Dolgozók Lapja, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-17 / 220. szám
4 A nyergesújfalui új iskola konyhája fogja ellátni a falu óvodáját és két általános iskolájának napközijét ebéddel. 220 gyerekre főznek a jövő héttől kezdve. Hegyi Istvánná főszakács és Petróczi Gyuláné konyhai dolgozó még 3 fő segítséget kap, hogy a munkát zavartalanul el tudják látni. DOLGOZOK LAPJA 198« szeptember 17. szombat Megyénk múltjából ■.............. 1 ■ [UNK] Csokonai Dunaalmáson —Lilla levele a királyhoz „Elmegyek Keszthelyre, te pedig Almásra, s két egymásért teremtett szív ily messze fog egymástól esni mindörökké.” Ezeket írja a költő Lillának búcsúlevelében- Valóban nem találkoztak többé?Ellenkezőleg, 1802 tavaszán a költő ismételten Komáromban járt, ekkor felkereste Lillát, vagyis Lévai Istvánnét. A költő látogatása rövid volt, Lilla barátságtalanul és hidegen fogadta. Ennek ellenére Lillának adott egy könyvet, ezzel a bejegyzéssel: „Elfelejthetetlen Angyalom, Vedd ezt a könyvet, azzal a Szilivel, amilyennek ajánlom, s emlékezz meg írójáról, aki miattad siet a halálhoz, s kit Te hidegebben fogadsz, mint sem érdemelné. Élj Vígan! Csokonai! V. J. V. J.” Kétszeres monogram utal a megajándékozott személyre. Később Mátray Gábor könyvtáros is bejegyzi: „E könyvecskét Lillájának ajándékozó Csokonai”. Hogy a költő 1802 tavaszán Dunaalmáson találkozott-e Kunszery Gyua Lillával, erről irodalomtörténész azt írja: „lélektanilag nem lehetetlen.” Lilla 1798 március 30-án ment férjhez Lévai Istvánhoz. Az esküvőt Tápay-Szabó szerint a rév-komáromi reftemplomban tartották meg. Ezzel kapcsolatban közölte a rév-komáromi lelkész, hogy Lilla esküvőjére vonatkozólag semmiféle bejegyzést nem találnak a matrikulában, így tehát valószínű, hogy az esküvőt Dunaalmáson tartották meg. Ez annál is inkább elfogadható, mivel Lévai István dunaalmási és a Vajda szülők lakos volt, mellőzni akarták a nagy nyilvánosságot Az ifjú pár Dunaamáson maradt. Lakáscímük: Almás, 44. De térjünk vissza a költő látogatására- Komárom és Dunaalmás között aránylag csekély a távolság, másrészt a költő látogatását a Vajda szülők sem nézték volna jó szemmel, hiszen ők ellenezték legjobban a költő házasságát Lillával. Ezek után elképzelheteten Lévai Istvánné és Csokonai találkozása Komáromban. Annál inkább Dunaalmáson, ahova a költő „kirándulhatott”, melyet a szájhagyomány is megőrzött. Ezt Ferenczi Zoltán „Csokonai” tanulmányában 1907-ben úgy jegyezte fel, hogy a költő a „mende-monda” szerint Dunaalmáson látogatta meg Lillát. Falun élők különösen tudják, hogy mit jelent egy idegen látogató érkezése. Hát amikor egy híres költőről van szó! Csokonai poétikus szerelméről Dunaalmáson mindenki tudott Lilla második házasságkötésekor 1844-ben így jegyezték be a dunaalmási matrikulába: „Vajda Júlia asszonyság néhai Vitéz Csokonai Mihály Lillája...” Lilla nem tiltakozik. Mindenki tudja: ő „néhai Vitéz Csokonai Mihály Lillája.” ★ 1840. Lilla végrendelet készítésre beszéli rá férjét. „Ara vettem, hogy együtt szerzett javainkban végrendelést tenne, és hogy az idegen hálátlanokra ne jusson, vérrokonunkra hagyná szerzett vagyonúnkat. Férjem szándékomban ellentállni kívánt, azt adván okául, hogy én ki tudja meddig.”elélhetek Lilla el is készíttette a már akkor súlyos beteg Lévai Istvánnal 1840 április 27-én kelt végrendeletét. 1840 június 1- én Lévai István „vízibetegségben” meghalt. A végrendeletet Lilla megdöbbenve olvasta; férje semmit sem hagyott rá. Elkeseredett levelet írt V. Ferdinánd királynak. Az eredeti levelet a debreceni Déry Múzeumban találtam meg. Egy-egy részlet a levélből: „Minthogy nem tudtam a végrendelés tartalmát, hogy egészséges, ép elmével azt megértsem, fölnyittatván elolvasni kívántam, rámnézve az utasrendelet káros és veszélyes, de megértvén törvénytelenségét is hitős személyek előtt annak minden pontjainak ellentmondtam, formájára, tartalmára nézve érvénytelennek kiálltattam.” Majd így folytatta: ,„Napfényű igazság, hogy Lévai István, midőn nőül vett engem, semmije nem volt, sőt ami kevés vagyon Attyáról maradt volna is rá, testvérinek hagyá azt” Végül így fejezi be: „Térdhajtva esedezem Fenséged Királyi Székénél, ezen végrendelés egész tartamát megsemmisíteni, és hogy én egész vagyonomra nézve más végrendelést mint körülményim kívánják tehessek.” A 68 éves Lilla hallatlanul küzd az anyagi javakért. Második férjével Dunaalmásról Heténybe költözik. A vagyon nagy részét átviszik Heténybe. A második férj könnyelmű, Lilla minden vagyonát „elveri" (Tápay-Szabó: Csokonai) Lilla csalódottan, kiábrándultan tér vissza most már egyedül Dunaalmásra, itt él haláláig. 1855 február 22-én mindenkitől elhagyatva, egyedül egy kis szegényes szobában halt meg. Dr. Ferenczy Miklós Dunaalmás A fél szekrények gazdái Sárga, új szekrények méltóságteljes sora díszeleg a hosszú folyosókon. Egy szekrényen két névjegykártya: látszik, hogy nemrég írták rá a tulajdonosok nevét Alig néhány napja, hogy megteltek ezek a szekrények a tatai kollégiumban. Az előírásban kikötött két ruhán, négy cipőn kívül persze jóval több holmi van bennük, különösen a lányok rekeszeiben. Néha, ha egy-egy elsős gimnazista lány elsétál a szekrénye előtt még furcsállva nézegeti saját nevét az ajtón. — Még szokatlan a kollégium — mondja Szabó Mária gyermelyi kislány — de már kezdünk összebarátkozni. Azért azt hiszem, akármennyire is megszokjuk, megszeretjük majd az itteni életet, mindig egyformán hazavágyódunk valamennyien. Az unokanővérem is itt van a kollégiumban, ő már törzslakó, tőle hallottam először a kollégiumi életről. — Már ismerkedési estünk is volt — meséli egy szomori lány, Homolya Magdolna. — Táncoltunk, beszélgettünk. Fiúk is vannak itt de a táncban eleinte nem nagyon vettek részt. — Ez igaz — vallja be egy hosszú fiatalember, Ferenc, ö Oroszlányból Juliga jött ide. — Sokan vannak közöttünk, akik nem tudnak táncolni. De ha jól tudom, a gimnáziumban lesz tánciskola, az majd segít a bajon. Mi fiúk már jól összebarátkoztunk, ez nálunk hamarabb megy, mint a lányoknál. Könnyebben is szoktuk meg a kollégiumot. Itt sportolhatunk majd, az évfolyam-focibajnokság már meg is kezdődött. Van könyvtár, tévé, mehetünk moziba, és főleg sokat beszélgetünk. Az otthonról jött csomagokkal már úgy bánnak az újonc kollégistáig mint a régi ittlakók: közösen meg, pontosan elosztva. eszik fiúk a hazai édességeket szeretik a legjobban, nagy becsülete a mamák süteméyeinek. — A koszt nagyon jó — mondják a lányok. Lenti Ágnes, héregi kislány csak azt szokta meg nehezen, hogy az étkezéseknek adott időpontja van; otthon akkor ettem, ha éppen megéheztem — mondta. A hálótermekről nemigen beszélnek: hatalmas, emeletes ágyakkal zsúfolt, ragyogó tiszta szobák. Egy-két kisebb van csak, ezek sokkal barátságosabbak. De a lányok hamar otthonossá varázsolják a nagy termeket is: virágok, képek kerülnek mindenhová, s a tarka ágytakarókon kabalababák ülnek. A tanulószobákban színes lampionok jelzik, hogy itt szokták tartani a klubesteket. — Sokféle programunk lesz, s persze elsősorban a tanulás. Elegendő a kimenőnk: már megismerkedtünk Tatával. Én azelőtt — még nem jártam itt — meséli a szomori kislány — de most már megtalálom a legfontosabb helyeket, a mozit, a cukrászdát, az üzleteket, s amit először néztünk meg: a tópartot, a múzeumot. Nagyon tetszik a város, jó lesz itt élni. — Attól sem félünk, hogy nagyon szigorúak lesznek a felügyelő tanárok, vagy az igazgató bácsik mosolyognak. — Eddig úgy vettük észre, hogy amennyi szigorúság itt van, annyi éppen kell is. hal Például — ez először a fiúkesett meg — a szertehagyott holmikat begyűjtik, s gazdájuk csak egy forint ellenében válthatja ki őket. Biztos, hogy az újoncok hamar hozzászoknak a rendishez, ennek a „véres törvénynek” a hatására. A sárga szekrények között a folyosón lányok sietnek. Ebédidő van, s aki már jóllakott, kimenőhöz készülődik. Olyan gyakorlottan járkálnak a hatalmas épületben, mintha már évek óta itt laknának. S a fél szekrények előtt jókedvűen, beszélgetés közben válogatják a ruháikat. Az idő szép, s ők — nem nehéz kitalálni — a tópartra készülnek sétára, fagyira, — fló — JEGYZETFÜZET Ha két táblát látok, meg kell gondolnom, mondhatom-e többes számban, így: táblák Ezúttal szeretnék tartózkodni az ilyen általánosítástól. Maradjunk tehát annyiban, hogy a jelenség — szerencsére — nem általános, de előfordul, szemet szúr, sőt — mint alább hoztat,kiderül — megbotránAz egyik tábla. Épül a kolosszus, a megye csodája, a tatabánya-újvárosi három kilencemeletes épület. Igaz, egyelőre csak kettő• A minap látom, hogy néhány munkás egy nagy deszkalapot szögez fel az egyik ház tövében álló oszlopokra. Rajta a felírás, imigyen: TŰZ VESZEJES Ha a betű helyett ,-ly”-t írnak, akkor két lehetőség áll a felirat készítői előtt. Vagy elválasztó jelet tesznek az első sor végére, vagy ekképpen általánosítják mondanivalójukat: A tűz veszélyes. Mert ebben is van tanulság. A kerítésen kívül bámészkodók számára. Csak az ép nyelvérzéküeket ne ingassák meg hitükben. A másik tábla. Az újvárosi új tömbök körüli szép parkok rongálói valóban megérdemlik a dorgálást. Ám ha kicsik és nagyok ösvényt taposnak a harsogóan zöld gyepen, mégsem ezzel a felirattal kellene rendreutasítani őket: „Átjárás (csak) ökröknek!” Bocsánat, én csak a szöveghűség kedvéért így a mondatot jegyeztem le Igaz, mióta a táblát kitették, serken a fű a keményre taposott földön is. No, de azért... KÉT TÁBLA Ötven óvodás Tárkonyban belieknek, s így bizony az első huszonöt fős csoport megszervezése komoly szervezőmunkát igényelt. Azelőtt csupán idénynapközi működött a faluban, a nyári nagy munkák idején, eléggé mostoha körülmények között S most az őszi időszaknak már két csoporttal, ötven óvodással indultak Tárkányban, s mi több, a jelentkezők száma meghaladta a biztosított keretet, így többen kimaradtak a felvettek közül. Az első hetekben az új környezettel való ismerkedés természetesen nem csupán a gyerekeknek, de az óvoda dolgozóinak is gondot jelentett Békási Imréné vezetőóvónő és György Istvánné irányítása mellett azonban most már rendszeresen folynak a foglalkozások, s a kicsinyek egyre inkább otthon érzik magukat. A közelmúltban újabb játékokkal és foglalkozási eszközökkel is gyarapodott az óvoda, úgy, hogy fokozatosan javulnak a közösségi élet és nevelés elengedhetetlen tárgyi feltételei is. S mire ezek a gyerekek felnőnek, iskolába kerülnek, bizonyára megérnek a feltételek arra is, hogy ismét megnyíljon az iskolanapköd is. Néhány évvel ezelőtt, amikor felépült a tetszetős tárkányi óvoda, még barátkozni kellett a gondolattal a falu