Könyvtáros, 1989 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1989-02-01 / 2. szám
Tudta, hogy a korszerű könyvtári tevékenység jobb ellátása a régi szervezeti keretek átalakítását, esetenként kiegészítését kívánta meg. Az egységes vezetés alá helyezett intézmény személyzeti ügyeit, gazdálkodását, az iratváltást a főigazgató közvetlen felügyelete alatt álló titkárság intézte, a gyűjteményekkel összefüggő feladatokat az egymástól elkülönülő osztályok végezték el. A szerzeményosztály - ahogy akkor nevezték - önállósult, a modern könyvanyaggal foglalkozó nyomtatványtár a katalogizálás, szakozás és a katalógusépítés mellett ellátta az olvasóteremmel összefüggő teendőket, a könyvtárak és könyvkötészet felügyeletét is. Kiemelkedő jelentőségű volt a két említett részleget érintő új feldolgozási munkamenet kialakítása, amely az ún. futószalag megszervezése révén a dokumentumok mozgását és kezelését a könyvtárba való beérkezésüktől kezdve egészen a katalógusmunkák befejezéséig szabályozta. A könyvraktárban a korszerű felállítási rendszer a numerus currens bevezetése jelentett szervezési változtatást. A hírlaptárra az újságokkal és folyóiratokkal kapcsolatos tennivalók hárultak. A muzeális tárak körében kezdetben a kézirattár, a muzeális nyomtatványok tára (ősnyomtatványok és régi magyar könyvek), továbbá a zeneműtár tartoztak. A főigazgató - nagyon jól felismerve a különgyűjtemények igen fontos tudományos és könyvtári szerepét - 1935-ben az aprónyomtatványtárat, 1939-ben pedig a térképtárat hozta létre, elkülönítve ezek speciális anyagát és annak kezelését a nyomtatványtártól. Meg kell említeni az újonnan létrehozott bibliográfiai osztályt is, amely feladatául azt kapta, hogy lássa el a szóbeli és írásbeli tájékoztató szolgálatot, ellenőrizze a kötelespéldányok beszolgáltatását, állítsa össze és szerkessze a magyar nemzeti bibliográfia éves köteteit. 1937-ben további jelentős szervezeti bővítésre került sor : a könyvtár központi adminisztrációjába illesztett referensz osztályt állított fel Fitz József. Az új részleg a könyvtárhoz fordulók számára felvilágosításokat adott technikai és érdemi kérdésekről egyaránt, így az egyes tárak anyagáról, a katalógusokról, a segédkönyvtári művek használatáról; ellátta a központi olvasóterem felügyeletét, intézte a fotókópia-rendeléseket, és irányította a kiállítások rendezését. Végezte - a 30-as, 40-es évek fordulóján egyre nagyobb mértékben jelentkező - hitelesítések kiadását. E korszerűsített szervezeti keretről elmondottak után annak tartalmi vonatkozásait kell áttekintenünk. Fitz József mindenekelőtt a nemzeti könyvtár gyűjtőkörének alapvető kérdéseivel foglalkozott. Erre késztette az új múzeumi törvény is, amely előírta a változott szervezetbe összefogott intézmények gyűjtési területének felülvizsgálatát, és a több helyre szétszórt azonos dokumentumanyag egy intézményben történő egyesítését. Fitz főigazgató ennek során körvonalazta a Széchényi Könyvtár gyarapítási feladatát, egyértelműen és szinte kizárólagosan a hungarika szempontot helyezve előtérbe, így fogalmazott : „A könyvtár gyűjti a magyarnyelvű, a magyarországi és a külföldi magyarvonatkozású irodalmat, és ennek tanulmányozásához szükséges külföldi segédműveket. Gyűjtőkörében teljességre törekszik.” Ezt a lakonikus megfogalmazást ő maga később sem bővítette, a részletek kidolgozását két közeli, igen megbecsült munkatársára, Goriupp Alizra és Dezsényi Bélára bízta. A kedvezőtlen anyagi viszonyok ellenére is talált módot a különgyűjtemények állományának fejlesztésére. Ekkor került a könyvtár birtokába az Admonti kódex, a göttweigi Bessarion Corvin kódex, a Kálmáncsehi Breviárium, számos Ady-levél, Szendrey Júlia hagyatéka, Liszt Ferenc kéziratai és sok más kiemelkedő érték is. Egyébként a gyűjtésben önmérsékletről, szakmai józanságról tett tanúságot, a könyvtártól idegen dokumentumok őrzését, így például a levéltári jellegű anyagot határozottan elhárította. Hangsúlyozta a nemzeti könyvtár archívum-jellegét, ahol a megőrzési feladatok, az állomány biztosítása megelőzik a használati kívánalmakat, ezért a könyvtárat prézens gyűjteménnyé alakította át. Magánszemélyek nem, csak intézmények kölcsönözhettek könyveket. Modern könyvtári szemléletének adott kifejezést abban is, hogy az olvasói igények jobb kielégítését a könyvtárak együttműködésére, elsősorban a hazai és külföldi könyvtárközi kölcsönzésre kívánta alapozni. Reformintézkedéseinek máig ható, talán egyik leginkább ismert és méltatott eredménye, az új feldolgozási munkamenet bevezetése mellett, a katalógusrendszer korszerűsítése volt. Ennek technikai bázisául, a korlátlan cédula-sokszorosítást lehetővé tevő adrémagép, s az általa létrehozott lemeztár szolgált. A bármikor és bármilyen mennyiségben előállított, nemzetközi méretű kartonokra átvitt címleírások lehetővé tették az elavult és nehézkes, ún. 63