24 óra, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-21 / 299. szám

Át kell alakítani a régi struktúrát! Dr. Freund Tamás országgyűlési képviselő felszólalása a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényt módosító vitában A társadalombiztosítás az egész társadalom ügye, hiszen kihatással van az ország valamennyi lakójának egészségé­re, munkájára, életére. Dr. Freund Tamás, megyénk szággyűlési képviselője (SZDSZ-listán) szakemberként, az­az egészségügyi bizottság tagjaként, ellenzéki politikusként elemezte, „szedte ízekre” a kormányjavaslatot, s erősítette meg az SZDSZ koncepcióját. Íme véleménye, parlamenti hozzászólása: „Mindenekelőtt azt a kér­dést kell feltennünk, hogy­­ miért nem egy — a kötele­ző egészségbiztosításról szó­ló — új törvényt tartunk most a kezünkben. Emlé­keztetem a tisztelt képvise­lőtársakat arra, hogy az egészségügy finanszírozása 1989 végén került át a TB- hez, azaz már akkor nyil­vánvaló volt, hogy szüksé­ges a kötelező egészségbiz­tosításra vonatkozó törvény megalkotása. Ezt a Nemze­ti Megújhodás Programja is megerősítette. Most 1991. végét írjuk. El kellene gon­dolkodni azon, miért bizo­nyult képtelennek a népjó­léti kormányzat arra, hogy másfél év alatt kidolgozza a kötelező betegbiztosításra vonatkozó törvényt. Az­ idő rövidségére nyilván­valóan nem lehet hivatkoz­ni. Másfél év elég lehetett volna, ha a koalíciós kor­mány megalakítása után a Népjóléti Minisztérium belső személyes csatározá­­­sok helyett valóban hozzá­látott volna az egészség­­biztosításra és az egészség­ügy reformjára vonatkozó alapvető kérdések tisztázá­sához. De ez olyannyira nem történt meg, hogy még társadalombiztosítás tovább­i fejlesztésére vonatkozó or­szággyűlési határozat is adós maradt ezzel. Záró­jelben jegyzem meg, hogy a bizottsági viták során több­ször — de sajnos hiába — hívtuk fel a népjóléti kor­mányzat figyelmét erre. Nem lenne olyan súlyos probléma az önálló egész­ség­biztosítási törvény hi­ánya, ha ez a törvényjavas­lat megfelelően foglalkozna legalább a legalapvetőbb kérdésekkel. A helyzet azon­ban nem ez. Milyen kérdésekre kellene mindenekelőtt választ adnia ennek a törvénynek? 1. Ki a jogosult, azaz ki­re terjed ki egészségbiztosítás ?a kötelező 2. Milyen rá jogosult a szolgáltatások­biztosított? Hogyan, milyen korlátok között veheti igénybe eze­ket a szolgáltatásokat (pl. megválaszthatja-e az sát, ill. a kórházat, stb.)orvo­s. Ki fizeti és milyen mó­don a járulékot? (azaz a biztosított kötelezettségei.) 4. Milyen módon finan­szírozza a biztosító a szol­gáltatók egyes csoportjait (házi orvosokat, rendelőin­tézetben dolgozó szakorvo­sokat, kórházakat, stb.) Ezekkel a kérdésekkel ugyan részben foglalkozik a törvény, de nem ad kielégí­tő választ rájuk,­­vagy egye­nesen elfogadhatatlanok a törvényjavaslatban foglal­tak. Teljesen hiányzik a tör­vényben az alábbi alapvető kérdésekre a válasz: 5. A biztosító és a szol­gáltató közötti szerződés alapvető kérdései. Így pl. a szolgáltatást nyújtó intéz­ményeknek milyen követel­ményeknek kell megfelelni­ük ahhoz, hogy a biztosító szerződést kössön velük? Il­letve, milyen esetekben bontható fel a szerződés. 6. Milyen fellebbezési le­hetőségei vannak a járulék­­fizetőknek a szolgáltatókkal és a­ biztosítóval szemben? Másrészt a szolgáltatóknak az őket finanszírozó bizto­sítóval szemben? További lényeges kérdés: 7. Hogyan épüljön fel a biztosítás intézményrend­szere? Hangsúlyozom, hogy ezzel még korántsem merí­tettem ki a­­ tisztázandó kér­dések sorát. Az eddig elmondottak újabb adalékot­­ jelentenek­ ahhoz, hogy a népjóléti kor­mányzat vagy csak általános jelszavak megfogal­mazásá­ra képes, vagy elveszik technikai részletekben, mint a pl. a házi­orvosok új finan­szírozási rendszere esetében. Ezzel szemben nem képes a népjóléti kormányzat a ré­gi struktúrák tényleges át­alakítására. Ennek az átala­kításnak az alapvető kér­déseit és a megoldás lehet­séges alternatíváit megfo­galmazni, továbbá az egyes alapvető kérdésekben konszenzust megteremteni.­ Ezután arról a kérdésről kívánok részletesebben szól­ni: ki legyen biztosított? Ez a kérdés ugyanis korántsem csak az egészségügy belügye. A törvényjavaslat elfoga­dása esetén rövidesen tíz­ezrek kerülhetnek aggasztó, beláthatatlan következmé­nyekkel járó helyzetbe. Gon­doltak-e arra a törvényja­vaslat készítői, hogy példá­ul mi lesz azokkal a polgár­társainkkal, akiknek meg­szűnik a munkanélküli-já­rulékra való jogosultsága, és ezzel az egészségügyi szolgáltatásra szóló biztosí­tása is? Mi történik majd akkor, ha egy ilyen egyén vagy annak iskolás korúnál fiatalabb gyereke hirtelen megbetegszik, és netalán va­lamilyen műtétre lenne szüksége? Nem fogják meg­operálni? Ha orvosetikai megfontolásból a kórház nem utasítja el az ilyen pá­cienseket, akkor a jelenle­gi törvényjavaslat alapján — ha jól értelmezem — a kórházat terheli a költség. A törvény által alkalmazott módon gyakorlatilag meg­oldhatatlan, hogy sok ez­ren ne kerüljenek tragikus vagy megalázó helyzetbe. A törvény előterjesztői bi­zonyára azt vélik megoldás­nak, hogy az is biztosított lehet, akinek a szociális rá­szorultságát az önkormány­zat megállapítja. Nyilvánva­ló azonban, hogy mindig lesznek olyanok, akik an­­­nyira nem szegények, hogy ebbe a szociális kategóriá­ba beleessenek. Például olyan fiatalok, akiknek már nem jár tovább a pályakez­dők­­ mu­n­kan­élküli­­­s­égéi­­ q,­­ de pl. az egy háztartásban élő szülők jövedelme miatt nem tekinthetők szociális szempontbó­l­­ rászorultnak. Ez csak néhány legnyilván­valóbb, előre látható példa. Tragikus élethelyzetek sora azonban nem látható előre, továbbá az ezen a módon megalkotott törvények nem alkalmasak ezeknek a hely­zeteknek a kezelésére. Alapvetően különbözik ettől az SZDSZ javaslatának a megközelítése. Álláspon­tunk, hogy minden magyar állampolgár járulékfizetés alapján jogosult legyen kötelező biztosításra. Hang­a­súlyozzuk, hogy azt kell részletesen szabályozni, hogy az egyes speciális esetekben ki fizesse a járulékot. An­­­nyira alapvető kérdésnek tartjuk, hogy megmarad-e az állampolgári jogosultság, vagy sem, hogy név szerin­ti szavazást javasolunk eb­ben a kérdésben. Látnia kell az ország közvélemé­nyének, hogy kik ragasz­kodnak ahhoz, hogy a szo­ciális biztonság legalapve­tőbb eleme megmaradjon minden polgártársunk szá­mára. Önök mmost mondhatják, hogy hónapok óta mást sem hallunk, mint, hogy az ál­lampolgári jogosultság és a biztosítási elv nem fér ös­­­sze. Ez azonban nem helyt­álló a kötelező biztosítás esetében. (A magánbiztosí­tás egészen más kérdés.) A kötelező biztosítás esetében a hangsúly azon van, hogy a biztosított számára egy­értelműen meghatározottak a kötelezettségek és a jogo­sultságok. Egyrészt minden biztosított egyén járulék­­fizetésre kötelezett,­­ de ezt a kötelezettséget átvál­lalhatja a költségvetés. biztosító intézet számára lé­­­nyegtelen, hogy ki fizeti a járulékot, a tiszta gazdasá­gi viszonyok szempontjából az a lényeg, hogy minden biztosított egyénhez kapcso­lódik járulékfizetés. Más­részt pontosan megfogal­mazódik a jogosultság — az, hogy milyen szolgálta­tásra jogosult a biztosított, továbbá, hogyan kereshet jogorvoslatot, ha sérelem éri a jogait. Az előző rezsim alatt hiába deklarálták az állampolgári­­ jogos­ul­tságot, valódi jogok és kötelezett­ségek helyett az állampárt adományaiban részesültünk. Ebből azonban nem követ­kezik, hogy a fürdővízzel ki­öntsük a gyereket is. Hangsúlyozom hogy az állampolgári továbbá, jogo­sultság nem feltétlenül je­lent ingyenes ellátást, ahogy a gyógyszer esetében is fi­zetünk hozzájárulást, az el­képzelhető más esetekben is. De csak úgy, hogy sen­kit ne akadályozzon meg a­z ellátáshoz való hozzáju­tásban. Hangsúlyozom, hogy azokban az országokban, ahol nem mindenki biztosí­tott, ott a lakosság felső ré­tegei maradnak ki a köte­lező biztosításból, azaz egy adott jövedelemhatár feletti keresetűek magánbiztosítás révén jutnak ellátáshoz. Vagy egy bizonyos határ fe­letti jövedelemrész már nem számít bele a biztosítás alapját képező jövedelembe. Mivel a törvényjavaslat ezt a felső jövedelmi ha­tárt csak a 6 százalékos nyugdíjjárulékra és a 4 szá­zalékos betegbiztosítási já­rulékra alkalmazza, a 43 százalékos társadalombizto­sítási járulékra pedig nem, ezzel a magas jövedelműek számára sem kielégítő ez a törvényjavaslat. Azaz, nem biztosít megfelelő védelmet a legrosszabb helyzetűek számára, és nem teljesíti a magasabb jövedelműek vá­rakozásait sem. A törvényjavaslat más rendelkezései is mutatják, hogy meglehetősen elsza­kadtak a törvény kidolgozói az élettől. A törvényjavas­lat 4. paragrafusának a 6. bekezdése az utazási költ­ségekhez adott hozzájárulás esetében így fogalmaz, idé­zem: „Nem jár támogatás abban az esetben, ha a biz­tosított választott orvosa nem a biztosított állandó lakóhelye, illetőleg tartózko­dási helye szerint illetékes önkormányzat területén mű­ködik.” A törvény kidolgo­zói miként feledkezhettek el arról, hogy a magyar te­lepülések kb. 50 százaléká­ban nincs helyben körzeti orvos. Az előbb idézett be­kezdés alapján egy ilyen te­lepülésen élő egyént még azzal is sújtaná a törvény, hog pl. a kórházba mene­telhez nem járna támogatás az utazási költséghez. További átgondolatlan in­tézkedés a 25 napos beteg­­szabadság bevezetése. Nem is titkolja a javaslat elő­terjesztője, hogy erre a TB bevételei és kiadásai kö­zötti növekvő olló miatt ke­rül sor. Ez az intézkedés kb. 1,5 százalékos átlagos járulékemelést jelent. Elfo­gadjuk, hogy kényszerhely­zetben van a TB. Ez azon­ban nem ok arra, hogy a népjóléti kormányzat ne gondolja végig az intézke­dései várható hatását. Ez az intézkedés igen nehéz hely­zetbe hozhatja a kisvállal­kozások és viszonylag kevés munkást foglalkoztató álla­mi vállalatok egy részét — esetenként ugyanis akár 3-4 százalékos járulékemelést is jelenthet. A biztosítás lé­nyege a kockázat megosz­tása­­— ez szűnik meg a táppénz 25. napjára. Ha nemcsak a TB bevételei szempontjából gondolta vol­na végig ezt az intézkedést az előterjesztő, hanem a vállalatok és a biztosított betegek szempontjából is, akkor arra is törekedett vol­na, hogy a várható mel­lékhatásokat enyhítse. Pél­dául — többek között — olyan konstrukció magánbiztosítási megjelenését ösztönözhette volna, amely csoportos biztosítást jelen­tene a táppénz első 25 nap­jára. A múlt héten a TB ön­­kormányzati igazgatásáról elfogadott törvény átmeneti időszakra felügyelőbizott­ságot hoz létre. Ennek felügy­előbizottságnak a jo­­­gai között rendeletekre — a kormány­­ vonatkozóan — azonban csak vélemé­nyezési jog szerepel, szem­ben a majdani önkormány­zat egyetértési jogával. En­nek következtében gyöke­resen más következményei lehetnek az előttünk lévő törvény módosítás nélküli­­ elfogadásának, mint abban az esetben, ha rögtön lét­rejött volna az önkormány­zat. Az előttünk lévő tör­vény 46. paragrafusa alap­ján szabad kezet biztosí­tanánk a kormányzatnak. Semmi biztosítékunk nincs az ellen, hogy esetleg olyan kormányrendeletek sora szülessen meg, amellyel sem a felügyelőbizottság, sem a leendő önkormányzat alap­vetően nem értene egyet. Például gyakorlatilag min­den belefér a „biztosítási kötelezettség részletes sza­bályai” I kategóriáb­a, ami­nek a meghatározására sza­bad kezet kapna a kor­mány. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a záró ren­delkezések között önálló pa­ragrafusban szerepeljen, hogy a kormányrendeletek megalkotásához a TB Alap felett felügyeletet gyakorló szerv egyetértése szükséges. A felügyelőbizottság összeté­tele miatt, sajnos, ez sem jelent biztosítékot arra, hogy a járulékfizetők, azaz a munkáltatók és a munka­­vállalók érdekei megfelelő­en­­ képviselve lesznek 1992- ben. Meggyőződésünk, hogy sürgető az önkormányzat mielőbbi létrejötte. Ugyanis csak ez biztosíthatja, hogy a döntésekben a szűk hiva­tali és pénzügyi érdek mel­lett megjelenhessenek a já­rulékfizető állampolgárok érdekei is.” Dr. Freund Tamás 1991.­ december 21., szombat Lesz-e béke az Olajfák hegye alatt? Bibliai tájakon — ma Jeruzsálem, Názáret, Bet­lehem — a Szentföld. A vi­lágon sehol sem várják job­ban azt az üzenetet, ame­lyet egykor tettek közhírré: Betlehemből békesség van a Földön. De nincs bé­ke az Olajfák hegye alatt. Názáret az evangéliu­mokban gyakran szereplő galileai város. Itt adta hí­rül az angyal Máriának Jé­zus születését, aki itt élt és nevelkedett 30 éves koráig. Názáret, ezerkilencszázki­­lencvenegy évvel később. A turistabuszok eltorlaszolják a szűk kis utcát, mely a Kihirdetés templomához vezet. A hagyomány szerint itt tudatta az angyal Má­riával, hogy fia fog szület­ni. A templom előtti téren a zarándokok angolul, né­metül, portugálul, lengye­lül, magyarul, japánul be­szélgetnek. De mielőtt be­jutnának a templomba, vagy József műhelyébe, Fejszál előtt kell elhaladniuk. Az arab Fejszál előtt. Egy kő­­hajításnyira született és nőtt föl attól a helytől, ahol a keresztények minden elkezdődött. számára Most fából faragott jászolt árul a téren. Ó, bibliai Názáret! Már a rómaiak is vért ontottak né­hány, a kopár meghúzódó házért. hegyeken Azután az arabok, a kereszteslova­gok, a törökök, még Napó­leon csapatai is. Fejszál elő­dei mindegyikükkel meg­csinálták a maguk kis üzle­tét. És ma? Öntözőcsatornás zöldségföldek szarvasmarha­­farmok, az állatok box­ok­ban, gyümölcsöktől roskadó datolyapálmák. Bet Shean után már úttartás­zok, kato­nák, határőrállomás vár. Át­engednek, ha megszállt te­rületen vagyunk. 700 000 palesztin él itt, 1967 óta iz­raeli ellenőrzés mellett. Jerikó előtt, a kősivatag közepén, a buszmegálló be­tonépülete romokban, bom­batalálat érte. Az út tovább Jeruzsále­men keresztül vezet. Jeru­zsálem, Izrael fővárosa, há­rom vallás szent városa. Az Olajfák hegyén (melynek lábánál, a Getszemáni kert­ben fogták el Jézust) lesztin gyerekek állnak pa­az út mentén. Legtöbbször az intifada szót emlegetik amely megszabadulást, az iga lerázását jelenti. Betlehem, Jeruzsálemtől 7 kilométerre délre fekszik. Mikeás próféta már 700 év­vel Jézus Krisztus világra­jövetele előtt, Izrael majda­ni uralkodójának születési helyéül jövendölte meg. A Születés temploma előt­ti tér, délután. A szuvení­reket árusító bódék vasrá­csokkal körülvéve, a pa­lesztin kereskedők sztráj­kolnak. Már kilencedik hó­napja. A tetőkön izraeli katonák posztolnak. A rend­őrőrhelyeket három méter magas acélrácsok védik. A sziklabarlang, a Szüle­tés temploma alatt. Ahol 2000 évvel ezelőtt a jászol állt, ma aranyba csillag jelzi a helyet. foglalt Az olajilámpák égnek, tömeg, zsúfoltság, vakuk villannak, emlékképek készülnek. Imádkozásra, csendes tatra ma alig alkalmas ábr­a környezet. Egy civil az altemplom­ban titokban azt figyeli, nem rejtettek-e el bombát a szent helyen. S közben készülnek a ka­rácsonyi éjféli mise tv-köz­­vetítésére. Mert 1991. de­cember 24-én is innen vár békeüzenetet a világ. (Ferenczy—Europress ) „Ha nem Noé bárkája — akkor micsoda ?" Dr. Roberts tovább kutat az Araráton Az ausztrál dr. Alan Ro­berts Sydneyben bejelentet­te, hogy a jövő nyáron vis­­­szatér Törökországba, hogy további kutatásokat folytas­son Noé bárkája után. Az 58 éves tudós ugyanis — amint az annak idején be­járta a világsajtót — idén egy megkövesedett hajó­­roncsra bukkant az Ararát lejtőjén, 2000 méteres ma­gasságban. „Még nem állít­hatom teljes bizonyossággal hogy a maradványok Noé bárkájának roncsai — nyi­latkozta —, de az bizonyos, hogy egy hatalmas hajóról származnak. A hajó orrát tatját, a bordázatot és a vá­laszfalakat egyértelműen fel lehet ismerni. Ha nem Noé bárkája —akkor micsoda?” Roberts nem régész, ha­nem történész, és abból in­dul ki, hogy az özönvízről és a jóségo« Noéról, szóló bibliai történet tényeken nyugszik.valóságos Sok tudóssal ellentétben — akik csak példabeszéd­nek tekintik az állatok megmentőjének történetét — dr. Roberts szilárdan ki­­süfi, hogy a legenda valóban megesett. Noé bárkájának felkutatására már eddig sok expedíciót indítottak. Az ausztrál tudós légifelvételek tanulmányozásával kezdte a feladat megoldását. Egy ha­jó formájú sziklaképződmény megpillantása után döntött úgy, hogy a helyszínen ta­nulmányozza az alakzatot A kutatás csak a nyári hó­napokban lehetséges, mivel az év nagy részében a hegy­séget vastag hó borítja. „A hajó 171 m hosszú, ez a Bibliában említett 300 rőfnél, azaz 150 méternél egy kicsit nagyobb. Az épí­tésihez — az írás szerint — sok vasat is felhasználtak és valóban, egy csomó vas csapszeget találtunk.” Az ausztrál történész lelet korát a bibliai esemé­­­­yek korának figyelembe ■ vételével 4500 évre becsüli A fa ennél sokkal rövidebb idő alatt is megkövül. Ro­berts több mintát vitt­ ma­gával Ausztráliába, ahol a laboratóriumokban pollen­­analízisnek vetik alá, hogy megállapíth­assák a kövüle­­ származásának pontos idő­pontját. „Ha kiderül, ban Noé bárkáját hogy való­meg, a 2000 méter találtuk magas­ságban fekvő lelőhely a vi­lág egyik legfelkapottabb turisztikai célpontjává vá­lik” — vélekedik a tudós Erre az esetre azt ajánlja, hogy építsenek a hajó fölé­ egy óriási csarnokot, hogy a leletet télen hessen tekinteni.is meg le­ (FEB) 2téRA*

Next