldalról.) - Ha életbe lép a számla­­szám, szívesen fogadnak ado­mányokat, s idővel társadal­mi munkát is. Csak adomá­nyokból létesül Győrött az ál­latmenhely? - Részben. Van induló tő­kénk, hagyatéki összeg, ami­vel elkezdhetjük a munkát, de számítunk természetesen az adakozókra, mivel még tíz forint is számít. Az önkor­mányzat eddig is több terüle­tet ajánlott fel a célra, sok­szor a lakossági tiltakozáson bukott meg a végleges dön­tés. Holott a menhely gondos, lelkiismeretes kezelésével nem fordulhat elő az állampolgárt zavaró körülmény. Biztosíték erre az is, hogy Dubánn dok­tor úr állandó állatorvosi ke­zelést, felügyeletet és rende­lő létrehozását ajánlotta fel. Szerencsére olyanok is sokan vannak, akik átérzik a kido­bott állatok szenvedését és ci­vilizált emberhez, országhoz méltóan segíteni akarnak, ha már azokat az embereket nem tudjuk megtalálni és felelős­ségre vonni, akik kidobják ál­lataikat a sorsra bízva. Annál inkább is sürgető a menhely ügye, mivel az ország nagyvá­rosai közül már csak Győr­ben megoldatlan ez a kényes feladat.­­A menhely fenntartását az adományokon kívül miből fe­dezik? -Több elképzelésünk is van. Az első lépésben nem tudunk nagy telepet létrehozni, s csak a kutyákat fogadjuk be, de idővel bővíteni szeretnénk és a cicák is menedéket találhat­nának. Szolgáltatásként meg­oldanánk a panziót, segítsé­gül a nyaraló, utazó vagy ép­pen műtétre kórházba fekvő gazdák számára, akik nem tudják hol elhelyezni átmene­tileg kedvenceiket és még ter­vezünk több olyan szolgálta­tást, aminek a bevételéből fe­dezhetjük a gazdátlan állatok ellátását, így állatvásárlásra is alkalmat teremtünk. Egyéb­ként a menhely ügyében bár­ki hívhat telefonon, mint a ku­ratórium elnöke, szívesen ál­lok rendelkezésére. G. SZABÓ M. Jahoda Maja kedvencével KISALFÖLD 3 ÁLLÁSPONTUNK sAllatparadicsom Hajléktalanok nem csak az emberek között akadnak. Négylábú barátaink, a hűséges házőrző kutyák, a kedv­telésből tartott ölebek és a bársonytalpakon járó, dorom­boló cicák körében ugyanúgy előfordulnak potenciális hajléktalanok, mint mondjuk a válófélben lévő férfiak, vagy a magukra maradó, egzisztenciájukat vesztő höl­gyek között. Ki ne találkozott volna autóból kidobott, jobb sorsra érdemes kutyussal, vagy a lábához dörgölőző, elárvult macskával. A gazdátlan jószágok egy kis élelem, egy kis szeretet reményében az ember közelségét keresik. Sok ezer kóbor kutya, és még több kóbor macska él megyénk­ben. Sorsuk megoldatlan, napról napra nagyobb gondot okoznak. Azt mondják, egy-egy ország kultúrája lemérhető azon, ahogy az állatokkal bánik. Ha ez így van, akkor Magyar­­országnak bizony sok pótolnivalója akad még, ha helyet kér magának a nagy Európa-házban. Győrben talán vég­re történik valami, és a hosszú évek óta íródó, kudar­cokkal tűzdelt állatmenhely-történet remélhetőleg jól vég­ződik. Garanciát jelentenek erre az ügyben kulcsszere­pet játszó, köztiszteletben álló személyiségek, és az ön­­kormányzat segítő szándéka, hiszen eddig is több terü­letet ajánlott fel a nemes célra. Úgy hírlik, legtöbbször a lakossági tiltakozáson bukott meg a végleges döntés. Re­méljük, ez a jövőben másként lesz, és az állampolgárok is felismerik, milyen nagy szükség van kulturált, modern állatmenhelyre a megyeszékhelyen. Ha a menhely megálmodóinak sikerül megvalósítani­uk elképzeléseiket, és a menhelyhez kapcsolódóan egy igazi állatparadicsomot, kutya- és macskapanziót építe­nek, a bevétel nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy az egyébként jórészt csak adományokból élő létesítmény működőképességét hosszú távon fenntartsák. Nagyon fontos, hogy kik állnak egy-egy nemes szán­dék mögött. Mert az agilis, harcos szellemű, kitartó em­berek sokszor látványosabb eredményt tudnak elérni, mint azok, akik rendelkeznek ugyan anyagiakkal, de ki­tartással annál kevésbé. Márpedig az állatmenhelyek lét­rehozásához ma Magyarországon sajnos végtelen türe­lem, és jó adag harcosság kell. Vagyis félő, hogy csak ak­kor lesz állatmenhelye Győrnek, ha a kitartás és elszánt­ság ötvözetéből épül a kerítés. — MEGKÉRDEZTÜK — Számíthatunk-e árhullámra vizeinken? Szinte egész Nyugat-Euró­­pában ítéletidő van és ritkán látott árvizek okoznak tragé­diákat Franciaországban, Bel­giumban, Németországban. Emberek tízezreit evakuálják, ezrek maradnak áram nélkül és az esőzések, áradások so­kak halálához, eltűnéséhez vezetnek. Hogy lesz-e kiha­tással megyénk folyóira a tő­lünk nyugatra fekvő orszá­gokban lehulló hatalmas mennyiségű csapadék, arról kérdeztük az Észak-dunán­túli Vízügyi Igazgatóságon Kal­már István osztályvezető-he­lyettest. - A mellékfolyókon, a Rá­bán, a Marcalon egyáltalán nincs árvízveszély. A Duna Győrnél vasárnap tetőzött, vagyis a várost már elhagyta a dunai árhullám. A folyó ba­jor ágán érkező, nagy mennyi­ségű lehullott csapadék mi­att a meder teltsége meglehe­tősen magas és mivel a né­metországi esőzések nem szűnnek, nem is számítha­tunk gyors változásra. A las­sú apadás észlelhető és pilla­natnyilag komolyabb árhul­lám nem várható a Dunán. - Milyennek mondható ez a dunai vízállás az előző évek hasonló időszakaihoz képest? - A vízállás az átlagosnál valamivel magasabb volt, de ennek árvízi szempontból nincs jelentősége. A vízszint az első fokú árvízi készültség szintjétől jelentősen, csaknem egy méterrel elmaradt. Ve­szélyt így tehát semmilyen vo­natkozásban nem jelentett és intézkedésre sem volt szük­ség. A NAP MONDÁSA ...többet adok egy hű kutyának farkcsóválására, mint száz ... barátságnyilvánításra és mímelésre. Arthur Schopenhauer (1788-1860) német filozófus Egészségügyis diákok dunántúli versenye A győri Petz Lajos Egész­ségügyi Szakközépiskola a névadó tiszteletére rendezett iskolai ünnepségek alkalmá­ból évek óta meghirdeti a du­nántúli egészségügyi szakkö­zépiskolák számára a regio­nális egészségügyi szakmai tanulmányi versenyt. Ennek idei rendezvénye a múlt hét végén volt 9 dunántúli isko­la részvételével. A helyi elődöntők győztes III. osztályos tanulóinak - összesen 36 diáknak - írás­beli és szóbeli feladatot kel­lett megoldania. Ez utóbbi egészségnevelési, szakmai el­méleti és gyakorlati részből állt. A bírálóbizottságban a kórházak ápolási igazgatói, főnővérei és ápolási szakem­berei vettek részt. Véleményük szerint nagyon színvonalas versenynek lehettek bírálói, amelyen bebizonyosodott, hogy a döntőbe jutott tanu­lók nemcsak szeretik hivatá­sukat, hanem tudják is an­nak elméletét és gyakorlatát. A zsűri külön kiemelte, hogy az iskola szakmai munkakö­zössége - Tóth Sándor igazga­tóhelyettes és Horváth And­rásné munkaközösség-veze­tő irányításával - példamuta­tóan szervezte meg a regioná­lis verseny döntőjét, amely­nek legjobbjai: 1. Sklánicz Mónika, a győ­ri Petz Lajos Egészségügyi Szakközépiskola tanulója (fel­készítő pedagógusok Pongrácz Ödönné és Tóth Sándor), 2. ugyancsak a győri középisko­la növendéke, Szakoly And­rea (felkészítők az előbbiek), 3. Danics Krisztina, az ajkai egészségügyi szakközépisko­la tanulója (felkészítője Bakai Sándorné), akik a rendező is­kola és a Petz Aladár Megyei Kórház értékes díjait márci­us 2-án, az iskolai Petz-na­­pok eredményhirdetésén ve­szik át.

Next