Mezőgazdasági Népoktatás, 1939 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1939-01-01 / 1. szám
XXIV. évfolyam, 1. szám. Kiskunfélegyháza, 1939. január hó A GAZDASÁGI SZAKTANÍTÓK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE A lap kiadásáért felel: PIGNICZKY FERENC elnök, Szekszárd. Kiadótulajdonos : A Gazd. Szaktanítók Orsz. Egyesülete, Szekszárd Előfizetési díj: Egy évre 800 pengő. Az előfizetési- és hirdetési díjak a Gazdasági Szaktanítók Országos Egyesülete főpénztárának Kisújszállásra az 54.135. csekkszámlán küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ SZÉP LÁSZLÓ Megjelenik augusztus hó kivételével minden hó 1-én. Szerkesztőség Kiskunfélegyháza Az egyesület tagjai a lapot tagdíjuk fejében kapják. 6esztendő — újesztendő Szilveszter estéjén elfogadott lelkünk, mintha egy kedves valakitől kellene búcsúznunk, mintha egy jótékony kezet kellene utoljára megcsókolnunk .. . Válnunk kell ismét egy esztendőtől. .. 1938 itthagy bennünket, örökre lepereg az életnaptár sok titokzatos napot tartalmazó lapjai közül, hogy múlttá tegye azokat s ne maradjon más belőlük, mint az átélt örömök emléke, a bánat keserű utóíze, a verejtékes, küzdelmes munka boldog eredménye vagy fájó meddősége. Az utolsó estének néhány magányos percében jól esik gondolatban vándorolni vissza a megtett úton és útitársul fogadni a lelkünkből feltörő kérdéseket, kritikákat... meg-megállni egy-egy „emlékkőnél“, mely vagy önmagunk nagy világban elvesző kis életepizódját jelzi, vagy új fordulatot mutat összességünk munkaprogramjában,vagy hajnalfényét szórja magyarságunk éjszakájába. Mit kérdezhetünk a szilveszteri váláskor ? Nagyon sokat mint létért küzdő, vágyakkal telített nagy remények megvalósulását váró emberek és talán még többet mint felelőségteljes nemzetépítő munkát végző gazdasági szaktanítók. — Felhasználtuk-e az időt, a lelkünk értékeit, az élet nemes vágyait, a belső és külső világ erőit, az agyunkat, szivünket és a két karunkat arra, hogy tisztább, nemesebb, különb emberek legyünk és ilyen legyen a munka, mellyel szolgálatába szegődünk a nemzet jövendő boldogulásának? Vagy csak közömbös, átlagéletet éltünk és kikapcsolódva a közösségből kitöltötte napjaikat az „én“ és az általa állított célok elérésére irányuló semmi mást meg nem látó törekvés ? . . . Kérdezünk, felelünk, mélyen benézve önmagunkba, teljes őszinteséggel. Elmerengünk a jólét, a siker napfényén, borzongunk a keserűségek, küzdelmek, veszteségek éjszakáján, visszaemlékezünk az öröm, a vigság virágaira, a sok tövisre, ami a szívünket szúrta .. .! A kellemest, a szépet visszavágyjuk, a rossz elmúlásán hálaérzet tölti el szivünket. Továbbmegyünk, megállunk az „emlékköveknél“. — Uj tanterv, melyet kitörő örömmel fogadott a gazdasági szaktanítói kar, remélve, hogy ennek irányítása mellett világosabb, egyenesebb úton haladhat s mivel megmenti a kísérletezésekre, egyéni módszerek létesítésére fordított energiát, sikerben gazdagabb eredményt mutathat fel. Számviteli szabályzatunk körültekintő legapróbb részletekre is kitérő tartalma létrehozta az egyöntetűséget országos viszonylatban és nagyrészben megkönnyítette a számadók munkáját. Az újítások korának ránk nézve legfontosabb ténye az új mezőgazdasági népiskolák létesítése, mely bizalom érzését kelti bennünk a jövőre vonatkozóan, látva, hogy a beruházási program a kisgazdatársadalom műveltségének és életszínvonalának emelését iskoláink lét