Kisebbségkutatás, 2007 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - A KISEBBSÉGI MAGYAROK NYELVHASZNÁLATA - Csiszár Rita: A kétnyelvű családi kommunikáció különböző típusai a migráns eredetű bécsi magyar diaszpóra és az alsóőrsi (Burgenland) őshonos magyar kisebbség körében
Csiszár Rita A kétnyelvű családi kommunikáció különböző típusai a migráns eredetű bécsi magyar diaszpóra és az alsóőri (Burgenland) őshonos magyar kisebbség körében Different Types of Dual Language Communication among the Members of the Hungarian Diaspora of Bécs with Migrant Origin and the Indigenous Hungarian Minority in the Alsóőr (Burgenland) Area In minority status, Hungarian as family language helps preservation of language because children become active users while the other extreme is German as family language, which results in the language becoming a single generation language, and leads to the language shift of the community. (This latter case is typical of 1956 migrants, and of those who live in mixed families.) A kisebbségi anyanyelv átörökítésében kulcsfontosságú szerep hárul a családra mint a legfontosabb szocializációs ágensre, ahol a gyermek az adott kétnyelvű közösség, valamint az azt körülvevő tágabb társadalmi környezet nyelvhasználati szabályait és azok helyes alkalmazását elsajátítja (vö. Réger, 2002 [1990]: 11; Kiss, 1995: 86). Egyúttal a család - mint intim szféra - azt a nyelvhasználati színteret is jelöli, „amelyben a beszélők a külvilág kontrollja nélkül elméletileg szabadon dönthetnek a nyelvhasználatról” (Bartha, 1993: 71, vö. Egger, 1994: 65-6). A kisebbségkutatással foglalkozó szakemberek szerint azonban a 20. században bekövetkezett társadalmi-gazdasági folyamatok hatására a többségi környezetben élő őshonos eredetű kisebbségi család egyre kevésbé képes ezt az elsődleges nyelvi szocializációs feladatát ellátni. Ez a tendencia pedig a kisebbségi nyelvátadás lehetőségeinek beszűküléséhez vezet (pl. Imre, 2002: 69-94; Borbély, 2002; Szarka, 1999: 4). Hasonló a helyzet a migrációs eredetű diaszpórák esetében is; kivételnek számítanak azok a közösségek, ahol a nyelvváltás három generációt meghaladó idő alatt zajlik le. Sőt, olyan dokumentált esetet is ismer a szakirodalom, ahol már az „első generációs” szülők sem adják tovább anyanyelvüket gyermekeiknek, így a nyelvcsere két generáció alatt lezajlik (vö. Hoffmann, 1991: 188; Clyne, 1982). Az alábbi tanulmány a családi nyelvhasználatra összpontosítva arra keresi a választ, hogy a vizsgálat látóterébe került, Ausztriában élő magyar családok esetében milyen tipikus kommunikációs elrendezések figyelhetők meg a tagok között, továbbá, hogy ezek a modellek miképpen járulnak hozzá a közösségben a nyelvcsere, illetve a nyelvmegtartás folyamatához. Vajon az Osztrák Köztársaságban élő