Körösvidék, 1920. március-május (1. évfolyam, 1-49. szám)
1920-03-30 / 1. szám
Békéscsaba, 1920. március 30. - ám átülik Kedd Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba Szent István tér 18. Hirdetések naponta 3 óráig adhatók fel. Független politikai napilap • Előfizetés. Egy hónapra 12 K, negyedévre 36 K Egyes számára négy oldalas 1 K, két oldalas, 50 fillér. arai HOZSÁNNA! Lehullott a lelkekről a bilincs, újra szabad magyarnak lenni! Mint őszi, fojtó köd ülte meg lelkünket a tizenegy hónapos román uralom, pokollá változtatva életünket mindennap megújuló gyötrelmeivel. A Balsors ökle nehezedett ránk, földre jutott rettentő erővel, végig hurcolt a nemzeti kálvária valamennyi lépcsőjén, fel a kínszenvedés magaslatáig s ott keresztre feszitette nemzeti önérzetünket. Ott vonaglottunk egy álló esztendeig, de nem a halál sápadt szine, óh nem a szégyen bibára festette arcunkat. Először a tavalyi március, minden korok Márciusának örök szégyenfoltja gyalázta meg nemzetünket. Az emberi, lelkiismereti és politikai szabadság százszor szent ideáljait, a Diktatúra és Terror szörnyszülötteivel szennyezte be s az ezeréves Haza roncsokban vérző testén olyan alakok tomboltak, hogy maga a föld is elpirult szégyenletében, mert ilyeneket kellett hordani és táplálni honfi vértől, könytől átitatott kebelén. Nem volt időnk még fellélekzeni sem a lidércnyomás alól, már itt volt a hódító, harci szekerekkel, sok hadi néppel és a felszabadítás jelszavával. Megint csak a Balsors ostora volt rajtunk, hogy nem tudtuk az első órában: örüljünk-e, sírjunk-e? Hamarosan eltűnt az arcokról még a halvány mosoly is s éreztük, hogy a hóditó gőgje, durva csizmája tipor rajtunk. Éreztük keservesen, egyre nehezebben tizenegy hónapon keresztül. Minden botütés, mely a hóditó kulturáját és humanizmusát hirdette, a mi lelkünket is érte, mert akárki kapta, a mi vérünk kapta, minden ütés nemzeti becsületünkre csapott le. Idehaza teltek a börtönök, indultak az internáltak vonatjai, tiszántulról jöttek a rémes hirek, hogy akaszt, gyilkol a darabokra tépett Haza testén még mindig annak szemetje. Szörnyű idők, gyilkos rémek, el veletek ! Átkozott még emléketek is ! Jött az első hír: nemzeti hadsereg! Horthy Miklós! s édesen bizsergett, lopva de hangosan dobogott a sziv . . . Jött a másik: Nemzeti és keresztény Magyarország! . . . Már az arcokon is fénylett az öröm. Jött a harmadik : Budapest felszabadult, nincs román a Tiszán tul! . . . s nem lehetett többé parancsolni a szívnek, remélt, remélt, már ujjongott is Azután az utolsó hónapok izgatott, ideges várása, türelmetlensége, minden ember arca kérdőjel lett: mikor? Most a visszafojtott, de meg nem halt nemzeti érzés túláradó, lelkes kitörésével, a magyar szív mindent elfelejtő őszinte, tiszta szeretetével, az örömnek könnyekben kicsorduló édességével köszöntünk, ölelünk, forrón, tébolyodottan magyar uralom / Most érezzük, mennyire szeretünk, imádunk s hogy a világon semmiért, soha fel nem cserélünk. Hozsánna neked, ki jöttél a rajtunk könyörülő jó Isten nevébe! Lehet, hogy szűkölködést, ínséget hozol s ami még megmaradt, azt is elkéred tőlünk. Nem baj Veled örömmel szűkölködünk, Neked, Érted mindent odaadunk. A múltban sokat vétettünk ellened, ócsároltunk, sértegettünk, bántalmaztunk! Ez a bűnünk most önszivünket marja s „mea culpánk" azt kiáltja: soha többet. Szeretünk csonkán, bénán, szeretünk koldusszegényen , eltiporjuk, aki a kezét, vagy csak szavát is felemeli ellened, éh mert érezzük, most érezzük igazán, hogy „a nagyvilágon e kivül, nincsen számunkra hely".Az elhggyr>ft »iork»rihon girwp halvanCTÓ remegő, félő kis gyermek anyját feltaláló örömének kiáltásával megyünk feléd édes Anyánk, Magyarország ! Elébed visszük, ami szivünkben érted él és lángol, zászlódra sírjuk örömkönyeinket, hogy mossa tisztára, fehérre a rajta ejtett foltot s térdre omolva kiáltjuk : Hozsánna! Áldott, áldott légy visszanyert hazánk ! Hazádnak rendületlenül légy hive óh magyar! I. évfolyam 1 szám Beköszöntő. Szives szeretettel köszöntjük Békéscsabának és az egész Körös vidékének lakóit most, amidőn először van alkalmunk megszólalni e lap hasábjain. Régen várt kedves ünnepünk van ma minékünk. Legszebb álmunk vált valóra. Legragyogóbb reménységünk öltött testet. Fáradhatatlan, gyönyörűséges munkánk, izzó honszerelmünk, színtiszta idealizmusunk és sok megértő embertársunk áldozatkész, lelkes akarása megteremtette a „Körösvidék-et, melyet most, lelkünknek e legkedvesebb gyermekét, féltő szeretettel mutatunk be embertársainknak. Fogadjátok jó emberek, magyar testvérek olyan szívesen e lapot, mint amilyen nemes, tiszta, jó az a törekvés, mely ezt megteremtette. Nem csupán betűket akarunk mi ezen tinéknek adni, hanem vért, eleven, lüktető életet. Egész lelkünket nyújtjuk felétek az egymásután következő fekete sorokban. Életünket akarjuk mi beleírni ezekbe a betűkbe. Azt az életet, melyet két szent eszme irányít.Az egyiket ő hozta le ide, az emberek közé, az a názáreti ácsmester fia. Az Ő eszméjét, a keresztyénségét akarjuk mi e lapban hirdetni. Azt a keresztyénséget, amely szelíd, szerény, mindenkit, mint Isten egyforma gyermeket szeret, de gyűlöl minden bűnt, minden gazságot, mely Isten és ember ellen támad. Azt a keresztyénséget, mely türelmes, megbocsájtó, de korbácsot is tud raga azok ellen, akik az önzésnek és kizsákmányolásnak kufár szellemét s a tiszta erkölcsnek, társadalmi rendnek bomlasztó mérges gombáit viszik be a szent csarnokokba. A másik az, mely velünk született, melyet az édes magyar földből szívtunk magunkba s ez a magyar nemzeti eszme. Az a magyar nemzeti eszme, amely tiszteli mindenkinek anyanyelvét, de egy pillanatig sem tűri, hogy bárki ez országban más földet szeressen, mint azt, amely bölcsőjét ringatta, amely táplálja, élteti Az az eszme, amely szeretettel fogad mindenkit testvérül, de megveti és méltó haragjának egész erejével sújt le azokra, akik magyar földön, magyar jólétet élve, a• állam eszméjéért küzdenek vagy a m. . . nemzeti gondolat elnyomására töreksz. "• eszme, mely egész rajongással csügg ezen szenvedett magyar hazán, amely nem csügged el, hanem hisz tántoríthatatlan hittel a jobb, magyarabb jövőben s akar és fog ezért dolgozni. Ez a két eszme a mi életünk. Ez szólította létre a »Körösvidék«-et. Ezt szeretnénk mi e lap minden sorába belelehelni. Testvérek! E meggyötört hazának minden hű fiai, kikben e két eszme csak egy szikrája is él, fogadjátok szívesen, szeressétek e lapot. Talán nem leszünk mindjárt olyanok, mint szeretnénk lenni, mert ezer akadállyal küzködünk. És azért — ha elnézést nem is — de megértést kérünk tőletek. Ha azonban úgy újítok, hogy a »Körös vidéke hirtelen lett e szent eszmékhez, akkor dobjátok félre e 'lapot, tapossátok sárba. E két eszme becsületes, igaz ki, tegye naggyá, elterjedetté, áldásossá a sörös teret de ha ezeket megtagadná, akkor ne éljen tovább egy napig sem, hanem merüljön a feledés feltámadást nem ismerő sírjába! 1 Bölcsőd ez a majdan sirod is, mely ápol s eltakar! Felhívás Békés vármegye lakosságához! A Magyar Hadügyminisztérium és a Magyar Haderők Fővezérségének rendeletére Békés vármegye karhatalmi parancsnokságát és Békéscsaba város parancsnokságát ezennel átveszem. A következőket teszem közhírré: A mai naptól fogva az egész vármegye területére az 1912. évi LXIII. t. cz. ,12-ik §-ának 4. pontja alapján rögtön bíráskodás (statárium) érvényes. 1 A ki az ország kialakuló rendjét bármily módon háborgatja az ország meghiggadásának