Félegyházi Hiradó, 1902 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-05 / 1. szám
1902. január 5. FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ 3 ive az elsőfokúval egybehangzó határozat ellen (1. és 2. §.); végül felfolyamodás használható akkor, mikor az elsőfokú hatóság a felebbezést vagy felülvizsgálati kérelmet hivatalból viszautasította, vagy az igazolásnak helyt nem adott. (5. és 9. §.) E három jogorvoslati eszközt nevezi a törvény közös névvel fölebbvitelnek. Ezek mellé sorakozik rendkívüli jogorvoslati eszközként az újrafelvétel. Ezenfelül természetesen megmarad az 1896. XXII. t.-cz.-ken alapuló panasz, mely a törvény által meghatározott esetekben a közigazgatási bírósághoz intézhető. A felebbvitel nemeinek szabatos megjelölése mellett a közigazgatási hatóságok egyes intézkedéseinek kifejezésére is egységes és világos rendelkezést állapít meg a törvény. Nevezetesen a közigazgatási hatóságok akaratnyilvánításának megjelölésére általában a határozat (intézkedés) szót használja, az ügydöntés mellőzését kimondó határozatot véghatározatnak nevezi, végül az elsőfokú hatóságnak azt a tényét, melylyel meg nem engedett vagy elkésett felebbezést vagy felülvizsgálati kérelmet hivatalból visszautasítja, vagy az igazolási kérelem felett határoz, végzésnek mondja (5. és 9. §.) Szükséges, hogy e megkülönböztetéseket, mint a törvényben szabályozott eljárási rendszer alapjait, a közigazgatási hatóságok szigorúan szem előtt tartsák és következetesen használják. Különösen fölhívja még a minisztérium a közigazgatási hatóságok figyelmét arra a fokozott mérvű felelőségre, mely a törvény egyes rendelkezései folytán a jövőben reájuk nehezedik. A törvény ugyanis azáltal, hogy a fölebbvitel tekintetében bizonyos korlátozásokat állít fel s igy azon hatósági fokozatok számát, melyekben az ügyek ma megfordulnak, lejebb szállítja, kétségkívül sokkal hatályosabbá teszi az alsóbbfokú s különösen a másodfokú határozatok hozatalára hivatott hatóságok jogsorit, de ezzel egyúttal jelentékenyen növeli felelőségüket is. A felelőségnek ezen fokozottsága mellett természetesen kétszeres kötelességévé válik a hatóságoknak, hogy az ügyeknek minél behatóbb tárgyalására és minél alaposabb eldöntésére törekedjenek. TANÜGY. 25 év. Az ember küzdésre, fáradságos munkára alkotott semmiség, ki mindaddig húzza az igát, míg ereje fogyni kezd és képtelenné válik a dologra, nem bírván szembeszállani az ellene törő hatalmasságokkal, az idővel és az élet nehézségeivel. Minden egyes pálya megkívánja a tudást, alapos készültséget, melyért viszont viselnie kell a szellemi téren működőknek a hivatal terheit, nehézségeit. A hivatásszeretet azonban megadja a munkakedvet és segít elviselni a túlterheltség szülte nehézségeket, szenvedelmeket. Mit szóljunk a tövises, lelket őrlő, silány javadalmazású tanítói pályáról ? Ki tudja méltányolni azt a munkásságot, mit a nép nevelője és oktatója , az igazi hivatásos tanító kifejt ? Áldozatul dobva pihenési percein kívül egészségét és sokszor önmagát is. Ki tudja értékelni azt a mélységes átalakító munkálatot, amit egy tanító a fogékony gyermeki lélekben, a még nagyon is irányítható és zsenge gyermeki tehetségben véghez visz. Hiszen az embert az ő keze munkája teszi emberré tudása, tanítása és önön páldája által; ő rakja le a majdan gyűjtendő műveltség és tudománynak szilárd alapokon álló fundamentumát. A lelkiismeretes tanító kétoldalú hivatásának betöltésénél kell, hogy az Isteni mester, a tanítók tanítójának örökbecsű alapigéje , a szeretet szolgáljon szögletkő gyanánt. Szeretet a tanításban, szeretet a nevelésben; szeretet nemcsak az iskola falain belül, de azon kívül is. Ez a szeretet kell, hogy összetartó kapocs legyen a mester és tanítvány között nemcsak a köteles tanítási évek röpke sorozatán át, hanem azon túl is, mint az életben, annak veszélyes utain és a terhes gondok közepette is."Egy szeretetreméltó és tiszteletet kiérdemelt tanítónak példája útmutató lehet nemcsak a kezére bizott gyermekek, — de magukra a szülőre is. * A félegyházi rom kath. tanító-testület egyik derék tagjak Tóth Mihály szentkuti kántortanutónak huszonöt évi kitartó, fáradhatatlan munkásságát részeltette némi elismerésben kartársainak és barátainak szeretete, m kor az élet és pálya terheitől megedzett, a kötelességtudás és pontosság szigorú emberének szép és lélekemelő ünnepélyt rendezett az ó-év utolsó estéjén. Ez az ünnepély kétszeres volt. A jubiláns 25 éves tanítóskodásának és ezüst menyegzőjének ünnepe. Almássy Nándor a népiskolák igazgatója emlékezett meg a nemzet napszámossának érdemeiről és elismerőleg, dicsérettel szólott arról a nagy áldozatokról, melyet az érdemes ősz tanító negyedszázad alatt a hazainépnevelésügy oltárára hozott. Zsigmond Konrád az alant következő • alkalmi versét szavalta el mély hatást ] keltve : l emlékvers Tóth Mihály szent-kuti kántortanitó 25 éves tanitói jubileumára és ezüst menyegzőjére. Irta és az innepeltetés a dalmával elszavalta ! ZSIGMOND KOCKÁD. Kedves uratom ! Mik~reür/h:’* A1 »/. ' ~ teljes pályán, Melyen negyedszázad nua int most feléd, Nem hintett elődbe rózsákat a végzet, Nem tartott virágos, csak képeket eléd. És te mégis mentél, — ingadozva bár, de Fáradhatatlanul és mindig előre ; Tapasztalhatod, mi rengeteg a munka, Melyhez szükség van sok, sok lelki erőre.. S amint hivatásod parancsait végzed, Tehenek az évek, egyik a más után .... Nem is vennéd észre, oly nagyon megszoktad, Tanítani hévvel negyedszázad múltán . . . .. Csendül a harangszó a kis kápolnában, Puszták ölében az iskolaház mellett. Gyüllenek a hívek s fölzendül az ének, Áhítatra keltve minden igaz lelket. S a hívőkkel együtt imáz egy jó ember, Ki példával inti a népet a jóra ; Te vagy ez az ember tanársam, barátom, A szentkuti puszta szerény tanítója ! . . . Reggelük az idő — és az apró népség Úttalan utakon siet iskolába, Bizalommal néznek a jó tanítóra, Ki ott szeretettel, atyjok gyanánt várja. És a búzaföldek redős barázdáin, — Hol a jó Istennek áldása díszeleg — Kikél a vetett mag, nem hull silány helyre, Kikelti éltető, szívből jövő meleg, Te hinted e magot kartársam, barátom ; A zsenge lelkeket szeretetted óvja, A bojtorjánt irtod s nevelsz nemes hajtást, Szent-kuti pusztának szerény tanítója ... A világ zajától távol a csend ölén, A társadalomtól mintegy elzárottan , Megelégedés közt él egy kedves család, Hő szeretettel a szülékhez forrottan. Huszonöt esztendő öröme s bánata Olvasztá együvé kettejük szerelmét, Kik e nap az Istent áldják esdekelve, Hogy reájuk adta szentséges kegyelmét. Magasztos egy ünnep, a lelket fölemelő Ezüstmenyegzőjét üli e házaspár, ürömükből részt kér a tisztelők serege, Kétszeres gyönyörrel, mely e szép napra vár. Te vagy hitveseddel ez az ünneplő pár, Mai ünneplésünk tárgya és központja ; Családi ünneped kortársad öröme Szentkuti pusztának szerény tanitója ! .. . Ünneplünk tégedet úgy is, mint tanítót, Úgy is, mint jó apát, ki két család feje ! Kinek mindenben csak a jót, szépet, nemest, Az igazságnak útját egyengeti keze ... Dolgozz hát kitartóan egyre tovább velünk, Azon a nagy művön, ami sohsem lesz kész, Mert, ha bevégeztük, újra elől kezdjük, Törődik bár érte harminczszor ezer kéz. . Tűnjenek hát sorra az évek fölötted! . . . Tartson az ég Ural lét oltalmazója ! Édes és mostoha családod öröme ; Gyermekid, iskolád lelke és mindene, Szentkuti pusztának szerény tanítója ! Szente József a kortársak szép ajándékát adta át a jubilánsnak derültségetkeltő dikezió kíséretében. Ezután következett a lakoma, melyen fölköszöntőket mondottak : Toldi Jenő, Szobonya Antal, Bajáky János és többen. A kedélyes hangulatban együtt lévő társaságot az újév hajnalának szürkülete oszlatta szét. Vége a vakácziónak. Mint minden jónak, úgy ennek is végének kellett szakadni. A szorgalmi idő újra kezdetét vette úgy a főgymnasiumban, mint a képezdében, polgári leányiskolában és az elemi iskolákban. Hiába, így kell annak lenni, mert így rendeli el a minisztérium. II I R E K. Szives kérelem. Szives elnézésre kérjük lapunk előfizetőit s olvasóit, hogy lapunk még nem jelenhetett úgy meg, a mint szerettük volna, de ennek oka az, hogy e héten kellett a régi helyről átköltözni s a nyomdai gépeket kicserélni. Legyenek addig elnéző türelemmel, mig egy kissé rendbe jövünk. Lapunk első három százait mijytvanyul megküldjük néni előfizetőinknek is szives betekintés végett, előfizetésre őket azonban csak a negyedik szánt megtartása kötelezi. Haladó istentisztelet. A haldokló év végén szokásos hálaadó istentisztelet alkalmával Sziveszter estéjén mindkét templomot zsúfolásig töltötte meg az ájtatos hívek nagy sokasága. Mindkét templomban remek alkalmi beszédek hangzottak el az ájtatos hívek nagy lelki épülésére, melyek után ünnepélyes vecsernyével adtak hálát az egek Urának s az este csöndjébe megható módon hangzott, ki a templomokból az utczára az ájtatoskodók hálaadó zsolozsmája. Szilveszter este. Régi szokás, hogy Szilveszter estéjén virrasztani szoktunk. Temetjük az óévet s várjuk az újév megszületését. A kiknek hiányzott a meleg családi tűzhely, azok a polgári borozókban vidám czigányzene mellett várták a boldog újévet. Hangos is volt minden vendéglő ezen éjjel s a czigány ugyancsak húzta kitartással. Uj év napja. Tiszta derült fényével köszöntött reánk az uj év első napja s az igazi tavaszias nap ezrével csalta ki az embereket az utczára. A mozgalmas utcza képe egész nagyvárosias szint öltött, mindenki sietett, hogy ismerőseinek, s barátainak boldog újévet köszönjön. A postának is meleg napja volt, mert tömérdek uj évi üdvözlőt kellett kézbesítenie, de ügyes berendezésével az uj évi rendkívüli nagy forgalmat is könnyedén bonyolította le. Névnap. Holnap, viz kereszt napján,— melyet a köznép s a régi magyar néptudat „három királyok napján“-nak nevezett el a három napkeleti bölcs : Gáspár, Menyhért és Boldizsár neveiről, — névünnepét üli közszeretetben álló derék apátplebánosunk, nagyságos és főtisztelendő Kiss Boldizsár, kinek ez alkalommal mi is, midőn legmelegebb szerencse kivánatainkat kifejezzük, egyúttal azt kívánjuk hogy szeretett városunk és szerető hívei igaz és őszinte örömére az Isten sokáig éltesse. Ad múltos annost