Komárom-Esztergom Megyei Hírlap, 2001. március (6. évfolyam, 51-75. szám)
2001-03-14 / 61. szám
^ 2001. MÁRCIUS 14., SZERDA ___________nlKLAr________ Márciusi történelem Föl, föl látjátok lobogómat...! Megyénkben történt az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc idején Alig lehetett történelmünknek oly mozgalmas korszaka, mint az 1848/1849-es esztendő történéseit felölelő. ha lett volna akkor is internet, ha működött volna a világháló, akkor a Magyarországra vonatkozó filetengerben minden bizonnyal túlterhelten, tűzpirosan izzottak volna a chip-kötések, és tán a vírusok is elégtek volna a mágneses mezőkön. Élt, száguldott, forrongott a nemzet. A forradalom persze nem szűkíthető egyetlen napra, amiként a szabadságküzdelem időszaka is hosszabb a két jeles esztendőnél. Kisbér, Ácsteszér, Ete, Csép Batthyány, Táncsics, Vörösmarty, Bajza Forradalom akkor lesz, ha az emberek egy-egy csoportjában elviselhetetlenné válik a megaláztatás. A Bakony erdeiben a XIX. század elején mind több jobbágyfiú vállalta a bujdosó betyáréletet. Míg a tisztások sovány szántóföldjein egyre nehezedett a szántóvetők sorsa, Stancsics Mihály ácsteszéri cselédlegény megpihentette kifáradt jószágait, mire megverte őt az urasági hajdú. Ez az eset minden bizonnyal egyik kiindulópontja az újra kibontakozó magyar ellenállásnak. Mihály a szülőföldről való elbujdosásnak saját módját választotta. Előbb vándorló mesterlegény lett, aztán tanítói oklevelet szerzett, majd bejárta gyalogosan Európa több országát. Hazatérve sikerült útiélményeit - összevetve a magyar valósággal - megírni, megjelentetni. A bakonyi térségben akkor is Kisbér volt a legnagyobb település. Ennek urai, a Batthyányiak a magyar arisztokrácia felvilágosult rétegéhez tartoztak. Gróf Batthyány Kázmér már 1849-ben felszabadította jobbágyait. Ő is túl volt ekkor már egy európai körúton. A bécsi kormánykörökkel azonban nem csak ezen tapasztalatai okán fordult szembe, de korán megérintették a személyes szabadság eszméi is. Szerelmi házasságkötése csak úgy jöhetett létre, hogy református hitre tért. Kisbéri kastélya gyülekezőhelye volt a reformkor politikusainak, a Védegylet eszméje is itt született meg. A közeli etei és csépi szőlőhegy borospincéi ugyancsak kedvelt találkahelyei voltak az ország sorsán búsongó, a hazáért égő férfiaknak. Batthyány Kázmér itt ismerhette meg Bajza Józsefet, Vörösmarty Mihály, akinek - mint bőkezű mecénás - életjáradékot biztosított. És feltehetően ezen körök révén ismerkedett meg Táncsics Mihállyal, akit kisbéri kastélyában is fogadott, majd - amikor menekülni kellett Táncsicsnak a hatóságok elől - a gróf horvátországi birtokán rejtette el őt. 1849-ben az országgyűlésben találkozhattak. Táncsics választott képviselő volt, Batthyány kormánybiztos, majd külügyminiszter. Táncsics hosszú élete végére eljutott a magyarországi munkásmozgalmi sajtó létrehozásáig. Batthyány ingatlanjait a szabadságharc bukása után elkobozták a győztesek, és a korszerű gazdag birtokon jöhetett létre a kisbéri ménes. A gróf a száműzetésben korán meghalt, Vörösmarty hozzá írta utolsó verseit. Táncsicsnak ma Ácsteszéren és Kisbéren áll mellszobra. Vörösmarty emlékét Csépen emléktábla őrzi, Batthyány Kázmér mellszobra tavaly óta a kisbéri katolikus templom mellett áll. Esztergomi történések Kossuth Lajossal és Széchenyi Istvánnal A hajókikötő már akkor is állt. A Pestről Pozsonyba, illetve Bécsbe igyekvő gőzhajók az árral szemben nem közlekedhettek túlságosan gyorsan, itt álltak meg először. Itt állt meg az a gőzhajó is, amely Kossuth Lajost, a Honvédelmi Bizottmány elnökét szállította 1848 októberében a nyugati hadszíntérre. Az állomásokon az államférfi gyújtó hangú beszédekben toborozta a nemzetőr zászlók alá a vidék népét. Esztergom és környékének lakói kitörő lelkesedéssel fogadták, és a hagyomány szerint itt született meg a Kossuth-nóta. Esik eső karikára... - énekeljük azóta is, ha úgy érezzük, hogy újra változtatni kell a viszonyainkon. Esztergom érintésével nem csak hajóút, de postakocsi-út is vezetett Bécsbe. Az udvari körökhöz húzó történészek sokáig azt állították, hogy gróf Széchenyi István - akit Kossuth a legnagyobb magyarnak nevezett - megőrült, miután a pesti nép meglincselte a pesti Duna-hídon a Magyarországra küldött hadügyminisztert, Lamberget. Ma már az is tudható, hogy ez a „lincselés” udvari ármány műve volt, a karddal sújtó „diák” pedig az osztrák titkosrendőrség beszervezett embere. Kellett az ürügy a hadbalépéshez. És az sem igaz, hogy Széchenyi megőrült volna. Későbbi - az intézetből kicsempészett, és azóta napvilágra jutott - írói művei a legfényesebb elméről tanúskodnak akkor is, ha felháborodásában Schwarzenberger miniszterelnököt - az aradi vértanúk kivégeztetésében legbuzgóbb osztrákot kéjgyilkosnak nevezi. Aminek következtében az is valószínűtlen, hogy az osztrák „elmeintézetben” ő maga emelte volna saját halántékához a végzetes pisztolyt. (Mert ilyen eszközt hagynak ám az „ápoltaknál”...) És nem ápolószemélyzet, hanem fegyveresek hurcolták el őt Pestről 1848 szeptemberében. Esztergomnál megszökött a postakocsiról, és a Dunában úszva próbált meg elmenekülni. Kitűnő úszó volt, de a parti őrnaszád zsoldosai elfogták. A napóleoni idők csatáiban századosi rangot szerzett huszártiszt katonai képességeit nem használhatta fel a szabadságharcban... Csatavesztés Bábolnánál és Bakonysárkánynál Görgei működése, Perczel helytállása Nagyobb volt az esélye az addig főhadnagyi rangot elért Görgei Artúrnak, akit Kossuth mint „forradalmi érzelműnek”, tehetségesnek vélt fiatal katonatisztet emelt a nemzetvédő hadsereg élére. A zaklatott napokban Kossuthnak nem volt elég ideje a „személyzeti munkára”. Görgeinek egyetlen „forradalmi” tette volt addig. Kivégeztette az árulással gyanúsított Zichy grófot. Ma már ebben az ügyben is világos a birodalmi titkosrendőrség ármánya. A jusztizmord végrehajtatásával saját emberüket juttatták a lelkesült honvédsereg élére... A Görgei-kérdés másfél évszázada borzolja a hazai kedélyeket. Az osztrák érzelmű magyar történészek új és új korszakokban bizonygatják, hogy Görgei zseniális hadvezér volt, ezen túl pedig „reálpolitikus”. Figyelmen kívül hagyva a Görgeit később elítélő Kossuth Lajos, Batthyány Kázmér, Szemere Bertalan, Bajza József, Vörösmarty Mihály, Ady Endre, Illyés Gyula, Veres Péter... álláspontját. A jelenkori történésztársadalom is megosztott, az egyik tábor azt állítja, hogy a Komárom-Esztergom megyei nemzetőrség szégyenletesen megfutott a schwechati csatában... Hát persze. Móga vezér alatt, aki már mamunak mondta a hamut, és az egyik szárnyon pedig már Görgei „működött”. Aki aztán elnyerve a fővezérséget - hazaküldte a nemzetőrséget. Mondván, hogy neki csak sorkatonák kellenek. Akik minden parancsot szó nélkül teljesítenek. Legvégül majd a fegyverletételre vonatkozót is. Aztán - Pozsonyt védhetetlennek minősítve, a védelmet meg sem próbálva - a sorezredekkel, honvédzászlóaljakkal is visszavonult, beengedve Windischgrätz hadait országunk területére. A vértes ezredek Bábolnánál érték utol, és hajnali álmukban lepték meg a magyar csapatokat. Az utóvéd - egy Görgei-rokon parancsnoksága alatt - ugyancsak elaludt. A veszteségünk halottakban, sebesültekben, fogságba esettekben megközelítette az ezer főt. Az osztrák rohamot Nagyigmánd vonalában sikerült a magyar tüzérségnek megállítani. Kossuth naponta szólította fel leveleiben a szembeszállásra Görgeit, és a délvidékről felvonuló Perczel Mór tábornokot is. Perczel szót fogadott, és Bakonysárkány-Mór vonalában csatát vállalt, lelassítva az osztrák előrenyomulást. Háromszáz magyar huszár farkasszemet nézett a két vértes lovasezreddel, helytállt a tüzérségünk, amíg lehetett, állták az osztrák tüzérségi és gyalogsági tüzet a honvédzászlóaljak, majd elfogadható rendben visszavonultak Buda felé. A legújabban megtalált móri jegyzőkönyvek mindössze harminckét halottról szólnak, és ebben a számban fele-fele arányban lehettek magyar és osztrák katonák... A környező bakonyi falvak, továbbá Ete, Császár, Vérteskethely lakossága megszenvedte az osztrákok rekvirálásait, de - miként a korábbi Jellasits-hadjárat idején - több helyütt szembeszálltak az idegen rablókkal. Komárom ősi nagysága Jókai Mór és Petőfi Sándor A Duna, a Vág és a Kisduna összefolyásánál, az északi parton épült város évszázadokon át a magyar korona egyik legszebb gyöngyszeme volt. Kedvező hadászati fekvése, erős vára megóvta hosszú időn át a háborúk csapásaitól. A hajózásra és közúti csomópontra alapozó kereskedő réteg, a korán kialakult polgárság Európa egyik legcivilizáltabb települését teremtette itt meg, otthonos városmaggal, Duna-parti kertekkel, parkokkal, az irodalom és a művészetek lelkes pártolásával. Tudjuk, hogy itt született Jókai Mór, aki Pápán együtt diákoskodott Petőfi Sándorral. Diáktársát szülei komáromi házában is vendégül látta, Petőfi - útba ejtve Dunaalmást, meglátogatva Csokonai Lillájának sírját - érkezett Komáromba, és elragadtatással szólt, írt a szépséges, gazdag és kultúrált városról. Táncsics Mihály szobra szülőfalujában, Acsteszéren A Duna Esztergomnál. Itt ugrott a folyóba gróf Széchenyi István Kossuth Lajos Batthyány birtokán jött létre a kisbéri ménes. Ma múzeumban láthatók a relikviák Jókai Mór szobra Észak-Komáromban