Dolgozók Lapja, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-11 / 210. szám
2 Egy nap a külpolitikában Két és fél héttel a választások előtt, alighanem elsősorban taktikai jelentőségűnek kell értékelni Herbert Wehner nyugatnémet össznémetügyi miniszter, a Szociáldemokrata Párt helyettes vezetőjének most megjelent cikkét. írásának új motívuma: kijelenti, hogy kész „miniszteri szinten” tárgyalásokat folytatni az NDK-val „belnémet” kérdésekről. Azt állítja, hogy ezzel a javaslattal ,,az NSZK a lehető legmesszebbre ment”. Wehner feltűnő ajánlata Kétségtelen, hogy felelős bonni vezető politikusoktól ilyen javaslat még hangzott el. Csakhogy: nem kérdés, miniszter lesz-e még Wehner szeptember 28-a, választások után, nem válik-e a ki az SPD a kormánykoalícióból? S ha nem, ha Wehner marad is a kormányban, kérdés: megismétli-e továbbra is ezt az ajánlatát, s egyáltalán: el tudja-e fogadtatni a valószínűleg ismét csak többséget alkotó kereszténydemokratákkal? Lévén az egész nyugatnémet politika, épp a választások miatt, jelenleg ennyire labilis, ha figyelmet szentelünk is Wehner ajánlatának, igazán komolyan még nem vehetjük, egyelőre inkább taktikai jelentősége lehet. Hiszen Nyugat-Németországban egyre többen vannak, akik az NDK-val való kiegyezés, a keletnémet állam elismerése mellett foglalnak állást, s Wehner valószínűleg ezeknek a tömegeknek a szavazatát kívánja megnyerni pártja számára ezzel a javaslatával. Két javaslat Nixon előtt Véget ért Nixon kaliforniai szabadsága és péntekre már nagyszabású tanácskozásra hívta össze tanácsadóit. Elsősorban a vietnami háborúról lesz szó. Két javaslat is fekszik az elnök előtt: a kormány külpolitikai szakembereitől származik az egyik, amely az amerikai csapatok vietnami kivonulásának meggyorsítását ajánlja. A szenátus keddi ülésén is több törvényhozó ezt támogatta s javasolta, hogy a kormány tegyen határozott lépéseket a vietnami béke megvalósítására. Mindenekelőtt hosszabbítsa meg a tűzszünetet, még akkor is, ha a Thieu-rezsim ezt ellenzi. Időhúzás? A másik, a magasrangú katonáktól származó javaslat viszont csak igen lassú visszavonulást irányoz elő: még 1971-re is negyedmillió amerikai katonát akar látni Vietnamban. Nixon már régóta halasztgatja a kivonulással kapcsolatos döntését, elképzelhető, hogy a most pénteki tanácskozás után is folytatja az időhúzást. Fölesküdött az új líbiai kormány Líbia első köztársasági miniszterelnöke, a 35 éves dr. Mahmud Szolimán el Maghrebi, szerdán sajtóértekezletet tartott hivatalában. Helybeli újságírók előtt többek között kijelentette, hogy forradalmi kormány fenntaratás nélkül együttműködik az arab testvérországokkal, kiváltképpen a Palesztinai kérdésben. Az új kormányt kedden eskették fel. Hat polgári és két katonai személyből áll, és háromnapos szakadatlan ülésezés után alakította meg Forradalmi Tanács, az ország a vezető szerve. A tanács élén a 27 éves Moammer el Kadhafi áll, akit századosból ezredessé léptettek elő, és elismerésül a forradalom győzelmében játszott szerepéért, a fegyveres erők főparancsnokává nevezték ki. Az uralomra került Forradalmi Tanács tagjai közül eddig csak Szaad Abu Szeirib ezredes nevét ismerik. A hírügynökségi jelentések elmondják, hogy bár Tripoliban nem minden közhivatal működik és a bankokat továbbra sem nyitották ki, az üzleti élet virágzó. Líbia történetében most első ízben sok asszonyról lekerült a fátyol. A szocialista Bulgária létesítményei 85 évvel ezelőtt szabadult fel Európa-szerte közkedvelt zöldBulgária. A negyed évszázados békés építőmunka eredményeként Bulgária a világháború előtti agrárországból ipari agrárországgá alakult. Az ipar részesedése a nemzeti jövedelemben az 1939-es 15 %-ról 1969-ben 46 %-ra emelkedett. Az ipari termelés megsokszorozódása annak jelentős szerkezeti átalakítása mellett ment végbe, figyelembe véve Bulgária lehetőségeit és a KGST tagországokkal való együttműködését. A réz, ólom, ércekben gazdag ország igy csak elsősorban a színesfémkohászatát és a fémfeldolgozást fejlesztette, ugyanakkor egyes mezőgazdasági gépek és szállítóeszközök gyártására szakosodott. Az ipar fejlesztésén túl a világszerte elismert bolgár mezőgazdaság is jelentősen fejlődött. Modern szocialista nagyüzemek termelik az jeget és gyümölcsöt. A termelés biztonságát segítik elő a folyókon kiépített víztárolók amelyek energiát is szolgáltatnak a bolgár népgazdaságnak. A gazdasági eredmények és a nemzetközi munkamegosztásban való fokozott részvételt alátámasztja az a befolyás, amit Bulgária a nemzetközi politikai életre gyakorol. Különösen figyelemre méltóak az európai biztonsági rendszer és ezen belül is a balkáni övezet békéjéért folytatott törekvései. Térképünk a bolgár népgazdaság 23 éves történetének legjelentősebb létesítményeit mutatja be. Ezek közül több KGST tagországok — így hazánk — közreműködésével épült fel. Együttműködésünk eredményességét az Intranszmas és Agromas közös vállalatok is fémjelzik. ■$ ... < :.vn,w ro,d„ i».r ■ROMAN’4 A Rusze 02 > . , Rszorid Szvistov '« , Snííszhá;':\ 0 "l > •Pleven § Kolarovgrad 00»• Gorno Orjanovica firnovo .«Szliven» Bertaca. ^Vrac —íilfcT SZ0FIJA7 <£>.„. ‘•Gabrovo ®U. JU2KÍL ,c- Sitara Zagora, O'v OÄ \5zamokov^ ö^lovdiv ^ • * olsfijagoieygratf 'Pazardzsiks^^O^Csirpao , JUJJS Lm •Velingrad.. . . á® ““ ík • lm. . QD*Sabla= íj, Devnva Oevnya ,—= • *Varna= > Jambo'í Va Zagora «^VyiS-dzsaii '' i&öRöop. v"-' a fsztok M.« Matisilazlok [IlKooIaJi '|§ tri/Si —-Szénbányádat r^mSm 'feldolgozásLv. A ^SSjózás i8iWmiSs '®‘8i hajógyínás ^'Vegyifiás (É'talűanyagfjr' to mo vv fin if» to o stow I gj' 'o> ;<r> cn o> f (ST nemzeti nemzeti» jjövedelem indexe IÄ2 ipan .termEle s Dokumentumok a kínai provokációkról Júniustól augusztus közepéig kínai részről 488 alkalommal sértették meg szántszándékkal a szovjet államhatárokat és provokáltak fegyveres összetűzéseket összesen több mint két és fél ezer kínai állampolgár részvételével. A kínai határőrök kiűzése során különféle dokumentumanyagok jutottak a szovjet határőrök birtokába, amelyek bizonyítják, hogy a határprovokációk meghatározott tervek alapján mennek végbe. A Goldinszkij-szigeten július 8-án végrehajtott ellenséges támadáskor egy szovjet folyamőrt megöltek, hármat pedig megsebesítettek A talált bizonyítékokból kiderült, hogy a kínai provokátorok feladata a szovjet folyarihajózási dolgozók foglyul ejtése vagy elpusztítása volt. DOLGOZÓK LAPJA A rn<ai esi cs Határozatok Nigériáról és a Közel-Keletről Szerdán helyi idő szerint hajnali öt órakor (magyar idő szerint 3 órakor) befejeződött az afrikai állam- és kormányfők utolsó plenáris ülése és egyben a hatodik afrikai csúcsértekezlet. A kontinens jelenlevő vezetői tíz órán át megszakítás nélkül tárgyaltak. A vita központjában, a közelkeleti helyzet és a nigériai probléma volt. Röviddel az esti ülésszak kezdete előtt érkezett az izraeli csapatok nagyszabású ,,portyájának” híre, nagy megütközést keltve a delegátusok táborában. Ez az esemény adta meg az alaphangot a közel-keleti téma vitájához. A hajnali órákban a csúcs résztvevői megfogalmaztak egy táviratot Nasszer elnöknek, amelyben biztosították az Egyesült Arab szolidaritásukról Köztársaságot és elítélték az egyiptomi terület ellen végrehajtott legújabb izraeli támadást. Ezt a táviratot a jelenlevők egyhangúlag fogadák el, csakúgy mint a közel-keleti témával foglalkozó két határozatot. Ezek közül az első, amelyet Szenegál nyújtott be, kifejezésre juttatja Afrika rokonszenvét az EAK iránt és elítéli Izrael agresszív politikáját A második határozat, amelynek szerzője Niger volt, megerősíti a legutóbbi algíri határozatot, aggodalmát fejezi ki a közel-keleti helyzet további romlása miatt, sürgeti „az összes külföldi csapatok visszavonását az 1967. június 15-e után megszállt területről, valamint a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának teljesítését.” A nigériai kérdéssel kapcsolatban is határozatot fogadott el a csúcstalálkozó. Ez a határozat tűzszünetre és tárgyalásokra hív fel Nigéria egysége érdekében. A csúcstalálkozó utolsó ülésen szinte menet közben hagyták jóvá a csúcsot megelőző 13-ik miniszteri tanács gazdasági, szociális, kis és adminisztratív kultúratémájú határozatait. Az állam- és kormányfők úgy döntöttek, hogy a következő, 7-ik csúcstalálkozót 1970. szeptemberének első felében szintén Addisz Abebában tartják. ■ 1969 szeptember 11. csütörtíffi Az EÁK politikájáról, a közel-keleti helyzetről nyilatkozik az ASZÚ küldöttségének vezetője Abdul Hohszen Abu el , Nur, az Arab Szocialista Unió (ASZÚ) hazánkban tartózkodó küldöttségének vezetője nyilatkozott a Centropress munkatársának: . — 1967 júniusa az egyiptomi népet sokkszerűen érte a nem várt katonai vereség miatt — mondotta Abu el Nur, aki az ASZU legfelsőbb végrehajtó bizottságának tagja. Ebben a helyzetben a nemzeti egység megerősítése volt a legfontosabb. Ezért erre összpontosítottunk. Sokan azt hitték, ez a politika egyidejűleg a szocialista fejlődés lelassulását jelenti. Úgy éreztük, szükséges e tévhit megcáfolása. Legutóbbi országos kongresszusunk külön ki is nyilvánította ezért a szocialista fejlődés töretlenségéhez való hűségünket. A sorsdöntő felszabadítási harc bejelentésével egyidejűleg deklaráltuk a társadalmi átalakítás folytatásának programját. — Hisszük, hogy képesek vagyunk kitartani és csapást tudunk mérni az imperialista törekvésekre, a közel-keleti térségben. Az imperialisták — s ezt jól tudjuk — mindenekelőtt a haladó arab rendszerek ellen folytatják kat. Úgy érezzük, hogy akcióiaz imperializmus elleni harcot nem választhatjuk el a szocialista átalakítás töretlen továbbfolytatásától hazánkban. A munkások és a parasztok tudják, hogy a szocialista átalakulás alappilléreinek tekintjük őket. Ennek megfelelően egyre aktívabban igényelnek maguknak az részt országos ügyek intézésében. Ez az igény megfelel a mi elképzeléseinknek is. Ismert tény, hogy hazánkban törvény szabályozza: minden politikai tömegszervezetben, a nemzetgyűlésben is 50 százalékos arányban kell helyet kapniok a munkásoknak, parasztoknak. — Valóra vált ez az elképzelés? — örömmel mondhatom, hogy a nemzetgyűlésben és az ASZÚ különböző szerveiben a dolgozók még ennél is nagyobb arányban kaptak képviseletet. A társadalmi átalakítás folytatásának igénye fejeződik ki abban, hogy az ASZÚ kongresszus ajánlásai között szereplő földtulajdonkorlátozást elfogadták, s így ezentúl senkinek sem lehet 50 feddánnál nagyobb földterülete. Hasonló célt szolgált mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel kapcsolatos törvény jóváhagyása, valamint az, hogy az ütőképes, erős hadsereg mellett népi milíciát állítanak fel. Az EAK természetesen nemcsak egyedül küzd Közel- Kelet térségében a hatnapos háború következményeinek megszüntetéséért. Az arab népek egy nemzetet alkotnak, egyéb érzéseik, reményeik, közös az ügyük. Ezért kerülhetett sor a khartoumi csúcsértekezletre, ahol az erőfeszítések koordinálására számos határozat született. Ezt követően több alkalommal is folytak két- és többoldalú eszmecserék. Most ismét szükségessé vált, éppen a legutóbbi események következtében, az erők, elképzelések egyeztetése és összehangolása. Ennek előkészítését a négyes magasszíntű szolgálta találkozó Kairóban. — Vagyis ez a tanácskozássorozat az összes arab ország államfőinek konferenciáját készítette elő? — Meggyőződésem, hogy jelenleg is ennek érdekében folynak megbeszélések és újabb csúcstalálkozóra kerül sor. — Az iszlám országok vezetőinek találkozójára gondol, amelynek lehetősége az arab országok külügyminiszteri értekezletét követően került előtérbe? — A kettőt el kell választani egymástól — hangzik a válasz. — Mi nem ellenezzük az Iszlámhoz tartozó országok tanácskozását. Viszont jól tudjuk azt is, hogy néhány Iszlám ország kapcsolatban áll az imperializmussal, baráti szálak fűzik az Egyesült Államokhoz, egyeseket pedig Izraelhez is. Következésképpen a velük való tanácskozásnak nem sok haszna lehet. De a jeruzsálemi szent helyek felgyújtása miatt a mohamedán világ egésze rádöbbent a veszélyre. Ezért tanácskozni akar, s meg kívánja vitatni, hogyan lehetne megvédeni szent helyeit. De csupán ezt akarja megvitatni. Ezzel szemben az arab csúcskonferencia, — mégha különböző fejlettségű, államformájú és politikájú államok vezetői ülnek is egymás mellé, — azonos módon érző és gondolkodó arab vezetők tanácskozása. Erről megbeszélés-sorozatról, amely a az arab világ számára sorsdöntő küzdelem kérdéseit vitatja még egyetlen arab, vezető sem tarthatja magát távol. Ha valaki közülük szembe száll az arab világ közös erőfeszítéseivel, azt elsöpik az útból... Gondoljunk csak Szudánra vagy Líbiára... 1 Ö. Gy. Ho Si Minh: Uram a lenínizmushoz Az első világháború Párizsban kerestem meg után mindennapi kenyeremet, részben mint retusőr egy fotográfusnál, részben pedig, mint „kínai régiségek” festője (Made in France!). Egyébként francia gyarmatosítók vietnaami rémtetteit elítélő röplapokat terjesztettem. Az idő tájt még csak ösztönösen helyeseltem a Nagy Októberi Forradalmat, teljes történelmi jelentőségét még nem értettem meg. Leninben a nagy hazafit szerettem és csodáltam, országa fölszabadítóját, de akkor még egyetlen könyvét sem olvastam. A Francia Szocialista Pártihoz azért csatlakoztam, mert ezek az „urak és hölgyek” — akkor még így szólítottam elvtársaimat — együttéreztek velem és az elnyomott népek harcával. Még semmit sem értettem abból, mi a párt vagy a szakszervezet, még kevésbé tudtam azt, mi a szocializmus, vagy a kommunizmus. Akkoriban sokat vitatkoztunk a Szocialista Párt szervezeteiben arról, hogy helyi párt megmaradjon-e a Második Internacionáléban, alakítson-e egy ,,két és feledik” Internacionálét, vagy pedig Lenin Harmadik Internacionáléjához csatlakozzék. Hetenként kétszer-háromszor, rendszeresen látogattam ezeket az összejöveteleket és nagy figyelemmel kísértem a vitákat. Kezdetben alig értettem meg valamit. Vajon miért vitatkoztak olyan hevesen? Az én véleményem szerint akár Második, akár a „két és feleadik”, akár a Harmadik Internacionáléval egyformán lehetett volna forradalmat csinálni! Föltettem magamnak kérdést: vajon min alapulnak a a nézeteltérések? Egyáltalán mi lett az Első Internacionáléból? Legfőként egy dolog érdekelt — és éppen erről sohasem beszéltek pontosan a gyűléseken: vajon melyik Internacionálé lesz hajlandó a leigázott népek ügyéért föllépni? Ezt a kérdést — számomra legfontosabbat — fölvetettem az egyik vitában. Egyes elvtársak így válaszoltak: „A Harmadik, s nem a Második Internacionálé.” Egyikük átadta nekem Lenin „Tézisek nemzeti és a gyarmati kérdésaről” című írását, amelyet az Humanité közölt, hogy olvassam el. Nehezen értettem meg Lenin terminológiáját, többszöri elolvasás után azonban végülis fölfogtam állítspontjának lényegét. Micsoda érzelmek, micsoda elragadtatás, micsoda bizalom ébredt bennem, milyen világosan fölismertem az összefüggéseket! Nagy föllelkesültségemben sírva fakadtam, s noha teljesen egyedül voltam a szobámban, hangosan fölkiáltottam, mintha egy népgyűléshez szólnék: „Vértanúk, elvtársak! Ez kell nekünk, ez a mi felszabadulásunk útja!” Attól kezdve határtalan bizalommal viseltettem Lenin és a Harmadik Internacionálé iránt. Addig is nagy figyelemmel kísértem a vitát a helyi pártszervezetek gyűlésein, de nem voltam még abban a helyzetben, hogy meg tudjam különböztetni, kinek volt igaza és kinek nem volt igaza. Most nagy buzgalommal vettem részt magam is a vitákban. Jóllehet akkoriban még fogyatékos volt a francia nyelvtudásom ahhoz, hogy kifejezhessem minden gondolatomat, mégis határozottan visszautasítottam minden vádat, amelyet Lenin, vagy a Harmadik Internacionálé ellen hoztak fel. Állhatatosan mindig ugyanazt az érvet hoztam föl: „Mire jó az ön forradalmisága, ha nem ítéli el a gyarmatosítást és nem áll a leigázott népek mellé?" Nemcsak a saját pártsejtem összejövetelein vettem hanem más csoportoknak részt, is kifejtettem az „álláspontomat Kedves kötelességem, hogy ehelyütt is köszönetet mondjak Marcel Cachin, Vaillant Couturier, Gaston Monmousseau és sok más elvtársnak, akik segítségemre voltak abban, hogy kiszélesítsem tudásomat. A tours-i kongresszuson aztán velük együtt szavaztam a Harmadik Internacionáléhoz való csatlakozás mellett. Kezdetben nem a kommunizmus volt az, amely Leninhez és a Harmadik Internacionáléhoz vezetett engem, hanem a hazafiságom. Amikor aztán behatóbban foglalkoztam a marxizmus—leninizmussal, miközben gyakorlati tapasztalatokat is gyűjtöttem, lépésről lépésre arra a meggyőződésre jutottam, hogy csak a szocializmus és a kommunizmus szabadíthatja föl rabságukból az elnyomott nemzeteket és a dolgozó embereket az egész világon. A mi országunkban és Kínában is él a legenda a csodatevő „Bölcsek könyvéről”. Ha valaki nagy bajban van, csak föl kell lapoznia és kiutat talál benne. A leninizmus nemcsak csodatevő „Bölcsek könyve”, iránytű számunkra, vietnami forradalmárok és a nép számára, hanem a leninizmus egyúttal sugárzó nap is, amely bevilágítja a győzelemhez, a szocializmushoz és a kommunizmushoz vezető utunkat. (1960. április, Lenin születésének 90. évfordulója alkalmából.)