Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-01-14 / 6. szám

2. oldal. Komáromi Lapos és Magyarország között igen hosszadalmas le.... Cö ..enézségekkel fog járni. Az osztrák el­lenkövetelések hivatalos jegyzéke köz­elül 80 milliárdra rúg. A bécsi antant képviselők megjelentek Schober birodalmi kancellárnál, akit a nagyné­metek ellenagitációjával szemben biztosítottak arról, hogy kormányaik teljes mértékben hozzá­járulnak a lanai szerződéshez, egyben annak az óhajuknak adtak kifejezést, hogy az osztrák kormány haladjon tovább a megkezdett úton és legközelebb iparkodjék különösen Magyar­­országgal gazdasági megegyezésre jutni. A Ruszinszkó autonómiája. Prágai poli­tikai körökben biztosra veszik, hogy a katonai diktatúra megszüntetését követni fogja a statá­rium megszüntetése, de csak abban az esetben, ha törvényhozásilag biztosítják a kormánynak azt a jogát, hogy a rend és biztonság fenntar­tására Ruszinszkóban rendkívüli intézkedéseket tehet. A törvényjavaslaton már dolgoznak és e hó végén, vagy február elején a ruszinszkói pártok képviselőivel Prágában tanácskozások lesznek egy koalíciós többség megalakítása cél­jából. E többség lesz felelős a további normá­lis politikai fejlődésért. Ha a többség létrejöhet, akkor kiírják a községi, a nemzetgyűlési és vé­gül a­ tartományi választásokat. A kormányzót csak utóbb fogják kinevezni, mert a kormány azt kívánja, hogy bírja a többség bizalmát, másrészt a kormánnyal és az állammal szem­ben a teljes felelősséget vállalja.­­ A késhegyig menő harc. A Szlovák Néppárt végrehajtó­ bizottsága Zsolnán érte­kezletet tartott, amelyen Hlinka képviselő in­dokolt jelentést terjesztett elő pártjának a Cseh Néppártból történt kilépéséről. A bizott­ság a jelentést tudomásul vette. Az egyik bizottsági tag indítványozta, hogy a párt elvi­leg ellenzékbe lépjen, mire Hlinka kijelenti: „A párt a jövőben ott keresi a barátjait, ahol azokat megtalálja.“ Továbbá elfogadták azt a határozatot, mely szerint a pártnak föl kell vennie az érintkezést a kisantant többi orszá­gaiban működő autonomisztikus csoportokkal. Végül határozatáig kimondták, hogy Izlandba üdvözlő táviratot küldenek és az autonómiáért a késhegyig menő harcot megindítják. = Pánszláv központ Prágában. A berlini „Tägliche Annäsehau“ foglalkozik azokkal a kapcsolatokkal, melyek a prágai kormánykö­rök és az orosz emigránsok között szövődnek. „A köztársasági elnök — így állapítja meg a T. R. — a fiatal miniszterelnökkel együtt egy új mozgalom élén áll, amely a pánszlá­vizmust egészen új formában akarja megvaló­sítani. Miután a pétervári pánszlávizmust a bolsevizmus megszakította, most Prágából akarják az orosz emigránsokkal új irányba terelni ezt a mozgalmat. Az emigránsok az a része, amely Párisban és Londonban tartóz­kodott, Wrangel veresége után az entente-val szemben minden bizodalmát elvesztette és Németországba akart menni. Ezt Prága min­denáron megakadályozni igyekezett. Az orosz diákokat, akik német egyetemeken akartak tanulni, Prágába invitálták. Ezek száma kb. 1000 re tehető. A külföldön lévő orosz egyetemi taná­rk számára Prágában kongresszust tar­tottak. Prágában azonfelül még számos intel­lektuell van, Jugoszláviában pedig katonai elemek.­­ A csehek Oroszország nagyságát és erejét kívánják, hogy politikai céljaikra felhasználhassák. Területileg is kívánják a csatlakozást Oroszországgal és vele alkalmas időben közvetlen vasúti forgalmat akarnak létesíteni. Gazdasági terményeiknek biztosítani akarják az orosz piacot. A szovjet kormánnyal folytatott tárgyalások megszakítása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az antibolsevik orosz körök kibékültek Csehszlovákiával és elfelej­tették a Kulcsak esetet. Jugoszláviában szintén igyekeznek befolyásolni az oroszokat. Mikor a szerb hadsereg nemrég átlépte Albánia ha­tárait, számos orosz katona — Wrangel had­seregéből — volt e seregben. Bulgária nehéz helyzete szintén támogatja e szláv kombiná­ciót, annál is inkább, mivel Szófiában is sok az orosz menekült. A prágai törekvéseket illetően lényeges volt a cseh­szlovák—lengyel szerződés. A még fennálló súrlódásokat ki le­hetna küszöbölni Keletgalícia rovására. Ez a mozgalom különös befolyást gyakorol az anti­­bolsevik oroszokra, akiknek azt magyarázgat­­ják, hogy számíthatnak szláv testvéreik támo­gatására. (ESO) A Gobelinek elzálogosítása Ausztriában. Ismeretes, hogy az osztrák kormány a tulaj­donában levő nagyértékű gobelineket külföldön el akarja zálogosítani, hogy pénzhez jusson. A gobelinek egy részéhez Magyarország is igényt formál, de az osztrákok körében sem helyeslik a pénzügyminiszternek ezt a tervét. Ebben az ügyben a napokban egy küldöttség járt Gürtler pénzügyminiszternél, a küldöttség tagjai egyetemi tanárokból, tudományos és művészeti testületek képviselőiből állott. Az osztrák belpolitikai viszonyokra fölötte jellemző az a fogadtatás, amelyben Gürtler pénzügymi­niszter ezt a küldöttséget részesítette. A kül­döttség a gobelinei ö .a.Medi W.1C& *V(»Hu nyilatkozni, a miniszter azonban a szónokot kurtán fe b­zakított é­k!i­en­et­ , hogy ebben a dologban nem engedi magát szándé­kaitól elténítetni. A fogadtatás elején sértően kérdezte: Kik önök? A vég­­n pedig ezeket mondotta: Ha az agitáció következtében a kül­földi hitelakció megreked, az utcát fogom moz­gósítani az agitátorok ellen! Ez még az osztrákoknak is sok, mert a „Neue Freie Presse“ a következőket fűzi hozzá: „Ez az eljárás nagy feltűnést kell, hogy keltsen. Eddig még minden osztrák pénzügyminiszter tárgyi érvekkel válaszolt tárgyi kifogásokra. A meg­vetés ilyen kifejezése a tudomány és a főis­kolák hivatott képviselői ellen példátlan eset. Az utcával való fenyegetődzés a polgári pártok miniszterének sehogysem illik a szájába. Egy pénzügyminiszternek, aki külföldi hitelt akar, így nem szabad beszélnie.“­­ A fölösleges szenátus. A szenátorok karácsony előtt szomorú tapasztalatokra tettek szert: a szenátusban gyorsvonati sebességgel vitték keresztül a javaslatokat és a szenáto­rok nem értek rá arra sem, hogy a képviselő­­ház által elfogadott javaslatokat elolvassák. A „Národni Demokracieben“ keservesen pa­naszkodik egy szenátor. A szenátust szerinte lételv nélküli gépezetté sülyesztették és ennek folytán az ő élete is üres és céltalan. A „Rude Právo“ úgy véli, hogy ily körülmények között már takarékossági okokból is meg kellene szüntetni a szenátust. (ESC.)­­ Aki szívesen kitessékelné innét a ma­gyarságot! A magyarság ellen írni, régi ked­venc foglalkozása a S­ovensky Denniknek. A vasárnapi számában ismét foglalkozik velünk és »Kedves magyarjaim« címmel a következő­ket írja a Slovensk­y Dennik vasárnapi száma : Szlovenszko magyarjai nem szűnnek meg tű­nődni azon, vajjon miért kínozza őket a köz­társaság és miért nem állt be ügyeikbe végre békülés. Mi meg azon tűnődőnk, hogy min elé­gedetlenkednek magyarjaink? Ha mi négy évvel ezelőtt csak megközelítőleg lettünk volna ily helyzetben, mint vannak a magyarok most, di­­csérgetésünknek nem volna se vége, se hossza. Hiszen nemzetiségi tekintetben ők tesznek, amit akarnak (?). Újságot és folyóiratot többet ad­nak ki, mint valaha. Iskoláikban magyarul ta­nítják gyermekeiket és csak magyarul, az állam­nyelv tudásával csak igen ritkán di­csekedhetnek. Vannak középiskoláik. Nekünk sem közép- sem népiskoláink nem voltak­­ az a 200 népiskola ahol a magyar nyelv mellett szlovákul is tanil. Petőfi sírjához! Petőfi! Petőfi! Rázd meg sírhalmodat! Pendítsd meg elnémult, kettétört lantodat! Szakadozott húrján lobogó láng égjen, Fürüszd meg a lelkünk lánglelked tüzében ! Gyújtsd föl a szivünket, mert, óh jaj, kialszik ! Dobogás is már alig-alig hallszik . . . Tüzet nekünk, tüzet abból a vulkánból: A szabadság fényes, piros hajnalából! Te voltál, Petőfi, legelső sugara, Ragyogó reménye, hajnali csillaga ! A te dalod szülte a szent szabadságot, Mint a kikelet a mosolygó virágot ; Dalod kovácsolta bilincsből a kardot, Zugó zivatarban mindig ott viharzott, Ott csengett, kongott a templom harangjában : A székely ágyúknak bömbölő szavában . . . Vérrózsákat dobott sötét ég­boltjára, Babért font a honvéd vérző homlokára, Daloddal hunyta be a szemét örökre . . . Szállt a dalod tovább zúgva, mennydörögve. Szállt a dalod tovább, mindegyre halkabban, Ide tért, itt zokog most e sirhalomban, Szabadság alkonyát siratva siratja, Vele sír a hősök koszorús csapatja. . . . Halljátok-e, hogy zeng daltól e sírhalom! Kardok csattogása csörtet át a dalon . . . Zúgva, mennydörögve a harcot folytatják, Dobog a föld szíve: éljen a szabadság ! Vagy tán meg se haltál ? Ez a hir csak költött ? Halhatatlan valód uj alakot öltött? Mint csalogány tengesz erdők rejtekében, Kiveszett édenről szomorúan, szépen, Hogy az esti csillag reszketve aláhull Bűvös dalodra a fénylő magasságból ? Tan felhő képében gyászolod hazádat? Beborítod, mint a legfeketébb bánat? Vagy te vagy az égnek a haragos villáma ? Fenyegeted a sok zsarnokot cikázva? Óh ! cikázz, te villám ! Sújtsd agyon, a­hány van ! Ne legyen egy nép se porban, rabigában ! _______ Pósa Lajos. 1922. januárié. Ady magyarsága.*) Irta: Borka Géza. Akire a magyar irodalom veteránjai fe­­szits­eget kiáltottak, akit a kritika nem­zet­­gyalázónak bélyegzett, aki a köztudatban úgy él, mint kozmopolita, nemzetietlen költő, aki a magyar világot csak holt ugarnak, miazmás mocsárnak tudta nevezni, akinek költeményeiből Kun Béláék jelszavakat válogattak, akinek Paris volt mindene és akinek a román kormány *) Fölolvasta a szerző a komáromi kultúrpalotá­ban 1922 január 8-án megtartott irodalmi és művészeti előadáson. államköltségen szobrot akar állítani; annak az Ady Endrének a magyarságáról szeretnék né­hány gondolatot megpendíteni. Azért épen ezt, mert kevesen ismerik és ép ez vö­t népszerűt­lenségének egyik fő oka. Gazdag egyéniségéből azért választottam ki épen ezt a vonást, mert ez a legkevésbbé ismert és ép magyarságának félreismerése lett az oka népszerűtlenségének és tragédiájának. Költészetéről elmondhatják, hogy dekadens, hogy anarchiát terjeszt, hogy érthetetlen, de magyarságát csak igaztalanul lehet vádolni, mert költészetének ép a sajátos magyar érzés a legszebb értéke. Magyar ciklusaiban (A ma­gyar ugar, Esze Tamás komája, Visszahozott zászló, Magyar Messiások, Halottak élén) egy fekete egy, szomorú magyart látunk, akinek szavai megdöbbentő meneteketként izzanak a magyar éjszakában. Újra egy ember, akire nem hallgattunk, pedig igaza volt, újra egy, akit elmartunk a magyar tűzhely melegéből pedig inkább magyar volt, mint bármelyikünk Magyarsága sajátosan nyilatkozott meg, merő­ben elütően a magyar irodalom eddigi haza­fiaskodásától, inkább a 16. századi jeremiádok­­kal rokon, vagy Gyulai Pál és Széchenyi ken­dőzetlen őszinteségével. Nem dicsér képzelt erényeket, nem tömjénez alaptalan hiúságoknak, hanem hibákat lát, gonoszakat jövendöl, a ma- ! Ne hagyja magát megtéveszteni, mert aki ol­* leset vesz, az kétszer vesz. Raktáron tartok­­­ férfi és női gyermekcipőket, csizmákat a leg­ J­ ■ jobb anyagból, lag és színes különlegességeket ■ Ugyanott egy „balkaros“ és egy „cilin­der“ Singer-féle varrógép ELADÓ! FIMÍHER JENŐ KOMÁRNO, zsuiani h­ivatalra! arra Ü­gyeljen a cégrer ! ! ! Egyúttal, ki nálam szerzi be cipőszükségle­t [teit, az ajándékul kap egy bármily nagyságú I Berson gummi sarkot. psz Cipők és csizmák! *rP4 Ne mulassza el senki az alkalmat!

Next