Dolgozók Lapja, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-07 / 56. szám
1982. március 1., vasárnap DOLGOZOK LAPJA 5 Komárom megye tájain Almásneszmély Almásneszmélynek sajátos hangulata van, amely nyomban megfogja az először ide látogatót. A nagy folyam, a Duna és a Gerecse nyúlványai szinte csak pántlikányi helyet hagytak a településnek, a több kilométer hosszú főutca házainak. Az utóbbi évtizedekben az új utcák a domboldalon kapaszkodnak. Ideális, lakályos hely ez már ősidők óta: a Duna vizet, hajóutat adott, a domboldal erdőt, házépítéshez követ. Hogyan másként kezdődhetne itt a történelem: már a rómaiak idejében is ... Akkor még külön élt a két település, Dunaalmás és Neszmély, 1976. április 1-én egyesítették őket. Dunaalmás kelta neve Asalum volt, ezt a rómaiak is átvették. Itt állomásozott a római I. segédlégió hatszáz harcosa a limes védelmére a barbárok támadásai ellen. A rómaiak építették ki a ma is „római töltés” néven ismert utat Rév-Almás és Szomód között, dombokon át a Köpkte sziklahegy aljában. A a rómaiak fürdője volt a mai hilla kútja a református templom mögött, forrása már aligalig bugyog. A települést I. László király a bencéseknek adományozta, akik az uralkodó emlékére templomot emeltek. 1241-ben a falut a tatárok elpusztítják, IV. Béla király, a második honalapító telepíti be. Ekkoriban Almáson 14 jobbágy- és 19 lovas telek volt. Egy korabeli oklevél szerint 1422-ben a falu a komáromi várhoz tartozott. A községben írta alá húsz évre 1606. november 11-én Bocskai István a török követekkel a híres zsitvatoroki békét a bencés kolostorban. 1655-ben az almásiak úgynevezett salvus conductus"-t kaptak a töröktől. 1751-ben Mária Terézia „Köröscsézán” látogatta meg a falut és a híres kénes forrást. 1849. augusztus 3-án Klapka századai kergették ki Almásról a császári katonákat. Neszmély területe is ősidők óta lakott hely, először 1216-ban említi egy oklevél Nézmel, Neszmüll, Neszmil alakban. 1341-ben a község egy része Komárom, másik fele Esztergom vármegyékhez tartozott. 1422-ben oppidum, vagyis város, vámja a komáromi váré. Ekkor Hosszúfalu néven emlegetik, latinul Longavilla-nak. A ma is meglévő Királykút a szájhagyomány szerint azért kapta nevét, mert a mindössze két évig uralkodott Albert király Neszmélyen járva dinnyét evett, majd a kútból vizet ivott, s ez okozta halálát. A falut a törökök 1552-ben elpusztították, később újratelepült, és a Zichy grófok tulajdona lett. Lakosai már a XVI. században reformátusok voltak. Az 1700-as években még mindig erősen mezővárosi jellegű település. Híres volt a Meleges-hegyen termett boráról, amely hasonlított a rajnai szőlok levére. Az ültetvényeket az 18B0-es években a filoxéra kipusztította. A gazdák ekkor gyümölcstermesztésre — szilva, alma, dió — álltak át, amely újra ismertté tette a község nevét. A történelmet idéző sorok után következzék a jelen. Sikeres „házasság” Mint már említettük, a napjainkra teljesen két települést 1976 összeépült tavaszán közigazgatásilag egyesítették. Az elmúlt több mint fél évtizedben a „házasság” sikeresnek bizonyult, eredményes éveket zártak. — Almásneszmely lakossága jelenleg egy tucattal tadja meg a háromezret ha— kezdte Fórizs Jánosné, tanácselnök. — Az egyesítés lehetővé tette az anyagi erők összpontosítását, a fejlesztési terveknek a korábbinál gyorsabb ütemű megvalósítását szigorúbb gazdálkodási körülmények ellenére. Az V. ötéves terv éveiben — 1976 és 1980 között — fejlődött a kereskedelmi hálózat, Nőtt a szolgáltatások színvonala, az egészségügyi és a szociális ellátottság, gyarapodtak a közművek, javultak az utak, kiépült az ivóvíz-hálózat. 1976-ban nyílt meg az új orvosi rendelő és tanácsadó 1977-ben 250 köbméteres víztároló medence épült 1,3 millió forint értékű beruházással. Bővült a közvilágítás, az ÉDÁSZ komáromi kirendeltségének dolgozói higanygőzlámpákat helyeztek üzembe társadalmi munkában. Ezekben az években kilenc utcában több mint 8 ezer négyzetméternyi utat, illetve járdát építettünk. Almásneszmély — munkástelepülés Bár Almásneszmély a Duna és a Gerecse nyúlványai közé szorult, a domboldalakon és az almási határban — ez utóbbi a Kisalföld csücske — századok óta egyik virágzik a mezőgazdaság. Ma a község nyugati részének földjein a naszályi Duna völgye, a keleti végén a kocsi Aranykalász Termelőszövetkezet gazdálkodik. A község azonban munkástelepülés, az aktív keresők 59 százaléka az iparban dolgozik, a mezőgazdaságban mindössze 130-an. Az Almásneszmélyen élő munkások négyötöde elsősorban az alig tíz kilométerre fekvő Tata üzemeiben, intézményeiben, valamint a környező települések gyáraiban dolgozik, Almásfüzitőtől Süttőig, Lábatlantól Nyergesújfaluig. A községben két jelentősebb üzem működik, az almási kőfaragó és a neszmélyi téglagyár. Az utóbbiban nyolcvanan tevékenykednek, s évente mintegy 30 millió forint értékű téglát állítanak elő. Kezdjük a mezőgazdasággal. A kocsi Aranykalász Termelőszövetkezet mélyi juhtenyésztő almásnesztelepének vezetője, idős Baranya István örömmel mutatta meg a juhászatot. — Jelenleg összesen 3011 juhot tartunk, ebben benne van apraja-nagyja, ugyanis mindig van ellés. Állományunk fésűs merinó, a járvány szerencsére elkerült bennünket. Az állatokat tízen gondozzuk, a májusi nyíráskor idénymunkások is besegítenek. Ezekben a napokban a legnagyobb gondunk a trágyahordás a hodályokból, e valamikori gürcösmunka gépesített. A juhászat nyereséges, a hízónak való birkákat Kocsra szállítjuk,a tenyészanyag marad itt. A juhtenyésztő telep vezetőjének fia, ifjú Baranya István is a termelőszövetkezet dolgozója. Főiskolát végzett és a melegesi pincészet vezetője. Kevéssé ismert, hogy Almásnesz mélyen működik az ország egyetlen, csak gránitfeldolgozással foglalkozó üzeme, amely a Kőfaragó- és Épületszobrászipari Vállalaté. — Tavalyi termelési értékünk 25 millió forint volt — jegyezte meg Pócsmegyeri Károly telepvezető —, amelyet 37 dolgozóval állítottunk elő- Az idén ez 30 millió lesz. Azért e nagy ugrás, mert az elmúlt évben fejeződött be 38 millió forint költséggel a telep rekonstrukciója. Átépítették a régi üzemépület tetőszerkezetét és egy új, NSZK-gyártmányú gránitfeldolgozó gépsort helyeztünk üzembe. Korábban évente 4- 4,5 ezer négyzetméter gránitlap-burkolót készítettünk, az idén — változatlan létszámmal — várhatóan mintegy 10 ezret. Az első félévi több munkáink: a tatabánya-újvárosi gyalogos aluljáróhoz 330 négyzetméter padlóburkolatot és 504 méter lépcsőjáró- lapot gyártunk mintegy kétmillió forint értékben. kívül Miskolcra és Ózdra Ezen is dolgozunk. Fiedler Ferenc gépkezelő kilenc éve dolgozik az üzemben. Egy félautomata csiszolóberendezést irányít, műszakonként átlag 12-14 négyzetméternyi fényes lapot állít elő, a kő minőségétől függően. — Látszólag minden kőlap egyforma — magyarázta a 32 éves fiatalember — pedig nem így van. Még a gránitban is van „keményebb” és „puhább", valamelyikkel sokat kell kínlódni, másikkal kevesebbet. Világos és sötétszürke gránittal dolgozunk, amelyek szovjet, lengyel, jugoszláv és NDK importból származnak. Szeretem ezt a munkát, jó érzés látni, amikor a géppel fűrészelt durva gránitból a csiszolás után fényes, tetszetős burkolólapok lesznek. Lilla faluja Almásnesz mélyen ápolják hagyományokat, élénk a szellemi élet. Itt élt a községben — akkor Rév-Almáson — Csokonai Vitéz Mihály költészetének ihletője, Vajda Julianna, ahogy a költő nevezte Lilla. Szerelmük regényes volt, sok verset ihletett, de a szegény poéta végül nem vehette feleségül az imádott fiatal lányt, mert apja vőjelöltje, Lévai István almási fakereskedő volt. Csokonai jegyese azonban örökre Lilla maradt. Lévai megkérte lány kezét, és a Vajda-szülők a beleegyeztek. Aztán Csokonai visszaérkezett Komáromba, ahol örömmel újságolta Lillának, hogy tanári állást kap majd Csurgón. A lány azonban beletörődve közölte a költővel, hogy szülei Lévaihoz adják. Csokonai búcsúlevelet írt ekkor Lillához, utolsó sorai ezek voltak: „Ah, elveszett kedves Lillám!” Julianna feleségül ment a fakereskedőhöz, majd Almásra költöznek. Csokonai Somogyban élt. 1802-ben ekkor költő újra Komáromba érkelezett, majd Almásra látogatott. Lilla hidegen fogadta. A későbbi évtizedekben azonban nem felejtette el a költőt. 1840-ben meghalt férje, Lévai István. Lilla ekkor 61 éves volt, s Csokonai utolsó neki írott levelét állandóan magánál tartotta. Négy évig a költő emlékének élt, amikor 1844-ben feleségül kérte Végh Mihály dunamocsi esperes. Barsi János almási prédikátor a következőket jegyezte fel a matrikulában:.. összveeskedtetett Néhai Almási lakos Nzetes Lévai István úr özvegyével Nzetes Vajda Julianna Asszonysággal. Néhai Vitéz Csokonai Mihály Lillájával.” Minden bizonnyal Lilla akarta így. Aztán Végh Mihállyal a Duna túlsó oldalán fekvő Heténybe, majd Dunamocsra költöztek. Lilla a szabadságharc után tért vissza Almásra, s itt halt meg 1855. februárjában, „áldott hamvai” itteni temetőben nyugszanak.az A falu mindig számontartotta Csokonai és Lilla 1905-ben a komáromi emlékét. Múzeum-Egyesület Lilla emlékünnepséget rendezett a községben. 1933-ban alakult meg Csokonai Kaszinó Dunaalmási és Neszmély társadalmi életének fellendítésére. A hatvanas években jelentős előrelépés történt a hagyományok ápolásában. 1966. október 2-án avatták fel Szabados Béla >k szobrászművész szobrát, Dunaalmás Csokonaifőterén Két év múlva Csokonai Lillája címmel megjelent a helybeli orvos, dr. Ferenczy Miklós könyve. A helytörténész-kutatónak nagy szerepee volt abban, hogy 1971-ben felavatták a Csokonai Lilla emlékszobát, majd a következő évben megalakult a Csokonai Irodalmi Kör. Kiállítások, szakkörök ; n Az általános iskolának jelentős a szellemi kisugárzásai a község életére. A 2. számú iskola igazgatója Szentessy Lászlóné jegyezte meg: — Jól együttműködünk a művelődési házzal, számos szakkörünk van, így a Hermann Ottó nevét viselő természettudományos, a magyar nyelvi, a furulya, a rajz, a báb, a népi tánc, és fotó, ezeken kívüli énekkarunk, színjátszó csoportunk, sportkörünk. Szinte minden iskolás gyerek megtalálhatja az érdeklődési körének megfelelő elfoglaltságát. Rendszeresen szerepelünk a község különféle rendezvényein. Új színfolt Almásneszmélyen az utóbbi másfél évtizedben a képzőművészeti élet Azóta dolgozik itt a 2. számú iskolában rajzot tanító Szentessy László grafikusművész Számos kiállítása volt már a faluban, a megyében, a tatabányai Kernstok-teremben Jelenleg Hévízen van tárlata de szerepelt már műveivel Miskolcon, Pécsen, Komárom megye szovjetunióbeli testvértemlétén a Csecsen-Ingus ASZK-ban, Lengyelországban és Svájcban. — A rajzszakkörömbe huszonöt gyerek jár — mondta Szentessy László —, két korábbi, ma már felnőtt tag visszatért: Holpern Zoltán és Kompost Betty, akik részt vettek a tatai művelődési központ most február végén zárult amatőr képzőművész megyei kiállításán. A szakkör tagjai évek óta szerepelnek műveikkel országos lyázatokon, természetesen p ahelyi művelődési házban is, a szülőfalujuk közönsége előtt. Minden évben hagyomány, hogy a Képzőművészeti Világhéten itt helyben bemutatjuk munkáikat. Sokan látogatják e tárlatokat, úgy érzem, sikerült a község lakosságával megkedveltetni a képzőművészetet. Nagy sikere volt két éve a szintén a községben alkotó Árendás József nyugdíjas tanárnak, aki fafaragásaival mutatkozott be lakóhelye közönségének A község két könyvtárában mintegy 10 ezer kötet van, az olvasók száma eléri a 700-at. Almásneszmély lakói szeretnek művelődni: az elmúlt évben a posta mintegy 100 ezer példány lapot és folyóiratot terjesztett a községben. 700 televíziót, több mint 200 személygépkocsit tartanak nyilván, a takarékszövetkezetnél és a postán a betétállomány meghaladja a 20 millió forintot. Nem szóltunk még a község VI. ötéves tervéről, ezt azonban február 12-i számunkban megtettük, amikor a falugyűlésről tudósítottunk. A következő években belvízelvezetésre, új gyógyszertár építésére, oktatási célokra milliókat költenek. A tervek megvalósítását a lakosság több mint 9 millió forint értékű társadalmi munkával segíti. Különös gondot fordítanak a környezet védelmére, parkosításra, a község csinosítására. A környezet védelméért A legtöbb gondot a Tekeres- patak völgyében létesített vörösiszap-tarolóhoz épülő zagyvezeték okozza, amely .. telektulajdonost érint. A 300 lakosság ezt megértéssel fogadta. Az azonban már élénken foglalkoztatja az itt élőket, és hogy a Kőbányai Gyógyszergyár dorogi, gyáregysége számára a felettes szervek , lehetővé tették az elhagyott neszmélyi agyagbánya területén gipsziszap elhelyezését. Az anyagot konténerben hoznák Dorogról, lépcsőzetesen a gödörbe raknák, majd lefednék, s mindezért pénzt fizetnének. A község lakói aggódnak, nem mérgező-e gipsziszap? A közelben ott a a kacsatelep, a Duna Holtágából képzett halastó. Jó lenne, ha a tervet még egyszer körültekintően megvizsgálnák, mielőtt végleg döntenének és az eredményről a lakosságot tájékoztatnák. Almásneszmély levegőjét a gyárak nem szennyezik, talán az egyetlen jó levegőjű település Tata és Lábatlan között. Több száz víkendház épült már a község dombjain, sokan járnak ide hétvégeken a környező városokból, sőt, távolabbról pihenni. Kár lenne mindezt elrontani, hiszen annyit beszélünk manapság a környezet védelméről Nehogy rossz szájízzel ünnepeljék jövőre az itt élők és a nyaralók a község fennállásának 300. évfordulóját. Botlik JózsefFotó: Fodor Zsolt A Tatai úton bővítik a peremboltot Az almási Csokonai-szobor A 2. számú általános iskolában Mohácsyné Judl Mária fizikaórát tart a hatodikosoknak A téglagyárban modern gép segíti a vagonok rakodását Az orvosi rendelők a település közepén