A Kisfaludy-Társaság Évlapjai, Új Folyam 28. (1893-1894)
Hivatalos közlemények - 1893/94 - VI. Szász Károly beszéde a Jókai Mór jubilaeumán 1894. január 7-én
VI. SZÁSZ KÁROLY BESZÉDE JÓKAI MÓR FÉLJSZÁZADOS ÍRÓI JUBILAEUMÁN, 1893. JANUÁR 7-DIKÉN A BUDAPESTI VIGADÓ NAGY TERMÉBEN. Tisztelt Társunk és szeretett Barátunk! A M. Tudományos Akadémia nevében és megbizásából üdvözlünk fényes irodalmi pályád ötven éves jubilaeumán. Akadémiánk, mely a nemzeti elnyomatás szomorú tíz éve után 1858-ban visszanyerve tagválasztási jogát, első választásával sietett téged tagjai sorába fűzni, s egyre növekedő írói munkásságod méltánylásául egymásután emelt levelező, rendes, tiszteleti tagjai sorába, legutóbb Igazgató Tanácsába s e négyszeres választással fejezte ki tiszteletét a nemzet kitűnő írója, költője, a nemzeti érzés egyik legkiválóbb ébresztője s kifejezője iránt: ma is részt követel magának — nem írói aranyünnepedből, mert az egészen a tied, magadé, minden koszorúival — hanem ünnepeltetésed öröméből, mely Kárpátoktól Adriáig zeng, s melyben az egész nemzet, örege és ifja, férfiai és hölgyei, a tróntól a kunyhóig, mind részt vesznek s téged lelkesedésök lángjával öveznek körűl s koszorúkkal halmoznak el. S míg ünneped zaja túlzengi a bérczeket s az egész művelt világra szól, míg itthon a hon leányai a himes réthez hasonló gazdag, tarka szőnyeget terítnek lábaid alá s fejedre rózsákból, gyöngyvirágból s nefelejcsből fonnak koszorút — engedd, hogy Akadémiánk is nyújthasson egy babérkoszorút, melynek minden levelén egy-egy műved czíme legyen fölírva — gazdag, tömött koszorú lesz s még egy sereg levele üresen hagyva, a következendők számára ! * És most engedd meg, hogy társaimmal, társaiddal együtt, a Kisfaludy-Társaság nevében is üdvözöljelek, mely — úgy mint az Akadémia — a nehéz idők jármából szabadulva, újra éledésekor 1860-ban, első választásával sietett téged, szépirodalmunk egyik első rangú s leg-