Dolgozók Lapja, 1983. február (38. évfolyam, 27-49. szám)

1983-02-17 / 40. szám

13S3. február 11., csütürtök A sportfelügyelő Engedtessék meg, hogy egy sajátsütetű aforizma - félével kezdjem ezt a portrét: „a­­ köznek talán jobb, ha nem az ember keresi a foglalkozását, ha­nem a foglalkozás talál az emberére.” H­erczeg Gyula harminc éve szervezi, ja a­ komáromi irányít­járás és város sportéletét. Régi ká­derei máshova kerülve már a sportélet rangos veteránjai­nak számítanak. Ő mindössze ötvenéves. Csaknem egyene­sen a helyi közgazdasági kö­zépiskolából szegődött e poszt­ra, ahol előtte a diáksport­kör elnöke volt. Annak idején az írásbeli érettségijéről is kihívták sport­ügyben, akkor még megtörténhetett ilyes­mi.) A megyében senki nincs, aki ennyi időn át hivatásos sportvezető maradt volna, az országban is kevés, legfeljebb az OTSH kulcspozícióiban tartottak ki néhányat­. Nyolc megyei felettese volt eddig és hét gazdája. Először a tanács mellett működő sportbizott­ság; ötvenhatban ez meg­szűnt, a járási művelődési osztályon foglalkoztak — mellékesen — a testnevelés­sel, díjas Herczeg Gyulát tisztelet­sportvezetővé „fokoz­ták le”, hivatalosan adóellen­őr volt. Ötvenkét, végéig kor­mánybizottság irányította a magyar sportot, aztán öt éven át újból a tanács, mígnem ki­sütötték: a sport tulajdon­képpen tömegszervezet, vál­jon el az államtól. Ú­jabb öt év, és e titulust a „társadal­mi mozgalom” elnevezés vál­totta fel, hogy hetvenhárom­­tól ismét a tanács kebelébe kerüljön a testnevelés, a ré­ginél jóval szigorú­bb keretek közé. Fejlődési folyamat volt-e ez,, vagy a szervezeti útkeresés kacskaringója, nem ide tar­tozik. Egy járás sportélete ugyanis csak mozaikdarab az összképben. De ez a részecske foglalja magában Herczeg Gyula három évtizedét — ami most a témám. — O — Vajon mi az, amit az isko­lából kikerült difik annak idején vállalt: hivatás, szol­gálat — vagy áldozat? Ön­kéntelenül jön a kérdés: — Megérte? — A napokban számítottam ki — feleli ő —, hogy a há­rom évtizedből tizenhét éven át tanultam. Elvégeztem a ■ Testnevelési Főiskolát és az esti egyetemet, rengeteg­­ tan­folyamra, szakmai iskolára jártam, ahogy éppen a körül­mények megkívánták. És most töprengjek el azon, hogy ilyen önképzéssel a tanács más hi­vatalaiban meddig emelked­tem volna a ranglistán? — Akkor inkább fordítok­ a­ kérdésen: elégedett vagy? (Ehhez közbevetően egy megjegyzés: a „per le” egy portréban nem mindig il­domos, de nála magától érte­tődőnek érzem. Herczeg Gyu­la évtizedek óta tudósítja la­punkat a járás sportéltéről, hogy az ne maradjon írott nyom nélkül. Jó tulajdonság, érdemes energia-befektetés.) — Hosszú sor erre válaszol­ni. Ötvenévesen, amikor az ember tudja, hogy már vég­leg kikötött és nincs perspek­tívája, olykor kerekedik ben­ne némi belső feszültség. Ilyenkor vannak cinikus el­szólásaim, a szokottnál többet mérgelődöm, ha nem megy rendben valami. A sport örök küzdés, hiába jelzik feljegy­zett eredmények, alapjaiban mégis megfoghatatlan és a sikerek gyorsan múlok. Az emlékek, élmények azonban megmaradnak. Ezekről aztán napokig beszélhetnék. — Röviden most is megte­heted ... — Emlékszem, amikor az első szpartakiádokat szervez­tük és a lányok nem merték a sportmezt felvenni, nehogy megszólják őket a faluban. Később többen NB-s játéko­sok lettek. Olyasmi is előfor­dult az ötvenes évek derekán, hogy csaknem pártfegyelmit kaptam, amiért az egyik falu­si csapatban pap futballozott. Akkoriban kerékpárral jártam mindenfelé. Egyszer tilos­ba mentem vele, de volt egy szép nagy piros igazolványom, azt felmutattam a rendőrnek és ő tisztelegve elengedett. Nem panaszkod­om, ma is ka­pok tiszteletet, méghozzá nem is csak így, tévedésből és jó­indulatból, hiszen ismernek az egész járásban. Csakhogy va­lamikor engem akartak leitat­ni sokan, hogy sportelnökök vagy más tisztségviselők le­gyenek, újabban meg én fize­tek a vendéglőben annak, akit egy posztra kiszemeltem, hát­ha oldottabb hangulatban el­vállalja. — Ezek szerint ma nehe­zebb sportot csinálni, mint ré­gebben. — Sportszerető emberek mindig lesznek, voltak és van­nak, bár néha elszomorodom, mert egyre többször temetünk. Örökre elmennek régi, hűsé­ges segítőim. De a mi járá­­­sunkban nem volt olyan tele­pülés, még nagyobb puszta sem, ahol ne alakult­­ volna sportkör, ez munkám Visszatekintve talán legnagyobb ered­ménye. Az egyesül­etek meg­tartása a nehéz, mostanában. Azelőtt különösen egy gaz­dasági vezető akkor is adott pénzt a sportra, ha ki nem áll­hatta, mert az üzem dolgozói vagy a szövetkezeti tagok megkövetelték. Ma az­ a veze­tő is nehezen ad, aki szereti a sportot, illetve arra ad, amit szeret. Megújuló napi harc­ ma megteremteni a sportolás feltételeit. Meggyőzés, rábe­szélés, olykor kudarc. — A kudarc pedig fáj. — Jobban az emberben ma­rad, mint a sikerélmény. Pedig volt ilyen és nemcsak újab­ban. Mennyit veszkődtem, va­lamikor, hogy Kisbéren le­gyen fedett létesítmény, hiszen üresen­­ maradt egy hatalmas lovarda. Értekezletek tömegét tartottuk, néha már úgy volt, sínen van a dol­i, aztán min­dig közbej­ött­ valami.. Évtizede­ken át meglátszott ez Bakony­aka sportéletén, pedig olyan tehetségek születtek ott, mint Zsivótzky Gyula, a Jámbor testvérek, vagy Simó és Maro­si válogatott kézilabdázók. — Miért kudarc, ha nem te tehetsz róla? — Azért csak az. És az is, hogy ezzel a KAC-cal nem me­gyünk semmire. Talán jól be­vált a városi egyesület, ná­lunk, amióta közös a sportügy, nincs igazi gazda. Ez is azt mutatja, hogy a sportra nem lehet uniformist húzni, mindig igazodni kell a helyi körülmé­nyekhez. Városban, faluban, mindenütt. Ebből állt a három évtizedem, de éppen Ko­máromlján, al­u .Jieceni élek, mit tagadjam, „bafarag­ és­tunk”. Az egyesülés­ előtt volt NB I-es női k­osárlabdacsa­­patunk, labdarúgásban, aszta­liteniszben,­­női röplabdában, ökölvívásban az NB II-es szin­tet tartották a vasút, a len­gyár és más üzemi sportköre­ink. Csak úgy mellékesen: Kajdi János nálunk kezdte az ökölvívást. — Jó, hagyjuk a kudarco­kat. Kerek évfordulóhoz in­kább ,a sikerek illenek. — Amint már mondtam, a mi járásunkban­ általánossá vált a sport. Ha néha itt, ott akadozik új, de volt, van és lesz­ .Néhány kiemelt dolog, nem dicsekvésképpen. Régeb­ben, amikor Kisbéren még volt lovarda, országos lovas­­­ versenyeket, rendeztünk. Mi kezdeményeztük atlétikában az úgynevezett postaversenyt, hogy levélben közöltük az el­ért eredményeket, persze hite­lesítve. A falusi szpartakiád­­ban a komáromi járás mindig eljutott az­ országos döntőig. Az idén már kilencedszer jön majd április elején a Komarno —Komárom futás. Ha nem kö­vetkezik be valami törés, olyan rangja lesz, ennek az at­létikai­­ világban, mint a kassai maratoninak.­­­­ -A­z emberi kapcsolatokat jobb egy portréban mellőzni, bár a munka, a közös ügy, az „egy szóból is megértés, hogy jó tudom, ne is mond”, néha belső rezgése­ket kelt. Herczeg Gyula ko­máromi sportfelügyelő három évtizedében van valami, amire elfog némi irigység. (Barátok között ugyan ez nem illik.) De felőlem lehet olykor cinikus, szkeptikus, viselheti elégedet­lenségét, r­int egy keresztet, engem már nem­ téveszthet meg. Havasházi László Súlylökő­eredmények Alig zajlott az országos if­júsági fedettpályás atlétikai bajnokság, máris Budapest felnőtt bajnokságának adott otthont az Olimpiai Csarnok. Ezen a versenyen a tatabá­nyai Elekes Tünde női­ súly­­lökésben 14.71 ír Hares .érces­mé­ny­év­el a szombathelyi Hor­­váth Viktória mögött,má­sodik lett, ugyan­ő a tízpró­­f­ázó tavalyi bajnok, Hoffer József (TBSC) férfi súly­lökés­ben 14.47-as eredményével , a negyedik helyezést érte el. Totótippek 1.Avellino—VeronaX 2 s.Ca ta nza r o—Sarn p d o r ia2 3.Genoa—CesenaX 1 4.Juventus—Fiorentina x 21 5.Inter—Torino1X fi.Arezzo—Milan2 7.Bari—AtrJamaX S.Bologna—FoggiaX 9.Catania—Lecce 1 X2 10.Cavese—Palermo1 11.Como—Perugia1 X 12.Pistoiese—Varese2 X 13.Samben.—CremoneseX 2 pótmérkőzések: 14.Udinese—AscoliX ? 15.Pisa—CagliariX 2 fi. Monza—Lazio1 2 \ .......— DOLGOZÓK LAPJA Küldöttközgyűlés az OBSK-nál Feladat az utánpótlás-nevelés „Az utánpótlás nevelése te­rén feltétlen előrelépést vá­runk. atlétika, ökölvívás, súly­emelés és labdarúgás sport­ágakban. Az utánpótlással fog­lalkozó­­ szakembereknek az eddiginél hatékonyabb és jobb munkát kell végezniük, szak­osztály-vezetőségeinknek pe­dig nagyobb gondot kell for­dítani e fontos feladatra.” Az Oroszlányi Bányász idei küldöttközgyűlésén a sportkör beszámolójában (és a hozzá­szólásokban is) központi he­lyet kaptak az utánpótlás­nevelés problémái. A két év­vel ezelőtti közgyűlés óta ta­pasztalható visszaesésnek (né­hány sportágban lassúbb fejlődésnek) a vártnál a fiata­lokkal való nem megfelelő foglalkozás az egyik oka. El­lentétben áll ez azzal, hogy a tárgyi feltételek Oroszlányon a moszkvai olimpia óta je­lentősen javultak. A hiba te­hát elsősorban az edzők szak­mai és pedagógiai felkészült­ségében, a munkához való hozzáállásban keresendő. ■ Több cz­­­­­­­ló és vezető véleménye volt, hogy Orosz­lány már megfelelően tud foglalkozni a tehetséges él­sportolókkal, nem szükséges a „felfelé áramoltatás”. Ha még­is, akkor az eltávozottak he­lyér­e kapjanak ugyanolyan szintű játékosokat az OBSK­ szakosztályai, mert ez is je­lentősen visszavetheti a fej­lődést. Különösen a jobb napokat is látott atlétika szakosztálynál szembetűnő a visszaesés. szakosztály versenyzői a pont­A versenyben számító magyar bajnokságokon helyezést nem értek el 1981—82-ben. Ezek a rideg tények. A szakmai fel­tételek javultak, jelenleg már nyolc edző irányítja a felké­szülést. A vezetőség ennek megfelelően jobb eredménye­ket­­ vár. Egyértelmű fejlődés csak a tömegsportban figyelhető meg. Folyamatosabbá, tartalma­sabbá és szervezettebbé vált Oroszlányon a dolgozók, lakosság sportolása, a rendez­­­vények száma is emelkedett. Egy jellemző adat: az úszás­oktatás olyan népszerű volt, hogy bevétele nagyobb, mint a labdarúgó-szakosztályé. To­vábblétpni elsősorban az üze­mi bajnokságok szervezésé­nél, rendezésénél kell. Összességében a kép a léte­sítmény-helyzetet nézve biz­tató, a szakmai munkát, utánpótlásnevelést­­ tek­intve lehangoló. A mai pénzínséges világban ez a szerencsésebb helyzet, így könnyebb a javu­lás, a fejlődés. Az edzők te­kintsék hivatásuknak munká­jukat, legyenek pedagógusok is, ne csak szakmai irányí­tók. A küldöttközgyűlésen még sok érdekes kérdés, elgondolkod­tató felvetés hangzott el. Fi­gyelmeztető jelenség, hogy 15 —20 évvel ezelőtt sokkal több volt a társadalmi aktíva és a „sportot a sportért” csináló fiatal. A nyolcvanas évekre már „fehér hollók” a csak sportszeretetbő­l dolgozók a nagyegyesületeknél. A kiöre­­gedéssel, néhány lelkes sport­szervező, intéző távozásával megint szegényebb lesz e sportélet Oroszlányban. • Mórocz Károly Teremkézilabda Hogy csaták Környén . A negyedik játéknapot bo­nyolították le Környén, a ha­gyományos Gerecse vidék téli kézilabda terem bajnokságon. Ezúttal­ élesedtek a küzdelmek, főleg a férfias és a fiú serdü­lők csoportjában volt több iz­galmas, jó összecsapás. A férfiaknál bemutatkozott a Vértessomló együttese, s bár mindkét találkozóján veresé­get szenvedett, jó benyomást keltett. Megszületett a torna eddigi legnagyobb­­ meglepeté­se ist kikapó­ 1 a körinyei öreg­­fiúk hosszú ideje veretlen gár­dája. Az Oroszl­ányi Építészet csapata minden tekintetben jobb volt, Szabó Ferenc kapus pedig egyenesen remekelt. Eredmények: Tb. HIRTEX— Vértessomló 24:16­­(14:4). Leg­jobb dobók:­Kiss J. 13, Bauer 1. 6, Dohai 2, ill. Batin 7, Her­­nicz 5. Oroszlányi Építészet— Környei öregfiúk 20:18 (9:5). Ld.: Krihó, Németh J. 5—5, Siller, Péterfi 3—3. Piszinger 2. ill. Wittmann 8. Hatarer, Tavárnay 3—3. Mózer 2. Oroszlányi Ép­ítészet—Vértes­­somló 20:19 (20:8).­­Ld.: Pa­szinger­ 8. Krihó 6. Hegedűs 5, Németh J 4, Boros 3, ill. Her­­nicz 8, Batin­­ 4, Hadnagy 3, Glász 2. A női csoportban a megyei tanács együttese már bajnok­nak tekinthető: előbb gólzápo­ros győzelmet aratott az IKV ellen, majd biztosan nyert a Szénbányák ellen is. A Szén­bányák csapata a Gépkocsi Üzem ellen vigasztalódott. Versenyen kívül , játszik a Tb. HIRTEX, a Gépkocsi Üzem ellen játszott volna, de az el­lenfél az előző vereség hatá­sára nem állt ki. Így a hir­­detések potyára utaztak Kör­­nyére. . Eredmények: Tb. Szénbá­nyák—Gépkocsi II. 23:1 (11:1). Ld.: Pauliné 14. Csajbókné 7, Pintér 2. Megyei Tanács—Tb. IKV 21:2 (10:1). Ld.: Rischákné 12, Krisztné 5, Mészáros I. 2, ill. Ivánné 2. Megyei Tanács— Tb. Szénbányák 20:12 (12:8). Ld.: Rischákné 14, Krisztné, Mészáros I. 2—2, ill. Csajbók­né 6, Pauliné 4, Pintér 2. A fiú serdülőcsoport ered­ményei: TBSC II—Tar­jáni isk. 21:13 (10:7). TBSC I—Környei isk. 15:15 (6:8). Tatai Vaszary isk.—Tarjáni isk. 24:15 (13:8). Tb. II. sz. Kertvárosi isk.—Tb. Sziklai isk. 27:10 (14:7). Kör­miei isk.—­T. Vaszary isk. 19:18 (1­1:5). TBSC I— Tb. Sziklai isk. 13:11 (2:7). TBSC 11.— Környei isk. 17:14 (9:8). Tb. Kertvárosi isk.—T. Vaszary isk. 18:17 (10:8). Vasárnap a zárófordulót bo­nyolítják le Környén. A Győrött folyó Duna-Kupa küzdelmeiben a hét végén nem szerepeltek csapataink, sza­badnaposak voltak. Felkészülési kupát nyert a KOMÉP Hernádi leütése elzúg az egyszemélyes dunaújvárosi sánc mellett A bajnokság tavaszi idényé­re való előkészületek jegyében öt férfi röplabdacsapat rész­vételével „felkészülési kupa”­­tornát rendeztek Dunaújvá­rosiban. A KOMÉP jó erőnlét­ről, kielégítő formáról­­ tett bizonyságot,­­ hiszen a négy mérkőzésből hármat meg­nyert. Ezután edzőmérkőzésen hazai pályán, fogadta a magyar válogatottat és egy szettet meg is nyert. A dunaújvárosi torna rész­letes eredménye. BKV Előre—KOMÉP SC 2:1 (—9, 11, 10). KOMÉP (valamennyi mérkőzésen): Pető, Pócz, Fekete, Sza­­uter, Szegedi, Hernádi. Cse­rék: Lovas, Varga, Fink, Ho­­dop, Szombath. Edző: Sán­dor Péter. Az első játszmában végig a KOMÉP irányította a já­tékot, a fővárosiak csak végén tudtak szépíteni. A má­a­sodik és a harmadik játszmá­­ban a fővárosiak voltak fö­lényben, hiába próbált erősí­teni­­ a KOMÉP. KOMÉP SC—Bakony Ve­gyész 2:1 (10, 3, —12). Az NB II-es csapat ellen az első két játszmát biztosan nyerte a KOMÉP. A harmadik szett már csak formális volt, tatabányaiak könnyedén ját­a­szadoztak, ezért el is veszí­tették ezt. KOMÉP SC—Székesfehér­­vári Volán 2:1 (3, —11: 14). A székesfehérvári NB I-es együttes ellen pillanatok alatt 10:0-ra vezetett a KOMÉP, az első szettben fölényesen nyert. Végül mégis csak nagy harc­ban kerekedett fölül. KOMÉP SC—Dunaújvárosi Kohász 2:1 (3, —15, 12). A tornát rendező hazai együttes ellen is 15:3-as első játszmá­val kezdett. A második szett izgalmakban bővelkedett, vé­gül a tatabányaiak győztek. A harmadik játszmát a KOMÉP már biztosan nyerte. További eredmények: Ba­kony Vegyész—Dunaújváros 2:1, Bakony Vegyész—BKV Előre 2:1, Bakony Vegyész —Székesfehérvár 2:1, Duna­újváros—BKV Előre 2:1, Du­naújváros—Székesfehérvár 2:1, BKV Előre—Székesfehér­­vár 2:1. A torna végeredménye: 1. KOMÉP SC 4 3 1 7:5­1 2. Bakony V. 4 3 1 7:5 7 ?>. Dunaújváros 4 f? 4. BKV Előre 4 2 2 ft 5. Székesfehérvár 4 - 4 4:1 ft

Next