Kisalföld, 2003. július (58. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-28 / 174. szám

18 www.kisalfold.hu KISALFÖLD SPORT VILÁGSIKER: HARMINC ÉV UTÁN ISMÉT A MAGYAR CSAPAT A CSÚCSON VILÁGBAJNOKI CÍM BARCELONÁBÓL VÍZILABDA MUNKATÁRSUNKTÓL Nagy várakozás előzte meg a bar­celonai vb-n a férfi­ vízilabdatorna döntőjét, amelyben az olasz csa­pat mellett az olimpiai bajnok ma­gyar együttes vívhatott az áhított bajnoki címért. És a magyaroknak sikerült a bravúr, megszerezték az aranyérmet. Harminc év óta várt erre a magyar vízilabdatábor, hiszen az 1973-ban első alkalommal, Belgrádban rendezett vb-t nyer­ték a magyarok, s azóta többször voltak másodikak, bronzérme­sek is, de vb-n győzni nem sike­rült fiainknak. Ezen a barcelonai világbajnokságon egy nyögve­nyelősre sikeredett kezdés után, amikor Kemény Dénes szövetségi kapitány legénysége 7-7-re vég­zett a horvátokkal, egyenes út következett a döntőig: 9-5 Ro­mániával, 13—3 Kanadával, 13—5 Szlovákia legjobbjaival, majd az elődöntőn 9-8 Görög­ország válogatottja ellen. A döntőben pedig Olaszország legjobbjai vártak a magyar fiúkra, miután ők a kínaiakat, a némete­ket, a görögöket, az ausztrálokat, s végül az elődöntőben Szer­­bia-Montenegró csapatát győzték le. Az olaszok legalább úgy óhaj­tották a sikert, mint magyar ellen­feleik, hiszen az olasz nők előző napon szorultak a második helyre, miután a döntőn az Egyesült Álla­mok csapata 8-6-ra diadalmasko­dott velük szemben. A férfiegyüt­tes meg szerette volna mutatni, hogy ők képesek ismét aranyat nyerni. Ám a magyar együttes nem így gondolta. Ők azt remél­ték, hogy az elődeikhez hasonlóan a Kemény-gárda is van olyan ütő­képes, amely világbajnoki aranyra érdemes. És e szerint is kezdték Kásásék a nagy döntőt. Egyetlen eset kivételével végig ők vezettek a mérkőzés során, mégis a négy ne­gyed végén 8—8-at mutatott az eredményjelző. Hosszabbítás kö­vetkezett, tele izgalmakkal, s na­gyon kemény küzdelemmel, amelyben mégis felülkerekedett a magyarok nagyobb tudása, jobb felkészültsége. Végeredményben a magyar csapat 11-9-re győzte le döntőbeli ellenfelét, s ezzel meg­szerezte a világbajnoki címet. A férfi­ vízilabdatornán végül világbajnok: Magyarország (Ger­gely István, Szécsi Zoltán, Benedek Tibor, Biros Péter, Fodor Rajmund Kásás Tamás, Kiss Gergely, Mada­ras Norbert, Molnár Tamás, Stein­metz Barnabás, Varga Tamás, Var­ga Zsolt, Vári Attila), 2. Olaszor­szág, 3. Szerbia és Montenegró, 4. Görögország, 5. Spanyolország, 6. Egyesült Államok. KÜZDELEM: A FEHÉR SAPKÁS VÁRI ATTILA ÉS AZ OLASZ FABIO BENCIVENA KÜZDELME BIZONYÍTJA, HOGY NEM IS VOLT OLYAN KÖNNYŰ A VILÁGBAJNOKI CÍM MEGSZERZÉSE. SZOMORÚ BÚCSÚ A SZUPERLIGÁTÓL TENISZ ILLÉS FERENC Egyetlen évet tartózkodott a legfelsőbb osztályban a Győri TC férfiteniszcsapata. A szom­bati mérkőzésen végképpen el­dőlt, hogy a győrieknek jövőre már ismét az ob I-ben kell pá­lyára lépniük. Az országos tenisz-csapatbaj­nokság legfelsőbb osztályában, a Szuperligában a múlt héten le­játszott három alapszakasz-mér­kőzés után szombaton és vasár­nap a rájátszások döntötték el, hogy ki nyeri a bajnokságot s melyik csapat esik vissza az ob I-be. A Győri TC férficsapatá­nak a vasárnaptól csütörtökig elszenvedett három veresége után szombaton a másik cso­port utolsó előtti helyezettjével, a Fehérgyarmat SE csapatával kellett megmérkőznie. A tét egyszerű volt: aki győz, benn marad, aki kikap, kiesik. Nos, a győriek otthonukban alulma­radtak a vendégekkel szemben, így vasárnap már el sem utaztak a visszavágóra, hiszen látszott, hogy semmi esélyük sincs. Győri Tenisz Club—Fehér­­gyarmat SE 2:7 Győr, Szuperliga-férfimérkő­­zés: Krajcovic Roger—Gyenis Má­té 3:6, 2:6, Herz Iván-Varga Gábor 6:2, 6:2, Eő­ri Márk-Ma­­zány Norbert 7:6, 3:6, 2:6, Domschitz Gergely— Grigoras Di­­mitro 3:6, 6:7, Szepesházi Atti­la—Krocskó József 0:6, 1:6. A pá­rosok során Herz, Eő­ri—Gyenis, Varga 6:1, 6:1, Szepesházi, Bo­­zsoki-Mazány, Krocskó 0:6, 2:6, a Grigoras, Új vendégpáros pedig ellenfél nélkül nyert. Természetesen a győriek sorai­ban nagy volt a szomorúság, hi­szen még így, foghíjasan is abban reménykedtek, hogy sikerül ki­harcolni a bentmaradást. Berecz András edző, csapatkapitány sze­rint azonban túl sok volt a győ­riek számára a négy sérülés. So­mogyi Zsolt bokaműtétje után nem is vállalhatta a játékot, Kraj­covic könyökműtétje, Rózsa Gá­bor pedig kézfejsérülése ellenére is vállalta a játékot, de messze el­maradt teljesítményük a képessé­geik mögött. Bereczre pedig már hónapok óta vár egy könyökmű­tét, s bár megpróbált így is helyt­állni, de ezen a szinten ez nem bi­zonyult elégnek. Ennek ellenére a hazai mezőnyben, ahol a legtöbb csapat tízmilliókat költött játé­kosszerződésekre, ritka teljesít­ménynek számított a győriek szinte teljes egészében saját neve­lésű csapatának jelenléte és hősi­esnek számító helytállása. Jövőre folytathatják újból az ob I-ben, de fogadkozásaik sze­rint még visszatérnek a legfelső osztályba. 2003. július 28., hétfő ZÁRÓNAPI EZÜSTÖK ÚSZÁS Újabb két ezüstérmet hozott a magyar úszók számára a barcelo­nai világbajnokság zárónapja. A fiatal, 18 éves Cseh László kiváló versenyzéssel a világcsúcsot úszó amerikai Phelps (4:09,09) mö­gött a második helyen érkezett célba a 400 méteres vegyes úszásban. Cseh Darnyi Tamás országos csúcsát döntötte meg ezzel az időeredménnyel. Csupán néhány perccel ké­sőbb a nők hasonló versenyszá­mában Risztov Éva 4:37,39-es idővel szintén második lett a 4.37,39-et úszó ukrán Klocskova mögött. A női 400 m-es vegyes úszás másik magyar résztvevője, a hatodik idővel döntőbe jutott Reményi Diána a döntőben is hatodik lett (4:45,67). LITVÁN ÓRIÁS ÉRKEZIK SOPRONBA KOSÁRLABDA BOTÁR LÁSZLÓ Erősödött és magasodott a következő évadban az egyesítés után a Soproni Ászok SMAFC néven az NB I A csoportjában induló férfi­ kosárlabdacsapat játékoskerete. Amint arról Szlá­­vik Gábor, a klub egyik ügyve­zetője beszámolt, egy évre Sop­ronba szerződött a litván Anta­­nas Vilcinskas. Nem kis fogás, sőt, ha a szó szoros értelmében vesszük, óriá­si. A balti kosaras ugyanis 212 cm magasra nőtt és súlya pedig 110 kg, azaz igazi vérbeli palánk alatti középjátékos, éppen olyan, amilyen eddig hiányzott a soproniak keretéből. Vil­ins­kas az előző évadot még Szolno­kon kezdte, majd szárazon kissé lejjebb „evezett”, azaz került a Tiszán, Szegedre. Köztudott, hogy a jelentős anyagi nehézsé­gekkel küzdő, az előző évadban a bravúros 9. helyezést elérő sze­gediek a következő évadban amatőregyüttessel csak az NB II-ben indulnak. Vilcinskas vi­szont - aki korábban az Egye­sült Államokban járt egyetemre, és ott is kosarazott, majd meg­fordult Lengyelországban és Franciaországban — jól érzi ma­gát Magyarországon, szeretne továbbra is hazánkban kosaraz­ni, de természetesen nem ama­tőr jelleggel. A soproniak pedig gyorsan lecsaptak a Szegedről gyakorlatilag szabaddá váló ko­sarasra, és amint Szlávik Gábor beszámolt róla, a litván fiú igé­nyei az anyagiakban nem bővel­kedő soproni klub számára is el­fogadhatóak. Vilcinskas a ter­vek szerint már a héten Sopron­ba érkezik, majd alapos orvosi kivizsgáláson vesz részt, aztán augusztus 4-én, azaz mához egy hétre, hétfőn a csapattal együtt megkezdi a felkészülést a követ­kező évadra. FUTÁS A FOGYATÉKOSOKÉRT ATLÉTIKA Ötödször vállalkoznak a Liget SE futói arra, hogy körbefussák Magyarországot. Az V. Délhús Körmaraton Magyarország csa­pata ma rajtol Budapestről, hogy a körülbelül 2000 kilométeres távot teljesítse. A­ 15 fős csapat 12 nap alatt az ország közel 300 települését érinti, naponta 150-200 kilométert futnak fel­váltva. Az expedíció célja a futás és a hazai turizmus népszerűsíté­sén kívül, hogy felhívja a közvé­lemény figyelmét: „2003 a fo­gyatékossággal élők európai n n­eve . A ma 10 órakor a Városliget­ből induló csapat holnap érinti megyénket, Kemenesszentpé­­tertől Vágón, majd Pálin, Va­­dosfán, Mihályin át Gyórót és Ivánt érintve Simaságnál távo­zik Sárvár irányába. KITARTÓ VERSENYBEN ÖNMAGÁVAL ÉS AZ ELLENFELEKKEL ATLÉTIKA BALOGH JUDIT Ercsényi Edith soproni gyógyszerész rendszeres részt­vevője a szenior atlétikai viadaloknak. A versenyzé­sének költségeit jórészt maga teremti elő. Szerinte a szeniorok itthon is több támogatást érdemelnének. A nőknél nem szokás a korukról beszélni, Ercsényi Edith azonban nem titkolja: szenior atlétaként az 50—55 éves korosztályban versenyez. A soproni gyógyszerész - munkája mellett - mindennap 8-10 kilométert fut, heti egy alkalommal pedig a buda­pesti vagy a szombathelyi utazást is vállalja, hogy megfelelő rekortánpályán gyakorolhasson. Fő ver­senyszámai a 400, 800 és 1500 méteres síkfutás, ami ritkaság, hiszen a szeniorok között kevés a középtávú futószámokban versenyző. Nemzetközi viadalokon magyarként például egyedül indul. Igazi megszállott, aki a futásnak, a futásért él. És még egy apróság: tizenöt éve a jobb combjá­ban csípőprotézis van, így próbálja felvenni évről évre a harcot egészséges ellenfeleivel és nap mint nap önmagával is. - Évente legfeljebb két-három versenyt tudok vállalni, mivel a szeniorversenysport igen költséges hobbi — kezdi Ercsényi Edith. — Minden évben el­indulok az orvosolimpián, Európa- és világbaj­nokságot kétévente, szeniorolimpiát pedig négy­évente rendeznek. Ezeknek a versenyeknek is ál­landó résztvevője vagyok, a magyar bajnokság azonban nem jelent túl nagy kihívást számomra. — Szeniorként ugyanolyan kiadásokkal kell szá­molni, mint az élsportban? — Szenior atlétikai szövetség ugyan van, de a tag­díj beszedésén kívül semmit nem tesz a versenyző­kért. Mindenkinek magának kell előteremteni a sportolás pénzügyi fedezetét, mert tehetősebb támo­gatók sajnos nincsenek. Én még viszonylag „szeren­csés” vagyok, hiszen egyedül élek, egész évben azért dolgozom, vállalok helyettesítést, ügyeletet, tanítást, túlórát, hogy a nyári versenyeken elindulhassak. Ennyi munka mellett nincs időm szponzorok után rohangálni, de az igazat megvallva: szégyellem is. In­kább még több munkát vállalok. A felszerelés, a fel­készülés, a nevezési díjak, az utazások évente mint­egy hárommillió forintot tesznek ki. Idén például szerelésre, új cipőre nem telt. A csapatsportágak ki­csit jobb helyzetben vannak, kiterjedtebb kapcsola­taik révén könnyebben találnak szponzorokat. — A többi országban is hasonló a helyzet? — Ah, dehogy. Tőlünk nyugatra komoly hagyo­mányai vannak a szenioratlétikának. Szervezett ke­retekben, kitűnő körülmények között készülhet­nek a versenyzők, komoly szakmai és orvosi háttér­rel. Ők egyforma szerelésben jönnek a világverse­nyekre, látszik rajtuk, hogy összetartoznak. Ne­künk, magyaroknak még egyforma pólónk sincs. — Ön szerint mi lenne a megoldás? Hogyan le­hetne a kialakult helyzeten változtatni? - Úgy gondolom, a szeniorsportot is az élsport ka­tegóriába kellene sorolni, ha nagyságrendben nem is azon a szinten, de mindenképpen szervezett keretek között támogatni és versenyeztetni. Bár tudom, hogy az egyesületek nincsenek könnyű helyzetben, mégis helyet adhatnának az idősebbeknek is. Éppen idén szállították le a férfiaknál az alsó korhatárt harmincöt évre, pont azért, hogy a magas szintű sportolást be­fejezőknek ne kelljen éveket kihagyniuk, hanem foly­tathassák rögtön a szeniorban. Ha a sportvezetőknek valóban szívügyükké válna ez a kategória, egész biz­tosan nagyobb nyilvánosságot is kapna és így talán a szponzorok is több fantáziát látnának benne. Egy-egy világverseny óriási eseménynek számít, fantasztikus hangulata van. Érdemes lenne kicsit foglalkozni vele a médiában, hiszen nagy sztárok is felbukkannak a ver­senyzők között. Az idén júliusban megrendezett Puerto Ricó-i vb-re nyolcvanhét országból több mint tízezer atléta érkezett. Mi, magyarok kilencen tud­tunk kiutazni. Sajnos az én pályafutásom már ilyen körülmények között fog befejeződni. De talán a most még fiatal aktív sportolók kiöregedve jobb körülmé­nyek között hódolhatnak szenvedélyüknek. ERCSÉNYI EDITH A PÁLYÁN.

Next