Könyvtáros, 1979 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1979-09-01 / 9. szám
— minden különlegesen értékes vagy érdekes kézirattári szerzeményt először nekem mutatott meg, majd együtt beszéltük, illetve tárgyaltuk meg az anyag feldolgozásának ütemét így, amikor a szerencsés véletlen Vörösmarty ifjúkori műveinek kéziratait juttatta az OSZK birtokába, ő a színdarabokat tartotta fenn magának kiadásra és néhány apróbb költeményt, nekem pedig a Zalán futásának első fogalmazását engedte át. Néhány év múlva a Justh Zsigmond-hagyaték kiadását úgy „feleztük meg”, hogy ő az író naplóját rendezte sajtó alá virtuóz előszó kíséretében, nekem pedig első regényét, az Ádámot adta. Ennek a baráti kapcsolatnak legmeghatóbb emlékei Halász Gábor nekem küldött levelei. — Milyen emlékezetes találkozásaid voltak mint könyvtárosnak a korszak jeles íróival és tudósaival? — Évekig voltam a könyvtár referenszosztályának vezetője. Munkám során olyan irodalmi kiválóságokkal volt alkalmam megismerkedni, mint például Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond. Valamennyien műveikhez gyűjtöttek forrásanyagot: Krúdy a Kossuth fia című regényéhez, Móricz pedig az Erdély regénytrilógiához. Kosztolányi utolsó könyvtári látogatása felejthetetlen emlékem. Kértem, hogy az akkor megjelent Összegyűjtött költeményeit részemre dedikálja. — A korszak tudósaival is személyes kapcsolatba kerültem, így szeretettel kell megemlékeznem Négyesy Lászlóról, akinek korábban szemináriumi széniora voltam, mint valaha Juhász Gyula. Egyik későbbi levelében írta azt a gyönyörű gondolatot, hogy nemcsak a tanítvány kap maradandó hatást tanárától, hanem a tanár is a tanítványtól. — Kiket tekintesz könyvtárosi, bibliográfusi és irodalomtörténész pályád példaképeinek? — Három nevet említhetek pályám példaképei közül: Horváth János, Gulyás Pál, Fitz József nevét. Itt említem meg, hogy módszerességet Horváth Jánostól tanultam. Azt, hogy a magyar irodalmi bibliográfiát több mint félszázada készíthetem, egykori professzoromnak, Császár Elemérnek köszönhetem, aki az Irodalomtörténeti Közleményekben a repertóriumot Hellebrant Árpád után egy huszonkét éves hallgatójára merte bízni. — Tudomásod szerint mely munkáid a legismertebbek? — A magyar irodalom bibliográfiája 1945—1960 és folytatása, továbbá a Móricz Zsigmond irodalmi munkássága — amely egyelőre az első és egyetlen magyar bibliográfiai monográfia —, a Párizsban megjelent, Kassák Lajos, Füst Milán, Szentkuthy Miklós, Weöres Sándor irodalmi munkásságát bemutató bibliográfiák, továbbá a Mickiewicz Magyarországon, Baudelaire Magyarországon és a Joyce Magyarországon című bibliográfiai összeállítások. — Nemzetközileg is ismert bibliográfiai tevékenységed, de keveset tudunk egyetemi oktatómunkádról. — 1941-ben a debreceni tudományegyetem Hankiss János és Papp Károly jóvoltából, a bibliográfia elmélete és története című tárgykörből egyetemi magántanárrá habilitált. Egyévi utazgatás után a pesti Tudományegyetem Horváth János és Alszeghy Zsolt ajánlására ugyanebből a tárgykörből elfogadta debreceni egyetemi magántanári képesítésemet. 1948-ig rendszeresen tartottam bibliográfiai előadásokat, ekkor a kar dékánja, a felejthetetlen Zsirai Miklós finoman és látható zavarral küszködve közölte velem, hogy „nem kívánatos” magántanári működésem. Ugyanakkor kellett abbahagynom a magyar irodalmi tanszék mellett tartott proszemináriumi előadásaimat is. Pedagógiai működésemhez tartozik még, hogy az ötvenes évek elején a Lenin Intézetben két félévig a magyar műfordítás történetét adtam elő. — Szívesen hallanánk valamit széles körű irodalomkritikusi, szerkesztői és kiadványgondozói tevékenységedről is. — Kritikai működésem 1945 után jóformán megszakadt, azóta csak kevés ismertetésem jelent meg. Annál élénkebb volt kritikusi tevékenységem az ezt megelőző időkben: a Magyar Tudományos Akadémia folyóiratában, az Irodalomtörténeti Közleményekben, valamint az Irodalomtörténetben, melyet 1941-től 1948-ig szerkesztettem. 1926 óta folyamatosan munkatársa vagyok — mint kritikus és tanulmányíró — a Magyar Könyvszemlének. Számos irodalmi folyóiratban jelentek meg bírálataim, például 1944-ben a Magyar Csillagban is. A szakirodalom bemutatásán kívül a legkiválóbb kortárs írók és költők műveit méltattam. Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, József Attila, Tamási Áron, Márai Sándor, Németh László, Radnóti Miklós, Jékely Zoltán, Weöres Sándor könyveiről írtam bírálatokat. Szerkesztői tevékenységemet élveztem a legjobban, mert ennek során nemcsak műveikből, hanem személyesen is megismerhettem jeles kortársaimat. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság már említett Irodalomtörténet című folyóiratán kívül több könyvsorozatot is szerkesztettem : az Irodalomtörténet füzeteit és a Bibliográfiai Füzeteket. Sajtó alá rendeztem Vörösmarty 3 művét, Vajda János 4, Tolnai Lajos, Justh Zsigmond, Reviczky Gyula, Ady Endre, Juhász Gyula munkáit, Krúdy Gyula 25 művét, Móricz Zsigmond 3 művét stb., de ezeket felsorolni is sok lenne.