Kortárs, 1997. július-december (41. évfolyam, 7-12. szám)
1997 / 7. szám - Veress Miklós: Gondolatok egy szótárban
2 T a semmibe dadogva (jelszavak, igazukban is hazugságosak?) magyarul, angolul - hát jobb a jel! a mozdulat, amelyben létezel, minek beszéd, hogyha a szótagok között az embertelenség dadog, mint fölrobbantott házak, vonatok füstjében rángatózó végtagok - aludd ki inkább azt a kételyed, hogy kitanulhatsz néhány mondatot a terroristák s túszaik helyett! 3. Minek a szó neked, minek a szótár? A nemlétnek csöndjébe ringatózva, mint én valaha - te is szabad voltál, mért akarsz rabbá lenni, mondd, babóca: belülről más, mi kívül szépnek látszott, mint kiságyad, melynek rácsait rázod; de közben szájunk lesed konokul, hátha a titkunk leolvashatod (germánul, szlávul vagy még magyarul), s így közös létünk lesz az otthonod, hol nehány szó mondattá gomolyul; s így arcul szóvá az is, hogy: anya, és szavasul könnye vagy mosolya; de nem szól rád, hogy inkább biztosak a lét előtti s utáni szavak, mikor nincs délelőtt, se délután, amit időve gőgicsél: Milán. 4. Nem baj- azt mondd ki, ami nem is voltál, csak gondolat az elnémult szavakban; vedd úgy, hogy csak nagy játék e könyvtár, mit összehordtam én meggondolatlan, s kiolvasott az életem helyett belőlem minden szót, mit meg sem értesz, mert nincs szerelmed még vagy szégyened, hogy öld magad vagy önmagaddá létezzcsak megpróbálnád tőlünk eltanulni, mit Isten sem tudhat meg ugyebár