Kiskunfélegyházi Lenin MgTsz Híradó, 1984 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

2. oldal LENIN TSZ HÍRADÓ A munkaverseny jobban kapcsolódjék a mindenkori feladatokhoz A Minisztertanács 1983. december 8-án megtartott ülé­sén a megtárgyalt napirendek mellett foglalkozott a szo­cialista munkaverseny módosításával és tovább­fejlesz­tésével. Az alábbiakban közöljük a Minisztertanács ál­lásfoglalását és határozatát a munkaversennyel kapcso­latban, a szocialista brigádjaink tájékoztatása céljából. A szocialista munkaver­­seny-mozgalom eddig is igen fontos szerepet töltött be hazánk gazdasági-társa­­dalmi fejlődésében. Segíti a szocialista tudat formálását, a dolgozók tulajdonosi fele­lősségérzetének kialakítását, a munkához való új viszony kifejezését, hatékony for­mája a dolgozók, brigádok önkéntes kezdeményezésé­nek — állapítja meg a Mi­nisztertanács, a Szakszerve­zetek Országos Tanácsának és a KISZ Központi Bizott­ságának együttes határoza­ta, amely az új követelmé­nyeknek megfelelően szabá­lyozta a munkaversenyt. A gazdaságirányítás folyama­tos korszerűsítése, a válla­latok önállóságának növe­kedése, ezzel összefüggésben a helyi szabályozási lehető­ségek bővülése tette szüksé­gessé a korábbi szabályok felülvizsgálását, újak meg­alkotását. Ennek a kíván­ságnak adott hangot a szo­cialista brigádvezetők 1983. májusában megtartott or­szágos tanácskozása is. Az új szabályozás azt az elvet érvényesíti, hogy a munkaverseny elsősorban vállalati kategória és az a feladata, hogy a vállalati kollektívák céljainak valóra váltását segítse. Nagyobb önállóságot biztosít a válla­lati kollektíváknak a szo­cialista munkaverseny szer­vezeti, feltétel- és értékelési rendszerének kialakításá­hoz, s elősegíti, hogy a munkaverseny jobban kap­csolódjék a vállalatok min­denkori konkrét feladatai­hoz, hatásosabban mozdítsa elő teljesítésüket. Ennek megfelelően a jö­vőben maguk a vállalatok — a vállalati vezetés a munkahelyi demokrácia il­letékes fórumaival együtte­sen — a kollektív szerző­désben, munkaügyi sza­bályzatban állapítják meg a versenyeredmények elis­merésének formáit, és az ösztönzésre fordítható ösz­­szegeket. A vállalatok el­dönthetik, hogy a különbö­ző címek, például A szakma ifjú mestere, a Kiváló ifjú szakember, a Kiváló dolgo­zó cím elnyeréséért kiala­kult versenyformákat to­vábbra is megtartják-e, esetleg újabb versenyfor­mákat létesítenek, s azt is önállóan döntik el, hogy például egy-egy szocialista brigád milyen feltételekkel kaphatja meg a brigádver­seny különböző fokozatait jelző címeket. A magasabb szintű, va­gyis a minisztériumi és mi­nisztertanácsi elismerés sza­bályainak egész sor kötött­ségét is megszüntetik. Nem az lesz a döntő, hogy egy­­egy brigád mióta működik, korábban milyen kitünteté­si fokozatokat ért el, hanem az, hogy ma mit nyújt a közösségnek. A jutalmazásra rendelke­zésre álló összegek növelé­sére a mai viszonyok között nincs lehetőség, arra azon­ban van mód, hogy az ered­mények szerint jobban dif­ferenciáljanak, a kitüntetést és a jutalmat valóban a leg­jobbak kapják, s így azonos összegből több jut a legrá­­termetebbeknek. Az ilyen­fajta differenciálás lehetővé teszi, hogy A szakma, Az ágazat kiváló brigádja cí­met elnyerő kollektívák — a brigádok egy-egy tagjára számítva — kétezer helyett háromezer forintot kapja­nak, ugyanígy növelik A Magyar Népköztársaság Ki­váló Brigádjának járó fe­jenkénti háromezer forintot ötezer forintra, a Munka Vörös Zászló Érdemrendjé­vel kitüntetett brigádok egy-egy tagjára számított hatezer forintot nyolcezer forintra. A vállalati elisme­­résekkel, kitüntetésekkel járó összegeket központilag nem szabják meg, az a jö­vőben a vállalatok hatáskö­rébe tartozik. A határozat egyértelmű­en kimondja, hogy a mun­kaverseny szervezésével, a feltételek biztosításával kapcsolatos feladatok a vál­lalati vezetők munkaköri kötelessége. A szakszerveze­tek és a KISZ-szervezetek sajátos politikai, nevelőesz­közeikkel segítik a dolgozók kezdeményezéseit, erősítik a munkaverseny mozgalmi jellegét. A Minisztertanács, a SZOT és a KISZ KB felkérte a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsát, és a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsát, hogy köz­reműködésükkel segítsék a határozat eredményes vég­rehajtását. A határozat értelmében jelenleg érvényben levő­­Munkaverseny Szabály­zatból felül kell vizsgálni és a szükséges módosításo­kat el kell végezni. Arra kérem a munkaversenyt ér­tékelő bizottság tagjait, a szocialista brigádok vezető­it, hogy a Szabályzat kor­szerűsítéséhez nyújtsanak segítséget , és javaslatai­kat írásban közöljék a munkaverseny felelőssel. Hegedűs Ferenc munkaverseny felelős Télapó látogatása a kunfehértói Nevelőotthonban December 6-a minden csa­ládban várva várt ünnep. Nagy izgalommal várják a gyerekek a Télapó ajándé­kát. Ilyen nagy örömmel vár­nak bennünket, a „Braun Éva” szocialista brigád tag­jait is, a Kunfehértói Neve­lőotthonban, hogy a Télapó ünnepét kicsit családiasabb környezetben töltsék el az ott élő gyerekek. Az ajándék átadása köz­ben sugárzó szemekkel mondták a Télapó verseket, énekeket. Anyai szeretettel próbáltuk ezt a kis ünnep­séget még bensőségesebbé tenni. Segítettünk kicsoma­golni az ajándékokat, meg­kínáltuk őket üdítővel, el­magyaráztuk nekik a játék­kártya szabályait. Kérdésünkre elmondták a kis elsősök, ki milyen pontokat (pirosat-feketét) gyűjtött már össze az isko­lában. A kis óvodások na­gyon szép rajzokat készítet­tek nekünk. Hazafelé indul­tunk, s míg a buszt látni le­hetett, addig integettek kis kezükkel, s kérdezték: Mi­kor jövünk úra? Igen, mikor jövünk újra, ez a kérdés az ember szí­vébe szúr, hiszen úgy lenne természetes, ha ilyen kér­dést egyetlen egy gyermek­nek sem kellene feltenni Megyünk, amint csak le­het ... — Braun Éva brigád — Hosszú volt az út idáig... — Lassan másfél évtizede „eszem a Tsz kenyerét”, és bizony nem volt sok időm unatkozni, öcsémmel együtt — aki szintén szobafestő és mázoló — egyszerre hatá­roztuk el, hogy otthagyjuk Városföldi Állami Gazda­ságot. Nem mintha ott nem lett volna jó, de azért a fél­egyházi levegő csak más ... Öcsém a Villamosszigete­lő és Műanyaggyárban he­lyezkedett el, én pedig a Lenin Tsz-ben vállaltam munkát. Nem bántam meg azóta sem. Akkoriban vol­tak az egyesülések és kez­dődtek a nagy beruházások. Mint az építőbrigád tagja, szívesen részt vállaltam a közös gazdaság fejlesztését segítő munkákban, öröm­mel dolgoztam a hétközi di­ákotthon létrehozásában, de a többi munka — irodaház, Aranypáva étterem, műhe­lyek, istállók, raktárak — és ki tudná felsorolni, hogy mi minden — építésénél a magam részéről is mindent elkövettem a határidőre, jó minőségben végzett munká­ért. Büszke, vagyok arra, hogy részese lehetek a vá­rosi strandfürdő fejleszté­sének, s annak a munkának, melynek során végre­­ Fél­egyházán is lesz fedett uszoda. Az is elégedettség­gel tölt el, hogy munkatár­saimmal együtt hozzájárul­hatunk a bugaci idegenfor­galom növeléséhez. Már 5 tanyát alkalmassá tettünk küföldiek fogadására, ta­vasszal pedig ezek számát újabb kettővel növeljük. A másfél évtized fonto­sabb állomásai az életem­ben? Szakmai munkámon túl az első perctől kezdve részt vállalok a politikai munkából is. Az I. KISZ- alapszervezet vezetőségi tagja lettem először, majd titkárnak választottak, és a tsz csúcsvezetőségben is akadt feladatom. Hathetes KISZ-iskolát végeztem Sze­geden, majd megszereztem a marxista-leninista esti középiskolai végzettséget. Ez időszak egyik legna­­gyob élménye volt, hogy részt vehettem a X. berlini VIT-en... Nagy megtiszteltetésnek vettem, amikor 1971-ben felvettek a párttagok sorai­ba. Négy év múlva bevá­lasztottak a tsz pártvezető­i­égébe, majd a városi párt­­bizottság tagja lettem. E két munkaterületen m­a is igyekszem erőmtől, tudá­somtól függő jó munkát vé­gezni. Pályafutásom fontos esz­tendeje volt 1975 is. Az át­szervezés után munkahelyi vezető lettem, s az akkor alakult szakszervezet titká­rává választottak. Úgy ér­zem, mindkét munkaterüle­ten sikerül eredményesen dolgozni. Az irányításom­mal dolgozók és közöttem jó a kapcsolat, a szakszer­vezet pedig már elindult a helyes úton. Kezdetben, ta­pasztalatok nélkül, nehéz volt a munka. Igaz, azóta is sok segítséget kapunk a tsz párt- és gazdasági vezetői­től, valamint a MEDOSZ megyei bizottságától is. Az első évben 54-en voltunk, ma tagjaink létszáma kere­ken 140. A szakszervezeti munkában hét bizalmi van a vezetőség segítségére. Azóta megválasztották a szakmaközi bizottság, majd az SZMT tagjának is. Lát­szólag sokat vállalok ma­gamra, de munkám jó szer­vezésével úgy érzem, eddig met el tudtam látni. Mint már az előbb mond­tam, jól érzem magam. A szakmai és politikai segít­ség mellett már számos anyagi és erkölcsi elisme­résben részesültem. Jártam már jutalomüdülés során a Szovjetunióban, Csehszlo­vákiában és más államok­ban. Kétszer kaptam meg a kiváló szövetkezeti dolgozó kitüntetést, a múlt év no­vember 7-én pedig a Mun­ka Érdemrend bronz foko­zatát. A jövő? Itt képzelem el, ebben a közösségben. Re­mélem, munkatársaimmal együtt „tartani tudjuk” az építők jóhírét. Politikai, tár­sadalmi munkámat szeret­ném továbbra is jól elvé­gezni, és természetesen sze­retnék a marxista-leninista esti egyetem második évfo­lyamának anyagából jól vizsgázni... Elmondta: Borbély János művezető, szakszervezeti titkár Lejegyezte: Opauszky László Elesett pilanat A munkagépen állítani kell! Állítani csak úgy le­het rajta, ha néhány csa­vart meglazítunk. Gyorsan elő a szerszámos ládából a villáskulcsot. Egy csavar már meg is lazult. Nemso­kára engedelmeskedik a második, a harmadik csa­var. A negyedik se előre, se hátra. Egy kis víz a csavar­ra. Újabb nekirugaszkodás a villáskulccsal. A csavar nem enged az istennek se! Az arc egyre pirosabb lesz.­­Bibliából ismert egy-két név repül a levegőbe, mi­közben a szerszámos ládá­ból előkerül a kalapács A csavaranyán megfeszül a villáskulcs. A kalapáccal először csak kis ütés a kulcsra. A csavar tovább makacskodik. A kalapács ütése mindig erősödik. A csavar ellenáll, mert segít neki a rozsda. Talán egy év­vel ezelőtt látott, illetve ka­pott némi kis olajat, de ak­kor se sokat. Akkor is már alig bírtuk megszorítani, illetve meghúzni ezt a csa­vart. Most biztos ezért ma­kacskodik. Majd egy le nem írható fohász száll az égbe, utána egy jó erős ütés a a kulcs másik végére ... A csavar nem, de a vil­láskulcs megadta magát, két darabban hever a por­ban. Felvesszük mind a két darabot. Bevisszük a rak­tárba őket. Kicseréljük új villáskulcsért. Felveszünk a raktárból egy anyáscsavart. Útközben egy kis gépzsírt is veszünk magunkhoz. Fémfűrésszel levágjuk a makacs csavar fejét. Azu­tán már mindent úgy csiná­lunk, ahogy az elő van írva. Kalapács helyett már a fű­részt kellett volna elővenni, sajnos, így egy kicsit több időbe került a szerelés, és ezt a tsz nem fizeti ki. A villáskulcs az nem számít, azt kibírja a tsz — szoktuk vigasztalni magunkat... Nap mint nap lehet talál­kozni hasonló esetekkel, megnyilvánulásokkal saj­nos. Ha a szerszámokat, felszereléseket, eszközöket nem rendeltetésszerűen használjuk, akkor a társa­dalmi tulajdont herdáljuk, kiadásainkat növeljük, sa­ját jövedelmünket csök­kentjük, sőt olykor még a saját testi épségünket is ve­szély­eztetü­k. Sajnos, sokan gondolkodnak úgy, hogy ez csak néhány forintos dolog, miért kell ebből nagy ügyet csinálni? Tudni kell viszont mindenkinek, hogy a sok kicsi sokra megy! Az 1983-as évben fogyó­eszköz vásárlásra 3 millió 635 ezer forint, göngyöleg vásárlásra pedig 1 millió 714 ezer forint lett elköltve. Takarékoskodni nem csak idővel és energiával, hanem, a fogyóeszközökkel, szer­számokkal és göngyölegek­kel is lehet, sőt ha azt akarjuk, — már­pedig biz­tos, hogy mindenki akarja —, hogy jövedelmünk ne csökkenjen, hanem inkább növekedjen, akkor kell is! -ni -la 1. szám

Next