Martyn Ferenc (2007)
2 MARTYN FERENC (1899-1986) festőművész a 30-as években, Franciaországban készült műveiből Kiállítás Körmendi Galériában (V. Fáik Miksa u. 7.) a Műgyűjtők Éjszakája és a Falkart Fórum alkalmából 2007. augusztus 9. - szeptember 16. A kiállítást rendezte Tőkeiné Egry Margit Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 10-18 óráig. A kiállított művek: Jelenet öt figurával, 1933 Úszó vonalak, 1933 Képterv, 1933 Hajó, 1933-35 Kompozíció halakkal és madarakkal, 1936 Kompozíció, 1936-39 Kompozíció, 1936-39 Kompozíció, 1936-39 Kompozíció, 1936-39 Collioure, 1932-35 1055 Budapest, Fáik Miksa u. 7. Tel.: (1) 269-0763, Fax: (1) 269-0237 e-mail: info@kormendigaleria.hu • www.kormendigaleria.hu A borítón: Kompozíció, olaj, vászon, 114 x 195,5 cm, 1936-39 A katalógust szerkesztette: Csák Ferenc művészettörténész A Körmendi Galéria kiadványa. A Galéria köszönetet mond a gyűjtő házaspárnak, akik hazahozták és bemutatásra felajánlották a képeket Készült a Codex Print nyomdában, Budapest, 2007 GALÉRIA SOPRON Körmendi Galéria, Budapest MARTYN FERENC (1899 Kaposvár - 1986 Pécs) Martyn Ferenc gyermekkorát Kaposváron Rippl-Rónai festőművész házában töltötte, miután korán elveszítette édesanyját. Középiskoláit Pécsett végezte, főiskolai tanulmányokat Bécsben és Budapesten folytatott. 1926 és 1939 között Párizsban élt és dolgozott, miközben többször ellátogatott Spanyolországba és Olaszországba, de megfordult ez idő tájt Németországban, Angliában és Belgiumban is. 1939-ben hazatért Magyarországra, előbb Budapesten majd az 1945-től végleg Pécsett telepedett le. Munkásságára meghatározó jelentőségűek a Párizsban, Európában eltöltött eltöltött évek, valamint a spanyolországi utazások visszatérő emlékei. A katalógusban bemutatott nagyméretű festmények az 1930-as, igen termékeny, alkotói korszak munkásságának válogatott darabjai, melyeket eddig a magyar közönség még nem láthatott. Ebből az időszakból nagyméretű táblaképeket a magyar közgyűjteményekben csak elvétve találunk.1 Martyn Párizsban 1927 és 1935 között elvont fogalmazású krétarajzokat és akvarelleket készít. A vörös krétával, biszterrel alakított rajzok nagyméretűek és önálló kompozíciók, a felületet fedő, pasztózus színezésükkel festői hatásúak. Tartalmuk általában természeti látványok átültetett kompozíciói, dombos tájak, vitorlák, madarak, fák, halak és a halászat eszközei jelennek meg mint főbb motívumok. A „rend és az egyensúly, a harmónia keresése és a rátalálás biztonsága jellemzi ezeket a kompozíciókat’’.2 Martyn 1934-ben csatlakozott az „Abstraction-Création’’3 elnevezésű művészeti csoporthoz. Ezzel a tájékozódás, tanulás évei voltaképpen lezáródtak. Művészete az 1934-35-ös években kiforrott és megállapodott. Formaszerkesztése, mely eleinte erősebben kapcsolódott a kubista térképzéshez és színfelfogáshoz, ekkorra felszabadult és kötetlenebbé vált. Képei motívumait egymást átszövő, dinamikus ritmusban lendülő, ívelt formákból építette. Az 1936 és 1939 közötti években készült olajfestményekből jól kivehető, hogy azok a megelőző évek akvarelljeinek és pasztelljeinek felfogását követik, vagy azok olajfestményre átvitt változatai. A munkákban jól látszik Martyn kapcsolata az „Abstraction-Creation" csoporttal, ilyen rokonság elsősorban a művészi igényesség, amely képeinek felületi művességére, a faktúra szépégére jellemző. „A másik jellemző tulajdonság, amit a Párizsban készült olajfestményeken megfigyelhetünk, a pontos, szigorú szerkesztés és a tiszta, keveretlen színekkel való képépítés. Martyn a színekkel dimenziókat, síkokat, tereket hozott létre, amelyekben cselekmények játszódnak. A többrétegű, mélységet teremtő síkok között a színes formák dinamikus mozgásképzetet keltenek.’’4 Martyn Ferenc munkásságára jellemző sajátosságokra Kállai Ernő mutat rá találóan 1946-ban kelt írásában: „Martyn Ferenc mestere a tiszta festői képfogalmazásnak. Vannak művei, amelyekről pusztán az elvont alakítás és konstruktív rend szellemi élvezete és a színek érzékletes öröme, a lét nyugodt, derűs harmóniája sugárzik. Ezekben a képekben áll Martyn Ferenc legközelebb a franciákhoz. Ám a festő képzeletét ennél az értelmileg átszellemült érzékletességnél többnyire mélyebb indítékok: a temperamentum szenvedélyes, olykor szertelenségig szilaj impulzusai, a lélek távoli emlékei, tudat alól felépülő, rejtélyes látomásai és fantasztikus, bizarr képzettársításai mozgatják.... Az elvont festői formákba öntött emlékeknek és képzettársításoknak eredetét, legalábbis egy irányban és a látomások egész sorára vonatkozóan, nem nehéz meghatározni, tudván, hogy Martyn Ferenc apai ágon ír tengerészősöktől származik.’’5 Ebben az időben azonban a feszült politikai helyzet Párizsban is nyugtalanságot keltett, a festészet gondjain áttört a küszöbön lévő háború szelleme. Levelében Martyn erről az utolsó párizsi időszakról így ír: „Az utolsó év igen fontos volt munkásságomban, nagy színes képeket készítettem, egy nagyobb sor akvarellt és rajzot.... Külföldön többfelé szerepeltem, a meghívásoknak nem is tudok megfelelni. És ha nem lesz baj, úgy ebben az évben véglegesen rendeződik párizsi pozícióm" - írta Pécsre, 1939. IV. 12-i levelében. A baj szó természetesen a második világháborút jelentette amely röviddel levele után sötétségbe borította Európát. Martyn nem szeretett volna egyik napról a másikra elmenekülni a művészet akkori fővárosából, ezért csak végső kényszerből, néhány hónap múlva tért haza, maga mögött hagyva 15 év festői munkásságának összes alkotását. Ezeknek, a hazánkban a nagyközönség számára most elő-