A Kisfaludy-Társaság Évlapjai 6. (1844)

Toldalék - Sárváry Pál: Csokonai' életrajzának töredék vonalai

4 IB CSOKONAI’ ÉLETRAJZÁNAK Ha erkölcsét nézed : Nyájas, hizelkedés nélkül, Igazságos, keménység nélkül Gyönyörködtető, hiúság nélkül. Megholt életének XXXII-dik évében. Ha munkáiból, ’s eszességéből ítéled . Egész századot éltnek mondhatod. "Vidám, és eleven . Élt poétái, megholt keresztyéni módon. A’ magyar nyelvnek adatott Rövid vigasztalására, Tőle elvétetett Örökös kárára. Magyarok! hogy létezett valaha : őrüljetek ; Hogy megholt , fájlaljátok! Harmadiknak teszem azon versezetet, mellyel Cso­­konai a’ mennyei Musának mintegy felszenteltetett. Kevés sorok azok , de fontosak, a’ poéta’ nevezetes verséből vétettek, és nem tudom, mivel lehetett volna hitelkedés és feleslegesség nélkül Csokonait jobban megtisztelni, mint ezen rövid versezettel : „El­é a’ síron túl az emberi lélek ? Ezt a’ kérdések’­kérdését a’ mi Vitézünk Fejtegeté. De mivel nem akadt nyitjára elölről , Tur­anról akará azt megvizsgálni. — Azonnal Ketté­ nyilt az örök titkok’ kárpitja előtte; Ő bement, széllel nézett, ’s látván a’ halandók’ Gyenge világa elől elrejtett mennyei pompát . Gondolatit szárnyakra véve a’ lelki dicsőség, És ő még fül, nem hallott szép angyali hangú Énekek’ énekein kezdé dicsérni az élet’ Felséges voltát, melly várja az emberi lelket. Megtetszett kedves zengése az angyali karnak, ’S mennyei Musának lelket ott fogta; ’s e’ halmot Hamvai tisztelik, és gyönyörű munkái hazáját.­*

Next