Félegyházi Hiradó, 1900 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1900-01-07 / 1. szám

-4 néppárti körben, Czapáry Albert városi főkerthez fog előadást tartani: a gyü­mölcsfa tenyésztésről. — Ugyancsak ő fog tartani 1­2-én délután 5 órakor is elő­adást. Felhívjuk ez után is közönsé­günket, hogy ezen előadáson minél na­gyobb számban megjelenni szíveskedjék. Előadások a vidéken. Vasárnap azaz 7-én gazdasági előadások lesznek: Alpáron, Kécskén és Jász-Szent-Lászlón. Az év népmozgalma Félegyházán. Az anyakönyvi hivatal Félegyháza népmoz­galmáról az 1899 évről a következő sta­tisztikai adatokat tünteti fel : született : 1515, elhalálozott : 956, szaporodás : 559, házasságra lépett: 806 pár. Évi közgyűlés. A néppárti körben karácsony napját megelőzőleg tartatott meg az évi rendes és a három évi czik­­lusú tisztújító közgyűlés, melyen a körnek közel 3 százat meghaladó tagja volt jelen. Nagy lelkesedés közt választották meg újból Lengyel Gábor elnököt, Vargha Pál Istvánt alelnököt, Illés József pénz­tárnokot és Rádi Jaozhim könyvtárno­­kot. Jegyzőnek Baksay Sándort, igaz­gató választmányi tagokat a régieket, új tagul csupán Toldi Jenőt választották meg. Statisztikai kimutatás a múlt évről. A városi adóhivatalnál 3 millió forint pénz­forgalom volt és 25 ezer ember fordult meg a pénztárnál. A közigazgatáshoz érkezett: 13812 drb; adóügyi: 5096 drb ; iparügyi 65; anyakönyvi 41 ; rendőrségi : 3678; községi bírósági 3377; mezőrendőri 353 ; árvaszéki 3891.­­ Valamennyi néhány kivételével elintéztetett. Járlat kiadatott: 26788 drb. — Vi­dékre irányittatott 5254 ; eladás történt 24848 ízben. Királyi járásbíróságnál a következő darabok érkeztek: polgári 2758; telek­könyvi 2945 ; büntetőügyi 916 ; fizetési meghagyás 186; elnöki ügyek 127. Gazdasági munkásközvetítés. A földmi­­velésügyi miniszter ma adta ki a gazda­sági munkásköz­vetítésre vonatkozó rende­letet. Darányi Ignácz ezzel a rendelettel olyan intézményt, szélít életre, a­melylyel megelőzzük egész Európát. Ez az intéz­mény újabb, becses alkotása a földműve­­lésügyi miniszter nagystílű szoc­iális po­litikájának, a­melynek, a mellett, hogy­­ okos és emberszerető, még az a nagy eré­nye is megvan, hogy speciálisan magyar. Ennek a szerencsés, sikerekben gazdag politikának méltó kiegészítő része a me­zőgazdasági munkásközvetítő intézmény megalkotása, mely az agrár­szoczializmus egyik nagyon veszedelmes kútforrását van hivatva eltemetni. Reméljük is, hogy Da­rányinak ez a legújabb alkotása is be fog válni, úgy mint beváltak eddig azok a munkástörvények, a­melyeknek megalko­tása a Darányi érdeme. A rendelet, me­lyet ma tett közzé a miniszter, feljogosít bennünket erre a reményre és nem csa­lódunk, ha azt hiszzzük, hogy gyakorlati alkalmazása gyarapítani fogja a dicsősé­gét Darányi Ignácz államférfim éleslátá­sának és hatalmas szervedő talentumának. A nagyfontosságú rendelet 12 § ból áll. Az 1. §. értelmében rendezett tanácsú városkban és nagy­községekben a köz­ségi m­unkáskösvetítőt pedig a szövetkezett községek képviselőtestülete egyetemének kell kirendelni. Közvetítőit magánegyének is megválaszthatók, de csak az alispán jóváhagyásával. A megbízott munkásköz­­vetítő, ha köztisztviselő és az elvállalt új kötelességét elhanyagolja, fegyelmi vét­séget követ el A 2. §. szerint tiszteletdíjat állapít­hat meg a képviselőtestület a közvetítő­nek, aki azonfelül a földművelési minisz-­­ térium részéről jutalomban is részesülhet. A 3. §. megjelöli a munkásközvetítő fel­adatait. A 4. §. a törvényhatósági tör­vényhatósági munkásközvetítőről és he­lyetteséről szól, a­kiket a törvényhatóság jelöl ki a központi tisztviselők, a segéd­vagy kezelő személyzet tagjai közül, de lehet valamely gazdasági egyesület tit­kára, vagy közhivatalban nem álló ma­gánegyén is törvényhatósági közvetítő, akinek teendőit az 5. §. állapítja meg. A 7. és 8. §. a munkásközvetítőktől be­érkezett jelentések nyilvántartásáról szól. A 9. §. és vele a rendelet második része a magán munkás köz­vetítőkről intézkedik. A 9. §. szerint­ : munkásk­­ö­zvetítés Üzlet­szerű gyakorlására a törvényhatósági közigazgatási bizottság javaslatára a föld­­mivelésügyi miniszter adhat engedélyt, de csak annak, aki hatósági bizonyítvány­­nyal igazolja, hogy magyar állampolgár, hogy büntetve nem volt és a miniszter által meghatározott biztosítékot kész­pénzben vagy értékpapírban leteszi. A 10. §. szerint magán munkásköz­vetítő csak azon vármegyebeli munkások közvetítésére jogosult, amely vármegyékre engedélye sz­ól. Olyan gazdasági mun­kást, (11. §.) akinek munkásigazolványa nincsen, közvetíteni tilos. A 12. §. sze­rint kihágást követ követ el és az 1898. évi II. törvényczikk 14. § ában megjelölt büntetéssel sújtandó az ő magánközvetitő aki már elszerződött munkást vagy nap­számost azon idő­tartama alatt, amelyben annak már megkötött szerződést teljesí­tenie kellene, más munkaadó részére közvetít, aki engedély nélkül foglalkozik munkásközvetítéssel, aki a jelen szabály­­rendelet 10., 11. §-ainak rendelkezéseit, tilalmait megszegi. Megnyíltak a városi óvodák. Mint ér­tesülünk f. hó 3 án az óvodák megnyíl­tak és igy a gyermekek már felvezet­­hetők. Imáges vásárunk e hó 14-én tarta­­tik meg. — A kisteleki országos vásár pedig holnap tartatik. Nyilt levél a szerkesztőhöz. Pest-Pilig-Solt-Kit-kun vármeg­ye gazdasági egye­sületi elnöktől. Tisztelt szerkesztő úr ! Pest-Filis-Solt-Kiskun vármegye gaz­dasági egyesülete nevében keresem fel t. szerkesztő urat ezen nyilt levelemmel, hogy egyesületünk szíves támogatására felkérjem ! Teszem ezt azért, mert teljes tuda­tában vagyok annak, hogy b. lapja, mely a cultúra és haladás nemes szolgálatában áll s mely az eszmék tisztázásában kifej­lődő küzdelmeknek hivatott tere, kész­séggel lesz támogatója a hazafias együtt­működés s tömörülésnek a mezőgazda­sági téren is az által, hogy egyesületünk közleményeinek tért nyit. A vidéki sajtó, mely úgy társadalmi mint közgazdasági téren fontos cultus missiót teljesít, —­ csak nemes feladatá­nak tesz eleget, ha a mezőgazdasági ér­dekeknek is buzgó harczosa lesz. Mert a vidéki sajtó ismeri legközvetlenebbül a magyar gazdaközönség, de különösen a kisgazdák bajait, érdekeit, méltányos kí­vánságát s igy a vidéki sajtó a legilleté­­kesebb szószólója éppen annak a gazda­­közönségnek, melynek körében a culturát a haladás és hazafias tömörülés eszméjét terjeszteni hivatott ! Vármegyénk gazdasági egyesületének pedig feladatát képezi a mezőgazdasági társadalmi tevékenység felköltése és irá­nyítása, a tapasztalt mezőgazdasági baj ok sobban működött az a villanygép, a­me­lyen a gondolat vágtat a végtelenbe. Egyszer csak azt érezte, hogy min­den szem rája irányul. Hirtelen olvasásba merült. Őrült tánczot jártak előtte a betűk. Egyetlen szótagot se bírt elolvasni. Szemei majd kiugrottak gödreikből, úgy erőltette őket a betűhöz. Egyszer aztán látott. Mintha égő betűk hasitnák látóidegeit. Krivány, Csom­bor és számtalan ebből a fajtából, egész Pap Elemér gyilkossáig, mind ott tán­­czolt azon a darab papiroson. Valameny­­nyinek a neve oda volt nyomva tüzes betűkkel és közte . . . közte az övé. Eszeveszett halluczináczió ! Hisz azok rablógyilkosok, sikkasz­tok. Ő nem ölt, nem lopott, neki a vélet­len hozta útjába. Ő becsületes után ju­tott hozzá és igy tiszta lelkiismerettel el­fogadhatja. Lecsittotta fölcsigázott képzelődő te­hetségét és kezdte olvasni a lapból, a­mit nem a megbomlott idegenek rajzoltak oda. Egy rövid rendőrségi hírt betű­zött ki. „Becsületes megtaláló. Egy értékes aranyórát talált ma a kálvin-téri kút előtt egy szegény munkás, melyet a becsületes megtaláló a kapitánysághoz juttatott be.“ Becsületes megtaláló . . . Becsületes megtaláló .... Megszámlálhatlanszor tárult szemei elé ez a két szó. ő hát nem becsületes ; nem becsü­letes, de boldog. Lehet az ember boldog, anélkül, hogy becsületes lenne ? . . . Leheti leheti lehet! Hetet harangoztak. Fölkelt és miután kifizette a picco­­lóját, kiment a kávéházból. Most is úgy látta, hogy mindenki ő rá néz. Olyan dermesztő hideg lett, mióta benn ült. Összehúzta magát és haladt előre. Most is nehezen vitték a lábai. A sarkon csődület volt. Közibük elegyedett. Egy már koros férfit fogott körül a tömeg, a­ki kétségbeesetten hadonázott kezeivel. Előbb tagolatlan szavakat, siránkozó hangot hallott, de aztán közelebb érve tisztán kiértette, annak a rémült ember­nek jajgatását. — Édes jó Ielenem ! mi lesz velem ? Szegény bankszolga vagyok. Az igazgató úr bízott bennem .... Jézus Mária, 10 darab ezres ... A fiók­intézetünkbe kel­lett vinnem ... ki hiszi el, hogy elvesz­tettem. Gazember, tolvaj lesz a nevem, pedig egy millióért se adtam volna a be­­csületütemet. Azt fogják gondolni, hogy elsikkasztottam a pénzt, pedig Isten a tanúm, hogy elvesztettem. De ki bizo­nyítja ezt be? Ki bizonyítja ezt be. — — Én ! Mindenki a hang felé fordult. Babó Károly tört utat a tömegen és reszkető kezében ott tartotta a bugyilárist: — Ne essék kétségbe, öreg úr. Meg­találtam. Itt van hiány nélkül. Öröm rivalgásban, éljenzésben tört ki a tömeg míg a vén szolga zokogva borult Babó Károly mellére. — Áldja meg az Isten, áldja meg mind a két kezével. Hát még­is többet ért az az érzés 10.000 frt-nál, a­mi most eltöltötte annak a szegény embernek a lelkét. Mintha egy rosszabbik világot vet­tek volna le a szívéről csak úgy röpült hazafelé Babó Károly, a­hol boldog arsz­­c­al regélte el a nagy szerencséjét, hogy ő mentette meg egy szegény ember be­csületét. És aztán ez a száz­ért, a­mit utólag küldött neki jutalmul a bank igazgatója, hát ez betetőzte azt a szerencsét, a­mit bizony zavartalanabbul élvezett, mint pár pillanatig a más pénzét. KÖVÉR ILONA: FÉLEGYHÁZI HIRADÓ, 1800 január 7.

Next