Kiskunfélegyházi Lenin MgTsz Híradó, 1985 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

1. szám A felszabadult Magyarország Vöröskeresztes mozgalma (II. rész) A Magyar Vöröskereszt tömegszervezeti fejlődését végig kíséri az a törekvés, hogy mozgalmi, társadalmi bázist teremtsen a szocia­lista egészségügy számára. Egészségügyi ismeretter­jesztő munkája a betegsé­gek megelőzését, az elle­nük való védekezést szol­gálja, s arra irányul, hogy az ismeret életmóddá, cse­lekvéssé váljon. Kiemelt, s növekvő jelentősége van a környezetvédelemnek. A Vöröskereszt legnagyobb hatású környezetvédelmi kezdeményezése a tisztasá­gi mozgalom, melyet 1952 óta szervez, s ma már szer­vesen illeszkedik a Haza­fias Népfront által kordi­nált társadalmi környezet­­védelmi feladatrendszerbe. A mozgalom folyamatosnak tekinthető korszerűsítésé­vel törekszünk hatékonysá­gának javítására. A családvédelem nem jellegzetesen vöröskeresztes fogalom, legalábbis a Nem­zetközi Vöröskereszt prog­ramjaiban nem használják. Éppen ezért sajátosnak te­kinthető, hogy a Magyar Vöröskereszt hagyományos munkaterületei közé sorol­ja, s már a IV. kongresszus határozata a vöröskeresztes munka legfontosabb elemé­nek minősítette. Az időskorúakról való gondoskodás, a gyermek­es ifjúságvédelmi munka, az alkohol elleni küzdelem a kezdettől fontos színtere a családvédelemnek, s az idők során folyamatosan bővülve, fejlődve ma már magában foglalja a népese­déspolitika támogatását, a rokkantak segítését, a bűn­elkövetők társadalmi be­illeszkedésének előmozdí­tását, s fokozatosan kiala­kul a komplex családvédel­mi gondoskodás is. Az Országos Vérellátó Szolgálat 1949-ben kezdte meg működését. A Magyar Vöröskereszt a kezdetektől támogatta munkáját. A több mint három évtizedes szer­vező munka kiemelkedő eredményekkel járt. A ha­zai vérellátás a gyógyító orvostudomány növekvő mennyiségi, illetve minősé­gi igényeinek megfelelően alakult, és biztosítani tud­ja a megelőzésben és gyó­gyításban szükséges vért és vérkészítményeket. A Magyar Vöröskereszt történetén végig vonul az elsősegélynyújtás szervezé­sének és oktatásának ön­kéntes munkája. Ma már kialakult a tematikusan egységes és ismeretanyag­ban egymásra épülő rend­szere az oktatásnak. Az évek során kiképzett több tízezer önkéntes elsősegély­­nyújtó a munkahelyeken, a háztartásban, az iskolában nyújt önzetlen segítséget embertársainak, s nem egyszer életet. A Magyar Vöröskereszt feladatainak zöme a békés alkotómunkához kapcsoló­dik, de jelentős szerepe van a lakosság rendkívüli körülményekre történő fel­készítésében is. A polgári védelmi egészségügyi tájé­koztatással, a polgári véde­lem elsősegélynyújtó alegy­ségeinek szervezésével és kiképzésével, az önkéntes ápolónők képzésével tesz eleget e feladatának. A Különleges Segélyszol­gálat kialakítását az V. kongresszus határozta el, s a munka 1978-ban kezdő­dött el. Ma már 19 vízi-, barlangi- és hegyi mentő­­csoport működik az ország­ban. Az eredeti vöröskeresztes eszme, az „inter arma cari­­tas” (könyörületesség a há­borúban), majd 1961-ben elfogadott újabb jelszó, a „per humanitate ad pacem” (emberiességgel a békéért) hazánkban 40 év alatt mély szocialista humanitással, igazi embersegítő tartalom­mal telítődött meg. A Magyar Vöröskereszt az elmúlt négy évtizedben a magyar emberek, a ma­gyar ifjak, a magyar gyer­mekek millióit vonta be az emberbaráti, embert segítő vöröskeresztes munkába, és ezen aktív, kezdeménye­ző és önként vállalt segítő tevékenységgel hozzájárult a szocialista módon gondol­kodó, érző, cselekvő ember, a szocialista jellegű tudat kialakításához. Ma már a Vöröskereszt­nek is világméretű és talán legfontosabb feladata, hogy részt vegyen az egész embe­riséget katasztrófával fe­nyegető baj elhárításának, a háború megelőzésének erőfeszítésében, a béke fenntartására irányuló erő­feszítésekben. Az élet vé­delmében szerveződött moz­galom fejlődésének ered­ményeként a világbéke egyik védelmezője lett. Korunk leghaladóbb ide­ológiája és nemzetközi po­litikai mozgalma a szocia­lizmus és a humanizmus lényegi egységét hirdeti és gyakorlati megvalósítását szervezi. A szocializmus és az emberiesség egységét megteremteni, a társadalmi fejlődés lendítő kölcsönha­tását érvényesíteni, mara­déktalan kiteljesítésén munkálkodni a történelmet alakító program. Valóra­­váltását támogatni a jó­­akaratú emberek megtisz­telő kötelessége. A Magyar Vöröskereszt tevékenységének hatására is növekszik a tudatos köz­reműködők száma. A nemes és vonzó program embert, nemzetet, emberiséget eme­lő távlatai, a személyes hozzájárulás lehetőségei újabb ösztönzést adnak tagjainknak, hogy önkén­tes társadalmi munkával, az önzetlen segítőkészség mindennapi gyakorlásával formálják önmagukat, csa­ládjukat, környezetüket és tágabb közösségüket, a szo­cialista hazát. LENIN TSZ HÍRADÓ Hogyan gondozzuk virágainkat Szövetkezetünk vöröske­resztes szervezete előadás­sal egybekötött bemutatót rendezett a klubteremben. Gyenes Lászlóné titkár kö­szöntötte a megjelent dol­gozókat és az előadót, Gi­­rasek Károlynét. Otthoni környezetünkben szinte mindenki nevel va­lamilyen virágot, több-ke­vesebb sikerrel. A központi fűtéses lakások, vagy a ha­gyományos fűtéssel rendel­kezők lakásaiban sokféle megpróbáltatásoknak van­nak kitéve a virágok. Gom­babetegségek, rovarok, de legtöbb esetben a helytelen kezelés során sok virág elpusztul. Girasek Károlyné szak­szerűen elmagyarázta a vi­rágok helyes öntözését, az átültetés, s a szaporítás különböző módjait. Előadá­sa során a gyakorlatban is bemutatta az átültetés fo­gásait, s a különféle szapo­rítási módokat, s ez a be­mutató a hallgatók többsé­gének valóban sok segítsé­get adott a virágok otthoni neveléséhez. Az előadás végén a virág­kertészet behozott termékei­ből kedvezményes vásárt rendeztek, melyhez kezelési utasítást is kaptak a vá­sárlók. Többen hangoztat­ták, hogy olyan új dolgokat is hallottak, amit eddig nem így tudtak, de minden­képpen kipróbálják. Girasek Károlyné bemutatót tart Gyenes Lászlóné üdvözli a megjelenteket A hallgatók A vásárlók Jól sikerült a véradás „Adj vért, életet men­tesz”! Szűkszavúan, de mé­gis milyen sokatmondóan hirdeti a plakát. Ilyen és ehhez hasonló szövegű pla­kátokkal találkozhattunk szövetkezetünk forgalma­sabb helyiségeiben novem­ber hó első felében. A pla­kát rövid, tömör szövege világos és érthető. Mégis azt kell mondanom, hogy igazán megérteni csak az tudja ezt, akinek közeli szeretett hozzátartozójának, vagy saját személyének az életveszélyen való átsegíté­se érdekében több-kevesebb vér adása vált már szüksé­gessé. Mit ne tennénk meg ilyenkor szeretteink élete és egészsége érdekében. A társadalom, a közösség mindenkori segítségére tiszta lelkiismerettel első­sorban is csak az formálhat jogot, aki önzetlenül haj­landó segítséget nyújtani a nagy közösségen belüli rá­szorulóknak, amikor is ar­ra alkalma és lehetősége kínálkozik. Ilyen és hasonló gondo­latoktól vezérelve kereste fel jó néhány dolgozónk a Központi major klubhelyi­ségét és ebédlőjét november 19-én a délelőtti órákban. 1984-ben is — akár csak az elmúlt évben — szervezés­re került egy második vér­adó nap is. Lassan már ha­gyománnyá válik, hogy évente két véradó napot szervez a szövetkezetünk vöröskeresztes szervezete, illetve annak vezetősége. 1983. november 8-án a Lakatos üzemben volt a véradás. Akkor ott 93 fő jelent meg és 89 dolgozótól vettek vért. Most 96 sze­mély jelentkezett véradásra és 95 fő volt a vizsgálat szerint alkalmas a vér­adásra. Most 38 liter vér került levételre, ami 3 li­terrel több, mint az 1983. évi mennyiség. Külön dicséretet érdemel­nek a Központi major dol­gozói, akik közül most 38 fő jelentkezett véradásra, az 1983. évi 12 fővel szem­ben. Vöröskeresztes szerveze­tünk vezetőségének köszö­netét szeretném tolmácsol­ni a Központi major dolgo­zóinak és vezetőinek, hogy e nemes emberi tevékeny­séghez helyet biztosítottak és köszönet azoknak is, akik a szervezésben részt vettek, akik biztosították a véradó nap eredményessé­gét. Külön köszönet és tiszte­let azoknak, akik önként nyújtották karjukat azért, hogy 350—400 gramm vérü­ket palackba zárják és így segítsék az arra rászoruló­kat. Hatvani Béla véradó TUDÓSÍTÓINKTÓL ... ... akiknek írása anyag­torlódás miatt nem a de­cemberi, hanem mostani számunkban jelent meg, el­nézést kérünk. Újjáválasztották a vezetőséget Összevont párttaggyűlés a termelőszövetkezetben Termelőszövetkezetünk­ben január 24-én délután tartottuk az összevont párt­taggyűlést valamennyi alap­szervezet tagságának rész­vételével. A taggyűlés a következő napirendi ponto­kat tárgyalta meg: 1. A pártvezetőség be­számolója a XII. kongresz­­szus óta végzett munkáról. 2. A Központi Bizottság kongresszusi irányelvek vi­tájának összegezése. 3. A pártvezetőség titká­rának és a vezetőség tag­jainak, valamint a városi pártértekezlet küldötteinek megválasztása. Az összevont taggyűlésről lapunk februári számában részletesen tudósítjuk ol­vasóinkat. Előzetesként közöljük, hogy a taggyűlés titkos sza­vazással Bozó Lajost tit­kárrá, Bánfalvi Jánosnét, Borbély Jánost, Juhász Jó­zsefet, Kiss Endrét, Makra Jenőnét, Mosonyi Árpádot, Nagy Pál Antalt és Szabó Józsefet a pártvezetőség tagjaivá választotta. A városi pártértekezletre küldötteknek: Bozó Lajost, ifj. Fazekas Istvánt, Hegyi Sándort, ifj. Kocsis Lászlót, Laczkó Gyulát, Lázár An­­talnét és Mosányi Árpádot választották meg. A taggyűlésen Bozó Lajos pártvezetőségi titkár „Ki­váló Pártmunkáért” okleve­let és a kiemelkedő párt­munkát végzőknek könyv­­jutalmat nyújtott át. 3. oldal

Next