Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)

1921-04-20 / 32. szám

[elsedik évfolyam. 32. szám. Szerdai 1921. Április 20. LAPOS KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Erd­­etési ár Ceet>i-B*Iováfc értékbe­n: Helyien és vicékre posta! szétküldéssel: SEgisx évre CQ K, félévre 2? K, negyedévre 15 K. Egyes szám árai 70 fillér. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARMY*Y JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Nádor­ u. 23., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfzetési és hirdetési dijak stb. küldendői. Kéziratokat nem­ adunk vissza. Megjelenik minden szerdán és szombaton. I líraian id­e vezet a földmunkások általános sztrájkja, azt nem nehéz megállapítani, nyilvánvaló, a vak is látja, hogy a hiszen bal­oldali szocialisták, helyesebben komunis­­ták rendezik, a jobboldaliak ebben részt nem vesznek. A földmunkások komuniz­­musa abban különbözik a kollektív elmé­­n1e f üzem szocializálásától, hogy azok a földet a maguk részére akarják kártala­nítás nélkül kisajátítani. Ez a vég cél. Ennek elérésére szolgálnak a­melyek a termelést akadályozzák sztrájkok, és te­szik lehetetlenné és ha az aratás idején következik be, azt meg is semmisíthetik. Jól tudjuk, hogy minden jogos bér­mozgalom, mely azt célozza, hogy a munkásnak emberi és kulturális igényei ki legyenek elégítve, rokonszenves a de­mokratikus felfogású ember előtt. Ha a bérmozgalom nem kenyérharc, tehát a munka jogainak elismerése, hanem ha­talmi kérdés, vagy egyszerűen politikai sakkjátszma, a demokrácia rokonszenve elfordul tőle, mert elvégre a demokratikus felfogás a munka szabadságán alapszik és kikényszerített sztrájkok a terror eszközei­vel indulnak meg és a terror eszközeivel dolgoznak. Ez a mostani sztrájk a bérmozgalom szelíd bárány külsejét öltötte magára, de ha jobban szemügyre vesszük, a bárány­nak farkasfogai vannak. Nagyon jól tudja azt mindenki, hogy a földmunkások bér­­emelkedése az utóbbi években több száz százalékkal emelkedett, a gazdaságok meg­terhelése körülbelül elérte a teherbírás maximumát és azok a reájuk nehezedő óriási közterheknél fogva megszűntek jö­vedelmet hajtani tulajdonosaiknak. E­mel­let a mezőgazdasági árak lezuhantak, ál­talános olcsóbbodás állott be a megélhe­tési, fogyasztási cikkekben, csak az ipari cikkek ára nem tart ezzel lépést. A me­zőgazdasági munkás megélhetése arány­talanul jobb az ipari munkásénál és a szellemi munkásénál­ is. Ez a sztrájk tehát hatalmi kérdés, politikai sakk­­húzás. Vizsgáljuk meg azonban ennek po­litikai oldalát behatóbban. Mivel ez a sztrájk általánosnak indul, a termelést a megakasztja és a tömegek megélhetését teszi problematikussá, ebből nagy zavarok támadnak, aminek nem is titkolt célja az általános forradalom felkeltése. Ez a mozgalom tehát nemcsak nem jogosult, de egyszerűen államellenes. Ha a gazda­sági munkás a birtokos reábízott állatait nem eteli, nem a birtokosnak okoz kárt, hanem az államnak, mert a birtok, an­nak felszerelése, állatai és termése vég­eredményükben az állam fenntartója, jö­vedelmezősége jelentékeny százalékát az államnak adja át adók és szolgáltatások címén, munkáskezeket foglalkoztat, csa­ládok megélhetését biztosítja. Minden kár, mely a gazdaságok menetét bénutja meg, az államot éri végeredményben, az össz­lakosságot, mely az államot alkotja. Ezek a támadások a magánvagyon ellen, tulajdonképp az állam vagyona el­len irányulnak, hiszen egy állam virág­zása, hitelképessége, pénzügyi helyzete függ a termelés tényezőitől, első­sorban a gazdaságoktól, melyek így az állam va­gyonát képezik Ennek a felismerése kell, hogy a kormányt irányítsa ebben a kérdésben, úgy tudjuk, hogy a kormány erőteljes lépésre van elhatározva a gazdasági sztrájkkal szemben Ez a sztrájk azonban múló jelentőségű, mert általános aligha lesz ,és nem számíthat a széles tömegek rokonszenvére, mert nincs benne morális igazság, a jogos mozgalmak fűtő- és hajtó­ereje. A kormány állandóan csak a mun­kásokkal tanácskozott és értekezett, kol­lektív szerződéseket állapított meg az ér­dekelt gazdák tudatos mellőzésével, sőt terrorizálásával. A kormányzatban valami hihetetlenül kiforratlan és éretlen felfogás kapott lábra, megismerhet­len teoretizmus jellemzi kiadóit rendeleteiket, amely szo­ciális köntösben van öltöztetve. A kor­mány mindenkor a mezőgazdasági üzemek tulajdonosai ellen foglal állást és az al­kalmazottakat védte velük szemben. Erről a politikáról is fogunk bővebben beszélni alkalom­adtán. A kormány a munkást játszotta ki ütőkártyával a birtokossal szemben A választásokon minden politikai a párttal szemben a szocialistákat támogatta hatalom minden rendelkezésére álló eszközeivel Ez a vetés most kezd ka­lászba zökkenni és megérleli a komuniz­­mus gyümölcseit. A kormány felidézte a rossz szelle­meket és elfelejtette a varázsigéket, amellyel azokat visszaparancsolhatná. Kétségtelenül nem örvendetes dolog külföld, főleg szomszédainkkal szemben a a komunizmusnak ez az erőteljesebb meg­nyilatkozása, melyet félhivatalos nyilatko­zatok koránt sem tudnak meggyengíteni. A közmondás igaznak bizonyul a kor­mánnyal szemben: aki szelet vet, vihart arat. Mi sok vihart láttunk, de a viharok ha kitombolták magukat, bár károkat is okoztak, mégis rendszerint megadnak. A gazdasági sztrájk. Április 15-én pénteken kezdődött. — Nem volt általános. — A felbujtókat letartóztatták. — A gazdasági munkások egyezkedni és dolgozni akarnak. A most folyó gazdasági sztrájkot a szo­cialista párt baloldali (kommunista) szárnya tervezte és készítette elő, mely hivatalos közlés szerint a jobboldaliakkal, akiket árulóknak tar­tanak, együtt tárgyalni nem akart. Szóval ezek szerint hatalmi kérdések voltak indító rugói ennek a sztrájknak, amelyet egész szerényen „bérmozgalom“ névvel ruháztak fel annak ve­zetői. A mezőgazdasági termény­árak erős csök­kenése folytán logikus gondolkozással nem a mezőgazdasági munkabérek emelése várható, hanem ennek az ellenkezője. A mezőgazdasági munkások és cselédek illetményeik javarészét természetben kapják ki és főleg az állattartásból volt meglehetősen nagy jövedelmük, a magas állat­árak mellett. Mikor ma ezek az árak le­zuhantak, természetesen nincsen akkora jöve­delmük, de viszont a megélhetésük is olcsóbb lett. A munkások azonban azt a jövedelmet akarják pénzértékben, amelyet korábban ter­mészetben való járandóságaik képeztek s így a sztrájkra sok emberben meg volt a hajlandóság. A sztrájk pénteken kezdődött. A hatóság annak minden mozzanatáról már előzetesen pontosan értesülvén, taktikáját is ehhez szabta. A kormány erőteljes rendszabályokkal lépett fel a sztrájknak várható súlyos következmé­nyeivel szemben és eltökélt szándéka vo t annak letörése. A csendőrök utasítást kaptak az utazó agitátorok letartóztatására és a gazdák felha­talmazást nyertek arra, hogy a sztrájkra izgató vagy a munkát megakadályozó gazdasági al­kalmazottat azonnal kilakoltathatják és alkal­mazását megszüntethetik. A sztrájk kitörése után a bujtogatókat le is tartóztatták és az udvardi, valamint a pár­kányi járás területéről tíz kommunista vezetőt tartóztattak le izgatás címén és kísérték be a törvényszék fogházába. A sztrájkolók ezek szabadon bocsájtása ér­dekében alkudozásokat kezdtek a hatóságokkal, és látva, hogy a sztrájk nem általános, hajlan­dónak nyilatkoztak a munkának felvételére. Bátorkeszi és Csuz voltak a sztrájkmoz­galom csomópontjai, a csallóközi járásban pedig Nagymegyer. Ezeken a helyeken a csendőröket megerősítették. A katonai készültség is készen volt az esetleges szükséges beavatkozásokra. A sztrájk kudarca előreláthatólag a jövőre is kihatással lesz, mert a mezőgazdasági mun­kások egy­könnyen nem fognak beugrani ko­moly okok nélkül általános sztrájkba, amelyek Milus János ruhafestő és vegytisztító Komárno, Nádor­ utca 3. és 48. szám. Mindennemű ruhaneműeket, bútorszöveteket, függönyöket stb. fest és tisztít.

Next