Kisdednevelés, 1926 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1926-01-01 / 1. szám
p jától évi 100 ezer korona legyen. Hála Istennek szép számmal vannak tehát olyanok, kik az összetartást ápolni kívánják és a Kisdednevelés sorsát szívükön viselik. Sajnos azonban, még mindig nem mondhatjuk, hogy az egész óvónői kar tagja a K. O. E.-nek és olvassa az egyetlen szakfolyóiratát a kisdednevelést, mert eddig még csak minden második óvónő lépett be az egyesületbe. Egészen feltűnő a könnyebb helyzetben levő fővárosi óvónők nagy részének távolmaradása az egyesülettől. Mindnyájan jól tudjuk, hogy a kisdednevelőknek aránylag rendkívül csekély számú használható segédkönyv áll rendelkezésükre, mert igen ritkán jelenik meg egy-egy olyan mű, amelyre óvodai munkájukban nyugodtan támaszkodhatnának. Míg másfajta intézetek nevelői bőségesen el vannak látva olyan könyvekkel és folyóiratokkal,amelyekben fölvilágosítást és feleletet kaphatnak nevelő munkájuk végzése közben fölmerülő kérdésekre és tájékozódhatnak szakjuk területén végbemenő változásokról, addig az óvónők egy pár régebbi elfogyott, vagy elavult könyvön kívül kizárólag a kisdednevelésből meríthetnek foglalkozásaikhoz anyagot és tájékozódhatnak szakjuk fejlődéséről, szakjukba vágó művek megjelenéséről és értékéről. Úgyszólván mindenféle foglalkozásnak van szakfolyóirata és még az egyszerű mesterember is érdeklődik szakmájában történő események és újítások iránt. Alig van ember, ki ne tartoznék valamely egyesületbe, elsősorban olyanba, amely az ő szakérdekeit szolgálja, szakérdeklődését táplálja. Mit mondjunk tehát azokról az óvónőkről, akik az összetartozással és a közös érdekkel nem törődve, az óvónők egyesületétől távol élnek, szaklapot nem olvasnak s akik oklevéllel ellátva teljesen késznek érzik magukat? Nyilvánvaló, hogy a másokkal nem törődő, magukkal elégedett, továbbművelésük iránt nem fogékony egyének nem valók nevelői pályára, ahol bárki is csak úgy állhatja meg a helyét igazán, ha kész másokért dolgozni s ha magát állandóan műveli. Most, mikor a Kisdednevelés az ötvenegyedik évfolyamába lép, kérjük olvasóinkat, hogy érdeklődjenek aziránt, várjon jár-e a lap ismerős kartársaiknak. A nyilvános nyugtázások rovatában könynyen felvilágosítást kaphat erre bárki is. Az esetben, ha ismerősük nevét nem találjuk ott, nyugodtan kérdezhetik tőle, hogy mint kisdednevelő nem érzi-e erkölcsi kötelességének belépni a kisdednevelők egyesületébe? A kisdednevelés a jövőben is nemcsak gondolkozásra és feldolgozásra való anyagot ad, hanem igyekszik a kartársakat tájékoztatni a kisdednevelés terén előforduló eseményekről és kisdednevelést érintő művek megjelenéséről. Az „Irodalom" rovatban részrehajlás nélkül számot adunk mindazokról a munkákról, amelyeket a kisdednevelő a maga művelésére és feladatának minél teljesebb mértékben való megoldására jól felhasználhat. Kérjük a kartársakat, hogy ne elégedjenek meg azzal, hogy ezeket az ismertetéseket