Kisdobos, 1955 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1955-01-01 / 1. szám

Tersánszky J. Jenő: A POTYAUTAZÁS 1CZacor Dani, három társával együtt, egy távolabbi nagy háztömbből jár az iskolába. Három rendes és egy feltételes megállót villamosoznak naponta oda-vissza, természe­tesen heti bérletjeggyel. Ámde egyik hétfőn Kacor Daninak, mint nem először ragyogó takarékossági eszméje támadt. Mi lenne akkor, ha csak az iskolába­­jövet venné igénybe a villamost? Mert hát a késés az óráról büntetéssel jár ! De haza­felé az iskolából? Igazán jót tesz egy kis gyaloglás a szabad levegőn! Egyszóval Kacor Dani a villamos bérletet nem váltotta meg, hanem megtartotta az árából a hat napi vonaljegyre valót és a pénz többi részét elcsokizta. Mi több, Kacor Dani három társával is közölte remek újítását és rávette őket is, hogy az iskolából együtt kutyagoljanak haza, a fennmaradó összegből pedig közös lakmározást csapjanak. Az újítás kezdetben igen kitűnően bevált. Ahelyett, hogy a villamosnál tolongjanak, szorongjanak, sokkalta mulatságosabb volt hazafelé a gyalogséta közösen. Énekeltek, kergetőztek, pajkoskodtak hazáig nap nap mellett Kacor Dani és három pajtása, így verődik össze a társaság egy nap az iskola előtt, hogy menetelésbe fogjanak. Akkor Kacor Dani éles szeme egy nagy nyitott teherautón akad meg. Figyeli egy­két pillanatig, végül vezénylés­szerűleg áll a kis társaság elé : — Megálljunk ! Fölkapaszkodunk hátul erre a kocsira! —■ Hohó ! — veti ellen az egyik pajtás : — Azt sem tudod hova visz el és meddig visz el aztán bennünket! — Na és, hogy le nem pofoz bennünket a kocsivezető? — vitatja a másik pajtás. — Az sem érdekes neked? Kacor Danit egyáltalán nem rendítette meg ez az ellenszegülés. Fölényesen legyintett és ezt a szónoklatot vágta ki : — Idehallgassatok ! Én már régóta figye­lem ezt az autót. Majdnem óránként közlekedik innen, ettől a raktártól a Pé-Há-Ká-Em­­művekig, mellettünk. Annak a kocsija. Ott van rajta, nézzétek, a fölírás ! Pont ott tesz le minket a ház előtt, ötven lépésre. Aki velem tart, velem tart ! Aki bolond, az gya­logoljon ! Na ?.. . A szónoklat meggyőzte és leszerelte az ellenállást. De már a helyzet ott tartott, hogy a teher­autó rakománya elkészült. Ez négy óriási bádoghordóból állott. A raktár munkásai a kocsi hátuljára­, csak egy láncot akasztottak keresztbe és visszavonultak. A motor durrogni kezdett. Ez volt a nagy pillanat, amikor Dani inté­sére a három másik megrohamozta a teher­autó hátulját és fölkapaszkodott rá. Remekül ültek négyen rajta. Kettő középütt és kettő szérrül. A láncba kapaszkodtak. A teherautó máris rohant és pár perces út után megállt a Pé-Há-Ká-Em művek kapuja előtt. A négy pajtás kacarászva, boldog izga­lomban ugrott le az ingyen járműről. Majd­nem megéljenezte Kacor Danit, a csínyek nagymesterét. Ezután így folyt a mulatság mindennap. A gyárvállalat teherautóján vitették haza magukat nagy vihorászás közepett az iskolából. Sőt, sőt, sőt ! A potyautazást valósággal szen­tesítette egy véletlen baleset. Kacor Dani és társai már elbizakodtak és hamarabb helyezkedtek el a kocsi hátulján, mint a soffőr az elején. Amikor észrevette őket, persze hogy hanyat-homlok ugráltak le az autóról és menekültek tova Kacor Dani­ .

Next