Veress Sándor László (2009)

Veress Sándor László A hosszú-hosszú évtizedek óta ki nem hunyó, napjainkban ismétel­ten felerősödő, mind intenzívebbé váló expresszív festői kifejezés áramlata hívévé szegődött alkotó, Veress Sándor László festőmű­vész képei kapcsán nem kerülhetőek meg e művészeti irányzat egyik legjelentősebb teoretikusa, Kállai Ernő gondolatai. És ha e pik­­túra Kállai-féle interpretációjára utalunk, akkor egy Max Beckmann elemzést kell fellapoznunk... Jóllehet nyolcvanöt éve, 1924-ben vetette papírra jeles művészetkritikusunk, akár Veress mai műveiről is lejegyezhette volna, hogy „...képei ellenállhatatlanul szuggerálják a mesét. Mégsem lehet fölöttük az irodalmiság jelzőjével napirendre térni. Zsánerszerűségükkel, az ábrázoló vonatkozások különféle­­ségét és bennük a valóságra összpontosuló tudat sokféle kan­yarodó tartalmát a központi értelmezés lélektani és stiláris egysége oly erővel hatja át, hogy a képek tárgyi megoszlása a kép­szerkezet szükséges kifejtéseként hat. Ez a képszerkezet sajátságos egyensúlya az egyensúlyukban megingott részek összegének. Labilitása annál szembetűnőbb, mert a képtényezők szerepét az ábrázolás legpedánsabb realiz­musával lerögzített tárgyak és emberi alakok viselik, amelyek gravitációellenes helyzete és per­spektívában jelensége egyébként természetes ábrázatuk következtében válik annyira érezhetővé. Mintha az össze-vis­­sza ingatott alakok és tárgyak egyensúlyba jutatott konstelláció­ja nem is egy kompozíciós gondolat előrevetett rendjén alakult volna ki, hanem, úgyszólván véletlenül, a széthúzó és felforgató erők egymást kölcsönösen polarizáló ellentéteiből. Veress Sándor László képei hol rejtett, hol nyílt utalásokkal kap­csolódnak a 20. század és a régebbi korok festészetének egy-egy mesteréhez - Manet, Chagall, Brouwer-képtémák, kompozíciók, gondolat-tartamok jelölhetőek meg tám-, vagy kiindulópontokként -, de talán ennél is fontosabb, lényegi jellemzője e piktúrának a sod­ró expresszív hevület, a túlfűtöttségekkel viaskodó, izgatottságok­ban vibráló kifejezés. A visszafogott színvilágé, a pasztell árnyalatok­ból építkező kompozíciók formarendje is feszültségekkel áthatott erővel sugározza a kifejezés mély átéltségét, már-már indulatos­ságát, ám robbanó színekkel súlypontozott vásznak már vissza­­hőköltetik, vagy elementáris erővel ragadják magukkal a képszem­lélőt. Mert a színharmóniákat és a szín-ellenpontrendszereket is az Veress Sándor László: Szobák és aluljárók ábrázolás nyugtalanságokba, hajszoltságokba, izgatottságokba gubancolódó jellege, atmoszférája vezérli. Veress Sándor László köznapi különösségekbe nem emelkedő jeleneteket fest: úgyn­evezett közéleti embercsoportokat, cirkuszi pillanatképeket, salak­motoros nagymenőket. A képfelületek a durván felhordott festék­rétegek egymásra rakodásából épülnek töredezettekké, karcosok­­ká, s a kráteressé szilárdult foltok közé kollázselemek illeszkednek: fotók, újságkivágások, gyufásskatulyák, sőt szerves képalkotó elem­mé szintetizálódhat egy megviselt seprű is. Ezek a járulékos képele­mek is a mozgalmas, változatos, nyughatatlan, vizuális meglepeté­sekben dúskáló képközeg megteremtésének eszközei, de csak segédeszközök. A kollázstechnika, az idegen elemek beépítése, a kolorisztikus egység és ellenpont mind-mind külsődleges, alárendelt képalkotó tényező: a Veress Sándor László-kép lényege a köznapi­­ságban, a kisszerűségben varázslattá avatott szürke történésfolyam megállítása, a már-már érdektelenségbe fulladó valószerű jelen­ségek nyersességekből érlelt költészetté, vízióvá emelése. A fenye­getettségek, a szorongások, a hajszoltságok, a zavarodottságok fes­tői koncentrációja felzaklató és megrögződő, s az ikonográfiai hagy­ományokba ágyazódó vagy azt megteremteni vágyó képjelenet kibomlik, a történet tovább görgethető. E világokban látszólag nin­csenek nagy tétek, sorsfordító események - e világokban a létezés maga a nagy tét, a sorsfordító konfliktus. Wehner Tibor művészettörténész Budpesti Amundsen, 1998, olaj, vászon, 100 x 90 cml. I.: Veress S. L. 98 A 3. oldalon: Két férfi vörös szobában (1956-os emlék), 2008, olaj, vászon, 85 x 135 cm, b. f.: Veress S. L. 08 3

Next