Kortárs, 1957. szeptember-december (1. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 4. szám - Kun Béla: Petőfi Sándor (II.)
KUN BÉLA PETŐFI SÁNDOR IS k kevés alkalom volt, mikor az igazi jakobinus forradalmár Petőfi megtalálta az őt megillető helyet az 1848 márciusában kitört magyar burzsoá forradalom után. Pedig éppen Petőfi volt az, aki társai élén, 1848 március 15-én megadta az első lökést a forradalomnak. Ezekben az első napokban, amikor Pesten egy pár napra megszűnt a törvényesség, mikor a pesti ifjúság radikális gyülekezetei a forradalmi ellenparlament szerepét töltötték be a pozsonyi rendi országgyűléssel szemben, miikor a forradalmi utca törvényhozási intézkedés nélkül meszüntette a cenzúrát, kiszabadította a politikai fogságban levő Táncsics Mihályt, rákényszerítette akaratát a katonaságra, s ezekben a napokban volt Petőfi leginkább elemében az egész forradalom folyamán. A későbbi időkben nem tudott beleilleszkedni a burzsoá forradalom keretei közé, melynek vezérétől, Kossuthtól, távol állott a feudalizussal való plebejusi leszámolás gondolata. Pedig Petőfi ezt hirdette, ezt akarta. Az a társadalmi réteg, amely az ilyen plebejusi leszámolásban leginkább volt érdekelve, melyet Magyarországon Petőfi képviselt, csak a forradalom első napjaiban játszott némileg önálló szerepet. Nem volt párt, amely Petőfinek a jakobinusokénál is szélsőségesebb nézete alapján állott volna. A „Radical Párt”, amelyhez Petőfi a forradalom után tartozott, az „Egyenlőségi Társulat”, melynek egyik alapítója, választmányi tagja volt,kevesebbet fejezett ki programjában, mint amennyit Petőfi akart és hirdetett költeményeiben. Ezeknek az egyesüléseknek sokkal kevesebb volt az erejük, mintsem önálló fellépésükkel el tudták volna téríteni a forradalmat Kossuthnak kompromisszumos útjáról, s előre tudták volna tolni az ultra demokratikus, jakobinus megoldások felé. A két Madarász és vörös tollas republikánus társaik voltak még legközelebb Petőfihez. A hosszú ingadozás után végül is csak akkor határozta el magát a forradalom vezérévé lett Kossuth Lajos arra, hogy az országgyűlés főrendiházától a mérsékelt,burzsoá átalakulást jelentő törvényvaslatai elfogadását ultimative követelje mikor két esem'" ' e".:i rémületbe az utolsó magyar rendi országgyűlést Az egyik, a r.'. februári forradalom győzelmének híve volt. a másik érv '-vok