Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-03-24 / 36. szám

2. oldal. Új tavasz. írta Vándor Iván. Valami átborzongott a sűtött szoba leve­gőjén, valami bizonytalanság, mely édes volt és titokzatos, nyugtalanító és friss, mint a márciusi virágfakadás. Vera, a kis fotográfus, halántékára szorí­tott újakkal állott a körülötte keringő látha­tatlan vihar közepén, majd összefogta keblén könnyű kis blúzát, mintha félne a rászakadó illatok, vágyak, kétségek és aggodalmak for­gószelétől. Szép, komolyszájú barna asszony volt, az élete nyugodtan pergett az emlékei és a szelíd kövér szakácsnők között, akik előszeretettel örökíttették meg képmásukat kis atelierjában. Vera fotografált és közben emlékezett sok keserűségre, melyet egy férfi okozott neki, ki belépett egyszer életébe, anélkül, hogy hívta és elhagyta őt anélkül, hogy küldte volna. Verának most csöndes volt az élete, nem boldog és nem boldogtalan, de csöndes. Egypár kis gond lebegett felette és egypár halvány öröm. Nagyokat aludt és jó gyomra volt és ha­bár harmincötéves elmúlt, huszonnyolcnak tar­totta mindenki. Színházba járt, sokat olvasott, néha unatkozott és irtózott minden szenvedéstől. Egy csomó asszonyholmi hevert szanaszét a szobában. Vera menni akart valahová. Egy férfi kopogtatott a szive kapuján és ó mene­külni szeretett volna tőle. Ebben a percben nem tudta, mit tegyen. Menjen és megmentse tőle kis életének csöndjét, vagy maradjon és... Leült a sok kiterített asszonyi dísz közé csöndesen beszélgetni magával: — Ha elmegyek, még megmenekülhetek. Még kívül van rajtam minden, még csak se­ Komáromi Lapok“ 1923. március 24. zetiségű­ városban feltétlenül nagy szükség van. A kormánynak tehát megalakult a pártja vá­rosunkban is, noha bizonyosra vehető, hogy e színmagyar helyen nem fog eredményt elérni, legfeljebb az állami hivatalok tisztviselőit és hivatalnokait fogja tömöríteni. Azzal azonban tisztában lehet úgy a kormány, mint a helyi csoport, hogy ennek a tiszta cseh pártnak semmi gyökere sincsen Komáromban. Ami pe­dig a „Nor­ Listy“-nek az „irredenta központ­ra vonatkozó felújított rágalmát illeti, erre nézve csak azt jegyezzük meg, hogy a rágalom­nak alaptalanságát eléggé bebizonyította a kö­zeli napokban besúgásra lefolytatott házkutatá­sok teljes fiaskója, mely a pozsonyi államrend­­­őrség közegeinek buzgalmát tökéletes balsiker­rel koronázta meg. • Hogyan születnek a kisantant és a magyar bonyodalmak? A K. N. írja: A bécsi sajtó szinte hétről-hétre újabb Dunamenti bo­nyodalmakról számol be, így például a »Neues Wiener Tagblatt« a napokban azt jelentette, hogy Románia és Magyarország között a feszült­ség olyan nagy, hogy ez könnyen a diplomáciai viszony megszakítását idézheti elő. Ugyanekkor azonban sem a magyar, sem a román lapok semmiféle különösebb incidensről nem számol­tak be. Általában az ilyen hírek minden külö­nösebb apropos nélkül látnak napvilágot a bécsi sajtóban. Aki a kisantant és Magyarország eseményeit ismeri, az azonnal kellő ér­tékére szállíthatja le ezeket a jelentéseket. A német olvasóközönség azonban nincsen tisztában azzal, hogy mi igaz ezekből a hírekből, feltétle­nül hitelt ad ezeknek és sokszor bizony ezek a hírek okozzák a Duna-menti államok valutáinak váratlan esését a külföldi piacokon. A Kassai Napló bécsi szerkesztőjének ma alkalma volt erről a dologról a kisantant egy Bécsben akkre­ditált diplomatájával beszélgetni. A beszélgetés során a diplomata mindenben osztotta a K. N. bécsi szerkesztőjének fentebb ismertetett fejte­getéseit, majd ezekhez fűzve, a következőket mondotta: — Magyarország és a kisantant között ma nem rosszabb a viszony, mint tavaly volt. Azóta ugyan előfordultak egyes bonyodalmak, azonban ezek már elsimultak, úgy, hogy akut krízisről szó sem lehet. Ezzel szemben igaz az, hogy a bécsi és berlini sajtóban is egyre hábo­rús hírek bukkannak fel. Ennek a bécsi sajtó rendkívüli tájékozatlansága az oka. Tapasztalat­ból tudom, hogy a nagy bécsi lapok redakciói­­ban azt sem tudják, hogy az utódállamokban mi megy végbe. Itt-ott egy-egy hivatalos távira­tot kapnak, ezt leközlik, másról azonban tudo­mást sem vesznek. Nem ismerik a dolgok folyását. Nos, mostan a szerkesztőség valame­lyik tagjának kezeibe kerül egy román, cseh,, vagy magyar lap, illetőleg Csehszlovákiában, Romániában, vagy Jugoszláviában megjelenő I német nyelvű újság. A bécsi szerkesztő — s mondjuk — egy romániai lapban heves kifaka­­dást olvas Magyarország ellen. A romániai lap­­egyik munkatársa szabadjára engedte tempera­mentumát és mindenfélét összeírva, a bukaresti kormány erélyes fellépését követeli a magyar kormánnyal szemben. A bécsi szerkesztő elol­vassa ezt a cikket, azt sem tudva miről van* * szó, papírra vet egy »eredeti táviratot,*, amelyr ,­ szerint Romániában a közhangulat olyan elke­seredett Magyarországgal szemben, hogy minden* pillanatban bekövetkezhet a diplomáciai szakítás.. Körülbelül így keletkezhetett a »Neues Wiener TagblatU­ra által felemlített távirata­, amely azután bejárta az egész világsajtót. Ity kelet­keznek azonban a többi hasonló eredeti jelen­­­tések és magánértesülések is. Mindent össze­vetve a bécsi és berlini sajtó tájékozatlanságai, okozza az egyre megismétlődő kisautant—taa^ gyár »bonyodalmakat«. Ismétlem, a­ kisad­am­ és Magyarország között a viszony ma­ sem rosa­­­­szabb, mint tavaly, a feszültség még ma is a­­­ régi, azonban s bonyodalmak egyre felbukkanó­­ híreinek alapja a bécsi sajtó borzo­nyos tájé­­­­kozatlansága. jj — Ha Németországgá konfliktus támad»». A R. M. H. írja : A katonai sajtóirodától kaptak­­ a következő közleményt melyet szóról szóra az­­ alábbiakban közlünk : »Német lapok híresztelték, jó hogy az utóbbi időben az összes megbízható­­ cseh tisztek szigorúan bizalmas parancsot, kap­­­­tak, hogy a német vezető férfiak fölét erőt, gya­­koroljanak az esetben, ha Németországgal kon­­­­fliktus támadna, melynél fogva, Csehszlovákia,­­ Franciaország oldalán be volna keveredve. Ezen­­ megbízottaknak a tisztek között, állítólag e cél­­­­ból ki lessz adva egy, külön »­fekete lista«. A jj németek vezetői ezek szerint majd keresekül » fognak szolgálni, hogy ezen állam németsége­­ lojalitáshoz legyen kényszerítve. — A nyilvános­­­­ság helyes informálása végett szükséges kons­tatálni, hogy ezen hír az összes részleteivel alaptalan kitalálás.«_______ — Dr. Kállay­­ Zoltán jogi szeminarita a Budapest, Andrássyr út 8. és Szeged, Pallavicini u. 3. felelősséggel és biztos sikerrel készít elő bármely egyetem és jogakadémia összes jogi vizsgáira és az ügyvédi vizsgára. Jegyzetbérlet! Rekapituláció! Minden felvilágosítást szóval vagy levélben készséggel ad akár a budapesti, akár a szegedi igazgatóság. 77­nveget... Még csak követ, de nem ért utol egészen. Kinyújtotta kezét és egy szoknyát össze­hajtott szépen, de aztán ott felejtette a pamlag szélén nagy töprengése közben. — És ha maradok ? —* Valami felkaca­gott benne. — Ha maradnék?... Újra jönnének az álmok... az álmok, az én ellenségeim... El­üldögélnék óraszámra tétlen és mint pillangó raj röpködnének körül az álmok... És elfelej­teném azt, ami volt és elhinném, hogy kedves és szép vagyok... És minden, amiről azt hittem, meghalt nekem örökre, felém jönne és bele­mosolyogna a szemembe. És az élet egyforma unott formái új vonalakba hajolva, kecsesen körülhullámzanának és gyönyörködnék bennük, mint egy ifjú leány táncában. És suttognánk. Halkan és mélyen mondanánk mindent, amit hangosan is lehetne elbeszélni. — Mintha egy ismeretlen hangszer rejtelmesen búgóvá és meleggé változtatná a hangunk... És a kezünk külön életet élne... mintha minden ujjunkf mág­­nessé változnék, vonzaná egymást és a kezünk elindulna egymás felé... — Nem, nem — mondta aztán riadtan az asszony és a sötétkék szoknyát bedobta a bőrönd fenekére. — Nem, nem. Egyszer már volt így, ezt már ismerem, így indul az ember a szenvedés felé. Ez szép, mint a délibáb... Az ember fut utána, míg félholtan le nem ros­­kad a földre. Ennél biztosabb és jobb a szür­keség, melynek azért megvannak a maga árnyalatai... Az ember nem rajong, de megért. Nem örül, de megvigasztal mást. Nincsen me­leg, de nincsen dermesztő fagy... Nincs mámor, és nincs­­ kijózanodás... Három csipkés holmi repült gyors egy­másután a bőröndbe és a Vera szemöldöke, mint két kis gyík, idegesen vonaglott. A köztársaság elnöke alkotmány­törvény­ben biztosított jogánál fogva berekesztette a parlament őszi ülésszakát, m­el­­­lyel a parlament történetének egyik emlékezetes szaka zárult be. Ha visszapillantunk az őszi ülés­szak munkájára, mely nagy megszakításokkal és szünetekkel végezte feladatát, meglehetős szo­morú eredményről számolhatunk be. Mert nem tekintve az ülésszaknak még ez elmúlt évben hozott törvényalkotásait, melyek között a költ­ségvetés és a munkanélküliek segélyezésére megszavavazott póthitel is szerepelnek, az őszi ülésszak legismeretesebb alkotása a rendtör­­vény marad, melyet a köztársaság védelmének hangzatos címével iktatták a törvénykönyvbe. Ha az őszi ülésszak más törvényt nem is teremtett volna, akkor is emlékezetes ma­radt volna ennek az egy törvénynek a révén, mely a szabadságjogok megnyirbálására szolgál s mely a nemzeti kisebbségeknek, de az egész ellenzéknek is szólás és sajtószabadságát olyan méretekben korlátozza, mely egyértelmű a tel­jes elnémítással. Másrészt pedig a mindenkori kormánynak, tagjainak, az állam hivatalnokai­nak a legmesszebbmenő védelmet nyújtja nem­csak esetleges tettlegességek ellen, amit elvégre a köz szempontjából is mindenkinek el kell fogadnia, de a jogos és indokolt kritika elle­nében is, ami nélkül pedig egészséges kormány­zás és államigazgatás egyáltalában el nem érhető. Ez a törvény is bebizonyította azt, hogy igazi parlamentarizmusról még mindig nem le­het beszélni ifjú köztársaságunkban. Csak a kormány mindenre kész koalíciós többségének akarata érvényesülhet úgy a prágai nemzet­gyűlésen mint a szenátusban s ha az egyes bi­zottságokban szóhoz jut is az ellenzék, szavá­nak súlya nincsen, mert az érvényben levő tanácskozási rendszabályok mellett a legjobb igyekezetnek is valósággal szélmalom harcot kell folytatnia azzal az elfogult sovén világ­­i üzlettel, mely semmi mást nem ismer, mint cseh nacionalizmust és semmi mást nem tart üdvösnek, mint azt, amit ő akar. Eredményre semmiféle tiltakozás, semmiféle tárgyilagos in­dokolás nem vezet, ez egyes törvényjavasla­toknak megvilágításánál, más, mint a kormány szempontja, számba nem jön. Az ellenzék és vele együtt a nemzeti kisebbség helyzete annyira jelentéktelen, hogy valósággal alárendeltségi viszony fejlődött ki a nemzet képviseletének kormányt támogató és bírálatot gyakorló két tényezője között, ho­lott a legemeltbb parlamentarizmus is megkö­t . Mi marad a nagy tüzek után ? Marék j hamu, mely rászáll a szívünkre és égési sebek, s melyek fájnak, melyeknek nyoma ott piroslik ; örökre a lélekben. Nem akarok szenvedni . . . ! Én okos vagyok ... A lemondás nem fáj úgy,. Sj mint a csalódás. Én okos vagyok. És bele­nézett tétován a bőröndbe, mely­nek sötét ölében egymás mellett feküdt két fésülködő köpeny és egy pár lakfecipó. És az alsó ajka kicsit remegett és szemében mintha könnyek panaszolták volna, hogy Vera okos nagyon. — Oh, ha az öröm nem szökne el! Oh !­­ ha az ember meg tudná magyarázni, mi az a­­ nyugtalanság, mely álnok módra hatalmába keríti. Honnét jön? Két szemből, melyről még tegnap nem tudtam, hogy a többi millió szem közt él, néz, észrevesz, meglát, figyel. És miért épp ebből a két szemből száll felém a varázs­lat ? Mert a természet titokzatos műhelyén más színre festette szivárványhártyáját és a színek­nek ez a csodálatos keveredése zavar, vonz és lenyűgöz? Vagy a lélek mélyén hordoz ez az ember valami ismeretlen hatalmat? Azt sem tudom, ki ez az idegen! Köszönöm, mint más, eljön, beszél, nem mond különöset, nincs rajta semmi rendkívüli és mégis egy ö­t millió kö­zött. A szó szájából másformán pereg, másképp hangzik a nevetése és valami árad belőle, valami és nem tudom, jó barátom-e, vagy ellen­ségem­­. Gyorsan összehajtogatta a ruhát és egy­másra rakta a csipkés ágy tetején. Aztán ki­nézett az alkonyatba, melynek szürkesége las­san olvadt át az este mély kékjébe. — Ha hinni tudnék! ... Milyen jó lenne nézni a csillagot és gyermeklélekkel mesére figyelni. Hallgatni... A holdbéli asszonytól Üzenetet várni és megérezni szivünkkel azt a

Next