Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)

1920-10-20 / 77. szám

negyvenegyedik évfolyam. 77. szám. Szerda, 1920. október 20. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Eism­zeiési ár helyben Cseh-szlovák értékben: Egész évre 56 K, félévre ± 8 K­, negyedévre 14 K. Eretbetési ár vidékre postai szétküldéssel: Egész évre 60 K, félévre 30 K, negyedévre 15 K. Egyes szám­ára: 60 filcér. LM Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor­ u. 20., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden szerdán és szombaton. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. I Ilim is 2 liP EftBfRlft Győr- Komárom- és Esztergom megye és Komárom város zsupán kormánybiztosától a Magyar Népszövetség elnöksége a következő átiratot és teljhatalmú miniszteri rendeletet kapta : 295 Prés. duv. 1920. szám. ki. Tuba János ur, mint „Magyar Nép­­szövetség Szlovenszkóban“ tervezett egyesülés igazgatója Komárom. Túl r­udáiz fordításban és másolatban kö­zölt 2923 20. Odt. Adm­. 1 i számú miniszteri rendelkezést azzal hozom a Cim tudomására, hogy ennek következtében s tekintettel épen Szlovenszkó meghatalmazott miniszterének hi­vatkozott rendeletében foglalt tilalomra, azon­nal szüntessen be minden néven nevezendő központi-, fiók- és egyéni működést, mely a szóban forgó egyesülés céljait szolgálja. Külön is hangsúlyoznom kell Címed elött, a jelen rendelkezés be nem tartásának követ­kezményeiül a tu! oldalt foglalt büntető ren­delkezéseket, amelyek alapján bűntetteini fog­nak mindazok, kik az ott minősített kihágá­sokat elkövetik. Komárom, 1920 október 16-án. Dr. FOLKMANN s. k. zsupán kormánybiztos. A magyar fordításban közölt rendelet a következő: A Cseh-szlovák köztársaságnak Slovensko igazgatásával megbízott teljhatalmú minisztere. Bratislava, 1920 október 13-án. 2923/20. Odd. Adni. 11. Azonnal! Zsupán Urnák! Komárom. A törv. és rend. tárának 63. sz. és 1918 évi dec. 10-én hozott törvényének 14-ik § ában nekem adott teljhatalomnál fogva ezennel meg­tagadom a „Magyar Népszövetség Szlovensz­kóban“ egyesülés címü Komáromban székhellyel biró alapszabályainak korm­ányhatósági jóváhagyását, megtiltva egyben az egyesülés­nek bármily nemű tevékenységét. Jelen rendelkezésem be nem tartását az 1879 évi 40-ik tc. 1. §. 2-ik bekezdésének alap­ján kihágásnak minősítem, mely az 1879. évi 40. te. 16 ik §-a értelmében 15 napig terjed­hető elzárással és 200 K pénzbüntetéssel bün­tetendő. Ezen rendeletemet az 1879. évi 40 ik tc. 9. § e értelmében közhírré téve megjegyzem, hogy annak hatályát illetőleg épen az idézett­­ irányadó. A fen hivatkozott kihágásokat a közigaz­gatási hatóságok illetékességébe utalom. Indokok: A jelzett alapszabályok kormányhatósági jóváhagyását meg kellett tagadnom, minthogy azok nem felelnek meg az 1508/1875 BM. számú belügyminiszteri körrendelet II. és IX. pontjának, de meg kellett tagadnom a kérdéses alapszabályok jóváhagyását azért is, mert ezen egyesülés folyó évi július hó 4-én megtartott alakuló gyűlése alkalmából, valamint az azt követő társas ebéd alatt az alapítók és egye­sületi elöljárók részéről elhangzott beszédek, egyáltalán semmiféle biztosítékot nem nyújta­nak aziránt, hogy az egyesület valóban be fogja tartani működésének az alapszabályokban körvonalazott korlátait. Miniszter: v. dr. Eisenstein s. k. Magyar testvéreink! A kormányhatalom a „Magyar Népszö­vetség" alapszabályainak jóváhagyását megta­gadta egy rendeletre utalással, amely nem ke­vesebb, mint 45 évvel ezelőtt adatott ki, mely még egyrészről a jelen esetre egyáltalán nem nyerhet alkalmazást (hogy miért? majd felelünk máskor arra is), addig másrészről nem az alap­szabályok en bloc visszautasítására, hanem legfeljebb csakis arra szolgáltathatott volna ala­pot, hogy annak egy §-a módosíttass­ék, egy új § pedig abba utólag felvetessék. Mi, amidőn az alapszabályokat megalkot­tuk, ama jogelv alapján: Lex posterior derogat priori, a későbbi törvény a korábbit hatályta­lanítja, nem mást, mint magát azt a nemzetközi szerződést vettük zsinórmértékül, amelyet a cseh-szlovák köztársaság a szövetséges hatal­makkal Saint Germainban­ 1919. szeptember hó 10-én az uralma alá adott nemzeti kisebbsé­gek jogainak biztosítása céljából kötött. E szerződés (I. fejezet 7—8 cikk) okta­tási, közművelődési, népjóléti, valamint szociá­lis (gazdasági) tevékenység kifejtése terén a Cseh-szlovák Köztársaság keretébe utalt nem­zeti kisebbségeknek, tehát a magyarságnak is, cselekvési szabadságát alaptörvényként bizto­sítja, amellyel sem törvény, sem rendelet, sem hivatalos cselekmény ellentétben nem állhat (I. fejezet 1. § ) Az említett szerződés (II. fejezet 14 §) a magyarság, mint nemzeti kisebbség e jogainak biztosítását a népek szövetségének védelme alá helyezi. Eljárásunk jogszerűségének teljes tuda­tában arra kérünk benneteket, magyar testvé­reink, h­ogy az államhatalom parancs szava előtt meghajolva a „Magyar Népszövetség“ érdekében eddig kifejtett ügybuzgó működéste­­ket egyelőre szüntessétek be, nehogy az állam­hatalomnak okot szolgáltassatok megtorló intéz­kedések tételére. Mi mint magán­emberek és mint magya­rok mindent el fogunk követni, hogy a magyar­ságon esett e sérelem a törvényes felsőbbségek utján orvosoltassék. Sem fejünket, sem szívün­ket el nem veszítve bátran és elszántan megyünk — törvényes útjainkon — előre! Lépésünk eredményéről majdan híradással leszünk. Bízzunk ügyünk igazságában! A nem engedélyezett „ Magyar Népszövetség “ volt elnöksége­ kell és erre szolgál a fakultativ világítás a villamossággal. A lakosság igen tekintélyes része öröm­mel üdvözli a villamos világítás gondolatát és az volna kívánatos, ha a volt tölténygyár g . ..... sával, illetve azzal a kormánybizott­sággal, mely ebben az ügyben a legközelebbi napokban Komáromba érkezik, teljes megegye­zés jöjjön létre az áramszolgáltatás mikéntjét és mennyiségét illetőleg. Természetesen a lakosságnak teljes állami garanciákat kell kapni abban az irányban, hogy a villamos világítás zavartalansága biztosíttas­sák, tehát elegendő áram­ álljon úgy világítási, mint ipari célokra rendelkezésére. Az állam tehát az áramfejlesztő telep­­ szükséges kibőví­tése árán is — ami egészen rentábilis befek­tetés — gondoskodjék a város területének és környékének m­egvilágításáról, ami a lakosság közérdeke. Két szempontból is fontos volna ezt a célt szolgálni: egyik a köz- és magán­világítás ügyének kedvező megoldása és a gázvilágítás nagy igénybevételétől való tehermentesítés, má­sik pedig állandó munkaalkalmak teremtése, mely a kábelek lefektetésével hónapokon át tartana és javulást idézne elő a munkanélküli­ség terén is. Mindenképpen oda kell tehát törekedni, hogy a villamos világítás kedvező alkalmát megragadja a város közönsége, amely részére haszonhajtó vállalatot is jelent. De egyúttal jelenti a lépéseket a haladás és a civilizáció felé, melyekkel városunk még adósa a villamos világítás ügyének és a polgárság jól felfogott érdekeinek. A villamos világítás. A komáromi villamos világítás e megol­dás stádiumába igyekezik. A jelentkezések ör­vendetesen szaporodnak és úgy látszik, a város külső perifériája is komolyan fontolóra veszi, hogy lakásába a villamos világítást bevezesse. Dr. Szijj Ferenc polgármester elnöklete alatt szűkebb körű értekezlet volt ez ügyben, amelyen a villamos világítás előadói és szak­­referensein kívül a sajtó munkásai is részt vet­­tek és érdeklődéssel hallgatták a világításra vonatkozó tervek előadását. Az ügy komoly mérlegelés tárgyát képezi, mert a városi gázmű nem képes mai berende­zésével — ez idő szerint csak egy kemence mű­ködik nyolc retorjával — a város köz- és ma­­gánvilágítását ellátni. Ehhez járul a nagy anyag­hiány, úgy, hogy jelenleg is fa és szén vegyes feldolgozása útján jutunk gázhoz. A városi gázművet tehát mindenképpen tehermentesiteni A szlovákositás. (Folyt, és vége.) Igazságosan ítélve azt kell mondanunk tehát: mindkét eljárás az ember természetes jogát gátló mód, de a tótosítás károsabb az emberi társadalom egyetemére. Azonkívül a magyarosítás nem is volt oly nagymérvű. A magyar iskola­politika a viszo­nyoknál fogva sokkal is gyarlóbb volt, hogy megtette volna azt, amit a szlovák megtesz: 25—30 gyermek részére iskolát nyitni. Az eltatosítás továbbá rontja a két nép régi jó viszonyát. Hunfalvy írja: „A gyér szlá­vok nem is tekintik való szerencsétlenségnek, úgy látszik, a magyarok letelepedését, mert összetársulának velők, amint a német papok panaszlevelében olvassuk. Ámde a szlávok bér­­befogadtak egy csapat magyart s a magok em­bereit, kik csak álkeresztények, megnyilván, közéjök keverék, s azt a vegyes sereget azután a keresztényekre usziták. A két nép jó viszo­nyát a történelem is igazolja. Sehol a legkisebb támadását nem találjuk a szlávoknak a magya­rok ellen, amit nem abból lehet magyarázni, hogy az uj telepedők azokat kiirtották volna, mert számuk nőttön nőtt." A 48 as időkben is a tót földön talált az izgatás a legkevesebb hívőre s Hurbán ezredes­pap csak hamar csalódottan hagyta ott tótjait, kik nem álltak kötélnek. Alogy mindezek ellenére belekaptak az el­­szlovákosításba, mely tíz év alatt Komárom 50 százalékát akarja elnyelni, az a kényszerítő kö­rülményeknek tulajdonítható. Szinte bele van­nak kényszerítve a tótosításba. A szlovák államférfiak két tűz közé ke­rültek. Tudják nagyon jól, hogy az erőszakos lépések erős visszahatásokat váltanak ki, de

Next