Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-03-24 / 36. szám
2. oldal. Új tavasz. írta Vándor Iván. Valami átborzongott a sűtött szoba levegőjén, valami bizonytalanság, mely édes volt és titokzatos, nyugtalanító és friss, mint a márciusi virágfakadás. Vera, a kis fotográfus, halántékára szorított újakkal állott a körülötte keringő láthatatlan vihar közepén, majd összefogta keblén könnyű kis blúzát, mintha félne a rászakadó illatok, vágyak, kétségek és aggodalmak forgószelétől. Szép, komolyszájú barna asszony volt, az élete nyugodtan pergett az emlékei és a szelíd kövér szakácsnők között, akik előszeretettel örökíttették meg képmásukat kis atelierjában. Vera fotografált és közben emlékezett sok keserűségre, melyet egy férfi okozott neki, ki belépett egyszer életébe, anélkül, hogy hívta és elhagyta őt anélkül, hogy küldte volna. Verának most csöndes volt az élete, nem boldog és nem boldogtalan, de csöndes. Egypár kis gond lebegett felette és egypár halvány öröm. Nagyokat aludt és jó gyomra volt és habár harmincötéves elmúlt, huszonnyolcnak tartotta mindenki. Színházba járt, sokat olvasott, néha unatkozott és irtózott minden szenvedéstől. Egy csomó asszonyholmi hevert szanaszét a szobában. Vera menni akart valahová. Egy férfi kopogtatott a szive kapuján és ó menekülni szeretett volna tőle. Ebben a percben nem tudta, mit tegyen. Menjen és megmentse tőle kis életének csöndjét, vagy maradjon és... Leült a sok kiterített asszonyi dísz közé csöndesen beszélgetni magával: — Ha elmegyek, még megmenekülhetek. Még kívül van rajtam minden, még csak se Komáromi Lapok“ 1923. március 24. zetiségű városban feltétlenül nagy szükség van. A kormánynak tehát megalakult a pártja városunkban is, noha bizonyosra vehető, hogy e színmagyar helyen nem fog eredményt elérni, legfeljebb az állami hivatalok tisztviselőit és hivatalnokait fogja tömöríteni. Azzal azonban tisztában lehet úgy a kormány, mint a helyi csoport, hogy ennek a tiszta cseh pártnak semmi gyökere sincsen Komáromban. Ami pedig a „Nor Listy“-nek az „irredenta központra vonatkozó felújított rágalmát illeti, erre nézve csak azt jegyezzük meg, hogy a rágalomnak alaptalanságát eléggé bebizonyította a közeli napokban besúgásra lefolytatott házkutatások teljes fiaskója, mely a pozsonyi államrendőrség közegeinek buzgalmát tökéletes balsikerrel koronázta meg. • Hogyan születnek a kisantant és a magyar bonyodalmak? A K. N. írja: A bécsi sajtó szinte hétről-hétre újabb Dunamenti bonyodalmakról számol be, így például a »Neues Wiener Tagblatt« a napokban azt jelentette, hogy Románia és Magyarország között a feszültség olyan nagy, hogy ez könnyen a diplomáciai viszony megszakítását idézheti elő. Ugyanekkor azonban sem a magyar, sem a román lapok semmiféle különösebb incidensről nem számoltak be. Általában az ilyen hírek minden különösebb apropos nélkül látnak napvilágot a bécsi sajtóban. Aki a kisantant és Magyarország eseményeit ismeri, az azonnal kellő értékére szállíthatja le ezeket a jelentéseket. A német olvasóközönség azonban nincsen tisztában azzal, hogy mi igaz ezekből a hírekből, feltétlenül hitelt ad ezeknek és sokszor bizony ezek a hírek okozzák a Duna-menti államok valutáinak váratlan esését a külföldi piacokon. A Kassai Napló bécsi szerkesztőjének ma alkalma volt erről a dologról a kisantant egy Bécsben akkreditált diplomatájával beszélgetni. A beszélgetés során a diplomata mindenben osztotta a K. N. bécsi szerkesztőjének fentebb ismertetett fejtegetéseit, majd ezekhez fűzve, a következőket mondotta: — Magyarország és a kisantant között ma nem rosszabb a viszony, mint tavaly volt. Azóta ugyan előfordultak egyes bonyodalmak, azonban ezek már elsimultak, úgy, hogy akut krízisről szó sem lehet. Ezzel szemben igaz az, hogy a bécsi és berlini sajtóban is egyre háborús hírek bukkannak fel. Ennek a bécsi sajtó rendkívüli tájékozatlansága az oka. Tapasztalatból tudom, hogy a nagy bécsi lapok redakcióiban azt sem tudják, hogy az utódállamokban mi megy végbe. Itt-ott egy-egy hivatalos táviratot kapnak, ezt leközlik, másról azonban tudomást sem vesznek. Nem ismerik a dolgok folyását. Nos, mostan a szerkesztőség valamelyik tagjának kezeibe kerül egy román, cseh,, vagy magyar lap, illetőleg Csehszlovákiában, Romániában, vagy Jugoszláviában megjelenő I német nyelvű újság. A bécsi szerkesztő — s mondjuk — egy romániai lapban heves kifakadást olvas Magyarország ellen. A romániai lapegyik munkatársa szabadjára engedte temperamentumát és mindenfélét összeírva, a bukaresti kormány erélyes fellépését követeli a magyar kormánnyal szemben. A bécsi szerkesztő elolvassa ezt a cikket, azt sem tudva miről van* * szó, papírra vet egy »eredeti táviratot,*, amelyr , szerint Romániában a közhangulat olyan elkeseredett Magyarországgal szemben, hogy minden* pillanatban bekövetkezhet a diplomáciai szakítás.. Körülbelül így keletkezhetett a »Neues Wiener TagblatUra által felemlített távirata, amely azután bejárta az egész világsajtót. Ity keletkeznek azonban a többi hasonló eredeti jelentések és magánértesülések is. Mindent összevetve a bécsi és berlini sajtó tájékozatlanságai, okozza az egyre megismétlődő kisautant—taa^ gyár »bonyodalmakat«. Ismétlem, a kisadam és Magyarország között a viszony ma sem rosaszabb, mint tavaly, a feszültség még ma is a régi, azonban s bonyodalmak egyre felbukkanó híreinek alapja a bécsi sajtó borzonyos tájékozatlansága. jj — Ha Németországgá konfliktus támad»». A R. M. H. írja : A katonai sajtóirodától kaptak a következő közleményt melyet szóról szóra az alábbiakban közlünk : »Német lapok híresztelték, jó hogy az utóbbi időben az összes megbízható cseh tisztek szigorúan bizalmas parancsot, kaptak, hogy a német vezető férfiak fölét erőt, gyakoroljanak az esetben, ha Németországgal konfliktus támadna, melynél fogva, Csehszlovákia, Franciaország oldalán be volna keveredve. Ezen megbízottaknak a tisztek között, állítólag e célból ki lessz adva egy, külön »fekete lista«. A jj németek vezetői ezek szerint majd keresekül » fognak szolgálni, hogy ezen állam németsége lojalitáshoz legyen kényszerítve. — A nyilvánosság helyes informálása végett szükséges konstatálni, hogy ezen hír az összes részleteivel alaptalan kitalálás.«_______ — Dr. Kállay Zoltán jogi szeminarita a Budapest, Andrássyr út 8. és Szeged, Pallavicini u. 3. felelősséggel és biztos sikerrel készít elő bármely egyetem és jogakadémia összes jogi vizsgáira és az ügyvédi vizsgára. Jegyzetbérlet! Rekapituláció! Minden felvilágosítást szóval vagy levélben készséggel ad akár a budapesti, akár a szegedi igazgatóság. 77nveget... Még csak követ, de nem ért utol egészen. Kinyújtotta kezét és egy szoknyát összehajtott szépen, de aztán ott felejtette a pamlag szélén nagy töprengése közben. — És ha maradok ? —* Valami felkacagott benne. — Ha maradnék?... Újra jönnének az álmok... az álmok, az én ellenségeim... Elüldögélnék óraszámra tétlen és mint pillangó raj röpködnének körül az álmok... És elfelejteném azt, ami volt és elhinném, hogy kedves és szép vagyok... És minden, amiről azt hittem, meghalt nekem örökre, felém jönne és belemosolyogna a szemembe. És az élet egyforma unott formái új vonalakba hajolva, kecsesen körülhullámzanának és gyönyörködnék bennük, mint egy ifjú leány táncában. És suttognánk. Halkan és mélyen mondanánk mindent, amit hangosan is lehetne elbeszélni. — Mintha egy ismeretlen hangszer rejtelmesen búgóvá és meleggé változtatná a hangunk... És a kezünk külön életet élne... mintha minden ujjunkf mágnessé változnék, vonzaná egymást és a kezünk elindulna egymás felé... — Nem, nem — mondta aztán riadtan az asszony és a sötétkék szoknyát bedobta a bőrönd fenekére. — Nem, nem. Egyszer már volt így, ezt már ismerem, így indul az ember a szenvedés felé. Ez szép, mint a délibáb... Az ember fut utána, míg félholtan le nem roskad a földre. Ennél biztosabb és jobb a szürkeség, melynek azért megvannak a maga árnyalatai... Az ember nem rajong, de megért. Nem örül, de megvigasztal mást. Nincsen meleg, de nincsen dermesztő fagy... Nincs mámor, és nincs kijózanodás... Három csipkés holmi repült gyors egymásután a bőröndbe és a Vera szemöldöke, mint két kis gyík, idegesen vonaglott. A köztársaság elnöke alkotmánytörvényben biztosított jogánál fogva berekesztette a parlament őszi ülésszakát, mellyel a parlament történetének egyik emlékezetes szaka zárult be. Ha visszapillantunk az őszi ülésszak munkájára, mely nagy megszakításokkal és szünetekkel végezte feladatát, meglehetős szomorú eredményről számolhatunk be. Mert nem tekintve az ülésszaknak még ez elmúlt évben hozott törvényalkotásait, melyek között a költségvetés és a munkanélküliek segélyezésére megszavavazott póthitel is szerepelnek, az őszi ülésszak legismeretesebb alkotása a rendtörvény marad, melyet a köztársaság védelmének hangzatos címével iktatták a törvénykönyvbe. Ha az őszi ülésszak más törvényt nem is teremtett volna, akkor is emlékezetes maradt volna ennek az egy törvénynek a révén, mely a szabadságjogok megnyirbálására szolgál s mely a nemzeti kisebbségeknek, de az egész ellenzéknek is szólás és sajtószabadságát olyan méretekben korlátozza, mely egyértelmű a teljes elnémítással. Másrészt pedig a mindenkori kormánynak, tagjainak, az állam hivatalnokainak a legmesszebbmenő védelmet nyújtja nemcsak esetleges tettlegességek ellen, amit elvégre a köz szempontjából is mindenkinek el kell fogadnia, de a jogos és indokolt kritika ellenében is, ami nélkül pedig egészséges kormányzás és államigazgatás egyáltalában el nem érhető. Ez a törvény is bebizonyította azt, hogy igazi parlamentarizmusról még mindig nem lehet beszélni ifjú köztársaságunkban. Csak a kormány mindenre kész koalíciós többségének akarata érvényesülhet úgy a prágai nemzetgyűlésen mint a szenátusban s ha az egyes bizottságokban szóhoz jut is az ellenzék, szavának súlya nincsen, mert az érvényben levő tanácskozási rendszabályok mellett a legjobb igyekezetnek is valósággal szélmalom harcot kell folytatnia azzal az elfogult sovén világi üzlettel, mely semmi mást nem ismer, mint cseh nacionalizmust és semmi mást nem tart üdvösnek, mint azt, amit ő akar. Eredményre semmiféle tiltakozás, semmiféle tárgyilagos indokolás nem vezet, ez egyes törvényjavaslatoknak megvilágításánál, más, mint a kormány szempontja, számba nem jön. Az ellenzék és vele együtt a nemzeti kisebbség helyzete annyira jelentéktelen, hogy valósággal alárendeltségi viszony fejlődött ki a nemzet képviseletének kormányt támogató és bírálatot gyakorló két tényezője között, holott a legemeltbb parlamentarizmus is megköt . Mi marad a nagy tüzek után ? Marék j hamu, mely rászáll a szívünkre és égési sebek, s melyek fájnak, melyeknek nyoma ott piroslik ; örökre a lélekben. Nem akarok szenvedni . . . ! Én okos vagyok ... A lemondás nem fáj úgy,. Sj mint a csalódás. Én okos vagyok. És belenézett tétován a bőröndbe, melynek sötét ölében egymás mellett feküdt két fésülködő köpeny és egy pár lakfecipó. És az alsó ajka kicsit remegett és szemében mintha könnyek panaszolták volna, hogy Vera okos nagyon. — Oh, ha az öröm nem szökne el! Oh ! ha az ember meg tudná magyarázni, mi az a nyugtalanság, mely álnok módra hatalmába keríti. Honnét jön? Két szemből, melyről még tegnap nem tudtam, hogy a többi millió szem közt él, néz, észrevesz, meglát, figyel. És miért épp ebből a két szemből száll felém a varázslat ? Mert a természet titokzatos műhelyén más színre festette szivárványhártyáját és a színeknek ez a csodálatos keveredése zavar, vonz és lenyűgöz? Vagy a lélek mélyén hordoz ez az ember valami ismeretlen hatalmat? Azt sem tudom, ki ez az idegen! Köszönöm, mint más, eljön, beszél, nem mond különöset, nincs rajta semmi rendkívüli és mégis egy öt millió között. A szó szájából másformán pereg, másképp hangzik a nevetése és valami árad belőle, valami és nem tudom, jó barátom-e, vagy ellenségem. Gyorsan összehajtogatta a ruhát és egymásra rakta a csipkés ágy tetején. Aztán kinézett az alkonyatba, melynek szürkesége lassan olvadt át az este mély kékjébe. — Ha hinni tudnék! ... Milyen jó lenne nézni a csillagot és gyermeklélekkel mesére figyelni. Hallgatni... A holdbéli asszonytól Üzenetet várni és megérezni szivünkkel azt a