Kisdobos, 1962 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

!­ovács-játik­ (A pajtások patkó alakban fel­állnak. Középre lép a rigmus - mondó, s rákezdi:) „Jó napot kívánok — de nem egyet, sem kettőt: Minden héten hetet — boldog békés esztendőt! Lakozzék házukban — mindig, mindig szerencse, Minden múló óra — az örömet jelentse! ... Ha elég nem lenne — ez a rövid mondóka Egy-kettő megtoldja — a játék és a nóta.” (Az énekesek azonnal danázni kezdenek.) „Fütyül a szél a fagyon (Kottáját lásd a lap alján.) Vigadozás napja vagyon A bánatot üssük agyon! — Eleven szénből — Eleven szénből — Gerjessz tüzet, meleget.” (A társaság fele a vers végét, má­sik fele a fújtatót mímelő hang­­utánzást seppegi.) „Serdülj — fordulj Serdülj — fordulj.” (Ötször ismételjük kánonszerű­­leg. Aztán új versszak következik az énekben. Az előugró „kovács” — egy fejesvonalzóval „kalapál”, ütemre persze, jelképesen.) „Pirosan peng a parázs — Uccu elő jó kovács — Cin — cirin — cin kedves pajtás Táncra perdült a kalapács. — Kerekem sincsen — Szekerem sincsen — De nehéz is egyedül. ” (Ötszöri refrén — ismétléskor a kar fele — tapssal hangsúlyoz­ván a kalapács ütemét — esetleg triangulummal színezve — ezt hajtja ütemesen:) „Egy kovács — nem kovács Egy kovács — nem kovács.” (Most az eddigi „kovács” egye­dül énekli:) „Kalapálok emberül... Az én képem földerül: Pajtásom is előkerül — Száll a szikra, szerte-perdül! — De bizony mégis — De bizony mégis — Jöhetne még valaki. (A vég­versikét ismét fele kar ismétli — most négyszer — a kar másik fele ezt tapsolja.) „Két kovács — fél kovács Két kovács — fél kovács” (Ének alatt előlép egy másik pajtás is fejesvonalzó „kalapács­csal” — s utánozza a kovácsolást. — Ezutáni énekünk alatt pedig már hárman játsszák meg a kala­pálást.) „Cin-cirincin danárom Ne sajnáljuk, barátom Száll a nóta hét­ határon: Nincsen immár semmi károm!­­— Cecei cifra,­­— Becei bikkfa, — Üsd agyon, de nagyon! (Ötszöri vég­ismétlés ismét fe­le-fele alapon. — A kar másik fele ezt kíséri tapssal.) „Három kovács: az egy kovács Három kovács: az egy kovács!” (Vigyázzunk az ütemre: úgy ejtsük, mintha csupán két szó volna a mondóka sora: „Három­­kovács és egy kovács”. — Az el­­köszönést mindahányan mondják szavalókar formán. — Egy beöl­tözött „nénitől” meg is kaphatják munkájuk jutalmát.) „Nézd csak kovács az ajtót: Hozzák már a szakajtót — Benne szépet, csudajót — Finom „szerencse-patkót” — ...Dióspatkót, mákospatkót.” * Megköszönjük, s tovább­állunk: Boldog újévet kívánunk! HEGYI FÜSTÖS ISTVÁN kJs n i n 11 Jí ihm Fütyül a szél a fagyon,(..........fütty..............) Vigadozás napja va­gyon, A bánatot üssük a­gyon. IÜ Js üp5 E­­leven szénből,eleven szénből,Gerjessz tüzet,meleget!

Next