Kisalföld, 2015. február (70. évfolyam, 27-50. szám)

2015-02-16 / 39. szám

10 Szerkeszti: W­erner Krisztina Kedd Gyógy­ír Szerda Légyott Csütörtök Bizalmasan Péntek Kisvadföld Szombat Szieszta MÁR MA ESTE JEGYET VÁLTHAT Jön Dorottya SZÍNHÁZ MUNKATÁRSUNKTÓL Gál Tamás és a Csavar Színház interaktív, szóra­koztató előadásai nagy közönségsikert arattak az elmúlt években Sopronban. A helység kalapácsa és A nagyidai cigányok után most a Dorottyát láthatják kicsik és nagyok, akik felkészülhetnek, arra, hogy ismét sok nevetés közben ismerked­hetnek meg egy magyar irodalmi kinccsel. Gál Tamás korábbi interjúkban elmondta: ez a harmadik előadása, amely hasonló stílusban készült, olyan, akár egy trilógia. Azért a Dorot­­­tyára esett a választása, mert a vigeposz Petőfire és Aranyra is hatalmas hatást gyakorolt és na­gyon érdekelte, ő miként tudja ezt a többsze­replős művet a színpadon megjeleníteni. Ahogy megfogalmazta: az összes karakter a kedvencévé vált, azoknak szépségeivel, rútságaival együtt. A színművész - akit az elmúlt évadban a soproni nézők a Kígyómarás című sikerdarabban láthat­tak - hozzáfűzte: minden előadás kihívás és ha­talmas játék, az interaktivitás azonban nem arról szól számára, hogy a közönség szórakoztassa magát, hiszen a produkciónak akkor is meg kell állnia a helyét, ha nem vonja be a nézőket. „Csokonai Vitéz Mihály Dorottya című művét az általunk már több helyen sikerrel bemutatott stílussal dolgoztuk fel, mely tapasztalataink sze­rint nagyon népszerű mind a diákság, mind a felnőtt közönség körében. A játékstílus, az élő zene, az improvizáció és az interaktivitás stílus­jegyeit ötvözi. Pontos és részletes dramaturgiá­val fésültük át az egész művet, s azon szavakat, melyek a mai kor emberének (diákjának) már nem érthető, játékkal, magyarázattal vagy zené­vel tettük azzá, így az egyetlen gátat, mely Cso­konai és a mai kor embere közé rakódott az el­múlt 200 év­ keze által, lebontottuk.” Gál Tamás Csokonai Vitéz Mihály Dorottya, vagyis a dámák diadalma a Fársangon című vígeposzát láthatja mától a közönség a Soproni Petőfi Színház kama­rajátszóhelyén, a Liszt Ferenc Konferencia- és Kulturális Központban. A magyar költészet nemcsak magasröptű filozófiai gondolatok fészke, de a nagyszerű és utánozhatatlan magyar humor meleg­ágya is egyben.­­ D a­H Vegyen részt a következő előadáson Március 9-én, hétfőn 16 órától tartja következő előadását Rebák Sándor a Gyermekek Házában Az egzotikus Kambodzsa és Laosz címmel, melyre szeretettel várja az érdeklődőket! K­ISALFÖLD 2015.02.16., hétfő 100 ALKALMAS BÉRLET SKANDINÁVIÁTÓL VIETNAMIG Képkockák a világból Rebák Sándor pedagó­gus, hobbi-idegenve­zető és vérbeli utazó, aki bár 60 országban járt, mégse győzi hangsúlyozni hazánk szépségeit és értékeit. A Kölcsey Ferenc Álta­lános Iskola földrajzta­nára a Gyermekek Há­zában tartott Barango­lások előadás-sorozat­tal 13. éve kalauzolja páratlan helyekre az érdeklődőket belföldön és külföldön egyaránt. ISMERETTERJESZTÉS BOJNÁR ANITA A népszerű természetismeret-ta­nár neve már ismerősen cseng­het a Kisalföld olvasóinak, hi­szen Rebák Sándor 1995-től 14 éven át több mint 500 cikkel igyekezett főként hazánk tájait - ezen belül is megyénk és váro­sunk nevezetességeit - bemutat­ni. Az íráson túl földrajzi témájú, vetített előadásokon is rendsze­resen beszél belföldi és külföldi úti élményeiről a megyei könyv­tárban, művelődési intézmé­nyekben, civil szervezeteknél, valamint iskolákban. Így történt ez 2002-től a Gyermekek Házában is, amikor Skandi­náviáról tartotta első úti be­számolóját, mellyel elindult a Barangolások-sorozat. Az évek teltek, a népszerűség és Rebák Sándor elkötelezettsége pedig maradt, így szinte napra pontosan 13 évvel később, a 100. előadáson Vietnamról hall­gathatott meg izgalmas beszá­molót a közönség. MÉRFÖLDKÖVEK EGY UTAZÓ NAPLÓJÁBÓL Rebák Sándor utazás iránti sze­­retete egészen gyermekkoráig nyúlik vissza, amikor egy újság az egész életét megváltoztatta. „Olyan 7-8 éves lehettem, ami­kor egy színes magazin (talán az Ország-Világ hetilap) hátsó borí­tóján megláttam egy fényképet, mely a somoskői várról készült, ahová sikerült nem sokkal később családi körben eljutnom. Ez akkor meghatározó élmény volt számomra, s talán, hogy utazóvá lettem, ott a somoskői vár tövében kezdődött” - kezd bele a mesélésbe a tanár úr. A belföldi kirándulásokat pedig csakhamar követte a határ átlé­pése és az ismeretlen meghódí­tása. „1971-ben úttörőként két hetet voltam Lengyelországban, ez volt az első külföldi utam, majd egy évre rá Moszkvában jártam. 1977-ben már Görögor­szágba jutottam el, a klasszikus görög mitológiai helyszínekre, ez akkor igen nagy dolog volt. 1986-ban jött Franciaország fővárosa, Párizs, majd 1995-ben Izrael volt a célpont (ekkor repül­tem először). Ez az út - Jeruzsá­lemben Krisztus lábnyomát kö­vetve, aztán a Holt-tengernél -nagy hatást gyakorolt rám. 2007-ben egy nagy kínai köruta­zást tettem, majd két évvel később jártam először az ameri­kai kontinensen. Az utolsó ko­moly utam egy indokínai tanul­mányút volt 2014 őszén, melyre szintén szívesen emlékszem vissza.” NINCS TÁDZS MAHALUNK, DE VAN EZER MÁS KINCSÜNK A beszélgetésünk alatt Rebák Sándor említette, hogy érez­hetően megnő az egzotikus úti beszámolóinál a nézőközönség szá­ma, pedig szerinte ha­zánk is rengeteg kincset rejt, amelyekre érdemes odafigyel­ni: „Magyarországot jól isme­rem. Ha csak azt veszem, hogy a középiskolát Nyíregyházán, a főiskolát Pécsett, az egyetemet Szegeden és Budapesten végez­tem, és most Győrben élek, ez már jelent egy ívet. Jártam az esztergomi bazilikától a torna­­szentandrási ikerszentélyes templomig, a hortobágyi pusz­tától a vénesd tölgyekig sokfelé. És még sok tervem van. Leg­jobban szülőfalum határában szeretek nyáron mezítláb be­­leállni a forró, síró homokba. Túristvándiban ülni a Túr partján és hallgatni a vízi­malom kerekének kattogá­­­­sát. Ez mind gyönyörű, hi­szen világunkban rengeteg élményt szerethetünk. A távoli, izgalmas tájakra, helyekre el­jutni felemelő. Nekem ilyen volt a kínai nagy fal, a Niagara, a Tádzs Mahal, Petra, a Grand Canyon, Chichén Itzá, Angkor. Sok tervem van, de soha nem kötelezem el magam úgy, hogy ide márpedig el fogok menni. Inkább a lehetőségeket mérem fel alaposan és többnyire a cél­pontok hívnak meg, találnak rám.” 3 DOLOG, AMI KELL A HÁTIZSÁKBA Legyünk bár tudatos utazók vagy akár spontán kalando­rok, Rebák Sándor szerint 3 dolog szükségeltetik ahhoz, hogy felkerekedjünk és elin­duljunk az úton: elhatáro­zás, egészség és tehetősség, s ezek közül is az első kettőt fontosabbnak tartja, mint a harmadikat. „Bár tény, hogy részben pénzkérdés az utazás, mégis úgy gondolom, hogy minden prioritás kérdése. Min­denki más hobbira, szenvedély­re költ, én az utazást választot­tam. Hiszem, hogyha az elhatá­rozásunk stabi és jól mérjük fel a helyzetünket, akkor biztosan eljutunk élménydús helyekre. A lényeg, hogy érdeklődésünk­nek és lehetőségeinknek meg­felelő célpontot válasszunk” - mondta Rebák Sándor, aki Se­neca klasszikus mondatával szokott példálózni, miszerint „néha egy jó mondat képes megváltoztatni az életün­ket”. „Nos, én vallom, hogy né­ha egy jó utazással is ugyanezt a hatást érhetjük el. Ezért érde­mes elindulni. Egyszer a Kaná­ri-szigetekről hazafelé tartva a repülőn tanúja voltam egy szá­momra ismeretlen házaspár be­szélgetésének. A feleség kor­holta a férjet, hogy két hét alatt szinte ki sem mozdultak a szál­lodából, csak ettek, ittak az all inclusive ellátás minden áldá­sát élvezve, meg napoztak, de a szigetből alig láttak valamit. A férj hallgatta, majd belekortyolt az italába és csak annyit vála­szolt: »És nem volt jó?« Akkor mosolyogtam a párbeszéden, de el is gondolkodtam rajta. Mi­lyen tehát a jó utazás? Amit él­vezünk, ami az igényeinknek megfelelő, kikapcsol bennün­ket, élményei pedig segítenek a stresszel teli hétköznapokat túl­élni. Én tudatos utazó vagyok, de vallom, hogy a spontán ka­landozás sem rossz. Mindenki úgy szervezze utazásait, nyara­lásait, hogy számára élményt jelentsenek.” Úti kaland Egyiptomban Sokszor a kellemes utazás mellé nem kívánt kalandokba is belesodród­hat az ember, esetleg veszélyes helyzetekbe is kerülhet egy-egy idegen országban. Szerencsére életveszélyben még nem, de „megszeppenés­­ben” már volt része Rebák Sándornak is: „Egyiptom biztonságosnak mondható úti cél. Egyszer nílusi hajóúton voltam. Asszuánból tar­tottunk észak felé és Esnánál hosszas várakozás következett a zsilipelésre. Kimehettünk a városba egy kis nézelődésre. A kosfejű Hnum istennek szentelt templom izgalmakat ígért. Ahogy a szentélyt fotózgattam, gondoltam, egy kicsit szétné­zek a közeli utcákban. Az első sarkon egy elég rendesen fel­fegyverzett őr terelt vissza olyan határozottan, hogy enyhén megszeppentem. A történteket veszélyesnek ítéltem, de rájöt­tem, hogy épp azért állta utamat, hogy nehogy tényleg veszélyes helyzetbe keveredjek. Lám, Egyiptomban vigyáznak a turistákra.” Egy izgalmas út emléke: Chichén Itzá (Mexikó),­lbániában­Grand Canyo,m­ár.

Next