Középiskolai Matematikai Lapok 53. (1976, 6-10. szám)

1976-09-01 / 6. szám

r KALMÁR LÁSZLÓ (1905—1976) Augusztus 2-án, 71 éves korában váratlanul elhunyt Kalmár László Kossuth- és Állami díjas akadémikus, a József Attila Tudományegyetem nyu­galmazott egyetemi tanára, a Bolyai János Matematikai Társulat és a Neumann János Számítógéptudományi Társaság tiszteletbeli elnöke, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Matematikai Választmányának elnöke. Fájdalmas, pótolhatatlan veszteség érte a magyar matematikus társadalmat, hiszen Kalmár professzor hatalmas energiájából arra is tellett, hogy szinte élete utolsó pillanatáig a matematikai közélet minden területén tevékenyen dol­gozzon. Ha röviden és tömören akarjuk összefoglalni Kalmár László matema­tikai és pedagógiai munkásságát, akkor keresve sem találhatnánk jobb jellem­zést, mint azt, amit Péter Rózsa akadémikus írt róla, amikor 50. születésnapja alkalmából ismertette munkásságát: „Ha valaki az utolsó évtizedek magyar matematikájáról akarna tanulmányt írni, egyik fő forrása Kalmár levelezése lehetne: a legkülönbözőbb területeken dolgozó matematikusok fordultak hozzá kérdéseikkel és kapták tőle munkájukat előbbre segítő feleletet. Hozzá­fordultak, mert tudták, hogy matematikus egyéniségének legfőbb vonásai: a matematika egész területének világos áttekintése, nemcsak terjedelmében, hanem mélységében is, és szinte egyedülálló pedagógiai érzék.” Széles körű munkásságából két olyan területet emelünk ki, amelyen hatása döntő volt. A matematikai logika terén elért alapvető eredményeit ma is tan­könyvek és monográfiák idézik, a témakör hazai művelői kivétel nélkül közvetlenül vagy közvetve Kalmár tanítványának vallják magukat. Hazánk­ban elsőként ismerte fel a számítástechnika fontosságát. Fáradhatatlanul mun­kálkodott a számítástudományi szakemberképzés hazai megszervezésén, a szá­mítástechnikai kultúra elterjesztésén. Példát mutatott azzal is, hogy a legkü­lönbözőbb területeken foglalkozott a matematika alkalmazásával is. Mint vérbeli pedagógus, állandóan figyelemmel kísérte a matematika oktatásának kérdéseit, mindig kiállt az új, a korszerű módszerek mellett. Ő maga is sok előadást tartott középiskolás tanároknak, diákoknak. E lap hasábjain 1950-ben megjelent „Bizonyítsuk be Csebisev tételét!” című sorozata ma is mintául szolgál, hogyan kell egy matematikai problémát olyan feladat­sorozat formájában feldolgozni, amelynek nyomán könnyűvé válik a látszólag nehéz, mély eredményhez való elérés is. A legkisebbekkel is szívesen foglalkozott. Éveken keresztül nagy szeretet­tel vett részt a Kis Matematikus Baráti Körök Országos Versenyének irányí­tásában. A lap olvasói közül is biztosan többen emlékeznek a fehér hajú, örökmozgó Laci bácsira, aki Csillebércen vagy Zánkán kedves mosollyal, biztató szavakkal gratulált a verseny győzteseinek és helyezettjeinek. Ez év júliusában Baján, a Rátz László Vándorgyűlésen még szokásos csevegő stílusában beszélt a matematika oktatása terén szerzett tapasztalatai­ról, tanácsairól, további terveiről. Fájdalmas és szinte hihetetlen, hogy a még !

Next