Kisebbségkutatás, 1991-1992 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1992 / 4. szám - Nemzeti és etnikai kisebbségek története - Karády Viktor: Csoportközi távolság, réteghelyzet, a zsidó-keresztény házasságok dinamikája Erdélyben a világháborúk között
tött magyar-zsidó házasságok (különösen a zsidó férfiaké) nem jártak számottevően magasabb válási kockázattal, mint a homogén zsidó házasságok. Leggyakrabban a közhivatalt alig viselők és a magánalkalmazott státuszban lévők léptek vegyesházasságra. A zsidó asszimiláció Erdélyben nemcsak az uralkodó rétegek magyar jellege miatt fordult a magyarság irányába, hanem azért is, mert ezek befogadási készsége meghaladta a másutt tapasztalhatót. A politikai kapacitású elit összetétele szempontjából Trianonig e domináns protestáns régióban a politikai katolicizmus egyebütt élesen antiszemita iránya nem vert mély gyökeret. Erdély magyarsága alig vett részt a 19. és a 20. század antiszemita mozgalmaiban. Mivel az országrész már előbb kiszakadt a magyar államtestből, sem a tanácsköztársaság burzsujellenes, sem a fehérterror jobboldali zsidó gyűlölete nem nyerhetett itt tápot a helyi magyar népességben. Ellenkezőleg, míg a korábban inkább az "osztályszövetség" jellegű s a magyar ajkú zsidó és a nem zsidó középrétegek érdekességét illusztráló liberális "asszimilációs társadalmi szerződés" szolgáltatta a magyar-zsidó közeledés táptalaját, ezután a közösen viselt kisebbségi sors is ösztönözte ezt a közeledést. Így válik érthetővé, hogy a Romániához csatolt nagyvárosok (Nagyvárad és Kolozsvár éppúgy, mint Arad és Temesvár) Budapest és Szeged mellett a magyar-zsidó asszimilációnak legfontosabb gócaivá váltak a Kárpát-medencében. Nemcsak a vegyesházzaságok rátája érte itt el a legmagasabb szintet, de erősen túl volt képviselve a helyi zsidóság a névmagyarosítók vagy a magyar elemi iskolába járók között is. Ezért is tesz említést végül a szerző az asszimilációs csoportközi mozgások legfőbb közvetítő mechanizmusairól, elsősorban az iskolázásról, valamint a társas, az egyesületi és politika élet fórumairól. Az iskolák nemcsak hogy magyarul oktattak, de a társadalmi integráció fontos eszközei is lettek, amennyiben a zsidók és nem zsidók együtt koptatták padjaikat. Erdélyben ez hatványozottabban volt így, mint egyébütt Magyarországon. Az ottani zsidóság - talán szétszórtságánál fogva is, talán stratégiai szándékkal - sokkal ritkábban alapított saját elemi iskolát, mint az ország más településein. Az iskolarendszer az "életre szóló" kapcsolatok alakulásában és a párválasztási tervek megfogalmazásában is szerepet játszott. Hasonló szerep jutott az iskolákkal párhuzamosan működő ifjúsági szervezeteknek, önképző társulásoknak, sportegyleteknek, tánciskoláknak, kluboknak, kávéházi törzsasztaloknak s az informális szocializáció egyéb fórumainak, melyek ugyan legtöbbször társadalmi rétegintézményekként működtek, de Erdélyben zsidóellenes megkülönböztetést alig alkalmaztak, ami a Kárpát-medencében másutt nem volt ritkaság. Karády Viktor: Csoportközi távolság, réteghelyzet, a zsidó-keresztény házasságok dinamikája Erdélyben a világháborúk között. * Korunk, 1991. 8. sz. 941-954. p.