Félegyházi Hiradó, 1901 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1901-01-06 / 1. szám
VI. évfolyam. I -so szám. Kis-Kun-Félegyháza, 1901 január 6 Közművelődési, közgazdasági, társalmi és szépirodalmi hetilap. E18 fzetfis árak: Egy frvee ... k kor. I 's egyed, évrő. . ? kor. Fél évre ' . 4 „ 1 Egy szám ára 16 fil. KF A köziratok a szerkesztőségbe küldendők'".# Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: BERGER KÁROLY LAJOS. Megjelenik minden vasárnap reggel. Hirdetéseket és reklámokat lapunk részére felvesznek az összes budapesti hirdetési irodák A hirdetéseket, előfizetéseket, reklamatiokat az adóhivatalba (Feuer Lajos-féle ház) kérjük kedden 1900 1901. Nem tudunk a szilveszteri vidám hangulat tetőfokára emel- kedni, midőn búcsút veszünk az 1900-ik esztendőtől és üdvözöl-l jük a beköszöntő 1901-iket. A jókedvet és a bizsergető reményt elnyomja a tudat, hogy már hosszú esztendők óta nem hallatszottak fel oly keserves panaszok a nyomor mélységeiből, mint az idei télen. Úgy az ország fővárosában, mint a vidéken, számos járásban éhező emberek vergődnek , nem izgatnak, nem fenyegetőznek, eszük ágában sincs ráijeszteni a polgári társadalomra — csak, kenyeret kérnek, kenyeret ! Adjunk nekik ! Erőltessük meg a zsebünket, emeljük fel a szívünket és adjunk nekik ! Feszítsük meg minden erőnket és segítsünk nyomorgó polgártársainkon, hogy ép testtel és lélekkel essenek keresztül ezen a megpróbáltatásokkal teljes téren, hogy uj erővel és muli. .kedvvel üdvözölhessék a dologgal kínáló tavaszt, mely megváltja őket az ínségtől és a kenyöradomá- nyoktól. Ünnepeljük meg jótékony- j sággal uj esztendő napjait; a hazaszeretet és az emberiség parancsainak igy tehetünk most eleget. Nem mezőgazdasági válság az okozója a mostani ínségnek. Az idei termés nem tartozott a rosszabbak közé. A gabonaárak minden alacsonyságuk daczára nem voltak oly siralmasak, mint négy-öt esztendő előtt , és az ínség nem is a saját földjén gazdálkodó népei , hanem a napszámos osztályt, az ipari és gyári munkások alacsonyabb rendjét. Ipari és kereskedelmi válságban leledzik Magyarország : ez a kútfőrása a nagy nyomornak. Három esztendő óta szakadatlanul véres ütközetek híreivel vannak tele a lapok. Háború van künn a nagyvilágban. Délafrikában még mindig vér öntözi a burok aranymezejét, halálhörgés, siralom hangját hozza ide az óceáni szél Kínából is. Két nagy háború tartja egy időben rettegésben és állandó készenlétben a világot és nagyon kevés a reménység arra, hogy a jövő esztendőben megszűnik a vérontás akár Transzválban, akár Kínában. Emberek ezrei pusztulnak el a csaták mezején és milliók százai semmisülnek meg rohamos gyorsasággal a lőporfüstben és ágyudörgésben. Irtóztató nagy a pénzösszeg, melyet e két háború elnyelt és nincs az a nagyszabású hadvezér- vagy finánci politikus, akihozzáv tett dg útira dint szarni-' tani, hány száz millióba fog még kerülni a transzváli hódítás és a kínai keresztes háború. A már elköltött s a még elköltendő milliárdok mind a békés kereskedelmi és ipari forgalomtól vannak elvonva. Nincsen pénz vállalkozásra, munkás ke- A távolban. Óh jöjj haza drága feleség ! A szabadság nem kell már nekem. Az üdvökben volt részem elég . Hosszúra nyúlt legényéletem. Házasságunk nincsen kötve rég, És ki tudja soká tart-e még ? Nem nyújt nekem már az örömet. Ha kaczérnő rrmosolyog felém , Szeme lángol, ám szive hideg, E világtól búcsút vettem én. Búcsút vettem szinte jól esett Elhagyni e hamis életet. Ha mi néha összezördülünk, Nem táplálunk soká haragot : Lobbanékony— ámde jó szivünk Szeretetben összeolvadott. Úgy is kell, hogy a házasfelek Mindhalálig egyek legyenek ! Házasság az élet tüköre, Mely nem szépit és nem hizeleg. Mi fellengést a nő képzele, Eloszlik mint könnyű fellegek, Az életben szegény s gazdagok Küzdés árán lesznek boldogok. Mi is küzdjünk bátran, vidáman, Boldogságunk most van kezdetén , Ne keressük azt a világban, Hanem házunk kicsiny tűzhelyén Rajtunk áll, hogy boldogok legyünk. Ha megvédjük tisztán tűzhelyünk. És ha látjuk mások könyeit. Azt se nézzük tétlen szótalan, Boldog az, ki szenvedőn segít Kincse : nyugodt öntudata van, Oh jöjj haza, jöjj egyetlenem ! . . A távolban én is könyezem ! Béni Vilmos. A Gárdonyi Géza havi részletei. Most, hogy a piaczon már javában árulják az egyetlen kelendő magyar könyvet , a kalendáriumot, érdekes elmondani azt a vidám történetet, mely pár évvel ezelőtt Gárdonyi Gézával, a kitűnő novellistával megesett. Gárdonyi Géza tudvalevőleg afféle encziklopédikus elme : elbeszéléseket és költeményeket ír, szenzácziót kelt egy történeti regényével, természettudományi megfigyelései sok szakbeli tudóst megszégyenítenek ; gyermekmeséi, tréfás mókái általános népszerűségnek örvendenek a kis emberek világában. Göre Gáborját pedig a legutolsó magyar faluban is szeretik, olvassák és megkacagják. . Senki se csodálkozhatik hát, hogy [ Gárdonyi Géza egy síkép őszi napon szenzácziós könyvvel lepte meg a magyar olvasóközönséget : egy olyan kalendáriumot fundált ki, melyet mindenki kétezer esztendeig használhat. Nem kicsiség, t. olvasó, ha az ember ötven krajczárnyi kiadás után elégedetten így szólhat magában : — A kalendáriumnak tehát elvettem volna a gondját. Istennek hála, kétezer évig nyugodt lehetek . . A naptárt nagyon megbámulták a könyvesboltokban, a publikum szívesen leszúrta az ötven krajczárt s Gárdonyi Géza derülten élvezhette zseniális munkája hatását (ámbár akadt egy-egy skeptikus elme, aki a könyv lapozgatása közben megvakarta a fejebubját s aggódva igy morfondált magában : Hátha előbb halok meg, semmint a kalendárium lejár !) mikor valamelyik reggel egy zöldhajtókás pénzügyőr csöngetett türelmetlenül a lakása ajtaján.