Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-10-20 / 77. szám
negyvenegyedik évfolyam. 77. szám. Szerda, 1920. október 20. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Eismzeiési ár helyben Cseh-szlovák értékben: Egész évre 56 K, félévre ± 8 K, negyedévre 14 K. Eretbetési ár vidékre postai szétküldéssel: Egész évre 60 K, félévre 30 K, negyedévre 15 K. Egyes számára: 60 filcér. LM Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor u. 20., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden szerdán és szombaton. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. I Ilim is 2 liP EftBfRlft Győr- Komárom- és Esztergom megye és Komárom város zsupán kormánybiztosától a Magyar Népszövetség elnöksége a következő átiratot és teljhatalmú miniszteri rendeletet kapta : 295 Prés. duv. 1920. szám. ki. Tuba János ur, mint „Magyar Népszövetség Szlovenszkóban“ tervezett egyesülés igazgatója Komárom. Túl rudáiz fordításban és másolatban közölt 2923 20. Odt. Adm. 1 i számú miniszteri rendelkezést azzal hozom a Cim tudomására, hogy ennek következtében s tekintettel épen Szlovenszkó meghatalmazott miniszterének hivatkozott rendeletében foglalt tilalomra, azonnal szüntessen be minden néven nevezendő központi-, fiók- és egyéni működést, mely a szóban forgó egyesülés céljait szolgálja. Külön is hangsúlyoznom kell Címed elött, a jelen rendelkezés be nem tartásának következményeiül a tu! oldalt foglalt büntető rendelkezéseket, amelyek alapján bűntetteini fognak mindazok, kik az ott minősített kihágásokat elkövetik. Komárom, 1920 október 16-án. Dr. FOLKMANN s. k. zsupán kormánybiztos. A magyar fordításban közölt rendelet a következő: A Cseh-szlovák köztársaságnak Slovensko igazgatásával megbízott teljhatalmú minisztere. Bratislava, 1920 október 13-án. 2923/20. Odd. Adni. 11. Azonnal! Zsupán Urnák! Komárom. A törv. és rend. tárának 63. sz. és 1918 évi dec. 10-én hozott törvényének 14-ik § ában nekem adott teljhatalomnál fogva ezennel megtagadom a „Magyar Népszövetség Szlovenszkóban“ egyesülés címü Komáromban székhellyel biró alapszabályainak kormányhatósági jóváhagyását, megtiltva egyben az egyesülésnek bármily nemű tevékenységét. Jelen rendelkezésem be nem tartását az 1879 évi 40-ik tc. 1. §. 2-ik bekezdésének alapján kihágásnak minősítem, mely az 1879. évi 40. te. 16 ik §-a értelmében 15 napig terjedhető elzárással és 200 K pénzbüntetéssel büntetendő. Ezen rendeletemet az 1879. évi 40 ik tc. 9. § e értelmében közhírré téve megjegyzem, hogy annak hatályát illetőleg épen az idézett irányadó. A fen hivatkozott kihágásokat a közigazgatási hatóságok illetékességébe utalom. Indokok: A jelzett alapszabályok kormányhatósági jóváhagyását meg kellett tagadnom, minthogy azok nem felelnek meg az 1508/1875 BM. számú belügyminiszteri körrendelet II. és IX. pontjának, de meg kellett tagadnom a kérdéses alapszabályok jóváhagyását azért is, mert ezen egyesülés folyó évi július hó 4-én megtartott alakuló gyűlése alkalmából, valamint az azt követő társas ebéd alatt az alapítók és egyesületi elöljárók részéről elhangzott beszédek, egyáltalán semmiféle biztosítékot nem nyújtanak aziránt, hogy az egyesület valóban be fogja tartani működésének az alapszabályokban körvonalazott korlátait. Miniszter: v. dr. Eisenstein s. k. Magyar testvéreink! A kormányhatalom a „Magyar Népszövetség" alapszabályainak jóváhagyását megtagadta egy rendeletre utalással, amely nem kevesebb, mint 45 évvel ezelőtt adatott ki, mely még egyrészről a jelen esetre egyáltalán nem nyerhet alkalmazást (hogy miért? majd felelünk máskor arra is), addig másrészről nem az alapszabályok en bloc visszautasítására, hanem legfeljebb csakis arra szolgáltathatott volna alapot, hogy annak egy §-a módosíttassék, egy új § pedig abba utólag felvetessék. Mi, amidőn az alapszabályokat megalkottuk, ama jogelv alapján: Lex posterior derogat priori, a későbbi törvény a korábbit hatálytalanítja, nem mást, mint magát azt a nemzetközi szerződést vettük zsinórmértékül, amelyet a cseh-szlovák köztársaság a szövetséges hatalmakkal Saint Germainban 1919. szeptember hó 10-én az uralma alá adott nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása céljából kötött. E szerződés (I. fejezet 7—8 cikk) oktatási, közművelődési, népjóléti, valamint szociális (gazdasági) tevékenység kifejtése terén a Cseh-szlovák Köztársaság keretébe utalt nemzeti kisebbségeknek, tehát a magyarságnak is, cselekvési szabadságát alaptörvényként biztosítja, amellyel sem törvény, sem rendelet, sem hivatalos cselekmény ellentétben nem állhat (I. fejezet 1. § ) Az említett szerződés (II. fejezet 14 §) a magyarság, mint nemzeti kisebbség e jogainak biztosítását a népek szövetségének védelme alá helyezi. Eljárásunk jogszerűségének teljes tudatában arra kérünk benneteket, magyar testvéreink, hogy az államhatalom parancs szava előtt meghajolva a „Magyar Népszövetség“ érdekében eddig kifejtett ügybuzgó működésteket egyelőre szüntessétek be, nehogy az államhatalomnak okot szolgáltassatok megtorló intézkedések tételére. Mi mint magánemberek és mint magyarok mindent el fogunk követni, hogy a magyarságon esett e sérelem a törvényes felsőbbségek utján orvosoltassék. Sem fejünket, sem szívünket el nem veszítve bátran és elszántan megyünk — törvényes útjainkon — előre! Lépésünk eredményéről majdan híradással leszünk. Bízzunk ügyünk igazságában! A nem engedélyezett „ Magyar Népszövetség “ volt elnöksége kell és erre szolgál a fakultativ világítás a villamossággal. A lakosság igen tekintélyes része örömmel üdvözli a villamos világítás gondolatát és az volna kívánatos, ha a volt tölténygyár g . ..... sával, illetve azzal a kormánybizottsággal, mely ebben az ügyben a legközelebbi napokban Komáromba érkezik, teljes megegyezés jöjjön létre az áramszolgáltatás mikéntjét és mennyiségét illetőleg. Természetesen a lakosságnak teljes állami garanciákat kell kapni abban az irányban, hogy a villamos világítás zavartalansága biztosíttassák, tehát elegendő áram álljon úgy világítási, mint ipari célokra rendelkezésére. Az állam tehát az áramfejlesztő telep szükséges kibővítése árán is — ami egészen rentábilis befektetés — gondoskodjék a város területének és környékének megvilágításáról, ami a lakosság közérdeke. Két szempontból is fontos volna ezt a célt szolgálni: egyik a köz- és magánvilágítás ügyének kedvező megoldása és a gázvilágítás nagy igénybevételétől való tehermentesítés, másik pedig állandó munkaalkalmak teremtése, mely a kábelek lefektetésével hónapokon át tartana és javulást idézne elő a munkanélküliség terén is. Mindenképpen oda kell tehát törekedni, hogy a villamos világítás kedvező alkalmát megragadja a város közönsége, amely részére haszonhajtó vállalatot is jelent. De egyúttal jelenti a lépéseket a haladás és a civilizáció felé, melyekkel városunk még adósa a villamos világítás ügyének és a polgárság jól felfogott érdekeinek. A villamos világítás. A komáromi villamos világítás e megoldás stádiumába igyekezik. A jelentkezések örvendetesen szaporodnak és úgy látszik, a város külső perifériája is komolyan fontolóra veszi, hogy lakásába a villamos világítást bevezesse. Dr. Szijj Ferenc polgármester elnöklete alatt szűkebb körű értekezlet volt ez ügyben, amelyen a villamos világítás előadói és szakreferensein kívül a sajtó munkásai is részt vettek és érdeklődéssel hallgatták a világításra vonatkozó tervek előadását. Az ügy komoly mérlegelés tárgyát képezi, mert a városi gázmű nem képes mai berendezésével — ez idő szerint csak egy kemence működik nyolc retorjával — a város köz- és magánvilágítását ellátni. Ehhez járul a nagy anyaghiány, úgy, hogy jelenleg is fa és szén vegyes feldolgozása útján jutunk gázhoz. A városi gázművet tehát mindenképpen tehermentesiteni A szlovákositás. (Folyt, és vége.) Igazságosan ítélve azt kell mondanunk tehát: mindkét eljárás az ember természetes jogát gátló mód, de a tótosítás károsabb az emberi társadalom egyetemére. Azonkívül a magyarosítás nem is volt oly nagymérvű. A magyar iskolapolitika a viszonyoknál fogva sokkal is gyarlóbb volt, hogy megtette volna azt, amit a szlovák megtesz: 25—30 gyermek részére iskolát nyitni. Az eltatosítás továbbá rontja a két nép régi jó viszonyát. Hunfalvy írja: „A gyér szlávok nem is tekintik való szerencsétlenségnek, úgy látszik, a magyarok letelepedését, mert összetársulának velők, amint a német papok panaszlevelében olvassuk. Ámde a szlávok bérbefogadtak egy csapat magyart s a magok embereit, kik csak álkeresztények, megnyilván, közéjök keverék, s azt a vegyes sereget azután a keresztényekre usziták. A két nép jó viszonyát a történelem is igazolja. Sehol a legkisebb támadását nem találjuk a szlávoknak a magyarok ellen, amit nem abból lehet magyarázni, hogy az uj telepedők azokat kiirtották volna, mert számuk nőttön nőtt." A 48 as időkben is a tót földön talált az izgatás a legkevesebb hívőre s Hurbán ezredespap csak hamar csalódottan hagyta ott tótjait, kik nem álltak kötélnek. Alogy mindezek ellenére belekaptak az elszlovákosításba, mely tíz év alatt Komárom 50 százalékát akarja elnyelni, az a kényszerítő körülményeknek tulajdonítható. Szinte bele vannak kényszerítve a tótosításba. A szlovák államférfiak két tűz közé kerültek. Tudják nagyon jól, hogy az erőszakos lépések erős visszahatásokat váltanak ki, de