Félegyházi Hiradó, 1900 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1900-01-07 / 1. szám
-4 néppárti körben, Czapáry Albert városi főkerthez fog előadást tartani: a gyümölcsfa tenyésztésről. — Ugyancsak ő fog tartani 12-én délután 5 órakor is előadást. Felhívjuk ez után is közönségünket, hogy ezen előadáson minél nagyobb számban megjelenni szíveskedjék. Előadások a vidéken. Vasárnap azaz 7-én gazdasági előadások lesznek: Alpáron, Kécskén és Jász-Szent-Lászlón. Az év népmozgalma Félegyházán. Az anyakönyvi hivatal Félegyháza népmozgalmáról az 1899 évről a következő statisztikai adatokat tünteti fel : született : 1515, elhalálozott : 956, szaporodás : 559, házasságra lépett: 806 pár. Évi közgyűlés. A néppárti körben karácsony napját megelőzőleg tartatott meg az évi rendes és a három évi cziklusú tisztújító közgyűlés, melyen a körnek közel 3 százat meghaladó tagja volt jelen. Nagy lelkesedés közt választották meg újból Lengyel Gábor elnököt, Vargha Pál Istvánt alelnököt, Illés József pénztárnokot és Rádi Jaozhim könyvtárnokot. Jegyzőnek Baksay Sándort, igazgató választmányi tagokat a régieket, új tagul csupán Toldi Jenőt választották meg. Statisztikai kimutatás a múlt évről. A városi adóhivatalnál 3 millió forint pénzforgalom volt és 25 ezer ember fordult meg a pénztárnál. A közigazgatáshoz érkezett: 13812 drb; adóügyi: 5096 drb ; iparügyi 65; anyakönyvi 41 ; rendőrségi : 3678; községi bírósági 3377; mezőrendőri 353 ; árvaszéki 3891. Valamennyi néhány kivételével elintéztetett. Járlat kiadatott: 26788 drb. — Vidékre irányittatott 5254 ; eladás történt 24848 ízben. Királyi járásbíróságnál a következő darabok érkeztek: polgári 2758; telekkönyvi 2945 ; büntetőügyi 916 ; fizetési meghagyás 186; elnöki ügyek 127. Gazdasági munkásközvetítés. A földmivelésügyi miniszter ma adta ki a gazdasági munkásközvetítésre vonatkozó rendeletet. Darányi Ignácz ezzel a rendelettel olyan intézményt, szélít életre, amelylyel megelőzzük egész Európát. Ez az intézmény újabb, becses alkotása a földművelésügyi miniszter nagystílű szociális politikájának, amelynek, a mellett, hogy okos és emberszerető, még az a nagy erénye is megvan, hogy speciálisan magyar. Ennek a szerencsés, sikerekben gazdag politikának méltó kiegészítő része a mezőgazdasági munkásközvetítő intézmény megalkotása, mely az agrárszoczializmus egyik nagyon veszedelmes kútforrását van hivatva eltemetni. Reméljük is, hogy Darányinak ez a legújabb alkotása is be fog válni, úgy mint beváltak eddig azok a munkástörvények, amelyeknek megalkotása a Darányi érdeme. A rendelet, melyet ma tett közzé a miniszter, feljogosít bennünket erre a reményre és nem csalódunk, ha azt hiszzzük, hogy gyakorlati alkalmazása gyarapítani fogja a dicsőségét Darányi Ignácz államférfim éleslátásának és hatalmas szervedő talentumának. A nagyfontosságú rendelet 12 § ból áll. Az 1. §. értelmében rendezett tanácsú városkban és nagyközségekben a községi munkáskösvetítőt pedig a szövetkezett községek képviselőtestülete egyetemének kell kirendelni. Közvetítőit magánegyének is megválaszthatók, de csak az alispán jóváhagyásával. A megbízott munkásközvetítő, ha köztisztviselő és az elvállalt új kötelességét elhanyagolja, fegyelmi vétséget követ el A 2. §. szerint tiszteletdíjat állapíthat meg a képviselőtestület a közvetítőnek, aki azonfelül a földművelési minisz- térium részéről jutalomban is részesülhet. A 3. §. megjelöli a munkásközvetítő feladatait. A 4. §. a törvényhatósági törvényhatósági munkásközvetítőről és helyetteséről szól, akiket a törvényhatóság jelöl ki a központi tisztviselők, a segédvagy kezelő személyzet tagjai közül, de lehet valamely gazdasági egyesület titkára, vagy közhivatalban nem álló magánegyén is törvényhatósági közvetítő, akinek teendőit az 5. §. állapítja meg. A 7. és 8. §. a munkásközvetítőktől beérkezett jelentések nyilvántartásáról szól. A 9. §. és vele a rendelet második része a magán munkás közvetítőkről intézkedik. A 9. §. szerint : munkásközvetítés Üzletszerű gyakorlására a törvényhatósági közigazgatási bizottság javaslatára a földmivelésügyi miniszter adhat engedélyt, de csak annak, aki hatósági bizonyítványnyal igazolja, hogy magyar állampolgár, hogy büntetve nem volt és a miniszter által meghatározott biztosítékot készpénzben vagy értékpapírban leteszi. A 10. §. szerint magán munkásközvetítő csak azon vármegyebeli munkások közvetítésére jogosult, amely vármegyékre engedélye szól. Olyan gazdasági munkást, (11. §.) akinek munkásigazolványa nincsen, közvetíteni tilos. A 12. §. szerint kihágást követ követ el és az 1898. évi II. törvényczikk 14. § ában megjelölt büntetéssel sújtandó az ő magánközvetitő aki már elszerződött munkást vagy napszámost azon időtartama alatt, amelyben annak már megkötött szerződést teljesítenie kellene, más munkaadó részére közvetít, aki engedély nélkül foglalkozik munkásközvetítéssel, aki a jelen szabályrendelet 10., 11. §-ainak rendelkezéseit, tilalmait megszegi. Megnyíltak a városi óvodák. Mint értesülünk f. hó 3 án az óvodák megnyíltak és igy a gyermekek már felvezethetők. Imáges vásárunk e hó 14-én tartatik meg. — A kisteleki országos vásár pedig holnap tartatik. Nyilt levél a szerkesztőhöz. Pest-Pilig-Solt-Kit-kun vármegye gazdasági egyesületi elnöktől. Tisztelt szerkesztő úr ! Pest-Filis-Solt-Kiskun vármegye gazdasági egyesülete nevében keresem fel t. szerkesztő urat ezen nyilt levelemmel, hogy egyesületünk szíves támogatására felkérjem ! Teszem ezt azért, mert teljes tudatában vagyok annak, hogy b. lapja, mely a cultúra és haladás nemes szolgálatában áll s mely az eszmék tisztázásában kifejlődő küzdelmeknek hivatott tere, készséggel lesz támogatója a hazafias együttműködés s tömörülésnek a mezőgazdasági téren is az által, hogy egyesületünk közleményeinek tért nyit. A vidéki sajtó, mely úgy társadalmi mint közgazdasági téren fontos cultus missiót teljesít, — csak nemes feladatának tesz eleget, ha a mezőgazdasági érdekeknek is buzgó harczosa lesz. Mert a vidéki sajtó ismeri legközvetlenebbül a magyar gazdaközönség, de különösen a kisgazdák bajait, érdekeit, méltányos kívánságát s igy a vidéki sajtó a legilletékesebb szószólója éppen annak a gazdaközönségnek, melynek körében a culturát a haladás és hazafias tömörülés eszméjét terjeszteni hivatott ! Vármegyénk gazdasági egyesületének pedig feladatát képezi a mezőgazdasági társadalmi tevékenység felköltése és irányítása, a tapasztalt mezőgazdasági baj ok sobban működött az a villanygép, amelyen a gondolat vágtat a végtelenbe. Egyszer csak azt érezte, hogy minden szem rája irányul. Hirtelen olvasásba merült. Őrült tánczot jártak előtte a betűk. Egyetlen szótagot se bírt elolvasni. Szemei majd kiugrottak gödreikből, úgy erőltette őket a betűhöz. Egyszer aztán látott. Mintha égő betűk hasitnák látóidegeit. Krivány, Csombor és számtalan ebből a fajtából, egész Pap Elemér gyilkossáig, mind ott tánczolt azon a darab papiroson. Valamenynyinek a neve oda volt nyomva tüzes betűkkel és közte . . . közte az övé. Eszeveszett halluczináczió ! Hisz azok rablógyilkosok, sikkasztok. Ő nem ölt, nem lopott, neki a véletlen hozta útjába. Ő becsületes után jutott hozzá és igy tiszta lelkiismerettel elfogadhatja. Lecsittotta fölcsigázott képzelődő tehetségét és kezdte olvasni a lapból, amit nem a megbomlott idegenek rajzoltak oda. Egy rövid rendőrségi hírt betűzött ki. „Becsületes megtaláló. Egy értékes aranyórát talált ma a kálvin-téri kút előtt egy szegény munkás, melyet a becsületes megtaláló a kapitánysághoz juttatott be.“ Becsületes megtaláló . . . Becsületes megtaláló .... Megszámlálhatlanszor tárult szemei elé ez a két szó. ő hát nem becsületes ; nem becsületes, de boldog. Lehet az ember boldog, anélkül, hogy becsületes lenne ? . . . Leheti leheti lehet! Hetet harangoztak. Fölkelt és miután kifizette a piccolóját, kiment a kávéházból. Most is úgy látta, hogy mindenki ő rá néz. Olyan dermesztő hideg lett, mióta benn ült. Összehúzta magát és haladt előre. Most is nehezen vitték a lábai. A sarkon csődület volt. Közibük elegyedett. Egy már koros férfit fogott körül a tömeg, aki kétségbeesetten hadonázott kezeivel. Előbb tagolatlan szavakat, siránkozó hangot hallott, de aztán közelebb érve tisztán kiértette, annak a rémült embernek jajgatását. — Édes jó Ielenem ! mi lesz velem ? Szegény bankszolga vagyok. Az igazgató úr bízott bennem .... Jézus Mária, 10 darab ezres ... A fiókintézetünkbe kellett vinnem ... ki hiszi el, hogy elvesztettem. Gazember, tolvaj lesz a nevem, pedig egy millióért se adtam volna a becsületütemet. Azt fogják gondolni, hogy elsikkasztottam a pénzt, pedig Isten a tanúm, hogy elvesztettem. De ki bizonyítja ezt be? Ki bizonyítja ezt be. — — Én ! Mindenki a hang felé fordult. Babó Károly tört utat a tömegen és reszkető kezében ott tartotta a bugyilárist: — Ne essék kétségbe, öreg úr. Megtaláltam. Itt van hiány nélkül. Öröm rivalgásban, éljenzésben tört ki a tömeg míg a vén szolga zokogva borult Babó Károly mellére. — Áldja meg az Isten, áldja meg mind a két kezével. Hát mégis többet ért az az érzés 10.000 frt-nál, ami most eltöltötte annak a szegény embernek a lelkét. Mintha egy rosszabbik világot vettek volna le a szívéről csak úgy röpült hazafelé Babó Károly, ahol boldog arszcal regélte el a nagy szerencséjét, hogy ő mentette meg egy szegény ember becsületét. És aztán ez a százért, amit utólag küldött neki jutalmul a bank igazgatója, hát ez betetőzte azt a szerencsét, amit bizony zavartalanabbul élvezett, mint pár pillanatig a más pénzét. KÖVÉR ILONA: FÉLEGYHÁZI HIRADÓ, 1800 január 7.