Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-01-14 / 6. szám
2. oldal. Komáromi Lapos és Magyarország között igen hosszadalmas le.... Cö ..enézségekkel fog járni. Az osztrák ellenkövetelések hivatalos jegyzéke közelül 80 milliárdra rúg. A bécsi antant képviselők megjelentek Schober birodalmi kancellárnál, akit a nagynémetek ellenagitációjával szemben biztosítottak arról, hogy kormányaik teljes mértékben hozzájárulnak a lanai szerződéshez, egyben annak az óhajuknak adtak kifejezést, hogy az osztrák kormány haladjon tovább a megkezdett úton és legközelebb iparkodjék különösen Magyarországgal gazdasági megegyezésre jutni. A Ruszinszkó autonómiája. Prágai politikai körökben biztosra veszik, hogy a katonai diktatúra megszüntetését követni fogja a statárium megszüntetése, de csak abban az esetben, ha törvényhozásilag biztosítják a kormánynak azt a jogát, hogy a rend és biztonság fenntartására Ruszinszkóban rendkívüli intézkedéseket tehet. A törvényjavaslaton már dolgoznak és e hó végén, vagy február elején a ruszinszkói pártok képviselőivel Prágában tanácskozások lesznek egy koalíciós többség megalakítása céljából. E többség lesz felelős a további normális politikai fejlődésért. Ha a többség létrejöhet, akkor kiírják a községi, a nemzetgyűlési és végül a tartományi választásokat. A kormányzót csak utóbb fogják kinevezni, mert a kormány azt kívánja, hogy bírja a többség bizalmát, másrészt a kormánnyal és az állammal szemben a teljes felelősséget vállalja. A késhegyig menő harc. A Szlovák Néppárt végrehajtó bizottsága Zsolnán értekezletet tartott, amelyen Hlinka képviselő indokolt jelentést terjesztett elő pártjának a Cseh Néppártból történt kilépéséről. A bizottság a jelentést tudomásul vette. Az egyik bizottsági tag indítványozta, hogy a párt elvileg ellenzékbe lépjen, mire Hlinka kijelenti: „A párt a jövőben ott keresi a barátjait, ahol azokat megtalálja.“ Továbbá elfogadták azt a határozatot, mely szerint a pártnak föl kell vennie az érintkezést a kisantant többi országaiban működő autonomisztikus csoportokkal. Végül határozatáig kimondták, hogy Izlandba üdvözlő táviratot küldenek és az autonómiáért a késhegyig menő harcot megindítják. = Pánszláv központ Prágában. A berlini „Tägliche Annäsehau“ foglalkozik azokkal a kapcsolatokkal, melyek a prágai kormánykörök és az orosz emigránsok között szövődnek. „A köztársasági elnök — így állapítja meg a T. R. — a fiatal miniszterelnökkel együtt egy új mozgalom élén áll, amely a pánszlávizmust egészen új formában akarja megvalósítani. Miután a pétervári pánszlávizmust a bolsevizmus megszakította, most Prágából akarják az orosz emigránsokkal új irányba terelni ezt a mozgalmat. Az emigránsok az a része, amely Párisban és Londonban tartózkodott, Wrangel veresége után az entente-val szemben minden bizodalmát elvesztette és Németországba akart menni. Ezt Prága mindenáron megakadályozni igyekezett. Az orosz diákokat, akik német egyetemeken akartak tanulni, Prágába invitálták. Ezek száma kb. 1000 re tehető. A külföldön lévő orosz egyetemi tanárk számára Prágában kongresszust tartottak. Prágában azonfelül még számos intellektuell van, Jugoszláviában pedig katonai elemek. A csehek Oroszország nagyságát és erejét kívánják, hogy politikai céljaikra felhasználhassák. Területileg is kívánják a csatlakozást Oroszországgal és vele alkalmas időben közvetlen vasúti forgalmat akarnak létesíteni. Gazdasági terményeiknek biztosítani akarják az orosz piacot. A szovjet kormánnyal folytatott tárgyalások megszakítása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az antibolsevik orosz körök kibékültek Csehszlovákiával és elfelejtették a Kulcsak esetet. Jugoszláviában szintén igyekeznek befolyásolni az oroszokat. Mikor a szerb hadsereg nemrég átlépte Albánia határait, számos orosz katona — Wrangel hadseregéből — volt e seregben. Bulgária nehéz helyzete szintén támogatja e szláv kombinációt, annál is inkább, mivel Szófiában is sok az orosz menekült. A prágai törekvéseket illetően lényeges volt a csehszlovák—lengyel szerződés. A még fennálló súrlódásokat ki lehetna küszöbölni Keletgalícia rovására. Ez a mozgalom különös befolyást gyakorol az antibolsevik oroszokra, akiknek azt magyarázgatják, hogy számíthatnak szláv testvéreik támogatására. (ESO) A Gobelinek elzálogosítása Ausztriában. Ismeretes, hogy az osztrák kormány a tulajdonában levő nagyértékű gobelineket külföldön el akarja zálogosítani, hogy pénzhez jusson. A gobelinek egy részéhez Magyarország is igényt formál, de az osztrákok körében sem helyeslik a pénzügyminiszternek ezt a tervét. Ebben az ügyben a napokban egy küldöttség járt Gürtler pénzügyminiszternél, a küldöttség tagjai egyetemi tanárokból, tudományos és művészeti testületek képviselőiből állott. Az osztrák belpolitikai viszonyokra fölötte jellemző az a fogadtatás, amelyben Gürtler pénzügyminiszter ezt a küldöttséget részesítette. A küldöttség a gobelinei ö .a.Medi W.1C& *V(»Hu nyilatkozni, a miniszter azonban a szónokot kurtán fe bzakított ék!ienet , hogy ebben a dologban nem engedi magát szándékaitól elténítetni. A fogadtatás elején sértően kérdezte: Kik önök? A végn pedig ezeket mondotta: Ha az agitáció következtében a külföldi hitelakció megreked, az utcát fogom mozgósítani az agitátorok ellen! Ez még az osztrákoknak is sok, mert a „Neue Freie Presse“ a következőket fűzi hozzá: „Ez az eljárás nagy feltűnést kell, hogy keltsen. Eddig még minden osztrák pénzügyminiszter tárgyi érvekkel válaszolt tárgyi kifogásokra. A megvetés ilyen kifejezése a tudomány és a főiskolák hivatott képviselői ellen példátlan eset. Az utcával való fenyegetődzés a polgári pártok miniszterének sehogysem illik a szájába. Egy pénzügyminiszternek, aki külföldi hitelt akar, így nem szabad beszélnie.“ A fölösleges szenátus. A szenátorok karácsony előtt szomorú tapasztalatokra tettek szert: a szenátusban gyorsvonati sebességgel vitték keresztül a javaslatokat és a szenátorok nem értek rá arra sem, hogy a képviselőház által elfogadott javaslatokat elolvassák. A „Národni Demokracieben“ keservesen panaszkodik egy szenátor. A szenátust szerinte lételv nélküli gépezetté sülyesztették és ennek folytán az ő élete is üres és céltalan. A „Rude Právo“ úgy véli, hogy ily körülmények között már takarékossági okokból is meg kellene szüntetni a szenátust. (ESC.) Aki szívesen kitessékelné innét a magyarságot! A magyarság ellen írni, régi kedvenc foglalkozása a Sovensky Denniknek. A vasárnapi számában ismét foglalkozik velünk és »Kedves magyarjaim« címmel a következőket írja a Slovensky Dennik vasárnapi száma : Szlovenszko magyarjai nem szűnnek meg tűnődni azon, vajjon miért kínozza őket a köztársaság és miért nem állt be ügyeikbe végre békülés. Mi meg azon tűnődőnk, hogy min elégedetlenkednek magyarjaink? Ha mi négy évvel ezelőtt csak megközelítőleg lettünk volna ily helyzetben, mint vannak a magyarok most, dicsérgetésünknek nem volna se vége, se hossza. Hiszen nemzetiségi tekintetben ők tesznek, amit akarnak (?). Újságot és folyóiratot többet adnak ki, mint valaha. Iskoláikban magyarul tanítják gyermekeiket és csak magyarul, az államnyelv tudásával csak igen ritkán dicsekedhetnek. Vannak középiskoláik. Nekünk sem közép- sem népiskoláink nem voltak az a 200 népiskola ahol a magyar nyelv mellett szlovákul is tanil. Petőfi sírjához! Petőfi! Petőfi! Rázd meg sírhalmodat! Pendítsd meg elnémult, kettétört lantodat! Szakadozott húrján lobogó láng égjen, Fürüszd meg a lelkünk lánglelked tüzében ! Gyújtsd föl a szivünket, mert, óh jaj, kialszik ! Dobogás is már alig-alig hallszik . . . Tüzet nekünk, tüzet abból a vulkánból: A szabadság fényes, piros hajnalából! Te voltál, Petőfi, legelső sugara, Ragyogó reménye, hajnali csillaga ! A te dalod szülte a szent szabadságot, Mint a kikelet a mosolygó virágot ; Dalod kovácsolta bilincsből a kardot, Zugó zivatarban mindig ott viharzott, Ott csengett, kongott a templom harangjában : A székely ágyúknak bömbölő szavában . . . Vérrózsákat dobott sötét égboltjára, Babért font a honvéd vérző homlokára, Daloddal hunyta be a szemét örökre . . . Szállt a dalod tovább zúgva, mennydörögve. Szállt a dalod tovább, mindegyre halkabban, Ide tért, itt zokog most e sirhalomban, Szabadság alkonyát siratva siratja, Vele sír a hősök koszorús csapatja. . . . Halljátok-e, hogy zeng daltól e sírhalom! Kardok csattogása csörtet át a dalon . . . Zúgva, mennydörögve a harcot folytatják, Dobog a föld szíve: éljen a szabadság ! Vagy tán meg se haltál ? Ez a hir csak költött ? Halhatatlan valód uj alakot öltött? Mint csalogány tengesz erdők rejtekében, Kiveszett édenről szomorúan, szépen, Hogy az esti csillag reszketve aláhull Bűvös dalodra a fénylő magasságból ? Tan felhő képében gyászolod hazádat? Beborítod, mint a legfeketébb bánat? Vagy te vagy az égnek a haragos villáma ? Fenyegeted a sok zsarnokot cikázva? Óh ! cikázz, te villám ! Sújtsd agyon, ahány van ! Ne legyen egy nép se porban, rabigában ! _______ Pósa Lajos. 1922. januárié. Ady magyarsága.*) Irta: Borka Géza. Akire a magyar irodalom veteránjai feszitseget kiáltottak, akit a kritika nemzetgyalázónak bélyegzett, aki a köztudatban úgy él, mint kozmopolita, nemzetietlen költő, aki a magyar világot csak holt ugarnak, miazmás mocsárnak tudta nevezni, akinek költeményeiből Kun Béláék jelszavakat válogattak, akinek Paris volt mindene és akinek a román kormány *) Fölolvasta a szerző a komáromi kultúrpalotában 1922 január 8-án megtartott irodalmi és művészeti előadáson. államköltségen szobrot akar állítani; annak az Ady Endrének a magyarságáról szeretnék néhány gondolatot megpendíteni. Azért épen ezt, mert kevesen ismerik és ép ez vöt népszerűtlenségének egyik fő oka. Gazdag egyéniségéből azért választottam ki épen ezt a vonást, mert ez a legkevésbbé ismert és ép magyarságának félreismerése lett az oka népszerűtlenségének és tragédiájának. Költészetéről elmondhatják, hogy dekadens, hogy anarchiát terjeszt, hogy érthetetlen, de magyarságát csak igaztalanul lehet vádolni, mert költészetének ép a sajátos magyar érzés a legszebb értéke. Magyar ciklusaiban (A magyar ugar, Esze Tamás komája, Visszahozott zászló, Magyar Messiások, Halottak élén) egy fekete egy, szomorú magyart látunk, akinek szavai megdöbbentő meneteketként izzanak a magyar éjszakában. Újra egy ember, akire nem hallgattunk, pedig igaza volt, újra egy, akit elmartunk a magyar tűzhely melegéből pedig inkább magyar volt, mint bármelyikünk Magyarsága sajátosan nyilatkozott meg, merőben elütően a magyar irodalom eddigi hazafiaskodásától, inkább a 16. századi jeremiádokkal rokon, vagy Gyulai Pál és Széchenyi kendőzetlen őszinteségével. Nem dicsér képzelt erényeket, nem tömjénez alaptalan hiúságoknak, hanem hibákat lát, gonoszakat jövendöl, a ma- ! Ne hagyja magát megtéveszteni, mert aki ol* leset vesz, az kétszer vesz. Raktáron tartok férfi és női gyermekcipőket, csizmákat a leg J ■ jobb anyagból, lag és színes különlegességeket ■ Ugyanott egy „balkaros“ és egy „cilinder“ Singer-féle varrógép ELADÓ! FIMÍHER JENŐ KOMÁRNO, zsuiani hivatalra! arra Ügyeljen a cégrer ! ! ! Egyúttal, ki nálam szerzi be cipőszükséglet [teit, az ajándékul kap egy bármily nagyságú I Berson gummi sarkot. psz Cipők és csizmák! *rP4 Ne mulassza el senki az alkalmat!