Kisalföld, 2000. június (55. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-03 / 129. szám

4 Aktuális m Az anyai szív kéréseit általában meg kell érteni. Jézus a megdicsőülés hegyéről jött le, amikor két tanítványának édesanyja odament hozzá és azt kérte tőle: „Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől üljön országodban” (Máté evangéliuma 20,21). Ez az anyai kérés azonban elkeseredett rangvitát váltott ki a tanítványi körben: ki a nagyobb közöttünk? Emberi együttélésünk egyik legnagyobb nyomorúsága, hogy nem akarunk közkatona lenni, csupa kisbetűvel írt nemecsek ernő. Osztályozunk, minősítünk és sorra-rendre megállapítjuk, ezért és ezért van jogom az elismeréshez. Még a legostobább is talál valakit, akinél különb lehet valamiben. Fontossági tudatunk spirálisan halad fölfelé, a családtól fel a legfelsőbb államvezetésig. Van, aki megelégszik azzal, hogy családja előtt formálja meg ön­nön szobrát, mások egy zárt közösségben lesznek hang­adók, és ismét van, aki úgy érzi, képességeinek országos fórum dukál. Aszerint, hogy a fontossági tudat mennyi energiát termel és milyen hatótávolságba sugárzik ki, lesz az egyik emberből egy kisközösség vezetője vagy közéleti személyiség. Ritka dolog, hogy valakiről mások állapítsák meg, hogy ő a „nagyobb”. Jézus realista. Ezt mondja az anyának és tanítvány fiainak: „a népeken fejedelmeik uralkodnak és hatal­maskodnak, de közöttetek nem ez a rend, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok”. Mert a nagyság mindig ott kezdődik, ahol a nagy meghajol a kicsi előtt. Jézus halála előtt, az utolsó vacsora kezdetekor sorra, megmosta a tanítványok lábát, ezzel is példát adva nekik. Mindezt nem számításból tette, hanem mert meg­látta a kicsiben a nagyot, az elcsúfítottban a szépet, a töredékesben a teljességet. Ezzel adta tudtunkra: nem azért szeret bennünket az Isten, mert szépek volnánk, hanem mivel szeret, azért lehetünk szépek. «• ülésrendek Dr. Vladar Gabor, református teológiai dékán. Pápa „ Az emberekben megvan a jóradék, hogy szolgálatot tegyenek valakinek. ” ___Álláspont­­ — Jó napot! Segíthetek? Ritka örömmel élte meg e rövid történet alanya azt a pillanatot, amikor keresztülvágott a régi egyetem ár­nyas, öreg fákkal szegélyezett udvarán, mert a mellette elhaladó diákok köszöntek neki. Eszébe jutott, hogy más helyeken ürgének, vén fazonnak nevezik a háta mögött az ismeretlen fiatalok. Itt ellenben érkezett felé a napszaknak megfelelő mondat: Jó napot! Egyszeriben jó napja is lett. Eszébe jutott a régi családi ház, amelyből úgy indították útra, hogy „köszönj, fiam, mindenkinek! ”. Ez az útravaló kísérte egy ideig, és tar­totta magát ahhoz az intelemhez, hogy kötelességünk más boldogságát lehetővé tennünk. És a boldogsághoz nem kell sok. Milyen érdekes, morfondírozott magában, hogy az etikettnek e formulája kiment a divatból. Az embereknek az is nehezükre esik, hogy pillantást vesse­nek a másikra. Eközben persze haladt a vén fazon a legközelebbi célja felé, de nem tudta pontosan, melyik saroknál forduljon a professzor szobája irányába. Megszólított egy vizsga­drákkal küszködő fiatalembert, aki életkorban hason­latos volt az előbbi, köszönést rá pazarlóval. Ilyen hely­zetekben az ürge, e rövid történet alanya, nemegyszer megelégedett az útbaigazítás kényszerű mozdulataival, de itt valami más történt. A vizsgázó elkísérte a vendéget a professzor szobájáig. A vendég szót azért használjuk, mert az egyetemen tényleg vendégnek érezte magát ez az idősödő ember. Akkor és ott levonta magának azt a tanulságot, hogy az intézetben nemcsak oktatják egy jeles szakma jelölt­jeit, hanem az etikett szabályaira is figyelmeztetik őket. Sose lehet tudni, hogy ki tévedhet az alma mater kerítéssel határolt területére. Aki belép, tegyük fel, nem csak rossz szándékkal érkezik, ezért meg kell adni neki azt a gesztust, hogy érezze: a barátságosság nem kerül semmibe, pénzbe meg egyáltalán nem, hát akkor miért ne éljünk vele? Az ilyen és ehhez hasonlatos gesz­tus még arra is emlékeztethet bárkit, hogy itt valóban oktatják és nevelik a fiatalokat, itt pedagógusok dol­goznak. Azért is írtuk le e kurta történetet, mert most pe­dagógusnap van. Kérem, mindenki helyettesítse be a történetet a sajátjával. Reméljük, akad jó néhány szív­derítő eset. Mint borúra derű, amelyre mindenkinek szüksége van. Varga Lajos KISALFÖLD PostabontásOlvasói levelek Várjuk leveleiket a következő címre: Kisalföld Kiadó Kft., 9002 Győr, Pf. 28. Fax: 96/504-414 Pedagógusnapra Gazdag, szép magyar nyel­vünkben sok olyan szó van, ami mélységében, jelentésében me­legséget, boldogságot áraszt, kell abban is, akinek mondják, de főleg abban izzik igazán, aki érzi és kimondja. Két szót szeretnék én itt kimondani, leírni, két szót, amelynek keletkezését egy tanéven át táplálta, mélyítette Erika néni. Ez a két szó: a hála és a köszönet! Mily szegényesnek tűnik így a néhány betűből alkotott szó? Ami mögötte van, az valójában kifejezhetetlen. Érzelem, amit a szívünkkel, lelkünkkel ér­zünk, amely feltör és szólásra késztet bennünket. Ha azt a kis félénk hatéves gyermeket nézem, aki szeptemberben át­lépte az iskola kapuját, és aki az első perctől fogva érezhetett egy meleg, puha, biztató, erős kezet, amely nyúlt feléje, meg­érintette testét, lelkét, kinyi­totta a világra a tekintetét és birtokába adta az írás, olvasás, számolás tudományának alap­jait. Milyen csodálni való követ­kezetesség, milyen tisztelni való szakértelem és módszeresség, milyen irigylésre méltó türel­­messég, és milyen különleges lel­kiismeretesség lakozhat ebben a tanító néniben. Aki így tud a gyermekhez közelíteni, aki így tud tanítani, nevelni, foglalkoz­ni, törődni tíz hónapon át? Óriási erő kell ehhez, és ezt az erőt bir­tokolja Erika néni. Birtokolja, mert kútforrása a szívében van, és ez a kútforrás a mérhetetlen szeretet a gyermek iránt. Csak az tud így a gyermekek­kel bánni, aki birtokában van ennek a mérhetetlen szeretet­nek. A szeretet táplálja benne a hitet, hogy hinni kell abban a kis emberben, kit reá bíztak. És ő tud is hinni a gyermekben, ön­magában és a nevelhetőségben. Nap mint nap képes volt felol­dani a szorongást, a félelmet, a családoknak is meg tudta adni a nyugalmat, a hitet és a békessé­get, meg a reményt. Boldogság látni most a tanítványait, akik közvetlenek, talpraesettek és szeretetteljesek egymás iránt. Milyen emlékképpel indul­hatnak ők el az életben az első iskolás évről? Adhat-e ember ennél többet, nemesebbet egy induló életnek? Igen, adhat, igen, akadhat ilyen ember! És ez a tanító! Ezt Kaszás László­­né, Erika néni megtette. Ezért sugároznám ki a világban e két szót: hála és köszönet, és mér­hetetlen tisztelet minden taní­tónak, aki ezt megtenni képes. Egy nagymama, aki 40 éven át hasonló módon akart dolgozni Kell a humor! MacTanítAlak (MacGyver unokatestvére), az Esti Só­der Iskola tanára szívélyes üdvözle­tét küldi minden kollégájának. Reméli, magvas gondolataival emeli a pedagógusnap fényét. I. Pedagógiai program Az oktatás célja: nyújtson olyan korszerű alapműveltsé­get a tanulóknak, hogy leg­alább SMS-ben ki tudják ma­gukat fejezni. Az oktatás feladata: segítse elő, hogy a tanulók az életnek tanuljanak, s ne olyan fölösle­ges dolgokat, melyeket a büdös életben sosem használnak. Ér­tesse meg a tanulókkal, hogy boldogságot nem lehet pénzen venni, de mást­­ igen. Tanév rendje: sorakozó, ki­képzés - melyen a tanárok és a tanulók egymás idegeit kép­zik ki, takarodó. Órarend: Hajnali gondolatok, IQ Casino, Sportpercek - Príma torna, Déli harangszó, Magyar népmesék - Akták, Tőzsdevitág, Záróra. Tananyag: „Sok van mi cso­dálatos...”, kinevezés, feljelentés, vizsgálat - botrány, felmentés, más fontos beosztásba helyezés. Vizsgák rendje: negyed­évenként írásbeli beszámoló. Vizsgák értékelése: áfakör­ben szóbeli kiszámoló, akit kiszámolnak, fát kap. Vizsgák eredménye: szülő (gondozó) kérésére 30 évre tit­­kosítható. Osztályzatok: Nem jogerős, Telemázli, Három kívánság, Bűvös hatos, Heti hetes. Tanítási módszerek: Lehet egy kérdéssel több?, Csak ülök és mesélek, Mire gondolok?, Dalban mondom el. Tanítási eszközök: Szauna, Kínpad, Kereszttűz, esetleg Szerencsekerék. Kapcsolattartás fórumai: Vir­radóra, Fogadóóra, Lyukasóra, vagy a Celeste és a Barátok közt, egy kis Lenora. II. A pedagógus mint peda­gógus A pedagógus rémálma: az Oktatási Minisztérium üzene­te pedagógusnapra: Legyen ön is milliomos! Szüksége lehet rá! Mert ha a pedagógus-bér­tábla 14 fokozatán szerencsé­sen túljut, még akkor is megis­merheti A mélység titkait! A pedagógus vágyálma: bér­rendezés. Aktuális. Rögtön! A pedagógus ébredése: „Egy gondolat bánt engemet...”, Szín­ház az egész... A pedagógus feladata: ne­velni­­ és oktatni mások szeme fényét, mások kincsét, mások mindenét. Mások gyermekét. A pedagógus hitvallása: Brut­tó: Szeretek tanítani! Nettó: Ki­vagyok! A pedagógus ajánlása: a MacTanítálak gondolatait, ha akarja, minősítse (az oktatás minőségbiztosítási rendszere) a Comenius 2000. Csíííz! Galambos Ferencné tanár, Győr - A NAP MONDÁSA —Agytorna Ha két darab fát összeteszünk, kereszt lesz belőle. Ez szép allegória a házasságra. © Eötvös József: Aforizmák Hány egyetem működik je­lenleg Debrecenben? a) három b) kettő c) négy (v .zsolva snopij 2000. június 3., szombat __Köz­vélemény___. „Az elmúlt hónapokban évszázadok óta nem tapasztalt természeti katasztrófák sorozata sújtotta az országot... Jóleső érzéssel tapasztalhattuk az emberi szolidaritás és segítőkészség megható példáit” - írja levelében K. I. győri olvasónk, majd azt a disszonáns ellenzéki megnyilvá­nulást elemzi, mely a korábbi árvízi intézkedéseket kérte számon. Levélírónk végül egy „kölcsön” mondással zárja: „Az irigység szörnyű erő! Gáncsaitól a legnemesebb szándék is megbénulhat.” Május 29-én véradó napot tartottak Felpécen. Ör­vendetes, hogy eddigi eredményeiket túllépve, a rend­szeres véradók mellett új és fiatal önkéntesek is je­lentkeztek - erről tudósít Molnár Györgyné községi vö­röskeresztes elnök és Dombi Lajosné titkár levele. Szűcs Sándorné mosonmagyaróvári olvasónk tisztábbnak szeretné látni a Lajta-parti várost. Véleménye szerint rendet kell teremteni az utcákon, tereken, el kell takarítani a kukák mellett a szemetet, a virágosládák körül a gazt. Büntetni kel­lene a szemetelőket és több munkást alkalmazni a takarításra, így talán tisztaságban is versenyképessé válhat a város. A lomtalanításkor háza elé rakta az összegyűlt ka­­catokat Temesi Vilmos győri olvasónk. Alkalmi „vál­lalkozók” sáskajárásként szétszórták. A méreg azért egy nap örömre váltott, hiszen megérkeztek a Kommunális Szolgáltató Kft. munkatársai és annak rendje-módja szerint eltakarították a lomkupacot. Köszönet érte! „A Gyuri bácsi” Negyvenhárom szeptembere. A győri Pénzügyi Palota szom­szédságában lévő kereskedelmi fiú-középiskola elsős növendé­kei az első emelet egyik tanter­mében megkezdték a tanévet. „Én leszek a maguk osztályfő­nöke” - jelentette be egy szikár, középkorú, szigorú tekintetű úr. Letette az osztálykönyvet a ka­tedra asztalára és megismerke­dett név szerint mindenkivel, a negyven sráccal. „Nálunk a tanulás és fegye­lem kötelező” - mondotta, és kö­zölte, hogy számtani és osz­tályfőnöki órákat fog nekünk tartani. Mindenről tudni akar, ami velünk történik. Gyuri bácsi - mert így hívták diáknyelven - megkezdte az első számtanórát. 1944 márciusában már na­gyon érezhető volt a háború. A gyors- és gépírótanárunkat kato­nának vitték. Másnap reggel egy csinos fiatal hölgy lépett be az osztályba. Köszönt, bemutatko­zott és megkezdte az órát. A táb­lához fordult és írni kezdte a lec­két. Halk suttogás kezdődött. Va­laki hátat fordított a táblának és felült az asztalra. Lábaival a szé­ken ütemes dobolásba kezdett. Pillanatok alatt hatott a példa, mindenki az asztalon ült és do­bolt. A tanárnő visszanézett és próbált megszólalni. Nem sike­rült. Felkapta az osztálykönyvet és sírva kirohant az osztályból. A dobolás megszűnt és csend lett. Három perc múlva kivágódott az ajtó. Gyuri bácsi szikrázó tekin­tettel lépett az osztályba, mögötte sírva a tanárnő. „Kérem, álljanak fel azok, akik a tanárnő óráját megza­varták, kiabáltak, doboltak” - zúgta Gyuri bácsi. Halálos volt a csend egy pil­lanatig. Aztán valaki megmoz­dult. Félénken felállt és kilépett a pad mellé, lehajtott fejjel. Mintha csak erre várt volna mindenki. A többiek is felálltak a székről. Ott állt néma csend­ben, lehajtott fejjel az iskola el­ső osztályának összes tanulója. Senki sem szólt egy szót sem. Se Gyuri bácsi, se a tanárnő, se a diákok. És mintha nem történt volna semmi, Gyuri bácsi lelé­pett a katedráról, lassan az ajtó felé ment és halkan becsukta maga mögött az ajtót. A tanárnővel igazi jó bará­tok lettünk. „Már ott az elsőben megsze­rettelek benneteket” - jelen­tette ki Gyuri bácsi az érettségi banketten, mert addig egy szó sem hangzott el a történtekről. Ha a temetőben járok, min­dig ott visz el az utam a sírja előtt. Meg-megállok, és min­dig elmondom neki én is: „Gyuri bácsi, mi már az el­sőben megszerettünk.” Peininger Ferenc, Győr n Mit szól hozzá? Kedves Olvasónk! Ha véleménye van egy témáról, legyen az helyi vagy nemzetközi, és szeretné megosztani má­sokkal, írjon a Kisalföldnek. Kérjük, ne felejtse el, hogy a levélnek tartalmaznia kell az ön nevét és teljes címét, bár névtelenségét kérésére ga­rantáljuk. Próbálja olyan rövidre fogni mondandóját, amennyire csak tudja, és kérjük, hogy a közösség ér­dekében vesse papírra gondolatait. Szerkesztőségünk cí­mét, ahová levelét várjuk, megtalálja a lap tetején, írását faxon is elküldheti kiadónkba. FH 103,1 MHz BMC Rádió 9023 Győr, Magyar u. 9. Telefon/fax: 96/444-222. Hirdetés: 96/444-222, 412-543,417-837. E-mail: bmc@bmc.gyor.hu, http://www.bmcradio.gyor.hu június 3., szombat MŰSORVEZETŐK ▼ Eszei Attila ▼ Pozsgai János ▼ Kocsis Rozi június 4., vasárnap MŰSORVEZETŐK ▼ Ihász Anna ▼ Eszei Attila ▼ Horváth Zsóka

Next