Kisdednevelés, 1900 (29. évfolyam, 1-24. szám)

1900-01-01 / 1. szám

, mint lapunknak fentartása. Át kellene éreznie mindnyájunk­nak az önsegélyezés fölemelő és megnyugtató érzelmeit s akkor az, hogy lapunkat az óvoda fentartója járatja, nem volna ok az Egyesületünktől való távolmaradásra. „Miért legyek tag? — gondolja a másik — hiszen a mi jót tehetnek, megteszik nélkülem is, az Egyesület segélyére pedig nem száll­ítok, nem szorulok soha? Várjon, ha mindenki így gondolkodnék, akkor volna-e ma Egyesületünk s volna-e lapunk, segélyalapunk? Ha mindenki így gondolkodnék, akkor az egyéni erők összeadására nem volna szükség sehol s a vezérnek hadsereg nem kellene soha! Az ilyen gondolkodásnak ferdeségét, helytelenségét leginkább az élet maga mutatja ki; az élet, mely az egyéni erőt meghaladó feladatok teljesíté­sére az erők tömörítését kívánja s a vezér céljainak elérésére hadsereget követel. — És mondjuk-e, milyen sivár az a szív, mely nem segít másokon, mert önmaga nem szorul mások támogatására? Hogy „önsegélyezésre nincs szükségem!“ Ki áll jót a holnapért, ki tudja, hogy a most fiatal, ép, egész­séges, erős leányra micsoda sors várakozik az öregségnek, az erőtlenedésnek napjain? Nem, egyetlen okot sem tudok, mely ne ezt mondaná mindnyájunknak: lépj be a Kisdednevelők Országos Egye­sületébe ! Sőt tégy többet: lépj be, fizesd meg tagsági díjadat s láss utána, hogy óvodád fentartója fizessen elő lapunkra, a Kisdednevelésre! Oh, ha mindnyájan engednénk ennek az intelemnek ! Egye­sületünk szellemileg és anyagilag felvirágoznék, hatalmas erő volna, mely ma még kiszámíthatatlan és elképzelhetetlen,sike­rekre vezérelne s álmodott alkotásokat valósítana meg. Egyesületünk jövője gyűjtsön egybe mindnyájunkat. Küzd­­jünk és áldozzunk, mert küzdelem és áldozatok nélkül nagy és szent célok még sohasem váltak valóra! A mi Egyesületünk­nek pedig a nemzeti kidednevelésügy javáért, ez ügy buzgó mun­kásainak boldogulásáért nagynak, virágzónak kell lennie ! Tőlünk függ, cselekedjünk! Barna Pál. !*

Next