Kisebbségkutatás, 1991-1992 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1992 / 4. szám - Nemzeti és etnikai kisebbségek története - Karády Viktor: Csoportközi távolság, réteghelyzet, a zsidó-keresztény házasságok dinamikája Erdélyben a világháborúk között

tött magyar-zsidó házasságok (különösen a zsidó férfiaké) nem jártak számotte­vően magasabb válási kockázattal, mint a homogén zsidó házasságok. Leggyakrabban a közhivatalt alig viselők és a magánalkalmazott státuszban lévők léptek vegyesházasságra. A zsidó asszimiláció Erdélyben nemcsak az uralkodó rétegek magyar jellege miatt fordult a magyarság irányába, hanem azért is, mert ezek befogadási kész­sége meghaladta a másutt tapasztalhatót. A politikai kapacitású elit összetétele szempontjából Trianonig e domináns protestáns régióban a politikai katolicizmus egyebütt élesen antiszemita iránya nem vert mély gyökeret. Erdély magyarsága alig vett részt a 19. és a 20. század antiszemita mozgalmaiban. Mivel az országrész már előbb kiszakadt a magyar államtestből, sem a ta­nácsköztársaság burzsujellenes, sem a fehérterror jobboldali zsidó gyűlölete nem nyerhetett itt tápot a helyi magyar népességben. Ellenkezőleg, míg a koráb­ban inkább az "osztályszövetség" jellegű s a magyar ajkú zsidó és a nem zsidó középrétegek érdekességét illusztráló liberális "asszimilációs társadalmi szerző­dés" szolgáltatta a magyar-zsidó közeledés táptalaját, ezután a közösen viselt kisebbségi sors is ösztönözte ezt a közeledést. Így válik érthetővé, hogy a Romániához csatolt nagyvárosok (Nagyvárad és Kolozsvár éppúgy, mint Arad és Temesvár) Budapest és Szeged mellett a ma­gyar-zsidó asszimilációnak legfontosabb gócaivá váltak a Kárpát-medencében. Nemcsak a vegyesházzaságok rátája érte itt el a legmagasabb szintet, de erő­sen túl volt képviselve a helyi zsidóság a névmagyarosítók vagy a magyar elemi iskolába járók között is. Ezért is tesz említést végül a szerző az asszimilációs csoportközi mozgások legfőbb közvetítő mechanizmusairól, elsősorban az iskolázásról, valamint a tár­sas, az egyesületi és politika élet fórumairól. Az iskolák nemcsak hogy magyarul oktattak, de a társadalmi integráció fon­tos eszközei is lettek, amennyiben a zsidók és nem zsidók együtt koptatták pad­jaikat. Erdélyben ez hatványozottabban volt így, mint egyébütt Magyarországon. Az ottani zsidóság - talán szétszórtságánál fogva is, talán stratégiai szándékkal - sokkal ritkábban alapított saját elemi iskolát, mint az ország más településein. Az iskolarendszer az "életre szóló" kapcsolatok alakulásában és a párválasztási tervek megfogalmazásában is szerepet játszott. Hasonló szerep jutott az iskolákkal párhuzamosan működő ifjúsági szerveze­teknek, önképző társulásoknak, sportegyleteknek, tánciskoláknak, kluboknak, kávéházi törzsasztaloknak s az informális szocializáció egyéb fórumainak, me­lyek ugyan legtöbbször társadalmi rétegintézményekként működtek, de Erdély­ben zsidóellenes megkülönböztetést alig alkalmaztak, ami a Kárpát-medencé­ben másutt nem volt ritkaság. Karády Viktor: Csoportközi távolság, réteghelyzet, a zsidó-keresztény házasságok di­namikája Erdélyben a világháborúk között. * Korunk, 1991. 8. sz. 941-954. p.

Next