Dolgozók Lapja, 1975. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-04 / 79. szám
fl Fáklya Aj száma Vezető helyen közli az SZKP KB főtitkárának, Leonyid Iljics Brezsnyevnek a felszabadulási évforduló alkalmából a Fáklya olvasóihoz, s rajtuk keresztül egész népünkhöz intézett üdvözletét. Magyarország szabad! —ezzel a címmel közli a lap — folytatásokban — Fomin ezredes hadtörténész írását. Új részlete a magyarországi felszabadításért folytatott utolsó harci cselekmények leírását tartalmazza. Megtudhatja az olvasó, hogy több mint egymillió szovjet katona és tiszt harcolt 195 napon és éjszakán át magyar földön. A szabadság élő jelképe a Város felett címmel érdekes riport számol be a felszabadulási emlékmű bronzba öntött szovjet harcosa modelljének, Vaszilij Golovcovnak életéről, sorsáról. A magyar népgazdaság három évtizedes fejlődését a magyar—szovjet gazdasági együttműködésen keresztül szemlélteti Víg Istvánnak a 30 év legfontosabb ipari-gazdasági eredményeiről beszámoló írása. Ezeken kívül számos más színes, érdekes írás idézi fel a két nép barátságának, együttműködésének emlékeit, vázolja a közös célok elérésének útját. „Tudomány és emberiség”9 „Tudomány és emberiség” címmel jelenik meg a nemzetközi évkönyv idei, legújabb kötete a Szovjetunióban. kiadvány 1962 óta népszerűsíti a tudományos eredményeket. A társszerzők között számos külföldi tudós szerepel. Az évkönyv betekintést nyújt az orvostudomány, a földrajz, a mezőgazdaság, a biológia és az űrhajózás legfrissebb eredményeibe. Állami Díjasunk: Dr. Skoflek István , Pedagógus, tudományos kutató Az ez évi Állami Díjasok között örömmel olvastuk dr. Skoflek István tatai tanár nevét. A nagy elismerés mögött hosszú évekig tartó oktató-nevelő munka, tudományos tevékenység rejlik. Nehéz egy cikk keretében számot adni mindarról a széles horizontú, sokirányú tevékenységről, melyet a kiváló tanár, kutató végez immár két évtizede. Neve ismert a megyében, az országban (rádióban, televízióban találkozhattunk vele), sőt az ország határain túl is számon tartják, hiszen eddig született tudományos dolgozatai, tanulmányai, cikkei (mintegy 80 tanulmányt írt eddig) az országos szakmai folyóiratokban, kiadványokban eljutottak a külföldi tudományos centrumokba is. Japántól Kanadáig ismerik azt a munkát, amit végez, gyakran kap anyagokat például japán kollégáitól. Bányászcsalád sarja, apja 42 évet dolgozott Tatabánya bányaüzemeiben, ő maga is bányásznak ment 15 éves korában. Mint vallja, abban, hogy megszerette a természetet, a föld fölötti-alatti világot, nagy szerepe van apjának és gyerekkori környezetének. Tatabanyag — fekvésénél, adottságainál fogva — sokan szeretik a természetet, ő is az erlés ez egy biológusnak”. Igen, mindannyiunknak gazdagabb lenne az élete, ha észrevennénk a természet eme csodáit, szépségeit. De nézzük meg közelebbről, miért is kapta meg ez az alig negyvenéves pedagógus, tudományos kutató a magas kitüntetést 1948 óta rendszeresen foglalkozik biológiával. Már gimnazista korában — Baranyai Vince és Pardi Zoltán tanárok hatására — rendkívüli felkészültségre tett szert, mint egyetemistát bevonták például olyan komoly tudományos munkába mint a flóra-térképek készítése, a Pareng hegység botanikai feldolgozásának terepmunkái, stb. 1957-ben — az egyetem elvégzése után — a tatai Eötvös Gimnázium tanára lett. Azóta is ott dolgozik. Tudományos tevékenységét a mindennapi pedagógus munka mellett folytatta, de úgy, hogy az ne menjen az oktató-nevelő munka rovására. Vezetett és vezet biológiai, kémiai, fotó természetjáró szakkört, ő irányítja a tatai művelődési központ Herman Ottó természettudományi stúdióját, a gimnáziumban nagyon sok társadalmi és egyéb megbízatást vállalt, többek között a pártalapszervezet titkára. Pedagógiai munkája elismeréséül 1966-ban a műdőkben, a hegyekben töltötte felődésügyi miniszter dicséretidejét, gyerekkorában madarakat figyelt meg, vadakat lesett, gombát, növényeket szedett. Amikor látogatásom végén kikísért a tatai Kuny Domokos Múzeumból, néhány lépés után azt mondja: „Te nem figyelsz arra, hogy öt különféle madárhagot eddig sodort erre a szellő? Ha a tó [UNK] ben részesítette, 1969-ben Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címet, 1972-ben a Kiváló Tanár címet kapta. Fáradhatatlanul szervezte a hadijáték szerű csillagtúrákat az ország- és külföldjáró kerékpártúrákat (Tátra, Dubrovnyik stb.), ezeken 60 felé járó édesapja is s velük tartott. Diákjait beoltotparton sétálok, nagyon jól el Iog a biológia szeretetével, keszórakozom a madarak hangját figyelve, a tópart növényzetét pásztázva, igazi felüdészeti Intézetének külső munkatársa, s e minőségben hasznos archeobotanikai vizsgálatokat végzett. Tudományos munkásságának fontos részét képezi a növényfajok magjainak (termésének) kutatása, értékelése. Ebben is értékes eredményeket ért el: egy olyan új módszert alkalmazott, mellyel többszörösére növelte az értékelésnél a következtetések lehetőségeit. Az témakörből matematikaicönológiai-részészeti módszerrel készült dolgozatát 19/2-ben az MTA kuloauijjal jutalmazta. Eddig 60 növényfajnak a magját határozta meg (hazánkban összesen 160- at határoztak meg), ebből 20 faj Magyarországon, 14 Európában is újnak számít. Ő találta meg első előfordulását többek között a gesztenye, a görögdinnye, a lopótök és néhány főzelékféle magjának. Ezek a magok a középkorból származnak. Érdekes, hogy ezek először Tatán kerültek elő. Az e téren elért eredményeiért 1968-ban „A szocialista kultúráért” kitüntetést kapta. Tudományos kutatásai alapján és pedagógiai tevékenységéről írt tanulmányaival több díjat nyert. Az utóbbi négy évben elnyerte a Veszprémi Akadémiai Bizottság pályázatának első díját (A mésztufaflórák értékelésének lehetőségei című munkájával), a Komárom megyei pedagógiai pályázaton (Árendás Vera kolléganőjével a szakköri módszertanról közösen írt dolgozattal) második díjat, egy másik megyei pályázaton a tanulás hatékonyságának ellenőrzéséről írt értekezésével különdíjat nyert. A művelődési központban (a Herman Ottó körben) jól hasznosítja pedagógiai tapasztalatait, az egyéni ismeretszerzés hatékony módszereit dolgozta ki. Fél éve részállásban a Kuny Domokos Múzeumban dolgozik, s így még több lehetősége van gyűjteménye feldolgozására, az elmélelük többen biológiatanárok lettek, egyesek most tanulnak biológia szakon, orvosi karon, mezőgazdasági, kertészeti főiskolán ... Hosszú lenne felsorolni szerteágazó kutató munkáját Ennek középpontjában a hat[Tizai mésztufa «órák gyűjtése itt kutatásra. 1974-ben meges feldolgozása áll hadd te- védte doktori értekezését is. S gyezzük meg, hogy ezzel a a jövő’ munkával nagyon kevesen fogl . . .. . .. lalkoznak Magyarországon és . ~ ^ megkezdett munkát Európában is), eddig mintegy folytatom, tanulmányt írok az 20 000 lenyomatot gyűjtött, s ácsvaspusztai botanikai a szennek majdnem a felét már mfg sarvasi termésleletekről, a fel is dolgozta. A tatai mésztu-tód a római kori ma^ fakutatásnál bukkant rá neandervölgyi ősember telepa helyére, 1957 óta végez gyűjtést a vértesszőlősi lelőhelyen. A világhírű lelőhely feltárásában és feldolgozásában — mint a munkaközösség tagja is részt vett. 1966-tól a Magyar Tudományos Akadémia Régileletekről, az almásfüzitői bronzkori telep paticsanyagáról. Az ismeretterjesztés területén a vérteszőlősi előember megtalálásának 10. évfordulójával foglalkozunk, s feldolgozom a Herman Ottó kör 5 éves tevékenységét... Gyürke Zoltán Russenka boldogsága 1944 tavasza sodorta át Russikát és szüleit százra. Az apának Magyarorszöknie kellett a fasiszták elől. Először ő maga jött át magyar területre, majd a feleség és az akkor hároméves Rózsika. Rokonoknál bújtak és mármár azt hitték, hogy sikerül átvészelniük a nyilas őrjöngést Sajnos, valakinek — talán nem is rosszindulatból — eljárt a szája. Eldicsekedett azzal, hogy Kunéknál már hosszabb ideje vendégek tartózkodnak „odaátról”. Egy szombat éjjel azután a nyilasok elhurcolták az édesapát. Soha többé nem tért haza. Az édesanya nem sokáig bírta. A fájdalom teljesen legyengítette. 1945 szeptemberében —, amikor már az egész ország szabad volt — meghalt. Rózsikét a rokonok vették pártfogásba. A szlovák kislány magyar iskolába járt és hamar elsajátította a nyelvet is. Mivel Szlovákiában Ruzsenkának hívták, jólesett neki, hogy nevelősszülei, de osztálytársai is így szólítják. Ruzsenka kijárta a nyolc osztályt és szakmát tanult. Marós lett az egyik budapesti nagyüzemben. Leányszálláson lakott és csak a hét végén tért haza nevelőszüleihez. A sudár kislányon hamar megakadt a férfisaem. Abban az üzemrészben, ahol dolgozott, gyakran megbámulta egy fekete, mokány marós, Zoli. Azután a nézelődésből beszélgetés, majd családtervezés lett. Ruzsenka úgy érezte, Ilka, aki szépen gyarapodott, okosodott. Az asszony beiratkozott technikumba. "Nehezek voltak a tanulás évei. Néha fogcsikorgatva, de jó eredménnyel elvégezte az iskolát Technikus lett ugyanott, ahol eddig fizikai munkásként dolgozott. Mindenki szerette őt, mert tudott az emberekkel bánni. Az első szocialista brigádok alakulásánál az ő kollektívája nyerte el először a szocialista címet. Anyagilag is helyrerázódott, már két éve saját Trabantján jár be a munkahelyre. De történt az egyéni életében is változás. A múlt évben karácsonykor odahaza járt nevelőszüleinél. Ott ismerkedett meg Lacival, szintén Pesten dolgozik aki MOM-ban. László szinte mindennap ott várta az üzem bejárata előtt a még mindig csinos asszonyt Közös színház- és mozilátogatás, hosszú beszélgetések. Most már ott tartanak, hogy nem tudják eldönteni, mikor legyen az esküvő. Laci májusban szeretné Rózsika pedig ragaszkodik ahhoz, hogy nyáron keljenek egybe, amikor már Zoltánka is szünidős lesz. Ruzsenka ismét boldog. Arcán újra mindennapos a mosoly. Nemrégiben levelet kapott szülőfalujából és egyik távoli rokona arra kérte, hogy látogasson haza. Örült a meghívásnak, mert egyébként is szándékában volt szülőhely felkeresése. Amikor a az útlevélkérő lapokat Lacival hogy Zoltánban megtalálta az együtt közösen beadták, a leigazit, összeházasodtak. Aztán sem megszületett a kis Zoli. Itt kezdődött a baj. A férj inni kezdett és egyre többet maradt ki a nemrégiben kapott kétszobás családi fészekből. Ruzsenka nem akart hinni a mendemondának, hogy férje máshol keresi a boldogaságot. Később meggyőződhetett arról, hogy igaz a szóbeszéd. A férj adta be a válást. A lakás Ruzsenkáé maradt. Egyetlen öröme maradt Zeendő férj megkérdezte az asszonyt: — Mondd szívem, miért csak most jutott eszedbe, hogy hazalátogass? Mosolygó válasz: — Tudod, valamikor azt hittem, hogy a boldogságot készen kapja az ember. Tévedtem. Megszenvedtem érte. Most nagyon boldognak érzem magam, és boldogan akarok hazamenni és boldogan hazajönni. Halász Jenő DOLGOZÓI LAPJA 1975. április 4. péntek ÁPRILIS 4. MOTTÓ: Április 4.: Hazánk jelzett női név. 12. Kis Tamás, szabadulása 30. nak ünnepnapja, évfordulója 18. Tengeri hal, névelővel. 19. Győr-Sopron megyei községből való. 22. Egyik nagy ce- VÍZSZINTES: 1. József Át-ment- és mészművünk. 23. tila „Hazám” című versének Nehézség, súly. 25. Nem fél ezt a két sorát igazolja a Vő- 28. Fanyar gyümölcs. 30. Vörös Hadsereg felszabadító szekszik. 31. Névelős beszéd harca (folytatás, a függőleges tárgy. 32. Ledob. 34. Író, kör 13.; függőleges 16. vízszintes tő, újságíró (Endre). 36. Né- 71. számú sorban. — Zárt bemet névelő. 38. ... Palmas, tűk: A, Y, R, A, Y, — G, L, város a Kanári-szigeteken. 4L Ü, E G. 14. Kavarodás, fel- Levek. 42. Görbület. 45. MEE. fordulás. 15. Egyhangúság. 16. 46. Erős, mély, csattanó han-Szám. 17. Keletkezett. 20. Fogat kelt. 47. Kártyalap. 50. hász. 21. Oxigén és szén. 22. Üres henger. 52. Gyümölcs- A Vörös Hadsereg ezt a köz- kocsonya. 54. Országos vitézséget szabadította fel hazánk- mény. 55. Szláv nyelvekben ban elsőként. 24.Határ-rag. öreg. 56. Élelem. 58. A XX.szám 25. Orvosok neve előtti rövidí- kritikai realista epika tés. 26. A hét vezér egyike. 27. egyik legnagyobb alakja Figyel. 29. Belga kisváros fia (Thomas). 60. Emeléem! 61. mand neve. 31. Régi fegyver, Nem egészen petty. 62! Japán névelővel. 33. Kérdés. 35. Der- táncosnő. 64. Fordított Díj-járandóság, testa vízszintes 63.’ 39. predr. 37. Férfinév. 39. Euró- rgSZ 66 pai nép. 40. ... holnap te, két mjj. 7. Mint szó. 42. Középen kivarr! 43. számú. Kén és nitrogén. 44. Ez a község volt az utolsónak felsza- BEKÜLDENDŐ: a vízszintes l Jbadított magyar helység (Vas (folytatás a függőleges 13.; megye). 47. Az ott félmúlt idő függőleges 16., vízszintes 71., je. 48. Idegen női név. 49. Mindent ütő kártyalap. 50. Sáv, vonal. 51. Tréningezik. 53. VRO. 55. Kettőzött mássalhangzó. 57. Mássalhangzó, fon. 59. Tájékoztató. 62. Menni, angolul. 63. Giz párja. 65. Megfogta. 66. Ró. 67. Tapasztalás, ford. 69. Földtörténeti középkor első korszaka. FÜGGŐLEGES. 2. Város és folyó Albániában. 3. Elér. 4. Azonos mássalhangzók. Nem fölé nyújt (—,) 6. Rend5ben van, szóval. 7. A március 23-án kürült keresztrejtvény helyes megfejtése: Vörös lobogók lobognak Vörös katonák robognak kommunista üdvözlettel és kézszorítással. Könyvjutalmat nyertek: özv. Gráczó Lászlóné, Csák közismert német szál; Katona Mária, Bajót, Esti. 8. Teher. 9. Marschall Ferencné, Mocsa. A Nézné, ford. 10. GA. 11. Becé- könyveket postán elküldtük. vízszintes 22. és 44. számú sorok megfejtése. Gonda Károly P. Ny. Barannyikov: NEVEK AZ EMLÉKMŰVÖN 3. KIK VOLTAK ŐK? Kik voltak ezek a szovjet emberek addig, amíg a kötelesség nem szólította őket a fasiszták elleni halálos harcra? Volt köztük sok tényleges katona, de többségük munkás és kolhozparaszt, tanító, traktoros, tudományos munkatárs, háziasszony, zenész, sőt olyan is, aki tegnap még iskolapadban ült... A hozzátartozók, barátok egykori bajtársak levélhalmazából elsősorban éppen arra a kérdésre kapott válasz csendül ki,hogy kik ők, kik voltak ők? A harcosok, köztük azok is, akiknek mellét számos hadikitüntetés díszítette, arról írtak, milyenek voltak gyerekkorukban, miben tűntek ki, milyen tulajdonságaik voltak, milyen kapcsolatok fűzték családjukhoz, szüleikhez, feleségükhöz, gyermekeikhez. A legkevesebbet arról írtak a levelekben, hogy a fronton milyen hőstetteket hajtottak végre. A 390 harcos csak kis része azoknak, akik hősi halált haltak a Magyarország felszabadításáért vívott harcokban. Az összegyűjtött anyag és a saját tapasztalatom alapján, amelyet mint a harcoló csapatokhoz beosztott TASZSZ-haditudósító szereztem a háború alatt, irodalmi riportokat lehet írni. E riportok gyűjteménye természetesen tragikusan szomorú lesz. A könyv valamennyi szereplője egytőlegyig meghalt. Meghalt, hogy az élők örüljenek az életnek. Ám lehet, hogy ezekről hősökről szóló levelek és visszaemlékezések, saját, frontról írott leveleik, amelyek olyannyira felkeltették érdeklődésemet, fontosabbak, mint a szerző elbeszélése olyan emberekről, akiket soha sem látott Az ilyen irodalmi portrékban, pótolva az események, helyzetek hiányzó részleteit, akaratlanul is olyan alakot rajzolhat meg az ember, amely egyáltalán nem hasonlít az eredetire, amely lehet, hogy sikerült, erőteljes alak, de már irodalmi hős, nem pedig az, akinek neve szerepel a névsorban. De itt vannak a saját mint dokumentumok, levelek, Megcáfolhatatlan dokumentumok. És a hozzátartozók, és ismerősök levelei. Az elesett hősök néhány levelét, vagy a róluk szóló levelet csokorba gyűjtöttem. Ezt nyújtom át az olvasónak. A szerző nem számít arra, hogy minden egyes levélgyűjtemény, vagy még inkább egyetlen levél teljes képet adjon egy emberről, az olvasónak. Nem, persze, hogy nem. De az összes levél, valamennyi együtt már teljes képet nyújt mindazokról, akiknek neve ott áll az emlékművön. A világ minden hadseregében van egy szolgálati szabály: tisztelegni a szembejövő katonának, tisztelegni a katonai zászló előtt. De van íratlan szabály is. Ez vonatkozik a civilekre és a katonákra egyaránt: ha a felszabadító harcosok emlékműve előtt elhaladsz, vedd le a kalapod ! Ezerszer kiérdemelték ezt. Feláldozták életüket, jónak a gonosz fölötti győzelméért, a Szabadságért, Egyenlőségért, Testvériségért vívott harcban. 4. SZÁMOMRA MÉG MINDIG KISFIÚ „Immár 40 év telt el azóta, hogy kiköltöztünk anyám házából. Ez a ház a Szovjet utca 50. számú háza volt, erre a címre érkezett a levél. Édesanyám már rég nem él. Az én lánykori nevem Borcsevszkája, ahogy az a borítékon állt, s rég, nagyon régóta egészen más nevet viselek: Zejbot. Mi több: annak a háznak a száma, amelyben most lakom szintén megváltozott Mégis megtalált a levél. Csodálatos. Nagyon nehéz felidézni egyetlen fiam emlékét, aki odaveszett a háborúban. De ez anyai kötelességem, ez az egyetlen, amit érte tehetek. Csupán egy körülmény hoz zavarba: az én Igorom nem volt hős, s nem tudom, végrehajtott-e egyáltalán valamilyen hőstettet. Keveset írt önmagáról. Nem akart feleslegesen nyugtalanítani. Csak halála után tudtam meg például, hogy megsebesült a kezén, hogy a Dnyeperen való átkelés közben kis híján odaveszett. Életében nem volt semmi hősi, kiemelkedő esemény. Hiszen műszaki alakulatnál teljesített szolgálatot. (P. B. megjegyzése: valóban műszakiutász alakulatnál szolgált, de végigharcolta Sztálingrádtól és Voronyezstől Belgrádig és Budapestig a frontokat, s hősiességéért, hőstetteiért kitüntették: egy, saját nevével ellátott személyes fegyverrel, „Sztálingrád védelméért” érdemmel, „Harci érdemekért" érdeméremmel, Honvédő Háború érdemérem II. fokozatával és a Vörös Zászló-érdemrenddel). (Folytatjaki