Könyvtáros, 1989 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1989-02-01 / 2. szám

Tudta, hogy a korszerű könyvtári tevékeny­ség jobb ellátása a régi szervezeti keretek átala­kítását, esetenként kiegészítését kívánta meg. Az egységes vezetés alá helyezett intézmény személyzeti ügyeit, gazdálkodását, az iratvál­tást a főigazgató közvetlen felügyelete alatt álló titkárság intézte, a gyűjteményekkel összefüg­gő feladatokat az egymástól elkülönülő osztá­lyok végezték el. A szerzeményosztály - ahogy akkor nevezték - önállósult, a modern könyv­anyaggal foglalkozó nyomtatványtár a katalo­gizálás, szakozás és a katalógusépítés mellett ellátta az olvasóteremmel összefüggő teendő­ket, a könyvtárak és könyvkötészet felügyeletét is. Kiemelkedő jelentőségű volt a két említett részleget érintő új feldolgozási munkamenet kialakítása, amely az ún. futószalag megszer­vezése révén a dokumentumok mozgását és kezelését a könyvtárba való beérkezésüktől kezdve egészen a katalógusmunkák befejezésé­ig szabályozta. A könyvraktárban a korszerű felállítási rendszer a numerus currens beveze­tése jelentett szervezési változtatást. A hírlap­tárra az újságokkal és folyóiratokkal kapcsola­tos tennivalók hárultak. A muzeális tárak köré­ben kezdetben a kézirattár, a muzeális nyom­tatványok tára (ősnyomtatványok és régi ma­gyar könyvek), továbbá a zeneműtár tartoztak. A főigazgató - nagyon jól felismerve a külön­­gyűjtemények igen fontos tudományos és könyvtári szerepét - 1935-ben az aprónyom­­tatványtárat, 1939-ben pedig a térképtárat hozta létre, elkülönítve ezek speciális anyagát és annak kezelését a nyomtatványtártól. Meg kell említeni az újonnan létrehozott bibliográfiai osztályt is, amely feladatául azt kapta, hogy lássa el a szóbeli és írásbeli tájé­koztató szolgálatot, ellenőrizze a kötelespéldá­nyok beszolgáltatását, állítsa össze és szerkes­­­sze a magyar nemzeti bibliográfia éves köteteit. 1937-ben további jelentős szervezeti bővítésre került sor : a könyvtár központi adminisztráci­ójába illesztett referensz osztályt állított fel Fitz József. Az új részleg a könyvtárhoz fordu­lók számára felvilágosításokat adott technikai és érdemi kérdésekről egyaránt, így az egyes tárak anyagáról, a katalógusokról, a segéd­könyvtári művek használatáról; ellátta a köz­ponti olvasóterem felügyeletét, intézte a fotó­kópia-rendeléseket, és irányította a kiállítások rendezését. Végezte - a 30-as, 40-es évek for­dulóján egyre nagyobb mértékben jelentkező - hitelesítések kiadását. E korszerűsített szervezeti keretről elmon­dottak után annak tartalmi vonatkozásait kell áttekintenünk. Fitz József mindenekelőtt a nemzeti könyv­tár gyűjtőkörének alapvető kérdéseivel foglal­kozott. Erre késztette az új múzeumi törvény is, amely előírta a változott szervezetbe össze­fogott intézmények gyűjtési területének felül­vizsgálatát, és a több helyre szétszórt azonos dokumentumanyag egy intézményben történő egyesítését. Fitz főigazgató ennek során kör­vonalazta a Széchényi Könyvtár gyarapítási feladatát, egyértelműen és szinte kizárólago­san a hungarika szempontot helyezve előtérbe, így fogalmazott : „A könyvtár gyűjti a magyar­­nyelvű, a magyarországi és a külföldi magyar­vonatkozású irodalmat, és ennek tanulmányo­zásához szükséges külföldi segédműveket. Gyűjtőkörében teljességre törekszik.”­­ Ezt a lakonikus megfogalmazást ő maga később sem bővítette, a részletek kidolgozását két közeli, igen megbecsült munkatársára, Goriupp Aliz­ra és Dezsényi Bélára bízta. A kedvezőtlen anyagi viszonyok ellenére is talált módot a különgyűjtemények állományá­nak fejlesztésére. Ekkor került a könyvtár bir­tokába az Admonti kódex, a göttweigi Bessari­­on Corvin kódex, a Kálmáncsehi Breviárium, számos Ady-levél, Szendrey Júlia hagyatéka, Liszt Ferenc kéziratai és sok más kiemelkedő érték is. Egyébként a gyűjtésben önmérséklet­ről, szakmai józanságról tett tanúságot, a könyvtártól idegen dokumentumok őrzését, így például a levéltári jellegű anyagot határo­zottan elhárította. Hangsúlyozta a nemzeti könyvtár archí­vum-jellegét, ahol a megőrzési feladatok, az állomány biztosítása megelőzik a használati kívánalmakat, ezért a könyvtárat prézens gyűj­teménnyé alakította át. Magánszemélyek nem, csak intézmények kölcsönözhettek könyveket. Modern könyvtári szemléletének adott kifeje­zést abban is, hogy az olvasói igények jobb kielégítését a könyvtárak együttműködésére, elsősorban a hazai és külföldi könyvtárközi kölcsönzésre kívánta alapozni. Reformintézkedéseinek máig ható, talán egyik leginkább ismert és méltatott eredmé­nye, az új feldolgozási munkamenet bevezeté­se mellett, a katalógusrendszer korszerűsítése volt. Ennek technikai bázisául, a korlátlan cé­dula-sokszorosítást lehetővé tevő adrémagép, s az általa létrehozott lemeztár szolgált. A bár­mikor és bármilyen mennyiségben előállított, nemzetközi méretű kartonokra átvitt címleírá­sok lehetővé tették az elavult és nehézkes, ún. 63

Next