Csák Ferenc (szerk.): Gyarmathy Tihamér festőművész 1.
Gyarmathy Tihamér festőművész (Pécs, 1915. március 8.- Budapest, 2005. január 9.) Vaszary János volt a mestere a Magyar Képzőművészeti Főiskolán (ma Egyetem), ahol 1933-tól tanult. A harmincas évek második felében Olaszországban, Franciaországban, Németországban és Svájcban is járt tanulmányúton. Megismerkedett a kor nagy művészeivel, köztük az akkor már jó ideje Párizsban élő Beöthy Istvánnal, Piet Mondriannal, Hans Arppal, André Bretonnal és Max Billel. Két első kiállítását 1938-ban rendezte meg Párizsban, majd Zürichben. Az egyetemes művészet, amellyel szembesült, nem egyszerűen követendő példa volt az ő számára, hanem inspiráló erő. Hazatérése után baráti kapcsolatot ápolt a magyarországi avantgárd képviselőivel, Kassák Lajossal és Kállai Ernővel. „Az önálló csoporttá szerveződő magyar absztrakció egyik kulcsfigurája" lett. 1945-ben az Európai Iskola, 1946-ban az Elvont Művészek Magyarországi Csoportja, valamint a „Galéria a 4 Világtájhoz" alapító tagja volt. 1947-ben szerepelt a párizsi Musée d’Art Moderne de la Ville-ben megrendezett 3. Salon des Réalités Nouvelles kiállításon. Ezt a Salont Róbert és Sonia Delaunay alapította 1939-ben, a legújabb festészeti törekvések (az „inobjektív” művészet) megismertetésére. Gyarmathy Tihamér 1948 után belső emigrációba vonult, hosszú ideig fizikai munkából élt. Ez alatt is töretlenül festett, rajzolt. A hatvanas évektől állított ki ismét rendszeresen külföldön és itthon. A hetvenes években ismét sokat utazott Nyugat-Európában, dolgozott és kiállított Belgiumban is, majd 1973-ban két hónapos körutazást tett Afrikában. Művei jelen vannak több nagy hazai közgyűjteményben, továbbá számos magyar és külföldi magángyűjteményben. 1991-től haláláig a Magyar Művészeti Akadémia tagja (alapító tag) volt. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja volt. A MÚOSZ Építészeti, Képző- és Iparművészeti Szakosztálya 2010-ben festészeti díjat nevezett el róla. Monográfia jelent meg munkásságáról Dr. Várkonyi György tanulmányával 2004-ben a Körmendi Galéria Kiadónál, olvasható a MEK-en (és a Körmendi Galéria Kiadó weblapján). Számos kiállításáról, akadémiai székfoglalójáról készültek filmek, amelyek a Körmendi Galéria honlapján és a YouTube-on láthatók. Díjai 1977. Kormányzósági ezüstkupa, Nápoly; 1980. XII. Festival Cagnes-sur-Mer, a zsűri különdíja; Honoris Causis cím és diploma, Olaszország; 1985. a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze; 1987. a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze; 1990. Kossuth-díj; 2000. Herczeg Klára-díj (senior); 2003. Erzsébetváros díszpolgára. Első borító: Kezek - 1949., ónlemez, olaj, 26x36 cm Hátsó borító: A SZŰZ KÍSÉRTÉSE - 1952., ónlemez, olaj, 53x76 cm