Körösvidék, 1920. június-augusztus (1. évfolyam, 50-125. szám)
1920-08-04 / 103. szám
Békéscsaba, 1920. augusztus 4. V Szerda Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István tér 18. szám A szerkesztőség telefonszáma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Ki veszit ? Ha hárman leülnek kártyázni , az egyik játékos nyer, a másik kettő veszit. Ha ketten nyernek, a harmadik veszit egyedül és vesztesége még szembeötlőbb, mint az előbbi esetben. Szóval ahol valaki nyer, ott vesztes félnek is kell lennie. Körülöttünk folyik a nagy játszma. Játékosok vagyunk valamennyien. A játék szédületes nagy tétekre megy. És úgy látszik, mintha körülöttünk mindenki nyerne. Hogy könnyebben szemmel tarthassuk az életünkre menő nagy játszmát, vegyük úgy a dolgot, mintha csak három játékos volna. Egyiket nevezzük el kereskedőnek, a másikat Birtokosnak, a harmadikat pedig Fizetésesnek. Ebben a három névben nagyjából benne vagyunk valamennyien. Benne vannak tehát a játékosok sorában a bankosok, valutások, börzések, ügynökök, rőfösök, csirkeszedők, meszes zsidók, táncosok, az almakofák, a kisgazdák és a nagybirtokosok, a háztulajdonosok, az ipari munkások, a házi és gazdasági cselédek, valamint a tisztviselők hatalmas tábora is. A bankosok nyernek. Melyik zsidó bank nem emelte jó néhány millióra alaptőkéjét a háború óta ?! A valutások, börzések, ügynökök soha igy nem kerestek. Nekik van legnagyobb részük abban, hogy a magyar korona értéke még ma is szégyenletesen kevés. A rőfösök, a csirkeszedők, a meszes zsidók cirádás, pompás házakat építenek ma, amikor az államnak munkásházak és szükséglakások összetákolására sem telik. A láncosok lájbiján nehéz aranylánc csillog. Az agyonzaklatott nagybirtokosok és kisgazdák nagy papirosra nagy számokat írnak a cséplőgép mellett. Szóval mindenki nyer. Vagy legalább is ketten nyernek. Nyer a kereskedő és nyer a Birtokos. A vesztes tehát mi vagyunk, a harmadik játékos: a Fizetésesek. Hogy mekkora a veszteségünk, azt egyikünk se tudja pontosan. Nem is merjük kutatni. Csak játszunk tovább és tovább vakon és az izgalmaktól zsibbadtan, tompán, érzéketlenül bámuljuk, milyen mohósággal seprik be a hatalmas téteket szerencsés partnereink. Csak az ő nyereségük nagyságából következtetjük, mekkora lehet veszteségünk. Erőnk már "ícsen a számoláshoz. Görnyedten, fonnyadtan fogunk majd feltámolyogni az átkozott asztaltól, mint akit a bakkarát vitt a sír szélére, mikor már mindenünket eljátszottuk. Csak sejtjük, érezzük veszteségünk súlyát. Kérdezni, vagy kimondani nem is mernek. Beszélnek azonban a rideg, könyörtelen számok kérdezetlenül. Egy kistisztviselő évi fizetése 1910-ben 2400 korona volt. Egy mázsa búza 1910-ben legfeljebb 20 korona volt. Egy kistisztviselő fizetése tehát 1910-ben 120 méter mázsa búzát ért meg. Ma egy ugyanolyan rangosztálybeli kistisztviselő évi fizetése háborús segéllyel és drágasági pótlékkal, családi pótlékkal és lakbérrel együtt 8400 korona. Ma egy mázsa búza (maximális állami áron — tehát nem a tényleges forgalmi áron) 500 korona. Ma tehát ugyanannak a kistisztviselőnek a 8400 koronás fizetése nem 120 mázsa búzát ér meg, hanem összesen csak 16 egész mázsát és 80 kilogrammot. A különbözet 103 egész mázsa és 20 kilogramm búza, ami pénzben 51.600 koronát jelent a mai maximális búzaárak mellett. Ugyanez a tisztviselő 1910-ben 240 méter szövetet vehetett volna egész évi fizetésén. Ma 16 méter és 80 centi szövetet vehetne, ha a szövet méterjét megkapná 500 koronáért. A veszteség 224 egész méter és 20 centiméter szövet, pénzben: 112.100 korona! Tehát egy kistisztviselő körülbelől ennyit veszít a Birtokossal és a Kereskedővel szemben a nagy játékban ! A számadás egyszerű és szinte hihetetlenül fájdalmasan tárná fel a maga rettenetes valóságában a koplalás, a nyomorúság, az elkeseredés, a békétlenség és a csüggedés meztelen okát, ha végig számolnánk minden a tisztviselőkéhez hasonló siralmas munkabéren. Az összevetés megejtéséhez nemcsak búzát vehetünk, hanem vehetjük akár a csizmát, akár a munkásruhát, vagy a szopós malacot. Vajjon meddig lesz még vesztenivalónk ? . . . Boncolódik a Tisza-ügy Sztanykovszky vall • Holnap kerül sorra a fő vádlott: Dobó István Budapest, aug. 3. A Tisza-ügyben a hadosztálybíróság ma folytatta a kihallgatásokat. Hüttner főhadnagy kihallgatása befejeződött és Sztanykovszky folytatta érdekes és az igazságnak megfelelő vallomását. Pogány, Kéri és Friedrich szerepét leplezte le Stankovszki, aki részletesen elmondta a gyilkosság történetét. Szerinte Kéri intézésébe beleszóltak a többiek is. A villához délután 4—5 órakor érkeztek gépkocsin és a házba Pogány, Dobó, Kéri és ő mentek be először. Mikor a Hallban az első két lövés eldördült, mindnyájan szétszaladtak. Biró : Kik lőttek Tiszára? Sztanykovszky : Kettőt láttam. Pogány és Horváth lőttek. Biró : Ha ezt a kettőt látta, látnia kellett a harmadikat is! Sztanykovszky : Lehet, hogy Dobó is lőtt. A hall erkélyén mintha egy nőt is láttam volna. A tárgyalást holnap folytatják, mikor is Dobó, az egyik fővádlott szenzációs vallomására kerül a sor. . évfolyam 103. szám. A lipótvárosi gyilkosok ügye Budapest, aug. 3. A megszökött, de elfogott lipótvárosi gyilkosok közül Sili Lászlót és Balog Bélát Budapestre szállították és kihallgatásokat már meg is kezdték. Megüresedett mandátum Budapest, aug. 3. Szabó Sándor a tiszalöki kerület képviselője lemondott mandátumáról. Az új választást hamarosan kitűzik. Előkészítik Lemberg védelmét Varsó, augusztus 3. Pilsudaki Lembergbe utazott, hogy felülvizsgálja azokat az erődítéseket, melyeket a francia—lengyel csapatok építettek. Egyben proklamációt bocsátott ki a lengyel parasztsághoz, melyben fegyverbe szólítja őket. Kun Bélát szabadlábra helyezték Budapest, aug. 3. A német kormány, miután a július 22-én bejelentett és a kiadatási kérelmét vivő magyar futár ettől az időtől számított egy héten belül, tehát 29-ig Berlinben meg nem jelent, Kun Bélát, mint magyar honpolgárt szabadon bocsátja és kijelentette, hogy nem akadályozza meg Kun Bélát és kísérőit abban, hogy a maguk választotta államba utazzanak. Mint bécsi lapoknak jelentik, Kun Béla már el is utazott Németországból és a legközelebbi napokban Pétervárra érkezik. A magyar kormány, melynek kérésére Kun Bélát Sinnemütidében letartóztatták, értesítette a német külügyminisztert, hogy 1919. évi december 26-án Kun Béla ellen elfogatási parancsot adott ki és ezt a parancsot egy magyar futár egy héten belül Berlinbe viszi. A futár azonban, eddig ismeretlen okból két napi késéssel érkezett Berlinbe s megérkezésével egyidejűleg történt Kun Béla szabadlábra helyezése. Az a valószínűség, hogy a futárt Bécsben tartóztatták fel, hogy a németeknek időt engedjenek a vörös vezér szabadon bocsátására. Titokzatos paktumnak kellett létesülnie a két állam közt erre az esetre, mert Berlinben a lehetetlenséggel lenne határos a német kormány eme jogszokást sértő, szokatlan eljárása. A Körösvidék kenyérmozgalma Kik adhatnak, mit adhatnak? A Körösvidék kenyérmozgalma széles körökben igen jó benyomást tett. Már Békéscsabán kívül is több helységben megindították ezt a mozgalmat, amely a már rendkívül súlyos helyzetben igen ésszerű s szinte egyetlen helyes megoldása a kenyérviségnek. Szóban és írásban naponta rengetegen érdeklődnek nálunk, akik főként azt kérdezik, mint lehetne bekapcsolni e mozgalomba minden tehetős embert, hogy ne csak a gazdák, hanem más szerencsés emberek is kivehessék részüket e végtelenül fontos munkából. Az érdeklődőknek mintegy feleletül adjuk az alábbiakat: Mit és kik adhatnak ? Gabonát a gazdák és cséplőgéptulajdonosok és mindazok, akik több gabonát kapnak murvájuk fejében, mint amennyi saját használatukra kell. Ruhára, cipőrevalót a kereskedők, akik százezreket kerestek a háború kitörése óta. Munkát az iparosok, a ruha és cipő elkészítéséhez. Pénzt, gabona, ruha és minden főszükséglet bevásárlásához a láncosok és árdrágítók, nem közszükségleti cikkekkel kereskedők, a közvetítők és azok az iparosok, akiknek munkája a mozgalomnál nem vehető igénybe. Kik nem adhatnak ? A tisztviselők, hivatalnokok és egyéb szellemi munkások az u. n. urak és a testi munkások, akik egyformán, egyáltalában nem, vagy alig keresnek annyit, hogy abból 500 K-ás búzára annyit fordíthatnának, mint amennyiből jóllakhatnak.