Kortárs, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - WOLNOŠC DLA SWIATA - Nawrocki, Aleksander: Petőfi Sándor ( Fordította: Kovács István)
de nem olvadt bele. A költő szerepét is másképp értelmezi. A költő az ő számára nem hieratikus alak, aki ünnepélyes pózban lebeg a tömegek felett. Saját belső tapasztalatairól, élményeiről a rajongó pátosz kötelező álarca nélkül ír. Korából átvette a legértékesebb meghatározókat. A népiséget és a szabadságszeretetet... Erősen a folklórban, a népi nyelvben gyökerező verseinek megvan az a belső zenéje, amely alapján fölismerhetővé válik költészete. Egyszerűek és ugyanakkor művészien szépek. Utánozhatatlan módon fejezi ki az emberi hangulatot és állapotot az, aki teljes szívével és lelkével költő volt, aki számára az öröm, a szomorúság és a remény mintha csak azért létezett volna, hogy belőlük költészetet teremtsen... Petőfi vált Magyarországon a realista líra megteremtőjévé, akinek műveiben konkrét hősök lépnek föl gyakran a költő környezetének alakjai, valamint konkrét magyar tájak... A romantikus többségtől a tekintetben is különbözött, hogy a valóságot nem egy kiváló egyén által tartotta megváltoztathatónak, hanem a népi forradalomtól várta a változást... A világirodalomban megbecsült helyet vívott ki magának azáltal, hogy nemzeti formában összemberi tartalmat tudott kifejezni. Megfejtette az új idők diszharmóniájának lényegét, a belső egyensúly hiányát, a sodródó országokat, csoportokat és egyéneket. Költészetének erejét a nemzet életerejétől tette függővé, lényegét pedig az emberi álmok, vágyak és lehetőségek lényegétől... Amennyire mások az egyes nemzetek kultúrái, olyannyira más és egyúttal utolérhetetlen Petőfinek mint költőnek, forradalmárnak és embernek a személyisége. Kiemelkedvén nemzetéből, alighanem egyedülállóan ragadta meg teljességében a magyar lélek vágyait, képzeletét és vérmérsékletét, a magyar táj szépségét, líráját pedig átitatta a leírt élmények eredetiségével. Ez nemcsak a hazai kultúra számára ad erőt. Eddig Petőfiben mindenekelőtt csupán a forradalmi költőt látták Lengyelországban, ami objektíve nézve nem helyes. A versek válogatásában megpróbáltam nemcsak magyar irodalmi szempontokat figyelembe venni, igyekeztem a lengyel olvasó figyelmét az egyszerű, gondolkodó, és a képzelettel, képekkel és a népdalok zenéjével verset teremtő Petőfire irányítani. Számonkértem a kor hátterében azt a költőt is, aki egy bizonyos filozófiai rendszer vallója, amelynek - szerintem - még ma is a „heroikus egzisztencializmus” meghatározást kellene adni. (Nem sűlyed az emberiség, Az őrült.) Ez a rendszer abból született, hogy a költő tudatosította magában, hogy időntúli értékek önmagukban nem léteznek, hogy azokat konkrét társadalmi-politikai viszonyok teremtik meg. Innen Petőfi lázadása az oly időntúli értékek védelmének nevében, mint a szabadság és a szerelem, füzért a költő soron levő, itt bemutatott versválogatását a szabadság és a szerelem tematikájának jegyében végeztem. A válogatás más, a költő személyiségére jellemző verseket is tartalmaz. Tekintettel a szűk keretekre, nem tudtam teljességében bemutatni Petőfi gazdag költői világát. A versek jelentős része a jelenlegi válogatásig még nem jelent meg lengyelül (pl. Forradalom, Ausztria, A magyar politikusokhoz, Pacsirtaszót hallok megint, Hortobágyi kocsmárosné, A bánat egy nagy óceán, Hegyen ülök, stb.). Be akartam mutatni a lengyel olvasóknak Petőfinek a magyar népdalok ritmikájára támaszkodó, népköltészet ihlette verseit is. A ritmikát részben lengyel nyelven is sikerült visszaadni. Az 1971-es lengyel Petőfi-kötet előszavából. Fordította KOVÁCS ISTVÁN 120