Dolgozók Lapja, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-05 / 104. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! 1971. május 5. SZERDA AZ MSZMP, KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIV. évi 104. sz. Ára: 80 fillér Megkezdődött a szakszervezetek XXII. kongresszusa Gáspár Sándor terjesztette elő a SZOT referátumát Az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszerve­zetének székházában kedd reggel 9 órakor megkezdődött a magyar szakszervezetek XXII. kongresszusa, amelyet Földvári Aladár, a SZOT elnöke nyitott meg. Ezután megválasztották az elnökséget. Helyet foglalt az elnökségben Eosonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese, Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Pallai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, továbbá Földvári Aladár, a SZOT elnöke, Somogyi Miklós, a SZOT számvizs­gáló bizottságának elnöke. Az elnökségben foglalt helyet Pierre Gensous, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára és valamennyi külföldi szakszervezeti küldöttség vezetője.­ ­A kongresszus ezután a következő napirendet fogadta el: a Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolója a XXI. kongresszus óta végzett munkáról és a magyar szakszervezetek soron következő feladatairól; a számvizsgáló bizottság jelentése; a magyar szakszervezetek alapszabályának módosítása; a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a számvizsgáló bizottság újjáválasztása. A kongresszus egyhangúlag megszavazta azt a javaslatot, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsába 195, a számvizs­gáló bizottságba 19 tagot jelöljenek. Ezután Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára terjesztette elő a Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolóját a XXI. kongresszus óta végzett munkáról és a magyar szakszerve­zetek soron következő feladatairól. Mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy a reál­keresetek a tervben kitűzött mértékben növekedjenek. Mi­vel üzemeink adottságai nem egyformák, eltérőek a lehető­ségeik, arra kell törekedni, hogy ez sehol se vezessen a reálbérek, a szociális és kul­turális ellátás rosszabbodásá­ra, a vállalatok közötti indo­kolatlan, hátrányos megkülön­böztetések kialakulására. Jelenleg a bérek emelésének lehetősége döntően az üzemi, munkahelyi alapokból szár­mazik, kivéve a költségvetési szerveket. Ennek a helyzetnek természetes következménye, hogy az alapv­ető osztály, a munkásosztály soraiban jelen­tős differenciálódás történt spekulációval, indokolatlan áremeléssel nyerészkedtek. A leghatározottabban igényeljük a szigorú rendszabályokat és állami fellépést mindazon vál­lalatok és kereskedelmi szer­vek ellen, amelyek árfelhaj­tással veszélyeztetik az élet­­színvonal emelkedését. A béreket, kereseteket szubjektív alapon nem szabad differenciálni. Ezt döntően a munkakörökhöz és a teljesít­ményhez kell mérni. Különb­séget kell tenni az azonos munkakört betöltők között is, tehát munkás és munkás, ve­zető és vezető, között, a tel­jesítmények alapján. Lehető­ségeink szerint fokozni kell az egyéni teljesítmény szerinti különbségtételt munkásoknál hét, nemcsak a teljesítmények, és alkalmazottaknál egyaránt, a munka társadalmi hasznos­ságának különbségei, han­em az eltérő lehetőségek miatt is. Már most jelentkezik az a probléma, hogy egyes alapve­tő ágazatok vállalatai nem tudják olyan ütemben növel­ni nyereségüket, mint a töb­bi ágazat, következésképpen nem tudják megfelelően fej­leszteni a műszaki színvona­lat, a munkakörülményeket, dolgozóik bérszínvonalát sem. Ez keresztezi népgazdaságunk tervszerű fejlesztését. Ha nem segítünk időben, ez magában rejti annak a veszélyét is, hogy a dolgozók fokozatosan otthagyják ezeket a munkahe­lyeket és olyan ágazatokban helyezkednek el, ah­ol jobb anyagi lehetőségek, magasabb bérek érhetők el. Nem az a baj, hogy eltérő a vállalatok nyereségnövelő és bérszint­­emelő lehetősége. A baj az, hogy az eltérések nem igazod­nak a tevékenységi területek fontossági és fejlesztési sor­rendjéhez. A nyereségnövelés eltérő lehetőségei miatt viszont to­vább torzulnak az ágazatok közötti bérarányok. A kapaci­tások kihasználatlansága, létszámhiány miatt romlik a a felhasználók, fogyasztók ellá­tása. Úgy gondoljuk, gondoskod­nunk kell arról, hogy min­den vállalat dolgozója része­süljön — ha különböző arány­ban is — a fejlődő gazdaság eredményeiből. Másfelől min­den ütemben érjék el a szo­ciális, egészségügyi és kultu­rális intézmények elfogadható szintjét, normáját és az elő­rehaladásra is meg kell le­gyen a lehetőségük. Erre — ha más megoldást nem találunk — külön alapot szükséges lé­tesíteni. Szükséges felhívni a figyel­met arra is, hogy a kormány határozottan különböztesse meg azt a vállalati tevékeny­séget, amelynél hatékonyabb munkával, valóságos értékter­­meléssel érték el a nyeresé­get, aMzá, ahol lényegében Véleményünk szerint helyes, ha növekszik a bér állan­dó részének az aránya, tehát az a hányad, amelyet a dolgozó rendszeres munkájáért, mun­kaköri kötelezettségeinek tel­jesítéséért kap. Az árak változásainak — mint már említettük — egyre nagyobb szerepük van az élet­színvonal alakulásában. Az eddig szerzett tapasztalatok alapján úgy véljük, a közpon­tilag elhatározott fogyasztói áremeléseket az eddiginél job­ban kell megfontolni és elő­készíteni, hogy az ilyen in­(Folytatás a 3. oldalon) Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! A magyar szakszervezetek alapszabályának megfelelően befejeződtek az alap- és kö­zépszervi választások, az ipar­ági kongresszusok. Három és fél millió szervezett dolgozó nevében minősítették a ma­gyar szakszervezetek tevé­kenységét, támasztottak igé­nyeket a munkája iránt.szakszervezetek A szakszervezeti vezető szervek megválasztása a szé­les körű demokrácia jegyében zajlott le. A szervezett dolgo­zók vélemény-nyilvánítása, vi­takészsége főleg az üzemek, vállalatok, intézmények tevé­kenységére terjedt ki, de az érdeklődés túllépett a vállala­ti kereteken. Politikai és társadalmi éle­tünk, közéletünk erényeiről és gyengeségeiről elismerő és bí­ráló hangon szóltak. Különösen sokan tették szó­vá a jobb és eredményesebb termelőmunkát gátló munka­­szervezési, anyagellátási hiá­nyosságokat és az ezekből fa­kadó mértéktelen túlórázta­tást. A szocialista brigádok határozottan igényelték mun­kájukhoz a legfontosabb felté­telek biztosítását. Számos he­lyen sürgetően vetették fel a dolgozók a szociális normák, a munkabiztonsági előírások be­tartását és betartatásának el­lenőrzését. Szinte valamennyi taggyűlésen és szakszervezeti kongresszuson kritikusan fog­lalkoztak a bérek és árak ala­kulásával. A tagság számos olyan ész­revételt és sok olyan javasla­tot tett reálisan értékelve, de ugyanakkor kritizálva is mun­kánkat, amelyekre kötelessé­günk odafigyelni és megoldá­sukon fáradozni. Tisztelt kongresszus! A szakszervezetek társadal­mi szerepének növelése egyik biztosítéka annak, hogy meg­előzzük, illetve feloldjuk a szocializmusban is létező mindig új formában jelentke­­­­ző ellentmondásokat, érdekel­lentéteket. A párt, az állam és a szakszervezetek között kialakult társadalmi munka­megosztás intézményesen szol­gálja a különböző érdekek képviseletének, egyeztetésé­nek, az ütközések megoldásá­nak útját, módját is. Egy mondatban kifejezve, e munkamegosztásnak a lényege az, hogy a proletárdiktatúrán belül helyet foglaló különböző szervek a maguk feladatát sa­játosan lássák el. A szocialista állam a ma­ga eszközeivel végzi el fel­adatát. A szakszervezetek ugyanezen célok megvalósítá­sát segítik önálló véleményük­kel, sajátos eszközeikkel és így­­ terítik be hivatásukat. A társadalom érdeke, hogy a dolgozók élet- és munkakö­rülményeit, az árakat és bé­reket érintő politikai jelentő­ségű döntésekre minden eset­ben a kormány és a SZOT ve­zető szerveinek egyeztetett — vagy megegyezés híján külön­álló — véleménye alapján ke­rüljön sor. A párt, a kormány és a szakszervezetek gyakor­lati együttműködése alkalmas arra, hogy a párt-, állami, gazdasági szervek és a szak­­szervezetek minden fokon ha­sonló módon alakítsák ki együttműködésüket. Ez a fel­tétele annak, hogy a szocia­lizmus építésében felmerült kérdésekben a lehető legjobb döntéseket tudjuk hozni. Kedves elvtársnők! Kedves elvtársak! A részvétel az életszínvo­nalpolitika fejlesztésében és megvalósításában nagy fele­lősséggel jár. A szakszerveze­teknek jól kell ismerniök a lakosság minden rétegének, csoportjának helyzetét, a gaz­dasági szabályozó rendszer működését, a népgazdaság erőforrásait. Akkor tudunk e területen eredményesen tevé­kenykedni, ha az életszínvonal alakulásának egyes kérdései­ben minél alaposabban kidol­gozzuk álláspontunkat, és en­nek alapján veszünk részt az intézkedések meghozatalában. Feladatunk, hogy a bérből és fizetésből élők számára, olyan jövedelemelosztást és árrendszert segítsünk kialakí­tani, amely maximálisan tá­mogatja politikai céljaink megvalósítását, leginkább hoz­zájárul a célszerű fogyasztási szerkezet kialakításához, és a lehető legjobban előmozdítja a gazdasági előrehaladást is. Jól tudjuk, e célok között bizonyos ellentmondás van A feloldás módját nem könnyű megtalálni. Az életszínvonal fejlesztésé­re vonatkozó céljainkat a IV. ötéves terv elfogadásával az országgyűlés törvényerőre emelte, célunk, hogy a nem­zeti jövedelem növekedésével párhuzamosan fejlődjön az életszínvonal. A reálbér 16—18 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelem pedig 25—27 százalékkal fog emelkedni. A lakosság fogyasztásának mint­egy 30 százalékos növelését tervezzük. ooo Vetik a kukoricát A Bábolnai Állami Gazdaság tábláin úgyszólván megál­lás nélkül vetik a kukoricát A külföldről behozott nagy tel­jesítményű erő- és munkagépek segítségével minden eddigi­nél nagyobb teljesítményt érnek el a földeken. A napokban az ország különböző táján működő mezőgazdasági oktatási intézményekből négyszázötvenen keresték fel a gazdaságot és tanulmányozták a kukoricavetők munkáját. A­ gazdaság­ban gépenkint naponta mintegy száz holdon kerül a földbe a mag. Két nagyközségi tanács alakuló ülése Kedden délelőtt 9 órai kez­dettel ültek össze a Lábatlan nagyközség újjáválasztott ta­nács­ t­agjai. A testület elnöké­vé választották­­ ug ■­y Im­rét. Társadalmi elnökhelyet­tes Albert Mihály. A végrehajtó bizottság to­vábbi tagjainak megválasztot­ták Kapu Jánost, Kapu Kál­mánt, S­iksza Károlynét, Fri­­musz Sándort, dr. Szalay Fló­­riánnét, Török Gézát cs Varga Sándort. A tanácsülés titkárrá ne­vezte ki dr. Szalay Flóriánnét. Megyei tanácstagnak válasz­tották meg Havasi Ferencet, a megyei pártbizottság első titkárát és vant, aki a dr. Hamvas Ist­múlt ciklusban is a megyei tanács tagja volt. Ugyanebben az időben tar­totta alakuló ülését Tát­nagy*. község tanácsa is. A tanács elnökévé válasz­tották Paróczay Imrét. A végrehajtó bizottság to­vábbi tagjai lettek Besey Sán­dor, Ecker Mihály­né, ifj. Gör­­gényi Miklós, Jámbor János, Molnár Ferenc, Papp József és Varga Antal. A végrehajtó bizottság tit­kárává kinevezték Lánchidi Rudolfnál Az alakuló tanácsülésen megyei tanácstagnak­ jelöl­ték Safarek Katalint. Kedden alakult meg az ács­­teszéri, a súri, a csatkai, a mogyorósbányai, a süttői, tar­jáni és a héragi községi ta­a­nács is. Táton tovább javul a vízellátás A táti vízműtelep a múlt esztendőben naponta átlagosan 1710 köbméter vizet adott- Innen látták el Tátot, Toko­­dot és Mogyorósbányát. Tát lakosságának naponta átlago­san 885 köbméter víz jutott. Ez még a fogyasztási csúcsidő­ben is kielégítette a szükség­letet. A víz ésszerű felhasz­nálása révén minden remény megvan arra, hogy az idei nyári csúcsfogyasztás idősza­kában sem áll be zavar. A vízellátás biztonságosabbá válik mind Tát-Újtelepen, mind a tokodi üveggyár kör­zetében. Bekapcsolhatják ugyanis a 200 fő nyomóvezetéket, milliméteres Eddig az Ung patak feletti csőhíd meg­rongálódása gátolta használa­tát. A lakosság bizonyára öröm­­­mel fogadta, hogy bekapcsol­­ták a hálózatiba azt a 30 fo­gyasztót, aki ezt a múlt évben kérte. Még ebben az évben meg­kezdik 2 csőkút építését. Az elektromos berendezéseket már szerelik. A kútfúró vál­lalat hamarosan felvonul. A Komárom megyei Vízmű Vállalat a munkálatokra mint­egy 700 000 forintot költ. Asztalon az új megyei kórház makettja Még nem épül az új me­gyei kórház, kivitelezésének megkezdése jóformán a ne­gyedik ötéves terv utolsó évére esik. A tervezése azon­ban már javában folyik, hi­szen egy ilyen nagy egész­ségügyi komplexum előkészí­tését nem lehet az utolsó év­re hagyni. Milyen is lesz az új kórház? Az új kórház tízemeletes lesz, tizenegy szintes. Tatabá­nyán a Dózsa György út, a Turul utca, a Gallai patak és a Dubnyik patak határol­ta teljes területen épül fel. Az IPARTERV szakemberei ter­vezik. A 800 ágyas kórházat mindazzal ellátják és felszere­lik, ami egy ilyen nagy egész­ségügyi létesítmény működé­séhez szükséges. A kórházzal egyidőben felépül az új me­gyei rendelőintézet is, mentő­­állomás, kétszáz fős orvos, illetve nővér­szállás, külön belgyógyászati pavilon és fer­tőző osztály stb. Két-két eme­let járóbetegei számára étte­remről is gondoskodnak. Nagy park, virágház és tartozik majd hozzá.kertészet A kórház belső kialakítása a végleges terv elkészítése és jóváhagyásáig még sok válto­záson mehet keresztül. Már elkészültek a program mun­kaközi tervei, amelynek meg­vitatására a megyei Beruházó Vállalat hétfőn tanácskozásra hívta össze az érdekelteket, akik egészségügyi, szakszem­pontból vizsgálták meg, men­­nyire felelnek meg azok gyakorlati követelményeknek.­­ A vitában számos javaslat hangzott el, amelyeket a ter­vezők figyelembe vesznek. A szakemberek megállapítot­ták, hogy az elkészült munka­­közi tervek alkalmasak az új megyei kórház programjának elkészítéséhez és a végleges megyei egészségügyi komple­­tervek kidolgozásához. A nagy . hom beruházásának­­ teljes egymilliárd forint. A nagy összege a számítások szerint, feladat zökkenőmentes lebo­nyolításához a megyei Beru­házási Vállalat már most ki­jelöli szakembereit. Beruházó­tól és kivitelezőtől egyaránt nagy erőfeszítést és felkészü­lést igényel a hatalmas prof­; ArHS* makeff­ia

Next