Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1955. július (10. évfolyam, 53-61. szám)

1955-07-16 / 57. szám

1955. július 16. ••összefogásban az erő Jó mezőgazdasági állandó bizottság nélkül nagyon nehéz jó munkát végeznie a begyűj­tési állandó bizottságnak. Kü­lönösen így van ez most, ami­kor a nyári munkák összezsú­folódtak és azt kívánják: mindenki egész ember legyen a maga posztján, ott, ahova a nép bizalma állította. Ezt tartja a banai tanács, ezt vallják a mezőgazdasági és a begyűjtési állandó bizottság tagjai is. De nemcsak vallják, hanem ennek szellemében is cselekednek, így szervezték meg az egész községben az aratást, a cséplést, amit termé­szetesen magával hozza a be­gyűjtési terv időbeni teljesí­tését is.­Az egész község határát szinte két tájegységre lehetne osztani. Az egyik része dom­bos, buckás, a másik sík. Az ilyen helyen nem érik egy­szerre, egyformán a gabona. Nem is lehet egy napon meg­kezdeni az aratást sem. Milyen nehéz ilyenkor betekinteni a határt. Márpedig pontosan ez az az időszak, amikor a köz­ség vezetőinek, a tanácsnak mindent tudni­ok kell: hol, mi­kor kezdődhet el az aratás, mi­lyen ütemben folyik a behor­­dás, a cséplés. Ha egy tanácselnöknek tíz szeme volna, akkor sem lenne elég arra, hogy mindezt lássa, mindezt egymaga figyelemmel kísérhesse. A banai tanács elnöke nem is akart ,.sokszemű“ ember lenni. Ehelyett segítségül hívta a mezőgazdasági állandó bi­zottságot. Ülést tartottak. — Te megszervezed az élés­figyelő szolgálatot, én a többit beosztom. — Végigjárjuk a házakat, megbeszéljük az ara­tás és a cséplés idejét, így osztották el egymás kö­zött részletesen a munkát, így indultak harcba a banai mező­­gazdasági állandó bizottság tagjai ez évi kenyerünkért. Hogy valóban szervezetten megy a munka az egész köz­ségben, azt elsősorban az el­múlt napok eredményei bizo­nyítják. Végeztek az őszi árpa aratásával, cséplőgépeket is kapott a község. Azám, csakhogy közbejött az eső. A keresztek pedig még ja­varészt kint voltak a földeken, alig sikerült néhány gazdáét összehordaniok. Pedig ugyan­csak igyekeztek a banai dol­gozó parasztok. Úgy látszik ez sem eléggé gyors, csináljuk hát gyorsab­ban — határozták el a banai­­ak. Nem fecsérelték az időt. A szomszédok elhatározták, hogy segítik egymást. Több kéz többet ér, több fogat meg méginkább, még a vak is lát­ja, hogy a közös munka utol­érhetetlen és az összefogásban van erő. A felvégen kezdik majd a kenyérgabona cséplését és utána még három gép indul majd meg, hogy elcsépelje a banaiak idei termését. A köz­ség dolgozó parasztjai ismerik a gépállomás menetirány-ter­vét, így tehát már jó előre gondoskodhatnak arról, hogy a gépnek egy percet­ se kelljen állnia azért, mert nem talál csépelnivalót. Ha az egyik szérűn végeznek a csépléssel, a másikon már készen, össze­hordva áll majd a gabona­kévék sokasága. Összesegítenek a község dol­gozó parasztjai, így akarják valóra váltani elhatározásukat: két hét alatt befejezik az ara­tást, augusztus 20 ig elcsépelik a gabonát és teljesítik az ál­lammal szembeni kötelezettsé­geiket. SZAKMAI TANÁCSADÓ Tegyük jövedelmezőbbé a juhtenyésztést A juhtenyésztés egyike a legjobban jövedelmező állat­­tenyésztési ágaknak. Termé­szetesen csak akkor jövedel­mez jól, ha helyesen szerve­zik meg, s csak ott, ahol meg­vannak hozzá a megfelelő feltételek. Sokszor találkozunk még olyan téves felfogással, hogy a juhtenyésztés önköltsé­gét csak romlott, beázott ta­karmány etetésével lehet csök­kenteni, és ha jó minőségű szénát, vagy abrakot etetünk, akkor nem lesz haszon be­lőle. Éppen ellenkezőleg: rossz takarmányozás, rossz el­­­helyezés és egyéb gondatlan­ság a szopós bárányok és a felnőtt juhok között is sok el­hullást okozott, más esetekben pedig a kondíció leromlását és a tejtermelés csökkenését idézte elő. Okszerű takarmá­nyozással, jó elhelyezéssel, gondozással jó eredményeket érhetünk el: magas gyapjú-, tej- és húshozamot. Példaképpen kell megemlí­tenünk a bábolnai Szabad Föld TSZ-t, ahol a szaporu­lati százalék 150,30, a nyírási átlag 5,49 kilogramm volt. A battyánpusztai Virágzó TSZ-ben a szaporulati száza­lék 131,68, a nyírósúly 5,65 kilogramm volt. A koppány­­monostori Dózsa szaporulati százalék TSZ-ben a 111,1, nyírósúly pedig 6 kilogramm.­ A juhok takarmányozására nagy gondot kell fordítani. A téli takarmányozásnál jól hasznosíthatjuk a silózott ta­karmányokat. Etetésükkor vi­gyázzunk, nehogy földes vagy romlott legyen, mert ez has­menést, a vemhes anyáknál pedig elvetélést okoz. Fontos, hogy a juh­állomány számára az állategészségügyi feltéte­leknek megfelelő, tisztántart­­ható, nyáron hűvös, szellős, té­len huzatmentes aktokat biz­tosítsanak. Gondoskodjunk tiszta, friss ivóvízről, s takar­­m­ánysó adagolásáról is. A fedeztetésekre különös gondot fordítsunk. Töreked­jünk csoportos elletésre, hogy a lehető legrövidebb idő alatt lebonyolíthassuk és hasonló­korú bárányokat kapjunk. Al­kalmazzuk a mesterséges megtermékenyítés­­ módszerét. A természetes pároztatás ese­tén 30—40 anyát számítunk egy kosra, mesterségesen pe­dig többszázat. A mesterséges megtermékenyítés nagyban elősegíti a juhállomány töme­ges és gyors nemesítését, mert mindig a legértékesebb tulaj­donságokkal bíró kosokat használjuk fel erre a célra. Megyénkben is folyamatban van a mesterséges megtermé­kenyítés szélesebb körű meg­szervezése. Fontos tényező a juhte­nyésztésben a törzskönyvezés és ezt megelőzően a különböző adatok feljegyzése. Például: fedeztetés ideje, a fedező kos száma, a bárányok születésé­nek ideje, a bárányok neme, nyíró- és testi mérés adatai, a termelési próbák, a tejterme­lés, gyapjúhozam mérésének eredményei. Ezek nélkül törzskönyvezés nehéz és nem a kellő értékű. A gondozókat ne változtas­suk. A juhásznak ismernie kell az állományt, mert a törzskönyvezés alapját adó, huzamosabb ideig végzett­­megfigyeléseket csak így le­het gyümölcsöztetni. Kell, hogy törzskönyveztessük álla­tainkat. Ugyanis az első és másodosztályú kosokért kg­­ként 19,20 forintot, a nem törzskönyvezettekért pedig csak 10 forintot fizetnek a Te­nyészállatforgalmi Vállalatok. Komárom megyeI DOLGOZÓK LAPJA Szükség van a felvilágosító szóra! ÁCSON néhány nappal ezelőtt meg­kezdődött a cséplés. Először a termelő­­szövetkezetek h­ázatáján jelent m­eg a gép. Hamarosan zsákokba került az őszi árpa. A Kossuth TSZ tagjai első­ként érkeztek a begyűjtő helyre, hogy átadják az államnak járó beszolgálta­tást— a többi termelőszövetkezetek is már csak arra várnak, hogy az utolsó zsák őszi árpa felkerüljön a kocsira, és azonnal­­ eleget tesznek kötelezettségük­nek. A falu egyénileg dolgozó parasztjai­nál néhány nappal később kezdődött a cséplés — és az esőzések miatt egy ideig abba is maradt. De a begyűjtőhelyen már felkészültek arra, hogy hamarosan megérkeznek az első szekerek a beadás­ra szánt őszi árpával. Rövidesen megkez­dődik a búza és rozs begyűjtése is. Vasárnap népnevelők keresték fel a házakat, hogy elbeszélgessenek a dolgo­zó parasztokk­al. Egyik-másik helyen kérdéseket tettek fel: mit fizet az állam a gabonáért? Mennyi lisztnekvalót tart­hatunk meg a család részére? Mikor le­het eladni a felesleges gabonát? A nép­nevelők egyike-másika — mint például Maráz Lajos — szóvá is tette a párttit­kárnak: jó lenne, ha mielőbb megbe­szélnénk a begyűjtéssel kapcsolatos dol­gokat, mert igen nagy az érdeklődés. A párttitkár megígérte, hogy 15-én, pénteken, értekezletet tartanak,­­ahol alaposan megvitatják a beadással járó problémákat. De mivel a népnevelőknek addig is választ kell adniok a kérdések­re, külön-külön beszélt velük a legfon­tosabbakról. JÓ IS VOLT, hogy akadt a községben néhány alaposan tájékozott ember. Mert másnap — hétfőn — még az eddiginél is több szó esett a beadásról. A reggeli órákban ugyanis valamelyik kulákpor­­táról szárnyra kelt a hír: az idén nem lesz szabadpiac! A mende-monda hamar terjedt. Dél­felé már itt is, ott is súgás-bugás kez­dődött és csoportokba verődve tárgyalták az értesüléseket. Néhány népnevelő ha­mar észrevette, hogy történt valami. Amikor Szente Ferenc szövetkezeti dol­gozó egy ilyen beszélgető csoport köze­pébe került, nem sajnálta az időt, meg­magyarázta: — Az igaz, hogy valamennyi tsz és egyénileg gazdálkodó paraszt köteles a tanács végrehajtó bizottsága által meg­határozott mennyiségű terményt beadni az államnak. De a felvásárlás annyira kedvező a termelők számára, hogy az ellen senki sem zúgolódhat. Hiszen minden métermázsa felvásárolt búzáért 240 forintot, a rozsért 220 forintot ad az állam fizetségül. Ezenfelül a termelő minden­­ métermázsa kenyérgabona után 20 kilogramm korpát kap állami áron — tehát 150 forintért métermázsánként. EZ MÉG NEM MINDEN! — folytatta Szente Ferenc. Minden métermázsa ál­lamilag felvásárolt kenyérgabona után — 30 forintos árengedménnyel — mű­trágya juttatás is jár, vagy a gépállo­más részéről kedvezményes árú mély­szántás. Aki pedig ezeket a juttatásokat nem kívánja igénybe venni, az a gabo­na felvásárlására átadott minden méter­­mázsa helyett terménye után a korpajuttatás 20 forintot, és a mélyszántás, vagy műtrágya helyett újabb 20 forin­tot, tehát métermázsánként összesen 280­­ forintot kap. Egy métermázsa kenyér 300 forintért kapható az üzletben. Ha figyelembe vesszük a malom, a pé \ a kereskedelem és a szállítás költségeit, ak­kor az állami átvételi ár nagyon is kedvezőnek mond­ható. Hiszen 1932-ben, amikor 12.53 pengő volt a búza métermázsája, — és milyen nehéz volt eladni — egy métermázsa kenyér 42 pengőbe került. Nem beszélve arról, hogy a búzát mindig az emberek­nek termelték, nem pedig a feketepiacra, ahol lelketlen emberek felvásárolják azt és az állatokkal etetik meg. — Na és mi lesz a szabadpiaccal? — vetette közbe valaki az egyre szaporo­dó „tömegből”. — A szabadpiaccal? Mindenki nyu­godt lehet, hogy a kötelező beadás és a felvásárlás után piacra viheti a felesle­ges gabonáját. De a község csak akkor kapja meg a szabadpiaci értékesítés jo­gát, ha teljes egészében teljesítette kö­telező beadását és felvásárlási tervét. Ezért mindnyájunk érdeke, hogy a falu valamennyi termelője mielőbb teljesítse kötelességét. A szövetkezet tájékán hol itt, hol ott jött össze néhány ember, hogy beszél­­jől. Természetesen akadtak újabb „ér­tesülések” is, amelyek ugyan nem a rendeletekből, hanem a kulákok portá­járól eredtek, de eg- -két ember mégis hitelt adott azoknak. Gellért Mihály és felesége hamar megadták a „kulák­­pletykára" a választ: — Nem marad eleség a családnak? Számoljanak csak! A rendelet szerint a tanácsnak úgy kell kivetnie a felvásár­lás mennyiségét, hogy egy-egy 10 éven aluli családtag után 180 kilogramm, 10 éven felüli családtag után pedig 220 kilogramm gabona maradjon a háztar­tásban. Ezenkívül a termésből biztosí­tani kell, hogy minden gazdának hol­danként 110 kilogramm búzája, vagy 100 kilogramm rózsa maradjon vetőmag céljára. Csak ha biztosítva van már a háztartási szükséglet és a vetőmag, ak­­kor veheti igénybe a tanács és a be­gyűjtési hivatal a felesleg egy részét kötelező állami felvásárlásra. A többi megmaradt gabonát pedig — amikor az egész falu teljesítette kötelességét — a gazdák eladhatják a szabadpiacon is. ELTELEDIK. Lassan elcsendesül a falu, a csoportok feloszlanak, ki-ki ha­zamegy az otthonába. A pártszervezet helyiségének ablakai világosak. Az asztal vezetőség mellett tanácskoznak a párt­­tagjai. Az előttük fek­vő papíron lassan kikerekedik pénteki népnevelő értekezlet mondani­a valója: ... Ács községben a tavalyinál na­gyobb lesz a gabonatermés — de ez mondható el országos viszonylatban is. Az állam feltételenül biztosítani akarja népünk szervezett kenyér- és lisztellá­tását. Nem lenne helyes, hogy a fo­gyasztás kielégítése céljából ismét kül­földről kellene hozatni gabonát. Ter­mésünk elegendő ahhoz, h­ogy az ország­ban senki se szűkölködjön kenyérben, lisztben. De akadnak elég nagy szám­ban spekulánsok és­­ olyan emberek, akik pocsékolják a gabonát. Baromfival, disz­nóval etetik fel az életet. A becsületes dolgozó parasztok már sokszor szóvá­­tették ezt a pazarlást és egy vélemé­nyen vannak az állammal: véget kell vetni a gabona prédálásának! A mos­tani beadási törvény megoldja ezt a problémát, előnyös az ipari munkásság és a dolgozó parasztság számára is. Az ipari munkások — ha jó az ellátás — nagyobb erővel tudják segíteni a falut gépekkel, iparcikkekkel. Ugyanakkor a falusi termelők méltányos fizetséget kapnak fáradozásukért, a gabonaterme­lés terén végzett munkájukért. A TÖRVÉNY azonban még nem minden. A felvilágosító szóra most is nagy szükség van. Ezért népnevelőink magyarázzák meg mindenkinek: a ga­bona kötelező beadásának és a felvásár­lási mennyiségnek a géptől való beadá­sa, érdeke valamennyi becsületes dolgo­zónak, érdeke az egész országnak. Énekes Margit, Csere Terézia, Fél Pál, Zsebők Antal és a többi népneve­lők — mintegy nyolcvanan — a pénteki népnevelő értekezlet után bizonyára még felkészültebben, még nagyobb igyekezettel végezhetik a felvilágosító munkát. Nem is hiányzik majd közülük egy sem. Ott lesznek a megbeszélésen­ és ott lesznek utána mindenütt, ahol a dolgozó parasztok várják az útmutatást, a felvilágosító szót. Készülnek az új Oroszlány tervei A Lakóépülettervező Válla­latnál már készülnek a ter­vek, melyek kibontakoztatják Oroszlány jövendő körvona­lait. A régi falu és az új város találkozásánál lesz Oroszlány központja, hatalmas tér, ame­lyen megtalálhatjuk majd a tornyos tanácsházát, szervezet épületét, a a párt­­kultúr­­házat, a postát. A tanácsházá­tól délkeletre emelkednek a filmszínház, az iskola, az óvo­da-bölcsőde és újabb lakóhá­zak, körülbelül ezer lakással, üzletházzal Az oroszlányi bánya felől a déli városkapun keresztül le­het bejutni a városba. Ez a városkapu egy ház hatalmas boltíve alatt vezeti el a gya­logos és járműforgalmat. Az épületeket kis szobrok, s egy­­egy apró torony díszítik. Egy­­egy házban még a kéményeket is felhasználták díszítésként. Úgy kötötték össze rejtve a kéményeket, hogy azok a te­tőn párkányos díszítő motí­vumként hatnak. A házakat egyébként úgy tervezik, hogy körülöttük mindenütt parkokat lehessen létesíteni. 5 A termelőszövetkezetek kommunistái harcolnak az újért A falusi kommunistáknak egyik legfontosabb feladata, hogy szüntelenül harcoljanak az újért, leplezzék le az osz­tályellenségnek a gépekről terjesztett hazugságait, s le­gyenek az új módszerek meg­szerettetésének legjobb har­cosai. A naszályi példa A tatai járás termelőszövet­kezeteinek többségében a kommunisták már­ték ezt a feladatukat.felismer­A naszályi Rákosi TSZ-ben az összes kukoricát négyzete­sen vetették és gépi erővel kapálták meg. A gabonát pe­dig 150 katasztrális ugyancsak gépi erővel holdon kom­bájnnal aratják le. A napra­forgót ugyancsak géppel mun­kálják meg és alig akad olyan szántóföldi munka, ahol ne vennék igénybe a technikát. Mi az oka annak, hogy a Rákosi TSZ-ben így megsze­rették és ilyen nagymértékben hasznosítják a gépet? Minde­nekelőtt a kommunistáknak az új módszerekért folytatott harca vezetett győzelemhez. Tavaly, amikor először ke­rült szóba, hogy­ kombájnnal arassák le a gabonát, a tag­­sá­g tiltakozni kezdett. A meg­beszélésen a többség kerek­perec kijelentette: nem kell a kombájn, mert elhullatja a szemet. A meddő vita után megbe­szélésre ültek össze a kom­munisták. Sokáig tanakodtak, mit tegyenek. Végül is az el­nök, Halovits János döntötte el a vitát: kihozatjuk a kom­bájnt próbaavatásra és majd meglátjuk mi lesz­ így is történt. Néhány nap múlva a kommunisták sorra járták a tsz tagokat: gyertek ki a határba, nézzétek meg,­­ hogyan dolgozik a kombájn. Akik kimentek, hamar meg­­­­győződtek a gépi munka elő­­­­nyéről. Látták, hogy nem igaz a kombájnról terjesztett sok mende­monda. A szemveszte­ség még az 1 százalékot sem érte el. Azon melegiben hoz­zájárultak ahhoz, hogy az egész gabonát a kombájn aras­sa le. Nemsokára — okulva az aratás jó tapasztalatain, — a kommunisták szóba hozták: jó lenne a növényápolást is gép­pel végezni. Eleinte megint akadtak szabadok, akik a gé­pi munka ellen foglaltak állást, de már jóval kevesebben, mint előzőleg. A párttagok azonban egyetlen embert sem akartak kétségbe hagyni, javasolták, hívja meg a tsz vezetősége a gépeket bemutatóra. A bemutatón a gépek aztán olyan sikert arattak, hogy ma már nem csak a tsz közös földjeit, hanem a háztáji föl­deket is gép műveli. Hasonló szép eredményeket értek el a Grébicspusztai Új Élet és a környei Dózsa TSZ, valamint a héregi, oroszlányi tsz-ek kommunistái is. Több mint ötmillió forint Milyen abból, hogy haszon származik a kommunisták nem engedték mellőzni a gé­peket? Milyen eredményekkel jár a kommunisták állhatatos harca a gépi munkáért? Csak egy példát: ha me­gyénkben mindenütt három­szor géppel kapálnák a ku­koricát, az — a munka­erő jelentős felszabadítása és a fizikai munka csök­kentése mellett — 4435 métermázsa többlettermést eredményezne. Ez a mennyiség 1782 sertés felneveléséhez ele­gendő, ami szabadpiaci áron mintegy 5 346 000 forintot je­lentene. Ugyanakkor egy hold kukorica kézierővel való meg­művelése 64 forintba kerül, míg a gépi munka holdanként csupán 22 forintba. A kommunisták sok helyen példamutatóan harcolnak az újért. Szegedi Miklós, a gyer­­melyi Petőfi és Kossuth TSZ agronómusa például hónap alatt, — mióta néhány Gyer­­melyen dolgozik, — nagyon sokat tett a tsz-ek megerősíté­se érdekében. Feltárja az ag­rotechnikai és zootechnikai hiányosságokat, megmutatja a helyes gazdálkodás módját. Ha valahol az alapszabály megsértését tapasztalja, nem hagyja szó nélkül. Sajtos Ferenc, a baji Vörös a Brigád TSZ-ben bizonyítja be kommunista példamutatás erejét. Nemrég, még a járási tanácsnál dolgozott, de most saját kérésére a tsz-ben har­col a magasabb terméshoza­mokért. A tatai Augusztus 2­1 TSZ párttitkára, Izsáki Já­nos elvtárs, az istállóátlag emeléséért küzd eredménye­sen. A jószágok helyes gondo­zására, a zootechnika fontos­ságára tanítja a dolgozókat, hogy minél magasabb hoza­mokat érjenek el. Mindenütt harcolnak az útért Lehetne sorolni a példákat hasábokon keresztül, hogy mennyi fel­­jogosító szó, mennyi munka eredménye­ként haladnak előre a­ dolgo­zó parasztok a jobb élet út­ján. Milyen sokat fáradoznak a kommunisták azért, hogy boldogabb jobb legyen a pa­rasztság élete. De akadnak olyan termelő­szövetkezetek is, ahol a párt­tagok nem elég harcosak, né­ha még visszahúzza őket a régi, és maguk is kiállnak az elavult módszerek mellett. Tarjánban — bár a neve: Ha­ladás — még a párttagok sem harcoltak következetesen a gépi munka igénybevételéér­t. Sőt, egyes esetekben, a tiltako­zók közé álltak. Például nem fogadták el, hogy földjüket előhántolós ekével szántsák, mert az holdanként 2 forinttal többe kerül. De ugyanakkor nem gondoltak arra, hogy az e­lhántolós ekével művelt ta­laj, jobban tartja a vizet, a ta­­l­aj morzsásabb szerkezetű lesz, ősszel kisebb erő műveléséhez. A rövidlátás, kell gépi munkától való tartózko­­­dás tetemes veszteséget jelent a tarjáni termelőszövetkezet­­­nek. Mind gyakoribb, hogy a tsz­­ekben párttaggyűlésen, párt­­vezetőségi ülésen, népnevelő­­értekezleten beszélik meg gépek kihasználását, az agru­­a és zootechnikának jeéntősé­­gét. A párttagok felszólalnak a tsz értekezletein és harcosan állást foglalnak az új mellet­.. Ezt a példát kell követni min­denütt. A párttagok kötelessé­ge és egyik legszebb feladata, hogy szerettessék meg a dol­gozó parasztsággal a fejlett termelési módszereket, a kom­bájnt, az aratógépet, a trak­tort és minden egyéb eszközt, amely a magasabb termés­­eredmények elérését és ezzel az életszínvonal emelését szol­galja. W. E.

Next