Dolgozók Lapja, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-16 / 63. szám
4 l A Talizmán és az Albérleti ballada Tatabányán is megkezdődtek a kulturális szeme bemutatói. Igaz, még nem a nagyobb nyilvánosság előtt, csak „erőfelmérő” szakmai jelleggel. Szakemberek, meghívottak előtt mutatta be műsorát a tatabányai és az oroszlányi irodalmi színpad, és amolyan kis tapasztalatcserével zárult a sikeres előadás és találkozó. A tatabányai bányász színpad Jevtusenko novellájára épített Talizmán című műsorával szerepelt ezúttal, és ismét bebizonyosodott: ez az együttes eddigi legérettebb, legfigyelemreméltóbb produkciója. A rövid ideje működő oroszlányi irodalmi színpad vállalkozása is sikerrel járt, s elismerést aratott az Albérleti ballada című műsorával. Mindkét produkció legfőbb értéke maiságában rejlik — abban a dicséretes szándékban, hogy a ma emberének gondolatait, érzését tolmácsolják a pódiumról költők, írók alkotásait felhasználva. A két együttes műsora az irodalmi színpad mozgalom előrehaladásáról is számot adott, és egyúttal a fejlődés új lehetőségeit is felvillantotta. TV-krónika A BARBÁROKRÓL Bizonyára nemcsak Móricz Zsigmond elbeszélését akarták felfedezni számunkra a Barbárok című tv-film feldolgozói, a dramaturg Karinthy Ferenc, s a rendező-átdolgozó Zsurzs Éva. Nem is a „legendás" Hortobágy pásztoros, fokosos romantikáját ébresztgették. S nem is „krimit" szándékoztak csinálni - bár kétségtelen a bűnügyi história elemei is benne foglaltatnak a történetben, a film feldolgozásában. A novella Móricz késői írói korszakának jelentős alkotása, érdemes a felfedezésre, s balladai tömörsége, szerkezete alkalmas a képi átköltésre is. Mintha az alkotókat is ez ragadta volna meg elsősorban. Mintha azt kutatták volna, miként lehet szavak helyet képekkel elmondani a történetet, s hogyan lehet lefordíatni a képek nyelvére Móricz sötét színekkel dolgozó, balladás erejű prózáját. Ezt a transzponálást sikeresnek éreztük, hiteles volt, drámai atmoszférát teremtett ehhez a különös, emberi embertelen kegyetlen, történethez. Valóban a film lehetőségeivel élő, „filmszerű" tv-filmet láttuk ezúttal. Egy lényeges dologgal azonban adósunk maradt a dicséretes szándékú tv-adaptáció. A fájdalmas, önkínzó, vad és kétségbeesett írói kiáltás csak jelzésszerűen visszhangozta. Nem tudta eléggé világossá tenni azt, amiért Móricz megírta ezt a megrendítő drámát, hogy megéreztesse a „lent" és a „fent" közti iszonyatos távolságot, melyet éppen a vizsgálóbíró és a gyilkos egymással replikázó, de egymást meg nem értő párbeszédében fejezett ki. Nos, az emberi elmaradottság, primitívség, társadalmilag hiteles rajza, a tett társadalmi okainak, indítékainak az elemzése hiányzott a tv-változatból. Igaz, ehelyett éreztük valamiféle minden koron túlmutató, általánosító alkotói szándékot, amely azt a tanulságot igyekezett kimondani: az elmaradottság, a a szellemi és lelki primitívség, üresség vad kegyetlenségekhez, embertelenségekhez vezet. A tv-film színész-kollektívája hiteles, természetes játékkal örvendeztetett meg bennünket. S elsősorban a főszereplő, Horváth Teri alakításának egyszerűsége és mélysége ragadta meg a nézőket. - a - A holéczy-együttes a Népházban A neves magyar tánczenekar a Holéczy-együttes Tatabányán vendégszerepel csütörtökön március 17-én. Új műsorát mutatja be, amelyben többek közt szerepel a népszerű Halló Dolly, és a ' is.„Jeah—Jeah” beatles paródia Az érdeklődésre számot tartó könnyűzenei esten több népszerű énekes is fellép, így Sárosi Katalint Ambrus Kityt, Bencze Mártát és Aradszky Lászlót hallhatja a közönség. A zenés műsor két előadásban, Mi öt és nyolc órai kerü! közönség elé. DOLGOZOK IAPJÍ Reggel a hell előti cAz i jy ÍL A Zrínyi Katonai Kiadó új kiadványa „Az ágyú históriája”, írója dr. Horváti Árpád képeket villant fel a tüzértechnika történetéből. Többek között megismerkedhetnek az olvasók az ágyúcsalád furcsa szülötteivel: az ólomból öntött, fából vájt, bőrrel tekercselt ágyúkkal — a csatakígyóktól az acélmonstrumokig. Ismerteti a szerző, Leonardo históriá a da Vinci nyílágyúját, Krupp óriáslövegeit, s a hírhedt „Kövér Bertát”, de Gábor Áron harangból született rézágyúit is. Végül a korszerű tüzérség eszközeivel, a nagy űrméretű ágyúkkal, az önjáró lövegekkel és a ma tüzértechnikájának sok más érdekességével foglalkozik dr. Horváth Árpád könyve. 1966- március 16 szerda Pályaválasztási tanácsadó A traktoros Hírét hallottam, megkerestem. Tudtam, hogy fiatal. S előttem állt egy kamaszodó, nyúlánk, vékony fiú a gyermelyi iskola folyosóján. Ő lenne az? Kémia óra végéről jött ki néhány percre. Szemében a diákos öröm, hogy most elbliccelhet egy kis időt az órából. Hogyan is kezdtem? Azt gondoltam, nagy darab gyerek áll majd előtem, széles tenyérrel, busa fejjel, aki tízóraira három ember adagját eszi. - Te vagy, aki traktort tud vezetni? - Igen. Szemében érdeklődés csillan, hogy kedves „játékáról" kérdezem. Szalai Lajos nyolcadik osztályos, abban a korban van, amikor kezd elhatárolódni a játék a komoly, felnőtt-ízű munkától. - Mikor ültél először traktoron? - Már, hogy vezettem is? Harmadik osztályos koromban nyúltam először kormánykerékhez. - S csak így, minden előzmény nélkül? - Á, nem. Édesapám a tszben dolgozik, tizenöt évig ült traktoron, most szerelő a műhelyben. Én mindig körülötte lábatlankodtam, felszoktam a gépre is. Aztán volt időszak, amikor apám éjjeles volt, én meg nappal vittem - Gondolom, erő is kell ahhoz, nézek vékony termetére. - Amennyi kell, feleli meggyőzően. — van Nem olyan ördöngős mesterség. Csak szeretni kell a gépet Ismeri jól nemcsak a szakmát, de a keresetiletőségeket is. - Mennyit keres általában egy traktoros? - Hát, az függ az időjárástól is. Nyáron havonta összes jön a kétezerötszáz-háromezerháromszáz forint. Én a nyáron iskolai engedéllyel bedolgoztam a tsz-nek, és kerestem kétezerötszáz forintot az egész idő alatt. Traktoron ültem, meg kombájnon voltam segédvezető. - Most nyolcadikos vagy. Milyen terveket forgatsz a fejedben? - Szeretnék itt elszegődni tanulónak, és akkor egy héten csak kétszer kellene bellára.- járnom Tatabányára, isko- Talán nem kényes a kérdés. Milyen a tanulmányi eredményed? Kicsit topog, aztán felel csak: - Három egész egy tized... Beszélgetünk még könyvekről, tv-ről, habár mindenekelőtt, amikor csak ideje engedi, ott táblából a tsz műhelyében. Hárman vannak testvérek, ő a középső gyerek. A szülei is szívesen veszik, hogy a motorszerelő szakmát szeretné kitanulni, s maradna - apja nyomdokain - a tszben, a traktoron. - Szeretek persze más gépeket is vezetni - mondja még. - Aztán egyszer, ha lehetne egy saját autóm. Elbúcsúzunk. Festői a gyermelyi táj. Néma a falu, a környék. Nemsokára vége a tanításnak, nemsokára mehet Szalai Lajos a tsz műhelyébe, izzó-kiváncsi szemmel, felnőttes kamaszléptekkel. [. ]. 76. Az éjszaka folyamán — írta a cikk — szolgálati út közben hirtelen elromlott a gépkocsi kormányszerkezete, s autó, amelyben hárman ültek, a meredek folyópartról belerohant az Elbába. „Úgy haltak meg, mint a hősök: őrhelyükön” — írta az Ostburger Zeitung, r gyászkeretben közölte a kémelhárítók fényképeit. Az Abwehr emberei természetesen jól tudták, hogy a valóságban mi kémelhárítók halálát okozta a Spitz egy percig sem hitte, hogy autószerencsétlenségről lenne szó. S amikor kiemelték a folyóból a holttesteket, mindenről megbizonyosodhattak. Az orvosi boncolás megállapította, hogy Becker Sturmführernél és a gépkocsivezetőnél a halál már jóval a vízbezuhanás előtt beállt. Becker hasfalán friss lövés nyomát észlelték. Upitz tábornok filozófikusan fogta fel a Abwehr munkatársainak halálhírét: háború van, a háború pedig áldozatokat követel. Más nyugtalanította őt. Az a rejtély, hogy vajon ki lehetett ennek a mesteri pontossággal és vakmerőséggel végrehajtott akciónak a szervezője. A hosszú töprengés után Upitz arra a következtetésre jutott, hogy azoknak az orosz felderítőknek a keze van a dologban, akiket ő végül is átjátszott, s arra késztette, hogy Karlslusteból Ostburgba tegyék át működésük központját. Ezt a feltevését végérvényesen igazolva látta, amikor nem sokkal később jött a jelentéseltűnt a „Zöld”. Hol lehet Wiesbach? — kérdezte magában Upitz, s azonnal megtalálta a választ is: az orosz felderítők kezére került. Világos: az Ostburgba érkező oroszok első dolga, hogy felkutassák a hegesztőt, akinek az információjára alapozta egész vallomását Georg Homann. Ezt a feladatukat tehát elvégezték, s ráadásul milyen gyorsan és milyen ügyesen! Most szakadatlan faggatásnak, keresztkérdéseknek vetik alá Wiesbachot, mert hiszen csak annyit tudnak róla, amit Homann elmondott Természetes, hogy alaposan megnézik, mielőtt hinnének a szavának. Most, az első napokban Wiesbach feltehetően hallgat De nem kell őt félteni! Talál majd alkalmat hogy hírt adjon magáról az Abwehmek. Valahol a tudata legmélyén egy baljós érzése támadt: mi van, ha az oroszoknak sikerült valami úton-módon kiszaglászniok Wiesbach igazi szerepét ebben az egész rejtekhely-ügyben? De Upitz elhesegette magától ezeket a gondolatokat: a kitűzött kombinációt tökéletesen végigvitték, eddig minden úgy alakult, ahogy tervezték. Ha az oroszok meg is sejtettek valamit, nem sokra mennek vele. Upitz elővigyázatos volt, s gondoskodott róla, hogy Wiesbach ne tudja meg, hol van az igazi rejtekhely. Tehát „Zöld”-nek ebben az esetben nincs más választása, mint kitartani amellett, hogy amit Homannak elmondott a rejtekhelyről, az első szótól az utolsóig igaz. Miután mindezt végiggondolta, s úgy ítélte, hogy nincs különösebb félnivaló, hozzálátott az akció befejező szakaszának az előkészületeihez. Ámbár mégis akadt zavarókörülmény, amely lehetetlenné tette, hogy az SS-tábornok kizárólag csak a munkára koncentráljon. Nem sokkal ezelőtt kerültek Spitz kezébe azok a jelentések, amelyek arról tanúskodtak: oppozíció”, amely a az „felső Führer elleni merényletre készült, végérvényesen vereséget szenvedett. Hitler lett a győztes. Különben — a sorok között olvasva — Upitz jól látta: az összeesküvők egyáltalán nem azért buktak le, mert az, akit el akartak tenni láb alól, olyan erős és legyőzhetetlen, mint amilyennek tűnik. Másutt kell keresni az okot Az összeesküvés vezetői — Bock vezérezredes, aki az államfői címre pályázott és Witzleben tábornagy, aki a Wehrmacht főparancsnoki tisztét szemelte ki magának, — egyszerűen pipogyák voltak, nem eléggé határozottan és gyorsan cselekedtek. S éreztette hatását a vak ellenségeskedés is, amely hosszú évek óta belülről marcangolta a hitlerista tábornoki kart A döntő pillanatban például megingott Rommel táborszernagy és Von Kluge táborszernagy, gyávaság vett erőt rajtuk, s elárulták összeesküvő cimborájukat, Von Stulpnagel tábornokot Hitler könyörtelenül leszámolt a puccsistákkal. A „felső oppozíció” tagjait minden ceremónia nélkül lelőtték, mint a kutyákat, vagy méreggel pusztították el. ( Folytatjuk)