Csonkamagyarország, 1932. július-november (12. évfolyam, 27-47. szám)
1932-07-01 / 27. szám
1932 július 1 CSONKAMAGYARORSZÁG A kiskunfélegyházi kereskedők és iparosok együttes gyűlése A kiskunfélegyházi kereske- dők és iparosok június 28-án i d. u. 4 órai kezdettel a keres- kedelem és ipar tarthatatlan helyzetének megvitatására és a város fizetőképességének helyreállítása érdekében — együttes gyűlést tartottak. A városháza közgyűlési terme, ahová a gyűlést összehívták, zsúfolásig megtelt. A gyűlés tartamára az üzleteket bezárták és a műhelyekben a munkát abbanhagyták. A kereskedők és iparosok a városnak szabad pályán működő polgárait és gazdatársadalmát is meghívták. A rendőrség részéről Ernszt Márton dr. rendőrkapitány és rendőrkészültség jelent meg. Az elnöki székben Tóth Béla ipartestületi elnök ült, aki igen frappáns szavakkal nyitotta meg az együttes gyűlést. Kiskunfélegyháza kereskedői és iparosai — mondotta — a végkétségbeesésben vannak. Üresek a boltok, a műhelyek munka nélkül vannak. Mindennapi kenyérre való sincs, holott ebben az országban van elég élelem, csak az életlehetőség nincs jól elosztva. Kérni, követelni fogjuk az azonnali segítséget, mert máskülönben nem tudjuk, hogy mi lesz. Nem mernek a karterekhez nyúlni, pedig azok fojtogatják az országot. Már az elnök megnyitó szavainak elmondása alatt is izgatott közbeszólások hallatszottak. A levegőből meg lehetett állapítani, hogy az elkeseredés óriási. Az elnök megnyitó szavai után Soós Imre ipartestületi titkár szólott. Felvetette a kérdést, hogy annyi sok hiábavaló kérés és könyörgés után egyáltalán érdemes-e időt és papírt pazarolni arra, hogy épen azoktól kérjenek orvoslást, akik a közüzemek leépítését és a kontárok elleni törvények végrehajtását keresztülvinni — nem akarják. Legyen ez a határozatiavaslat az utolsó erőfeszítés. Ezután előterjesztette az iparosok határozati javaslatát, mely a közüzemek megszüntetését, munkaalkalmakat adómérséklési noratóriumot és a városnak 150 ezer pengő gyorssegélyt stb. kér. Lajber Károly nincs megelégedve a határozati javaslattal.•Te a tisztviselőknek kérjenek, azoknak van országos szerveük, hanem az iparosoknak, mert 90 százalékának betevő falatja sincs. Bankok uralkodnak. Jöjjön az infláció, hadd legyen forgalom és kereset. A ránk jövő télen 16000 ínséges lesz. Helytelen, hogy a kormány csak egyik társadalmi osztálynak ad moratóriumot. Ez a határozati javaslat a papírkosárba kerül. Nem hallgatnak meg bennünket. Adjuk be valamenynyien az ipart. Farkas József: az iparosság 90 százaléka munka és kenyér nélkül van. Péter Pálkor eleven élet szokott lenni, most minden halott. Az ország vezetősége miért nem gondolkozik kereseti lehetőségről? Kereseti és jövedelmi adót követelnek. Se keresetünk, se jövedelmünk nincs. Kis vagyonunk is dobra kerül. Nagy bűn az iparosságot ilyen helyzetbe hozni. Közbekiáltások: Le a kormánnyal ! — Nem könyörögni, hanem tenni kell! Farkas József folytatja: A búza forgalmát tegyék szabaddá. A kormányzati rendszer a kartelekbe nem mer belenyúlni, mert saját kezét süti meg. A kartelek valóságos nappali rablást végeznek.* Az emberiség boldogulására legyen meg a Páneurópai Egységes pénz és vámrendszer! A határozati javaslatot elfogadja, de az iparosok országos szövetségét figyelmeztetni kell, hogy ne hunyászkodjon meg. Geller Henrik a helyi bajokkal foglalkozott. Követelte, hogy úgy a város, mint mint a polgárság helybeli iparosoknál és kereskedőknél vásároljon. Szabó János: ez a határozati javaslat is a papírkosárba kerül. Az iparosság szervezetlen. Egy ilyen akciónak az Országos Ipar- és Kereskedelmi Kamarától kell kiindulni. Ott nem mernek erélyesen fellépni. Ha eredményt odafent nem tudnak elérni, az egész ország iparosságát és kereskedőit rázzák fel. Nem adómérséklés, hanem adóelengedés kell, mert az iparosság fizetni egyáltalán nem tud. A tisztviselők iránt rokonszenvvel viseltetik, de kéri őket, ha a fizetésüket megkapják, ők is fizessenek kereskedőnek, iparosnak és a sok bajú polgársággal előzékenyen bánjanak. Tóth Béla elnök az országos Ipar és Kereskedelmi Kamarát védelmébe vette. Nem csak ez, de más szervezetek sem tudnak a mai rendszer mellett eredményt elérni. Dr. Strasser Rezső a kereskedők nevében mondott igen alapos és szépen felépített beszédet. Hibáztatja a kormányzást, amely nem tervszerű, hanem kapkodós. Az agrárolló ellen nem tudtak és nem tudnak semmit tenni. Egyik oldalról a mezőgazdaság a termelvényeit illő áron nem tudja értékesíteni, a másik oldalról a kartelek az ipari cikkek árait az egekig emelik. Az adózási rendszer hibás és erkölcstelen. Kereseti adót követel, holott kereset nincs. Azt az iparost és kereskedőt sújtja, amelyik szánalomból több segéderőt tart. Minden vállalkozási kedvet csírájában elfojtanak a nagy bürokratizmussal. Az iparosnak és kereskedőnek valóságos könyvvezetést kell folytatnia. Állandóan a nyakán ülnek s a saját helyiségében mint valami született csalókkal bánnak. Az adókivetés is rossz. Az adókivető bizottságban a kincstár képviselője a döntő faktor. A határozati javaslatot elfogadja, de a sikerében nem bízik. Id. Ónodi Károly a gazdák nevében követelte a vámsorompók felnyitását, kartelek megszüntetését és a szabad forgalmat. Dr. Roykó Viktor a Kereskedő Egyesület titkára az elhangzottakra reflektált. A kereskedők szervezkedését és egyöntetű fellépését követelte. Azután előterjesztette a kereskedők határozati javaslatát, mely az OMKE-t az ország kereskedőinek egy táborba való tömörítésére szólítja fel, hogy a kereskedők a szavaiknak nyomatékot adjanak. Dr. Sallay János szintén nincs megelégedve a mai helyzettel. Közbeszólások: Hiszen Ön is ezt a rendszert támogatta! Farsang Péter határozati javaslatát a rendőrkapitány nem engedte felolvasni. Ezután úgy az iparosok, mint a kereskedők határozati javaslatát elfogadták. Nekünk ezen gyűléssel szemben a következő megjegyzéseink vannak: A gyűlésre nagy szükség volt, mert a pattanásig feszült elégedetlenséget egy bizonyos ideig sikerült megfékezni. Ezután az emberek ismét egy darabig várakozni fognak, hátha mégis csoda történik és jajkiáltásuk meghallgatásra talál. Azonban a gyűlés csak akkor lett volna nyomatékos, ha a kereskedők és iparosok határozati javaslata azt tartalmazta volna, hogy a törvényhozás haladéktalanul alkossa meg a titkos választójogról szóló törvényt és választás útján kérdezze meg az országot, hogy a mai többséget megbízottjainak tartja-e, avagy új kormányzati rendszert kíván. Ugyanis ez a kormányzati rendszer és többség maga alatt vágná a fát, ha a kereskedők és iparosok jogos panaszait és kérelmeit meghallgatná. Uj kormány és a kormányzásba új szellem kell! D. S. * * -1 3 Szánon az Istenhez Csendes, hangtalan szánon szeretnék szállni Feléd, Te Isten, hogy ne hallja senki sebes suhanásom csak én, csak, én tudnám utam hová visz... Fehér hómezőkön, kéklő hegytetőkön át röppenne a szán s tul a zöld fenyőkön, ibolyafelhőkön tul a Hajnalcsillag szépséges honán: meglátnálak Isten fényes udvarodban, glónás karodban! Oh, akkor majd én is magasztalva zengném az Áldóéneket, mit magasztalva zengnek, a Glóriás-seregek. Most epedve várom az én Égiszánom, hogy eljuthassak Hozzád, Td régenvágyott Isten! DOBÁK SÁNDOR Küldöttségjárás A vasúti állomás épülete úgy készül mint a Luca széke. Kiss István már tavasz óta ígéri, hogy intézkedni fog. Állítólag itt is ott is járt, de az eredmény elmaradt. Nemsokára ismét ősz lesz, de az épület csak nem akar elkészülni. Kiss István, hogy az őt sürgetőknek hathatós közbelépését bebizonyítsa, elhatározta, hogy Kenéz Béla kereskelmi miniszterhez küldöttséget vezet. A küldöttséget már hetekkel előbb szabályszerűen bejelentette. A fogadás napjául az általános miniszteri fogadás napja jelöltetett ki. És pedig június 16-ára eső csütörtök. Ezen a napon Kiss Istvánunk vezetése mellett KanizsaiI Imre városi főmérnök, dr. Tóth József polgármester és Némedi Varga Jakab a kereskügyi minisztériumban mégis jelentek. A miniszter előszobájában a többi kihallgatásra várókkal várakoztak. Körülbelül egy órai várakozás után a türelmetlenkedő Kiss Istvánunknak kiüzente, hogy a küldöttséget nem ér rá fogadni, mert mással van elfoglalva. Hogy innen a küldöttség hová ment, az nem fontos. Tény az, hogy Kiss István a küldöttséget nem tudta a miniszter elé vezetni. Ez a mi kisfiú Kiss Istvánunk fenti tekintélyének a fényképe. Hogy idelent mekkora a tekintélye azt mindenki tudja. * *• *