Dolgozók Lapja, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-02 / 128. szám
Lokálpatrióták Pedagógus és mindenes A számvetés pillanatában készült a fénykép. Hetekig forgattam, mit kezdezek vele, hiszen nem jellemző. Ő inkahl mosolygós, barátságos, mindig inasról érdeklődik, saját gondjait hazaviszi magába rejti. De hát, mégiscsak ő, mert amikor ott ült a megyei tanács elnökének a szobájában, és hallgatta az indoklást, miért kapta a Munka Érdemrend arany fokozatát idő előőtti nyugdíjba vonulása táján, talán ez volt az egyetlen pillanat amikor a fotóriporter elkapta a múltjára, életpályájára visszagondoló ember arcát, és rögzítette. Dr Körmendi Géza. — Mit jelent az Ön számára Tata? — Minden ősöm itt született, a Kálváriához, a Csurgóföléhez kötött a gyerekkor, ez determinált a tanulmányok idején. Amikor Pécsre kerültem főiskolára, már ide vonzódtam vissza. Eredetileg ne pa pedagógusnak indultam. Úgy nézett ki, sportoló leszek. 1948-ban az olimpikonokkal dolgoztam, száz méteren akkor 11 másodpercet futottam, országos versenyeket nyertem, készültem Helsinkire. Táncos Pali bácsi igen bízott bennem. A véletlen közbeszólt. Tizenkilenc éves koromban vasúti baleset ért, ez sok mindent eldöntött. Több, mint egy hétig vesztve feküdtem eszméletházban, két hónapig a kórnem láttam. Az is csoda, hogy az orvosok összefoltoztak. Talán engem akkor elharangoztak. A kórházban kezdtem olvasni. Az első könyvek között volt Merész neve, az adott erőt, hiszen az az ember két lábát vesztette el, és utána megtanult táncolni. Elhatároztam, hogy nem adom fel. Egy év alatt tizenhétezer oldalt olvastam. Dobroszláv Lajos azt szerette volna, ha a képzőművészet felé fordulok, tehetséget látott bennem. Két évig voltam kórházban. 1950-ben érettségiztem. Apám szabó volt, ez akkor némi származási problémát jelentett, nem látszott lehetségesnek a továbbtanulás. írtam a Rákosi-titkárságra, s megnyílt az út. Választhattam a jog és a nodaeó»ia között. 1952- ben keriltem Pécsre, a tanárképző főiskolára, magyar-történelem szakra, végül a sűrű átszervezések miatt egy szakot végeztem. Temesi Mihály irányított a nyelvészet és a néprajz felé. Első pályamunkámmal országos első lettem. A nádvágás és nádazás a tatai járásban című dolgozat ,,hazai" téma volt. A siker nagyot lendített rajtam. Részt vettem a Nyelvőr, az önkéntes néprajzgyűjtők pályázatain, természetesen a tanulmányok mellett. — Három év után Tarjánba kerültem, ott egy évig tanítottam, majd Tatán kaptam állást, tehát hazajöttem. Akkor a vízimalmok és fazekasság izgatott, ezek feldolgozásába kezdtem. Elvégeztem a történelem szakot, majd egyetemet. Bérczi Géza az. Ortutay Gyula voltak a taesnáraim, és ki ne felejtsem Tálas Istvánt, valamennyien nagynevű tudósai szakterületeiknek. — Itthon az I-es iskolában kezdtem, majd gazdasági felügyelő lettem, mellette tanítottam a Vaszaryban. 1962-től tanácsi dolgozóként. 1963-ben kértem, hogy helyezzenek át a gimnáziumba. 1987-ben kaptam meg az igazgatói kinevezést, s 1988. november 1-ig vezettem az intézményt. Az a gyerekkori baleset sok betegség forrása lett, egészségi állapotom miatt alakultak így a dolgok. — Néhány dátum és harminc év kronológiája kész. Fordítsunk a témán, és hadd ismerkedjünk meg pedagógiai elveivel! — Már mondtam, véletlenül lettem pedagógus, de az irodalmat, a történelmet mindig szerettem. Sportoló lévén nem voltam kitűnő tanuló, de e tantárgyak iránti szeretetben nagy szerepe volt dr. Báthori Zsef piarista tanarnak. Jenki nagyon elmélyült tudással oktatott bennünket és igen emberséges volt diákjaival. Később a pályázatok is elvittek a magyar irányába. Amikor a pályára kerültem, sokat nyüzsögtem, egy év után a magyar szakmai munkaközösség lettem rövid időre, vezetője lettam, de nem voltak Tantró téziseim. Az viszont nyilvánvaló volt, hogy abban a történelmi helyzetben az általános iskola kulcskérdés, ennek az oktatási szintjét emelni kell, a tehetséges gyerekeket pedig továbbsegíteni. 1955-ben a tatai I-es iskola tantestülete igen jó volt. Négy évig voltam ott, egy osztályú végigvittem. Amikor kiemeltek gazdasági felügyelőnek, akkor épült a kertvárosi, a kosréti, a Jázmin utcai iskola. Az oktatási feltételeken kellett sokat változtatni, lehetőség szerint javítani. .Munkámmal itt már a pedagógiai oldalt igyekeztem erősíteni Abban az időben volt az első napközis tábor a tóparton. Amikor átmentem a gimnáziumba, vittem magammal az általános iskolai szemléletet. Az volt a célom, hogy olyan légkör alakuljon ki, ami megszünteti a szakadékot a két iskolatípus között. Nem hibáztatni kell az általánosban tanító kollégákat, hanem az esetleg alulképzett gyerekeket korrepetálni. — Szerencsém, hogy szülővárosomban lettem igazgató Leromlott állapotban, döntő pillanatban kaptam meg a gimnáziumot, a barátok drukkoltak, tek. de az első négy segítőjével h. ellenségeimnek se kívánom. A döntő feladat: az iskolai demokratizmus érvényesítése, és mindenekben meg kell keresni gyen tehetséget. Nehezen fogadták ezt el kezdetben a kollegák. Felerősítettem a kapcsolatot a családdal, bevezettem a kötelező fogadóórát. Négy év alatt huszonkét tanárcsere volt, nekem állandó csapatra volt szükségem. Sokat segített a közéleti háttér, itt csak annyit jegyzek meg: már fiatalon tanácstag voltam. A segítséget úgy érzem, hogy lakást kértem a tanároknak, és meg is kaptam. Rövid idő alatt a kolléga kapott lakást. — Mindig szerettem gyerekeket, ma is. Abban a az intézményben, ahol én valamikor igazgatói intőt kaptam, nagyon vigyáztam arra, hogy alaptalanul ne kapjon senki büntetést. Itt minden diák, a rosszabb eredményeket elérő is, jól érezhette magát. Megszerveztük az Eötvös-napot, emblémás trikóval, mindenféle vidámsággal. Ma már vissza óhatatlan mány. 1972—82 között hagyóOKT (Országos Középiskozlai Tanulmányú versenyek rangsorában a 7. helyen végeztünk, az értékelés a közelmúltban készült el. Az első öt helyen gyakorló gimnáziumok vannak. 8. győri Révai. Ez a helyezés a igen értékes. 380 középiskola volt versenyben. Az iskolát is menedzselni kell, minden oldalon. A fényes szelek utolsó hulláma még engem is elért. Reggel hét óra és fél nyolc között mindennap végigjártam az iskolát. Számomra az igazgatói megbízatás szolgálat volt. Ha az iskola nem adja a kiművelt emberfőket baj van a pedagógiai munkával. — A mondatok mögött azt érzem, sokat követelt kollégáitól Nem hogy mindenkiben biztos. volt akkora lendület és sokoldalúság, mint az igazgatójukban. Nem ez konfliktusokhoz vezetett . Tíz év után rájöttem, hogy nem követelhetek ,menyit a kollégáktól, mint magamtól. De úgy érzem, szeretettel „hajtottam" őket, virággal mentem látogatóba a kismamához, építkezést segítettem. Emberséggel, s ep szóval mindent el lehet érni. A példának is volt vonzó ereje. Velem együtt hatan doktoráltak le a tantestületből tíz év alatt Skoflek István, Árendás Vera, Kálmán Attila, Egressy Erna, Auer József. Azt hiszem, nem nagyképűség kijelenteni, hogy nincs sok középiskola, ahol ugyanezt az eredményt fel tudják mutatni. Ez nagy húzóerőt jelentett az egész tantestületben. Sokat hozott a fakultációs kísérlet is, az ország hat gimnáziumában indult meg. Ehhez hozzá kell tennem, hogy nem azt vezették be, amit mi kikisérletezünk. Az eredmény minket igazol, s nálunk ez jól alakul, mert a tapasztalatainkat felhasnálháuuk. — Ilyen tempó mellett hogyan jutott utó myományos munkára? — az az igazság, amint igazgató lenem, hogy a néprajzot torzóban hagytam. Az eredményeim korábbról vannak, és talán most néhány témát ismét elő tudok venni. Ott kezdődött, hogy nagyapám fazekas volt, a millenniumi kiállításon aranyérmét nyer. Ez kötelezett, neki kívántam emléket állítani a tatai fazekasságról irt munkával. Pályázatom országos első lett, a megyei tanács művelődésügyi osztálya 1964- ben megjelentette. A malmokról készült tanulmány is első díjat nyert, ez múzeumi évkönyvben jelent meg. Néprajzi szakreferens lettem, jártuk a megyét. 1984-ben rendeztem meg az első önkéntes országos gyüjtőtábort, itt volt Ortutay Gyula, Veress Péter: Innen indult a mozgalom, amely azóta szépen kiteljesedett. Sok anyagom van a népi építészetről, népviseletekről, a szokásokaról. Feldolgozásra vár a szíjgyártás, a nyergesség anyaga is. Elindult azután egy másik munka is: földrajzi nevek feldolgozása. Három év után anyagi támogatás hiányában megállt, végül 1977-ben kaptuk meg a megyei tanácstól a segítséget. 1983-ban fejeztük be. Túri Róbert, a komáromi járást, én a tatait és a dorogit dolgoztam fel. Nagy munka volt. 40 ív. Salán az év végére megjelenik, már nyomdában van . Készült azért közben a Tata történetének második kötete, az első 1973-ban jelent meg dr. Bíró Endre szerkesztésében, és hogy egy más területről is szóljak. 1980-tól volt egy jó irodalmi színpadom is. 1982-ben elsők lettünk egy országos szemlén. És mielőtt felmerülne a kérdés, mindezért mit kaptam, azt mondhatom, nagyon sok elismerést. 1964-ben vehettem át a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, 1981-ben a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Megkaptam az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, a Haza Szolgálatáért elismeréseket, az Ifjúságért Érdemérmet, a Kiváló Tanár címet. Az egyik legkedvesebb a Csűri Bálint emlékérem, amit 1982-ben ítéltek oda. Ezt évente ketten kapják, egy külföldi és egy hazai tudós. Azért kedves, mert tudományos munkáért kaptam. A többiben sok mindent elismertek a pedagógiától a közéletig. — A Pro Tata. (n is, a gimnázium amit is megkapott, kifejezi, hogy sokat tett városáért. De szokatlan, hogy a tudományos érdeklődés mellett valaki még társadalmi munkát is szervezzen, testületi megbízatásokat teljesítsen. — Úgy gondoltam, be kell kerülni a város politikai vérkeringésébe, hogy a városért igazan tehessek. Hazafias Népfrontban kezdtem, s nem utasítottam vissza meg az olyan egyszerű feladatot sem, hogy a lakónyilvántartó könyvet vezessem. A '80-as évek elején lettem tanácstag, a Kosréten, majd azt követően az Agostyáni utcában. Már ott is szerveztem társadalmi munkát, de az igazi kibontakozás a Csokonai utcában volt, az újhegyi részen. Itt társadalmi munkában készült az út, a járda, minden ház előtt virágok, gyepszőnyeg, egy év alatt egymillió forint értékű munkát végzett el 25 család Utcabállal avattuk, azóta is igen jó a közösségi szellem 1971-től vagyok a tanács végrehajtó bizottságának tagja, a tanácsüléseken az oktatás, az egészségügy, az idősek gondozása érdekében sokszor felszólaltam. — Ezerkilencszázhatvankettő óta vagyok akkor éreztem úgy, párttag, hogy ott a helyem. Előtte volt olyan szituáció, hogy elbeszélgettek velem, funkciót is ajánlottak, de akkor elhárítottam a megtiszteltetést. Amikor a felvételemet kértem, Kádár János személyes varázsa és politikája hatott rám elsősorban. — Soha nem merült fel, hogy máshol többre vinné? — Kár lenne tagadni. Volt idő, amikor két megye is csábított. Somogy és Zala. Hívtak a Balatoni Intéző Bizottság elnökének, kaptam volna egy művelőésdési házat, gimnáziumot igazgatni. Úgy is fogalmazhatok, hogy idegenben nagyobb volt a bizalom. De akkor már kialakult az itten tudományos munka, és oda nem kötött semmi. A gyorsabb karrierért mentem el. Volt még nem egy dolog, ami döntött. Ezerkilencszázötvenhétben nősültem, két lányunk van, mindenki pedagógus a családban, csak a két unoka nem. És akkor, amikor hívtak, egy évig távol kellett volna lennem a családtól, én pedig nem tudtam elszakadni. Nem mondom, nekimentünk néhányszor a falaknak, de látszott, hogy nem reménytelen az ügy, nem kell elmenni, az önmegvalósításra itthon is van mód. ... és a beszélgetés óta is találkozunk a tanácson, a vb-üléseken, az utcán. A régi tataiak úton-útfélen megállítják Gézát, sok köztük a tanítvány, aki a pedagógust tiszteli, sok polgár, aki ügyes-bajos dologaiban kér tanából, segítséget. Körmendi Géza pedig olyankor sose doktor, sose tudós, hanem egyszerű tatai, akinek mindenki számára akad jó szava, mosolya, bíztatása. Tele van tervekkel, a nyugdíjasnapok zsúfolt programokkal telnek. Mér Vilmos a tatai Eötvös József Gimnázium nyugalmazott igazgatója, a pedagógus, a néprajzkutató, a nyelvész, a fáradhatatlan közéleti ember. Ezért is írtam a címben: pedagógus és mindenes, hiszen zavarba ejtően sok mindenhez ért, sok mindennel foglalkozik. Amikor nyugdíjba vonult, felkerestem, hogy írnék róla Elhárította mondván, a betegnyugdíj kényszerhelyzet. A közelmúltban kapott kitüntetés és a pedagógusnál viszont jó alkalom ra, hogy dr. Körmendi Gézának megköszönjük pedagógiai munkásságát A többit ugyanis nem hagyta abba A Csokonai utca, amely társadalmi munka nyomán szépült min ti Kopjafa az Eötvös gimnáziumban. Az Eötvös-idézet életprogramnak is tekinthető. 1984. június 2. szombat DOLOOZÚK LAPJA