Kisalföld, 2015. február (70. évfolyam, 27-50. szám)
2015-02-16 / 39. szám
10 Szerkeszti: Werner Krisztina Kedd Gyógyír Szerda Légyott Csütörtök Bizalmasan Péntek Kisvadföld Szombat Szieszta MÁR MA ESTE JEGYET VÁLTHAT Jön Dorottya SZÍNHÁZ MUNKATÁRSUNKTÓL Gál Tamás és a Csavar Színház interaktív, szórakoztató előadásai nagy közönségsikert arattak az elmúlt években Sopronban. A helység kalapácsa és A nagyidai cigányok után most a Dorottyát láthatják kicsik és nagyok, akik felkészülhetnek, arra, hogy ismét sok nevetés közben ismerkedhetnek meg egy magyar irodalmi kinccsel. Gál Tamás korábbi interjúkban elmondta: ez a harmadik előadása, amely hasonló stílusban készült, olyan, akár egy trilógia. Azért a Dorottyára esett a választása, mert a vigeposz Petőfire és Aranyra is hatalmas hatást gyakorolt és nagyon érdekelte, ő miként tudja ezt a többszereplős művet a színpadon megjeleníteni. Ahogy megfogalmazta: az összes karakter a kedvencévé vált, azoknak szépségeivel, rútságaival együtt. A színművész - akit az elmúlt évadban a soproni nézők a Kígyómarás című sikerdarabban láthattak - hozzáfűzte: minden előadás kihívás és hatalmas játék, az interaktivitás azonban nem arról szól számára, hogy a közönség szórakoztassa magát, hiszen a produkciónak akkor is meg kell állnia a helyét, ha nem vonja be a nézőket. „Csokonai Vitéz Mihály Dorottya című művét az általunk már több helyen sikerrel bemutatott stílussal dolgoztuk fel, mely tapasztalataink szerint nagyon népszerű mind a diákság, mind a felnőtt közönség körében. A játékstílus, az élő zene, az improvizáció és az interaktivitás stílusjegyeit ötvözi. Pontos és részletes dramaturgiával fésültük át az egész művet, s azon szavakat, melyek a mai kor emberének (diákjának) már nem érthető, játékkal, magyarázattal vagy zenével tettük azzá, így az egyetlen gátat, mely Csokonai és a mai kor embere közé rakódott az elmúlt 200 év keze által, lebontottuk.” Gál Tamás Csokonai Vitéz Mihály Dorottya, vagyis a dámák diadalma a Fársangon című vígeposzát láthatja mától a közönség a Soproni Petőfi Színház kamarajátszóhelyén, a Liszt Ferenc Konferencia- és Kulturális Központban. A magyar költészet nemcsak magasröptű filozófiai gondolatok fészke, de a nagyszerű és utánozhatatlan magyar humor melegágya is egyben. D aH Vegyen részt a következő előadáson Március 9-én, hétfőn 16 órától tartja következő előadását Rebák Sándor a Gyermekek Házában Az egzotikus Kambodzsa és Laosz címmel, melyre szeretettel várja az érdeklődőket! KISALFÖLD 2015.02.16., hétfő 100 ALKALMAS BÉRLET SKANDINÁVIÁTÓL VIETNAMIG Képkockák a világból Rebák Sándor pedagógus, hobbi-idegenvezető és vérbeli utazó, aki bár 60 országban járt, mégse győzi hangsúlyozni hazánk szépségeit és értékeit. A Kölcsey Ferenc Általános Iskola földrajztanára a Gyermekek Házában tartott Barangolások előadás-sorozattal 13. éve kalauzolja páratlan helyekre az érdeklődőket belföldön és külföldön egyaránt. ISMERETTERJESZTÉS BOJNÁR ANITA A népszerű természetismeret-tanár neve már ismerősen csenghet a Kisalföld olvasóinak, hiszen Rebák Sándor 1995-től 14 éven át több mint 500 cikkel igyekezett főként hazánk tájait - ezen belül is megyénk és városunk nevezetességeit - bemutatni. Az íráson túl földrajzi témájú, vetített előadásokon is rendszeresen beszél belföldi és külföldi úti élményeiről a megyei könyvtárban, művelődési intézményekben, civil szervezeteknél, valamint iskolákban. Így történt ez 2002-től a Gyermekek Házában is, amikor Skandináviáról tartotta első úti beszámolóját, mellyel elindult a Barangolások-sorozat. Az évek teltek, a népszerűség és Rebák Sándor elkötelezettsége pedig maradt, így szinte napra pontosan 13 évvel később, a 100. előadáson Vietnamról hallgathatott meg izgalmas beszámolót a közönség. MÉRFÖLDKÖVEK EGY UTAZÓ NAPLÓJÁBÓL Rebák Sándor utazás iránti szeretete egészen gyermekkoráig nyúlik vissza, amikor egy újság az egész életét megváltoztatta. „Olyan 7-8 éves lehettem, amikor egy színes magazin (talán az Ország-Világ hetilap) hátsó borítóján megláttam egy fényképet, mely a somoskői várról készült, ahová sikerült nem sokkal később családi körben eljutnom. Ez akkor meghatározó élmény volt számomra, s talán, hogy utazóvá lettem, ott a somoskői vár tövében kezdődött” - kezd bele a mesélésbe a tanár úr. A belföldi kirándulásokat pedig csakhamar követte a határ átlépése és az ismeretlen meghódítása. „1971-ben úttörőként két hetet voltam Lengyelországban, ez volt az első külföldi utam, majd egy évre rá Moszkvában jártam. 1977-ben már Görögországba jutottam el, a klasszikus görög mitológiai helyszínekre, ez akkor igen nagy dolog volt. 1986-ban jött Franciaország fővárosa, Párizs, majd 1995-ben Izrael volt a célpont (ekkor repültem először). Ez az út - Jeruzsálemben Krisztus lábnyomát követve, aztán a Holt-tengernél -nagy hatást gyakorolt rám. 2007-ben egy nagy kínai körutazást tettem, majd két évvel később jártam először az amerikai kontinensen. Az utolsó komoly utam egy indokínai tanulmányút volt 2014 őszén, melyre szintén szívesen emlékszem vissza.” NINCS TÁDZS MAHALUNK, DE VAN EZER MÁS KINCSÜNK A beszélgetésünk alatt Rebák Sándor említette, hogy érezhetően megnő az egzotikus úti beszámolóinál a nézőközönség száma, pedig szerinte hazánk is rengeteg kincset rejt, amelyekre érdemes odafigyelni: „Magyarországot jól ismerem. Ha csak azt veszem, hogy a középiskolát Nyíregyházán, a főiskolát Pécsett, az egyetemet Szegeden és Budapesten végeztem, és most Győrben élek, ez már jelent egy ívet. Jártam az esztergomi bazilikától a tornaszentandrási ikerszentélyes templomig, a hortobágyi pusztától a vénesd tölgyekig sokfelé. És még sok tervem van. Legjobban szülőfalum határában szeretek nyáron mezítláb beleállni a forró, síró homokba. Túristvándiban ülni a Túr partján és hallgatni a vízimalom kerekének kattogását. Ez mind gyönyörű, hiszen világunkban rengeteg élményt szerethetünk. A távoli, izgalmas tájakra, helyekre eljutni felemelő. Nekem ilyen volt a kínai nagy fal, a Niagara, a Tádzs Mahal, Petra, a Grand Canyon, Chichén Itzá, Angkor. Sok tervem van, de soha nem kötelezem el magam úgy, hogy ide márpedig el fogok menni. Inkább a lehetőségeket mérem fel alaposan és többnyire a célpontok hívnak meg, találnak rám.” 3 DOLOG, AMI KELL A HÁTIZSÁKBA Legyünk bár tudatos utazók vagy akár spontán kalandorok, Rebák Sándor szerint 3 dolog szükségeltetik ahhoz, hogy felkerekedjünk és elinduljunk az úton: elhatározás, egészség és tehetősség, s ezek közül is az első kettőt fontosabbnak tartja, mint a harmadikat. „Bár tény, hogy részben pénzkérdés az utazás, mégis úgy gondolom, hogy minden prioritás kérdése. Mindenki más hobbira, szenvedélyre költ, én az utazást választottam. Hiszem, hogyha az elhatározásunk stabi és jól mérjük fel a helyzetünket, akkor biztosan eljutunk élménydús helyekre. A lényeg, hogy érdeklődésünknek és lehetőségeinknek megfelelő célpontot válasszunk” - mondta Rebák Sándor, aki Seneca klasszikus mondatával szokott példálózni, miszerint „néha egy jó mondat képes megváltoztatni az életünket”. „Nos, én vallom, hogy néha egy jó utazással is ugyanezt a hatást érhetjük el. Ezért érdemes elindulni. Egyszer a Kanári-szigetekről hazafelé tartva a repülőn tanúja voltam egy számomra ismeretlen házaspár beszélgetésének. A feleség korholta a férjet, hogy két hét alatt szinte ki sem mozdultak a szállodából, csak ettek, ittak az all inclusive ellátás minden áldását élvezve, meg napoztak, de a szigetből alig láttak valamit. A férj hallgatta, majd belekortyolt az italába és csak annyit válaszolt: »És nem volt jó?« Akkor mosolyogtam a párbeszéden, de el is gondolkodtam rajta. Milyen tehát a jó utazás? Amit élvezünk, ami az igényeinknek megfelelő, kikapcsol bennünket, élményei pedig segítenek a stresszel teli hétköznapokat túlélni. Én tudatos utazó vagyok, de vallom, hogy a spontán kalandozás sem rossz. Mindenki úgy szervezze utazásait, nyaralásait, hogy számára élményt jelentsenek.” Úti kaland Egyiptomban Sokszor a kellemes utazás mellé nem kívánt kalandokba is belesodródhat az ember, esetleg veszélyes helyzetekbe is kerülhet egy-egy idegen országban. Szerencsére életveszélyben még nem, de „megszeppenésben” már volt része Rebák Sándornak is: „Egyiptom biztonságosnak mondható úti cél. Egyszer nílusi hajóúton voltam. Asszuánból tartottunk észak felé és Esnánál hosszas várakozás következett a zsilipelésre. Kimehettünk a városba egy kis nézelődésre. A kosfejű Hnum istennek szentelt templom izgalmakat ígért. Ahogy a szentélyt fotózgattam, gondoltam, egy kicsit szétnézek a közeli utcákban. Az első sarkon egy elég rendesen felfegyverzett őr terelt vissza olyan határozottan, hogy enyhén megszeppentem. A történteket veszélyesnek ítéltem, de rájöttem, hogy épp azért állta utamat, hogy nehogy tényleg veszélyes helyzetbe keveredjek. Lám, Egyiptomban vigyáznak a turistákra.” Egy izgalmas út emléke: Chichén Itzá (Mexikó),lbániábanGrand Canyo,már.