Kolozsvári Hiradó, 1848. június-november (1-94. szám)
1848-06-03 / 2. szám
vész idején, daczára minden ármányoknak, legszeplőtlenebbül őrizik meg fejedelmök iránti hőségüket, ’s a’ hazáért, trónért ’s uralkodóért élni, ’s ha kell, halni is tudnak. Irak egy hr' lapot mutatok fel önök előtt, mely közelebbről jött Szebenből 's felolvasok belőle csak nehány sort. (Szónok kezében a’ „T r a n s i s va n i a“ legújabb száma állott ’s felolvas belőle egy igen épületes pontot , melyben valamely szász publicista azt javasolja , hogy ha a magyarok erőszakolni fogják az uniót, a szászok tegyenek úgy, mint a’ horvátok: ne fogadják a ministerium rendeleteit.) Ez, uraim , bűnös egy mondás. De meg vagyok győződve, hogy ez, a’ mit felolvastam legfeljebb egy rideg újságíró idétlen agyszüleménye ’s nem vonatkozik a szász nemzetre. Hanem tudják meg azon silány izgatok, hogy mi magyarok egy szívvel, lélekkel mondottuk ki, miszerint barátinknak baráti, urunk trónja ellenségeinek ellenségei vagyunk ’s mint magyarok meg is tudunk felelni szavainknak. Az a’ magyar, ki ezer év előtt hazát tudott szerezni magának , tudni fogja azt fen is tartani a’ vész óráiban. (Zajos kitörése a’ lelkesültségnek ; országgyűlési tagok és hallgatóság, kardjaikat csörgetik, lövegeiket, kendőiket lobogtatják ’s a’ terem falain ’s karzaton kitűzve volt lobogókat kezeikbe ragadják.) A’ zászlók lobognak ; a’ zászlón ez áll: unió. Et szó alatt némelyek szörnyű dolgokat értenek ’s azért igen szükséges mindent elkövetni az ilyetén balértelmezések kiigazítására. Az unió eszméjéből önként foly, hogy ha Magyarország akarunk lenni, el kell fogadnunk mindazon elveket, melyeketMagyarhon kitisztált ’s részint életbe léptetett. Lássunk némely részleteket. Vegyük először is a’ vallásszabadságot. Példát idézek. Csertés nevű görög hitnek lakta helységnek papja, mintegy 30 évvel ez előtt, kijelentette, hogy ő öszszes hallgatóival az egyesült g. hitnek felekezetihez kivan csatlakozni. Igen, de voltakép csak a’ pap egyedül akart , a nép nem. Ebből egyenetlenség támadott a’ pap és hallgatói között. A’ hallgatók elmozdítását kérték papjoknak , az isteni szolgálat megszűnt a’ helységben ’sat. Megyére ’s onnan felsőbb helyekre került a' dolog ’s mi lett eredménye ? Az, hogy a' pap 30 év után is Cserésen van ’s a’ zavar most is a’ régi. Ezt azért hozom fel , hogy megmondhassam, mikép a’ vallásszabadság oltalma alatt ilyesminek nem szabad történni: mindenki azon vallást követheti , melyet tetszik. De aztán a' vallásszabadság nem azt teszi ám , hogy például a' zsidókat üldözzük. Ez legvadabb kigúnyolása a’ szabadság szent nevének s a’ keresztényi türelemnek. Menjünk tovább. Egy más javalom, a’ mit nyerünk az unió által: a’ szólás- és sajtószabadság. Volt idő, mikor az embert azért, mert merészkedett véleményét nyiltan kimondani, befogták, ’s kínos tömlöcz alján eltemetve, utoljára megbolondult. Itt e’ teremben, közöttünk is van a’ szabadszólásnak egy kiszenvedett bajnoka. (Éljen Wesselényi Miklós!) Hasonló üldözéseknek jövendőben nem szabad történni. Ámde ebből még sem következik , hogy ezentúl szabad lesz mindent mondani ’s mindent irni. Sőt éppen ellenkezőleg szigorúan lesz sújtva a’ viszszaélés. Mert minél tágabb a’ szabadság tere, annál keményebbnek kell lenni a’ törvénynek, mely a’ szabadság legveszélyesebb gyilkosát, a’ féktelenséget, zabolázza. A’ sajtószabadsággal egy természetű javalom a’ nevelésszabadság. Erre is példát idézek. Törvényünk volt az Approbataban, mely átkot mondott arra, ki valaha akadályozi kívánná mainknak önképzés végett külföldre utazhatását. ’S mégis nem számos példa tanusitja-e, hogy külföldre szándékozó ifjainkat Bécsen felül vagy éppen nem, vagy csak huzamos ott tartóztatás ’s ennek következtében úti költségeikbőli kifogyás után bocsátották feljebb? Egy kétségte- Ien javasom továbbá, mit az unió eredményez, a’ székely katonaság ügyének igazságosabb, czélszerűbb és emberségesebb rendezése. Szólok a’ birtokképességről. Ez tagadhatlanul többre van terjesztve, mintsem a’ dolgok rendes folyamában történhetett volna ; de azért még se mondja senki, hogy mi azt tettük, a’ mit nem kellett. Néztünk más álladalmakat, melyek háromszáz év lefolyta alatt nem tespedtek , mint mi, és hol állanak. Nekünk, uraim, mert századokkal maradtunk hátrább más nemzeteknél, most századokat kellett egyszerre átugranunk reformjainkban. Ezzel kénytelenek voltunk, de azért ne sajogjon az ugrás fájdalma, mert bizonyára csak a’ történt, a’ minek történni kellett. Magyarország szabad földbirtokot adott millió polgárainak, igen de a földesuraknak adandó álladalmi kárpótlás mellett. Ha az álladalomnak szüksége van egy darab földre, hogy például vasutat vigyen át rajta, nem kérdi a tulajdonost, hajlandó-e megválni földétől vagy nem, hanem árát lefizetvén elveszi, így a földesurakkal. Az álladalom így szólott hozzájok : földeteknek egy része, mely nem akarom vitatni, kizáró tulajdonotok-e vagy nem, nektek csak bizonyos menynyiségü robotot hajt; nekem népre van szükségem, mely észszel és karral fentartson, oltalmazzon; és ez a’ ti érdektek is, nehogy a’ támadható vésznek idején, a’ hazához semmi érdek által nem csatolt nép ezt mondja a’ meseiróval : (Quid refert mea cui serviam, clitellas dum portera meas. Ezi hát a’ ti robototokat ezennel kisajátítom. ’S erre az állatfajomnak épp oly sót talán több joga van, mint a’ vasúti kisajátításnál említém, mert itt még a’ tulajdonosság természete is kérdés alá jöhet. A’ ki ily értelemben veszi a’ birtok felszabaditást, az helyesen tesz. Ámde vannak ez iránt is hal fogalmak. Némely ember azt hiszi, hogy ha szinte csak haszonbérben bír valakitől földet, az úrbéri viszonyok megszüntetése következtében ez is neki marad. Szóló példát idéz , miképpen ment egy ily haszonbéres panaszra a’ ministeriumhoz azért, mert a’ haszonbéri idő kitelése után a’ tulajdonos elvette tőle földét. De éppen ezen haszonbérés az illető reinister felvilágosítására végre csakugyan megnyugodott. Ilyen dolgok nálunk is varrnak. Sőt tovább mennek elleneink : azt mondják , menjünk Scythiába , a’ honnan jöttünk ; ez a’ föld nem miénk, erőszakkal foglaltuk ’stb. Már ha a’ népekkel igy bánunk, akkor alkalmasint annak kellene legelőször fölszedni a’ sátorfát, ki utoljára jött, például szász atyánkfiái ; sőt a’ román nemzetnek is ki kellene költözni, mert előtte is más nép lakta e’ földet. Elvégre Európának talán minden népe kimozdulna helyéből, lenne egy nagy népvándorlás , ’s mindenünnen kiszorulva legfeljebb a’ paradicsomban találkoznának öszsze. Vannak, kik ez ábrándokra fontosságot helyeznek. Én úgy hiszem , a’ magyarnak éppen nem szükség más hazáról gondoskodni: van nekünk hazánk s meg tudjuk védni, ha kell. Még egy félreértést kívánok megemlítni. A’ jogegyenlőséget némelyek úgy értelmezik, hogy most már nem parancsol senkinek senki. Veszélyes tévhit, mert anarchiát idéz elő ’s ennek tőszomszédja az absolutismus. Dehogy nem parancsolnak ? Sőt szigorúbban , mint eddig. A’ hol szabadság van, ott törvénynek is kell lenni, és a’ törvény szent legyen , különben a’ szabadság is veszve van. Saját múltúnk nyújt erre tanulságos példát. Voltak nekünk elég szép törvényeink , de e’ törvények előbb külső, később belső ellenség miatt nem tartattak meg, és mondhatjuk-e, hogy szabadok voltunk ? A’ ki az említettem javalmakkal meg nem elégedve, tovább kiván terjeszkedni, ugy jár, mint Ezóp békája: kipukkan ’s aztán se bika , se béka nem lesz belőle. Mindezeket azért kívántam igy részletesen elősorolni, hogy tűzzük mindnyájan, kik itt vagyunk, nemes feladatunkká, azon körben, hol hatásunk van, felvilágositni az értetleneket a’ dolgok valódi állásáról. ’S most viszszatérve a’ honegységre, még egyszer ismétlem : ma van, 300 év óta legdicsóbb napja Magyarországnak. Magyarország megtette a’ magáét, kezet nyújtott felénk , hogy kebléhez öleljen; de nekünk jutott a’ szerencse, hogy kimondhassuk: most már van unió. I. Fer*dinánd volt a’ szakadozott magyar haza első királya , V. Fer dinánd , ki az egy Magyarhonnak lett királyává. Képzeletem bájos színekben varázsolja előmbe hazánk dicső jövőjét; mintha látnám azon nagy Magyarhont, melynek hazáért, királyért és szabadságért mindent áldozni kész fiai ekép fognak felkiáltani: egy istenem, egy a’ hazám. (Zajos és szűnni nem akaró éljenzés.) S c h m i d t K 0 n r á d. (Szeben köv.) Mit b. Kemény Dénezs a' bujtogatókról mondott, nem veszem magamra. Hogy jelesen a’ szász nemzet kebelében volt ellenszenv az unió iránt, tagadhatlan ; de ennek oka némely hírlapok izgató eljárásában keresendő. Én tisztelem a’ sajtószabadságot , de őszintén megvallom : az unióra nézve rész következései voltak. Nálunk, az itteni hirlapok nyomán oly hírek keringettek , mintha itt a’ szólásszabadság és személybátorlét veszélyezve lenne. Én e’ híreknek nem adtam hitelt, mit azzal bizonyítok bé, hogy itt vagyok. Küldőimnek, megvallom, voltak ’s talán vannak még most is aggodalmai. De miután értesülni fognak , hogy a’ t. rv. mily nagy részvéttel fogadták nemzetemnek Drassóvidék által előadott kivánatait, reménytem , meg fognak szőni az aggodalmak. Több szószaporitással nem kívánom a’ figyelmet fárasztami ; csak azon óhajtásomat nyilvánítom, hogy az unió, melyről ez ünnepélyes órában tanácskozunk , sőt a’ melyet már el is fogadtunk , szolgáljon az egyesült két testvérország boldogságára. (Hoszszas éljenzés.) Berzenczei: E’ padokról, melyekről az elnyomott székely nemzet bús panaszai viszhang és eredmény nélkül hangozának szét; et padakról, mely az elnyomott nép feljajdulásának színpada volt, hallatok a’ székelyek nevében üdvözlő és hála szavakat Erdély rendeihez, azokhoz, kik legnagyobb erejöket fejték ki ez órában , midőn erőtlenségöket elismerve kimondották az uniót. A’ szász követek nyilatkozatát nem csak nem kárhoztatom , de sót osztom , a’ menynyiben az unió és az ez által nyerendő szabadságban jogainknak nem csorbítását, de sót öregbülését kívánom és hiszem. Végül a’ körülmények örömjóslata öszszejöttére kívánom figyelmeztetni a’ rr.et, az előttem mondottak szerint I. Ferdinánd alatt jutott Erdély és Magyarhon egy fejedelem kormánya alá; és V. Ferdinánd az, kinek kormánya alatt a’ két hon egyesül; és én tovább folytatom: ez szerencsés névnek ma vagyon napja; soha fejedelem dicsőbb névnapját nem ülé , mint ma V. Ferdinánd; az ő nevét canonizaltuk az unió szó szent szavával, azért viszszaadom az éljen szót a’ riadó ajkokra, V. Ferdinánd név és az unió születése napján. Pálfi János. Bűnnek tartván csak egy perczet is elrabolni e’ drága időből, nem emelnék szót, ha székely követ nem volnék, leletem legszebb pillanatát most ünneplem; azért hallják meg uraim ünnepélyes nyilatkozatomat, hogy midőn a’ hazát észak- vagy keletről veszély fenyeszti, 30 ezer küldőimet magammal együtt felajánlom a’ haza oltalmára. És azon 30 ezer férfiból nem lesz egy, ki a’ hazáért vérét ontani kész ne volna. ’S ezt felajánlom magyar ugy mint szász, oláh nemzet, ugy az eddigi Magyarhon, mint az eddigi Erdély oltalmára. Még csak egyet: kivívtuk az uniót ’s vele a’ szabadságot, őrködtünk, hogy ki ne szalaszszuk kezeinkből. Miután a’ törvényezikk ’s kísérő feliratok szerkezetei meg lőnek állítva, az örökre emlékezetes ülés eloszlott. Kir. biztos megnyitó beszéde. Tekintetes kb. és rr! örvendek , hogy ismét körükben lehetek és ismételhetem azon résztvevő hajlamom kifejezését,melyet önök iránt már a’ múlt hang' ülés alkalmával tanúsítottam , és melyet — a’ mint remélem — félre sem ismertek önök. Egyszersmind rendkívüli megtiszteltetésnek tartom azt, hogy a’ tek. ki. és rr. előtt n