Kisdednevelés, 1931 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1931-01-01 / 1. szám

LVI. évfolyam, 1. szám. Budapest, 1931. január hó KISDEDNEVELÉS SZAKFOLYÓIRAT KISDEDNEVELŐK SZÁMÁRA KIADJA A KISDEDNEVELŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETE Előfizetés egy évre 8 pengő, félévre 4 pengő TARTALOM: A szülői értekezletek. (Imre Sándor). —­ A gondolkodás nevelése. (Demey — Pedagógiai előadások vázlata. IV. (Herbari). — Tik-tak. Dal. (Utry Júlia). Ajándék kiosztás után. Vers. (Héjj Erzsébet). — Fel, fel, kis katonák. Vers. (Jászayné Hétezer Magda). — Éva utazik. Vers. (Benkő Anna). —• Egyesületi élet. — Hírek. — Nyil­vá­nos nyugtázások. A szülői értekezletek. —­ Előadása a Rádió-Szabadegyetemen, 1930 okt. 9. — I. A gyermeknek az az érdeke, hogy nevelői, vagyis akik fejlődését előmozdítani igyekeznek, ne különböző irányok­ban haladjanak, ne egymástól idegenül, csupán önmagukkal törődve foglalkozzanak a gyermekkel, hanem ismerjék egymást, hogy segíteni tudja mindenik nevelő a másikat és így a közös feladatot inkább teljesíthessék. Ez a gondolat teremtette meg a nevelés egyöntetűségének követelményét a nevelés elméletében, ezért olyan fontos, hogy a családban az anya és az apa, az isko­lában a tanítók nevelési elveiben és eljárásában ne legyen feltűnő különbség. A szülők a mindennapi, állandó együ­ttlétben ala­posan megismerhetik egymást, tisztában vannak mindketten a másiknak nevelő hatásával és a gyermekük iránti közös szere­tettel az esetleges ellentéteket is kiegyenlíthetik, ha mindketten valóban a gyermek javát akarják és egymást is megbecsülik. Az iskolában, egy-egy osztályban működő tanítóknak nehezebb a dolguk. Nem látják, hogy a másik mit csinál, azt sem, hogy a többi tanítóval szemben milyenek az egyes növendékek, nekik tehát bajosabb egyező irányban haladniuk. De erre, ha nehéz is, szükség van, így keletkezett az a szokás, hogy az egy-egy isko­lában tanító emberek időnként összeülnek és megbeszélik a tanítványaikra vonatkozó kérdéseket, közlik egymással az egyes osztályokban és egyes tanulókkal tett tapasztalataikat, megvi­tatják azokat az okokat-módokat, amelyeken a reájuk bízott gyermekek javát legjobban szolgálhatják. A tanítóknak ezeket a tanácskozásait módszeres értekezleteknek nevezik s ezeken nemcsak kötelességből, de örömmel vesz részt mindenki, aki tudja, hogy munkánkat mennyire javíthatjuk, sikerét meny­

Next