Kisalföld, 2003. július (58. évfolyam, 151-177. szám)
2003-07-28 / 174. szám
18 www.kisalfold.hu KISALFÖLD SPORT VILÁGSIKER: HARMINC ÉV UTÁN ISMÉT A MAGYAR CSAPAT A CSÚCSON VILÁGBAJNOKI CÍM BARCELONÁBÓL VÍZILABDA MUNKATÁRSUNKTÓL Nagy várakozás előzte meg a barcelonai vb-n a férfi vízilabdatorna döntőjét, amelyben az olasz csapat mellett az olimpiai bajnok magyar együttes vívhatott az áhított bajnoki címért. És a magyaroknak sikerült a bravúr, megszerezték az aranyérmet. Harminc év óta várt erre a magyar vízilabdatábor, hiszen az 1973-ban első alkalommal, Belgrádban rendezett vb-t nyerték a magyarok, s azóta többször voltak másodikak, bronzérmesek is, de vb-n győzni nem sikerült fiainknak. Ezen a barcelonai világbajnokságon egy nyögvenyelősre sikeredett kezdés után, amikor Kemény Dénes szövetségi kapitány legénysége 7-7-re végzett a horvátokkal, egyenes út következett a döntőig: 9-5 Romániával, 13—3 Kanadával, 13—5 Szlovákia legjobbjaival, majd az elődöntőn 9-8 Görögország válogatottja ellen. A döntőben pedig Olaszország legjobbjai vártak a magyar fiúkra, miután ők a kínaiakat, a németeket, a görögöket, az ausztrálokat, s végül az elődöntőben Szerbia-Montenegró csapatát győzték le. Az olaszok legalább úgy óhajtották a sikert, mint magyar ellenfeleik, hiszen az olasz nők előző napon szorultak a második helyre, miután a döntőn az Egyesült Államok csapata 8-6-ra diadalmaskodott velük szemben. A férfiegyüttes meg szerette volna mutatni, hogy ők képesek ismét aranyat nyerni. Ám a magyar együttes nem így gondolta. Ők azt remélték, hogy az elődeikhez hasonlóan a Kemény-gárda is van olyan ütőképes, amely világbajnoki aranyra érdemes. És e szerint is kezdték Kásásék a nagy döntőt. Egyetlen eset kivételével végig ők vezettek a mérkőzés során, mégis a négy negyed végén 8—8-at mutatott az eredményjelző. Hosszabbítás következett, tele izgalmakkal, s nagyon kemény küzdelemmel, amelyben mégis felülkerekedett a magyarok nagyobb tudása, jobb felkészültsége. Végeredményben a magyar csapat 11-9-re győzte le döntőbeli ellenfelét, s ezzel megszerezte a világbajnoki címet. A férfi vízilabdatornán végül világbajnok: Magyarország (Gergely István, Szécsi Zoltán, Benedek Tibor, Biros Péter, Fodor Rajmund Kásás Tamás, Kiss Gergely, Madaras Norbert, Molnár Tamás, Steinmetz Barnabás, Varga Tamás, Varga Zsolt, Vári Attila), 2. Olaszország, 3. Szerbia és Montenegró, 4. Görögország, 5. Spanyolország, 6. Egyesült Államok. KÜZDELEM: A FEHÉR SAPKÁS VÁRI ATTILA ÉS AZ OLASZ FABIO BENCIVENA KÜZDELME BIZONYÍTJA, HOGY NEM IS VOLT OLYAN KÖNNYŰ A VILÁGBAJNOKI CÍM MEGSZERZÉSE. SZOMORÚ BÚCSÚ A SZUPERLIGÁTÓL TENISZ ILLÉS FERENC Egyetlen évet tartózkodott a legfelsőbb osztályban a Győri TC férfiteniszcsapata. A szombati mérkőzésen végképpen eldőlt, hogy a győrieknek jövőre már ismét az ob I-ben kell pályára lépniük. Az országos tenisz-csapatbajnokság legfelsőbb osztályában, a Szuperligában a múlt héten lejátszott három alapszakasz-mérkőzés után szombaton és vasárnap a rájátszások döntötték el, hogy ki nyeri a bajnokságot s melyik csapat esik vissza az ob I-be. A Győri TC férficsapatának a vasárnaptól csütörtökig elszenvedett három veresége után szombaton a másik csoport utolsó előtti helyezettjével, a Fehérgyarmat SE csapatával kellett megmérkőznie. A tét egyszerű volt: aki győz, benn marad, aki kikap, kiesik. Nos, a győriek otthonukban alulmaradtak a vendégekkel szemben, így vasárnap már el sem utaztak a visszavágóra, hiszen látszott, hogy semmi esélyük sincs. Győri Tenisz Club—Fehérgyarmat SE 2:7 Győr, Szuperliga-férfimérkőzés: Krajcovic Roger—Gyenis Máté 3:6, 2:6, Herz Iván-Varga Gábor 6:2, 6:2, Eőri Márk-Mazány Norbert 7:6, 3:6, 2:6, Domschitz Gergely— Grigoras Dimitro 3:6, 6:7, Szepesházi Attila—Krocskó József 0:6, 1:6. A párosok során Herz, Eőri—Gyenis, Varga 6:1, 6:1, Szepesházi, Bozsoki-Mazány, Krocskó 0:6, 2:6, a Grigoras, Új vendégpáros pedig ellenfél nélkül nyert. Természetesen a győriek soraiban nagy volt a szomorúság, hiszen még így, foghíjasan is abban reménykedtek, hogy sikerül kiharcolni a bentmaradást. Berecz András edző, csapatkapitány szerint azonban túl sok volt a győriek számára a négy sérülés. Somogyi Zsolt bokaműtétje után nem is vállalhatta a játékot, Krajcovic könyökműtétje, Rózsa Gábor pedig kézfejsérülése ellenére is vállalta a játékot, de messze elmaradt teljesítményük a képességeik mögött. Bereczre pedig már hónapok óta vár egy könyökműtét, s bár megpróbált így is helytállni, de ezen a szinten ez nem bizonyult elégnek. Ennek ellenére a hazai mezőnyben, ahol a legtöbb csapat tízmilliókat költött játékosszerződésekre, ritka teljesítménynek számított a győriek szinte teljes egészében saját nevelésű csapatának jelenléte és hősiesnek számító helytállása. Jövőre folytathatják újból az ob I-ben, de fogadkozásaik szerint még visszatérnek a legfelső osztályba. 2003. július 28., hétfő ZÁRÓNAPI EZÜSTÖK ÚSZÁS Újabb két ezüstérmet hozott a magyar úszók számára a barcelonai világbajnokság zárónapja. A fiatal, 18 éves Cseh László kiváló versenyzéssel a világcsúcsot úszó amerikai Phelps (4:09,09) mögött a második helyen érkezett célba a 400 méteres vegyes úszásban. Cseh Darnyi Tamás országos csúcsát döntötte meg ezzel az időeredménnyel. Csupán néhány perccel később a nők hasonló versenyszámában Risztov Éva 4:37,39-es idővel szintén második lett a 4.37,39-et úszó ukrán Klocskova mögött. A női 400 m-es vegyes úszás másik magyar résztvevője, a hatodik idővel döntőbe jutott Reményi Diána a döntőben is hatodik lett (4:45,67). LITVÁN ÓRIÁS ÉRKEZIK SOPRONBA KOSÁRLABDA BOTÁR LÁSZLÓ Erősödött és magasodott a következő évadban az egyesítés után a Soproni Ászok SMAFC néven az NB I A csoportjában induló férfi kosárlabdacsapat játékoskerete. Amint arról Szlávik Gábor, a klub egyik ügyvezetője beszámolt, egy évre Sopronba szerződött a litván Antanas Vilcinskas. Nem kis fogás, sőt, ha a szó szoros értelmében vesszük, óriási. A balti kosaras ugyanis 212 cm magasra nőtt és súlya pedig 110 kg, azaz igazi vérbeli palánk alatti középjátékos, éppen olyan, amilyen eddig hiányzott a soproniak keretéből. Vilinskas az előző évadot még Szolnokon kezdte, majd szárazon kissé lejjebb „evezett”, azaz került a Tiszán, Szegedre. Köztudott, hogy a jelentős anyagi nehézségekkel küzdő, az előző évadban a bravúros 9. helyezést elérő szegediek a következő évadban amatőregyüttessel csak az NB II-ben indulnak. Vilcinskas viszont - aki korábban az Egyesült Államokban járt egyetemre, és ott is kosarazott, majd megfordult Lengyelországban és Franciaországban — jól érzi magát Magyarországon, szeretne továbbra is hazánkban kosarazni, de természetesen nem amatőr jelleggel. A soproniak pedig gyorsan lecsaptak a Szegedről gyakorlatilag szabaddá váló kosarasra, és amint Szlávik Gábor beszámolt róla, a litván fiú igényei az anyagiakban nem bővelkedő soproni klub számára is elfogadhatóak. Vilcinskas a tervek szerint már a héten Sopronba érkezik, majd alapos orvosi kivizsgáláson vesz részt, aztán augusztus 4-én, azaz mához egy hétre, hétfőn a csapattal együtt megkezdi a felkészülést a következő évadra. FUTÁS A FOGYATÉKOSOKÉRT ATLÉTIKA Ötödször vállalkoznak a Liget SE futói arra, hogy körbefussák Magyarországot. Az V. Délhús Körmaraton Magyarország csapata ma rajtol Budapestről, hogy a körülbelül 2000 kilométeres távot teljesítse. A 15 fős csapat 12 nap alatt az ország közel 300 települését érinti, naponta 150-200 kilométert futnak felváltva. Az expedíció célja a futás és a hazai turizmus népszerűsítésén kívül, hogy felhívja a közvélemény figyelmét: „2003 a fogyatékossággal élők európai n neve . A ma 10 órakor a Városligetből induló csapat holnap érinti megyénket, Kemenesszentpétertől Vágón, majd Pálin, Vadosfán, Mihályin át Gyórót és Ivánt érintve Simaságnál távozik Sárvár irányába. KITARTÓ VERSENYBEN ÖNMAGÁVAL ÉS AZ ELLENFELEKKEL ATLÉTIKA BALOGH JUDIT Ercsényi Edith soproni gyógyszerész rendszeres résztvevője a szenior atlétikai viadaloknak. A versenyzésének költségeit jórészt maga teremti elő. Szerinte a szeniorok itthon is több támogatást érdemelnének. A nőknél nem szokás a korukról beszélni, Ercsényi Edith azonban nem titkolja: szenior atlétaként az 50—55 éves korosztályban versenyez. A soproni gyógyszerész - munkája mellett - mindennap 8-10 kilométert fut, heti egy alkalommal pedig a budapesti vagy a szombathelyi utazást is vállalja, hogy megfelelő rekortánpályán gyakorolhasson. Fő versenyszámai a 400, 800 és 1500 méteres síkfutás, ami ritkaság, hiszen a szeniorok között kevés a középtávú futószámokban versenyző. Nemzetközi viadalokon magyarként például egyedül indul. Igazi megszállott, aki a futásnak, a futásért él. És még egy apróság: tizenöt éve a jobb combjában csípőprotézis van, így próbálja felvenni évről évre a harcot egészséges ellenfeleivel és nap mint nap önmagával is. - Évente legfeljebb két-három versenyt tudok vállalni, mivel a szeniorversenysport igen költséges hobbi — kezdi Ercsényi Edith. — Minden évben elindulok az orvosolimpián, Európa- és világbajnokságot kétévente, szeniorolimpiát pedig négyévente rendeznek. Ezeknek a versenyeknek is állandó résztvevője vagyok, a magyar bajnokság azonban nem jelent túl nagy kihívást számomra. — Szeniorként ugyanolyan kiadásokkal kell számolni, mint az élsportban? — Szenior atlétikai szövetség ugyan van, de a tagdíj beszedésén kívül semmit nem tesz a versenyzőkért. Mindenkinek magának kell előteremteni a sportolás pénzügyi fedezetét, mert tehetősebb támogatók sajnos nincsenek. Én még viszonylag „szerencsés” vagyok, hiszen egyedül élek, egész évben azért dolgozom, vállalok helyettesítést, ügyeletet, tanítást, túlórát, hogy a nyári versenyeken elindulhassak. Ennyi munka mellett nincs időm szponzorok után rohangálni, de az igazat megvallva: szégyellem is. Inkább még több munkát vállalok. A felszerelés, a felkészülés, a nevezési díjak, az utazások évente mintegy hárommillió forintot tesznek ki. Idén például szerelésre, új cipőre nem telt. A csapatsportágak kicsit jobb helyzetben vannak, kiterjedtebb kapcsolataik révén könnyebben találnak szponzorokat. — A többi országban is hasonló a helyzet? — Ah, dehogy. Tőlünk nyugatra komoly hagyományai vannak a szenioratlétikának. Szervezett keretekben, kitűnő körülmények között készülhetnek a versenyzők, komoly szakmai és orvosi háttérrel. Ők egyforma szerelésben jönnek a világversenyekre, látszik rajtuk, hogy összetartoznak. Nekünk, magyaroknak még egyforma pólónk sincs. — Ön szerint mi lenne a megoldás? Hogyan lehetne a kialakult helyzeten változtatni? - Úgy gondolom, a szeniorsportot is az élsport kategóriába kellene sorolni, ha nagyságrendben nem is azon a szinten, de mindenképpen szervezett keretek között támogatni és versenyeztetni. Bár tudom, hogy az egyesületek nincsenek könnyű helyzetben, mégis helyet adhatnának az idősebbeknek is. Éppen idén szállították le a férfiaknál az alsó korhatárt harmincöt évre, pont azért, hogy a magas szintű sportolást befejezőknek ne kelljen éveket kihagyniuk, hanem folytathassák rögtön a szeniorban. Ha a sportvezetőknek valóban szívügyükké válna ez a kategória, egész biztosan nagyobb nyilvánosságot is kapna és így talán a szponzorok is több fantáziát látnának benne. Egy-egy világverseny óriási eseménynek számít, fantasztikus hangulata van. Érdemes lenne kicsit foglalkozni vele a médiában, hiszen nagy sztárok is felbukkannak a versenyzők között. Az idén júliusban megrendezett Puerto Ricó-i vb-re nyolcvanhét országból több mint tízezer atléta érkezett. Mi, magyarok kilencen tudtunk kiutazni. Sajnos az én pályafutásom már ilyen körülmények között fog befejeződni. De talán a most még fiatal aktív sportolók kiöregedve jobb körülmények között hódolhatnak szenvedélyüknek. ERCSÉNYI EDITH A PÁLYÁN.