Kiskunfélegyházi Lenin MgTsz Híradó, 1981 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

4. oldal Polgári védelem 1980-81. évben Szövetkezetünk dolgozói a tavalyi évben is részt vettek és az idén is részt fognak venni polgári vé­delmi felkészítésben. Eb­ben a felkészítésben min­den tagsági és munkavi­szonyban álló, aktív, mun­kaképes dolgozó részt kell, hogy vegyen, kivétel nél­kül. Ez az 1976. évi HVTV- ből eredően minden ma­gyar állampolgárnak haza­fias kötelessége. Azoknak a dolgozóknak, akik valami­lyen szervezett oktatásban, pl. szakszolgálati, illetve önvédelmi szervezetbe van beosztásuk, természetesen nem kell részt venniük a munkaviszonyban álló dol­gozók felkészítésében. A múlt évben zökkenő­­mentesen zajlottak a ki­képzések, a szakszolgála­toknál és más kiképzési formáknál is. A dolgozóink tényleges felkészítésének a feladata a jövőre is a ki­képzésekre és a foglalkozá­sokra hárul. A polgári vé­delem feladatairól való széleskörű tájékoztatást és figyelemfelkeltést azonban más is biztosítja és nem­csak az itteni kiképzés, így például a televízióban ha­vonta szokott lenni a „Nyu­galmunk érdekében” című műsor, mely széleskörűen foglalkozik a lakosság vé­delmével és számol be rendszeresen biztonságunk fokozásának módjairól. Ezennel kívánom felhívni kedves Olvasóink figyel­mét, hogy ezt a műsort, ha módjukban áll, tekintsék meg. A polgári védelem fel­adataival tisztában lévő ember jól tudja, hogy a veszélyre fel kell készülni, így sokkal kisebb az eshe­tősége annak, hogy a baj bekövetkezik, illetve annak hatása jóval kisebb lehet felkészülve, mint felkészü­letlenül. A célunk az, hogy széles látókörű embereket nevel­jünk a polgári védelem feladataira. Az 1981. évi polgári védelmi munkában ez lesz tevékenységünk egyik fontos mozzanata, amelyhez hathatós támoga­tásra számítunk a polgári védelemben tevékenykedő minden dolgozónktól. B. J. Egészségünk Az elmúlt időszakban és napjainkban sok szó esett hazánk szocialista egészségügyének fejlődé­séről és további fejleszté­séről, mely anyagi áldoza­tokat, nagy beruházásokat követelt kormányzatunk­tól. A fejlesztéseket, az orvosi létszámok bővítése, az ellátás ingyenessége és mindkönnyebb hozzáfér­hetősége növelése mellett alapelvként tekintettük a betegségek megelőzését, a balesetek csökkentését. Mindezek érdekében ko­moly felvilágosító és egészséges életmódra ne­velő tevékenységet fejtet­tek ki az egészségügyi szolgálat dolgozói, a Vörös­­kereszt aktivistái,, az álla­mi vezetők egyaránt. A kö­telező és önkéntes szűrő­­vizsgálatok is arra irá­nyultak és irányulnak, hogy az esetlegesen je­lentkező betegségeket még kezdeti stádiumban fel­fedjék és gyógyítsák, a rokkantságot és a szenve­dést megelőzzék. Számta­lan módszerrel és a lehe­tőségek kihasználásával küzdünk az egészségre ká­ros szenvedélyek ellen, mégis néha úgy tűnik, mintha minden hiábavaló lenne. Egyesek gondolkodás­­módja és szemlélete nem tisztázta saját maga szá­mára, hogy saját egészsé­gének károsítása nemcsak önmagának okoz szenve­dést és anyagi hátrányt, hanem a társadalom szá­mára is káros. Óriási el­lentmondás ez az egyéni és közösségi, közelebbről a társadalmi érdek között. Amíg a társadalom arra törekszik, hogy mindenki megkapja mindazt, ami egészségének megóvásá­hoz, illetve adott esetben gyógyításához szükséges, addig a helytelen szemlé­lettel rendelkezők kész­akarva károsítják egész­ségüket az egészségre ve­szélyes élvezeti cikkek fo­gyasztása, a baleseteket megelőző rendszabályok be nem tartása útján. Mind­ezek következményeként kiesnek a termelésből, mely anyagilag önmaguk­nak és a társadalomnak is káros, másrészt gyógykeze­lésük személyi és anyagi biztosítása a társadalom részéről igen nagy áldo­zatokat követel, melyet végső soron a társadalmi fejlesztés egyéb szférájá­ból kell elvonni, tehát a társadalom minden tagját érinti. Az elmondottak alapján egyértelműen látható, hogy az egyén egészségének megőrzése nem lehet ma­gánügy. A társadalom minden tagjának köteles­sége saját egészségének megóvása, a másokén va­ló őrködés, a minden irá­nyú megelőzés. Éppen ezért egészségnevelő mun­kánkat úgy kell végezni, hogy vele egyidőben széle­sítjük embertársaink szo­cialista öntudatát, egész­ségkultúrájának színvona­lát. Ezt a nevelőmunkát már a bölcsődében el kell kezdeni és különösen in­tenzívvé kell tenni az is­koláskorban. A ferde el­képzelések és szokások ki­alakulásában a szülői és az iskolai nevelés felelős­sége egyaránt benne van. Ma, amikor minden gyer­mek és felnőtt rádiót hall­gat, televíziót néz, újságot és tudományos folyóirato­kat olvas, naponta szóba ke­rül az egészség­köszönés után első kérdésünk: Hogy vagy? — Megmagyarázha­tatlan az a közömbösség, amely a komolyan érvelő egészségügyi felvilágosítás ellenére megnyilvánul a káros szenvedélyek kikü­szöbölése iránt. De ebben a kérdésben már jövőnkről,, az egész­ségesen megszülető és fel­növekvő új generációról is szó van. Miért kell szen­vedni egy megszületett csecsemőnek, mert szülei alkoholisták voltak, vagy mert édesanyja erős dohá­nyos volt? De károsító ha­tású az egészségtelen és rendszertelen élet is, a lus­taság és túlhajszolás egy­aránt. Nagyon sok kárt okoznak a munkavédelmi rendszabályok megsérté­séből, felrúgásából adódó balesetek is, melyeknek többsége megelőzhető. Mégis azt tapasztaljuk, hogy szocialista társadal­munk humanitása révén szocialista egészségü­gyünk gondokodik a sza­bályok megsértéséből adó­dó betegségek gyógyításá­ról is. Hány életet mentet­tek már meg akkor is, amikor egyértelműen ki­mutatható volt a beteg vétkessége és sajnos, hány életet vesztettünk már el emiatt áldozatos, heroikus küzdelem ellenére. Okos ember a más kárán tanul. Meg kell tehát fo­gadni mindenkinek, min­den erejével arra törek­szik, hogy megőrzi saját egészségét és őrködik má­sok felett is, hiszen ez nem magánügy, hanem mindannyiunk érdeke. Dr. Oláh Lajos megőrzése nem magánügy LENIN TSZ HÍRADÓ A rájátszásra való felké­szülés utolsó napjaiban megkérdeztük Bódi Sán­dort, a Lenin Tsz SK játé­kos-edzőjét, hogy értékel­je a szakosztály elmúlt évi teljesítményét és vázolja az idei év feladatait. " Megalakulásunk óta az elmúlt évben szerepelt legsikeresebben a gárda, amit az elért ötödik hely is bizonyít. Pedig nem a legjobb előjelekkel néz­tünk az új bajnoki év elé, hiszen legponterősebb já­tékosunk, a két méter ma­gas Mészáros Zoltán az NB I-be feljutott SZEOL AK csapatához igazolt át és az ő kiesése után He­­vérnek egyedül kellett bir­kóznia a palánk alatt a le­pattanó labdák megszerzé­séért. Bár, a játékvezetők többször is egyoldalúan „ellene fújtak”, a 28 mér­kőzés 1120 percéből 855-öt a pályán volt és ez alatt 636 pontot dobott, ami 23 pontos átlagnak felel meg. Ez mindenféleképpen di­cséretes teljesítménynek számít! A „sípos emberek” ítéle­tei egyébként, sajnos, elég sokszor sújtottak minket és mivel a csapatban több idősebb játékos is szerepel, gyakran „felment a pum­pa”, ami három-négy mér­kőzésünk elvesztésébe ke­rült. Csak egy kicsivel kel­lett volna jobban összpon­tosítani ezeken a találko­zókon és akkor még a do­bogóra kerülés sem lett volna elképzelhetetlen. Ha azonban alaposabban szemügyre vesszük az előt­tünk végzett csapatok le­hetőségeit — akiknek nem titkolt céljuk az NB I-be jutás és ehhez biztosítva vannak az anyagi és tár­gyi feltételeik — és össze­hasonlítjuk a mienkkel, akkor láthatjuk, hogy, bár a lehetőségeinkhez képest mindent megkapunk bá­zisszervünktől, amiért most köszönetet mondunk, még­is be kell látnunk, hogy egyszerűen nem vehetjük fel velük a versenyt! Hogy miért? Erre csak egy példa a közelmúltból. Az „érde­keltek” bevonásával meg­tartották a rájátszás sorso­lását. Mi kértük, hogy a Vasas lányokkal párhuza­mosan szeretnénk lejátsza­ni mérkőzéseinket tavasz­­szal, mert így jelentős ösz­­szegeket tudunk megspó­rolni a közös utazásokkal. Nos, mivel mi eléggé „kis halak” vagyunk, figyelem­be sem vették kérésünket, így aztán jóval többet le­szünk kénytelenek kifizet­ni az évi, körülbelül 4-5 ezer kilométeres utazások­ra, mint eredetileg tervez­tük és alaposan felborítja a költségvetésünket. Saj­nos, hazai környezetben, a városon belül sem sokkal jobb a helyzetünk. Régóta húzódik a terem­probléma lerendezése, ami most a József Attila isko­lával kötött szerződés sze­rint megoldottnak látszik, de az itt megtartható heti négy edzés csak a felnőtt csapat megfelelő szintű felkészítését teszi lehetővé. Már­pedig az ifi és a ser­dülő csapatokat is foglal­koztatni kellene és nem is akárhogyan, hiszen ők a jövő zálogai. Ha mind a három csapat egyidőben dolgozik, akkor megint ugyanott vagyunk, ahol eddig, amikoris a néha megkapott Móra Ferenc gimnázium kicsi termében zsúfolódtunk össze és tech­nikai elemeket jóformán alig tudtunk gyakorolni, főleg a védekezésben, amit bizonyít a 30 mérkőzésen kapott 2 312 pont is. Még valamennyire érthető len­ne a helyzet, ha nálunk is úgynevezett csak „papíron létező” csapatokról lenne szó, mint sok NB I-es klubnál. Ám ezek a gyere­kek már letettek valamit az asztalra, amikor jórészt csak szabadtéri foglalkozá­sok után az Országos Ser­dülő Kupában kiütve a KSC és a Bajai SK csapa­mnég az idény végén abba­hagyják a kosárlabdázást, így pótlásukról szinte egyik napról a másikra kell gondoskodnunk, ami a jelenlegi helyzetünkben igen nehéznek ígérkezik. Bízom azonban a fiúk aka­raterejében, lelkesedésé­ben és egyúttal szeretném megköszönni Laczkó Gyu­la elnöknek, dr. Sulyok László jogtanácsosnak, a szakosztály támogatását és Sikeres évei zárnak a kosarasok nyes játékkal igyekszünk meghálálni bázisszervünk gondoskodását. tart a legjobb tizenkettőig ígérjük, hogy a továbbiak­­jutottak el, ahol csak egy ban is odaadó és eredmé­nylszerencsés mérkőzésen, a Csepeltől elszenvedett minimális egy pont vere­ség után nem tudtak az előkelő 7. helynél még előbbre kerülni. Mindezek ellenére még most sem sikerült megol­dani a folyamatos — meg­felelő számú — edzéslehe­tőséget a serdülők részére, így Pethő, Dudás, Papp és az ifiktől Anthony és Tóth Imre a felnőtt csapat edzéseit látogatja. A sok kesergés után azonban nézzünk előre, hi­szen nyakunkon a „ráját­szás” tavaszi szezonja és az alig tíz napos felkészü­ls után máris Salgótar­jánban kell pályára lép­nünk. Az előzetes bejelen­tések alapján Hevér, Csá­ki és Bódi Tibor, akik mindannyian meghatározó egyéniségei a csapatnak, Farkas Tibor Bódi Sándor edző megbeszélést tart Hevér Pál, a csapat középjátékosa pontot szerez 1 szám Lenin Mg. Tsz. Híradó a Kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezet üzemi lapja. Megjelenik havonta. Eng. szám: ÜHV/27/Bá/1976. Felelős szerkesztő: Opauszky László Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Felelős kiadó: Preiszinger András igazgató 81-00 259 PNy. Kisháza Felelős vezető: Bodor Bála

Next